Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Mai zeneművészeti élményeink

Írta JonC Ekkor: 2009. november 16.

Sikeresen beütött ma is a hétfő, de a megszokottnál sokkal durvábban, úgyhogy elhatároztam, hogy lófaszt bakfittyet írok ma, nem posztot, ehelyett bemutatok nektek néhány mjúzikot, amik meghatározóak számomra mostanában (főleg hétfőnként hajnalban azok, amikor valahogy minden, még a zene is sokkal nagyobb hatást fejt ki az ember kicsinyke lelkére). Azért, hogy legyen is valami információtartalma ennek a szösszenetnek voltam olyan maximalista, hogy a legelső bemutatott számnak lefordítottam a szövegét már amennyire hiányos angoltudásom engedte.

Kezdjük egy kellemesen elborult darabbal, imádom az ilyen rapszodikusan idegbeteg melódiákat:

Porcupine Tree – The creator has a Mastertape

He captured and collected things

And he put them in a shed

He raised a proper family

So he could tie them to a bed

The creator had a mastertape

But he left it in a cab

I stared into the void tonight

The best dream I ever had

He worked himself into the ground

And drove a spike into his head

A voice said “Are you happy now?

Your sordid home is running red?”

Pills and chloroform

All the pages torn

Elkapott, és begyűjtött dolgokat

És egy csűrbe tette őket

Összehozott egy korrekt családot

Úgyhogy oda tudta őket kötözni az ágyhoz

A teremtőnek volt egy mesterdarabja

De egy taxiban hagyta azt

Ma este a semmibe bámultam

Ez volt a legszebb álmom életemben

Betegre dolgozta magát

És egy csavart hajtott a fejébe

Egy hang azt kérdezte: “most boldog vagy,

hogy a nyomorult otthonod vörösbe fordul?”

Pirulák és kloroform

Minden oldal elszakadt

Aztán kicsit más vizekre evezve következzék egy Üllői Úti Fuck szám, amely leplezetlen őszinteséggel járja körül az énekes gyengéd érzelmeit a női nemmel kapcsolatban:

Üllői Úti Fuck – A pesti lányok

Aztán nem hagyhatom ki a néhány hete a személyes Kispál Best Of listám első 10 helyének valamelyikét (hogy melyiket, azt még nem döntöttem el) bitorló új számukat sem, az Űrbemarkolót:

Kispál és a Borz – Űrbemarkoló

Isssszonyat pörgős, ugye? Nézzük tovább: Lisa Miskovsky neve nekem nem sokat  mondott pár hónappal ezelőttig, aztán amikor meghallottam énekelni a Mirror’s Edge című játék főcímzenéjében egyből beleszerettem a hangjába (olyannyira, hogy anno még írtam is róla):

Lisa Miskovsky – Still Alive (Mirror’s Edge theme)

(szöveget nem mellékelek annyira primitív, nem is az a lényeg a számban :))

Következzék a végére egy kis igazi trippelős könnyűdrogos szerzemény, amiben van azért annyi groove, hogy táncolható lehessen, sőt jobbat mondok: dallamos, és ráadásul rendelkezik mondanivalóval is. Nem hiába hallgattam már ronggyá a bitjeit, és mégse unom:

Zagar – Mistery of the Cinema

Ennyit mára a zenei világomból, hallgassátok őket egészséggel. Remélem holnap már máshoz is lesz kedvem a gép előtt kisgatyában sörözés helyett, és rittyentek majd néhányat a világmegváltó gondolataimból ide (mai bölcsességem volt kérdésre válaszolva: “szerintem mi csak álldigáltunk itt, és élveztük a csodálatos időt. Nem feltétlenül kell mindennek céljának lennie, néha jó csak úgy értelmetlenül létezni.”), sőt, már van egy kiszemelt hasznosprogim is a kockulásra vágyóknak! 🙂

Ez jó, megosztom!

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2657 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 vendég, 2 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek