Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Akarok egy Nintendo DS-t

Írta JonC Ekkor: 2010. január 5.

Ma döbbentem rá, hogy kell egy ilyen gép nekem. Legutoljára nem is tudom már mi után vágyakoztam ennyire (mármint technikai kütyüre), de most konkrétan újra ötévesnek érzem magam, és ott toporzékolok a kirakatnál, hogy nagymamám megvegye nekem a gyerekbiciklit. Kell egy ilyen nekem! Most komolyan, nem gyönyörű?

Két kijelővel van megáldva a kicsike, amelyek közül az alsó ráadásul tapizható is (a felső is, csak az nem reagál rá). Rengeteg játék készült hozzá, amelyek 90%-a olyan stílusú, ami sajnos már réges-rég kikopott a PC-kről (csak némelyik indie fejlesztő vetemedik arra, hogy ilyeneket alkosson). A két dimenziós rajzos-kalandos platform-jellegű cuccokra gondolok, amelyek fénykorukat a (S)NES – MegaDrive – C64 – Amiga érában élték (a 80-as évek közepétől a kilencvenes évek derekáig értendő ez a periódus). Marha egyszerű példát mondok, amit mindenki ismer: Super Mario. Nna, én imádtam világéletemben az efféle ugrabugrákat, pontosan ennek köszönhető, hogy a gépemen a mai napig ott figyel több giga ROM (játék) SNES-re, MD-re, és persze C64-re, amelyeket gyakran nyüstölök, ha egy kis lazulásra, és endorfinra van szükségem. Ezek a játékok még nem voltak agyonbonyolítva, nem akartak a végletekig reálisak lenni (hogy utána egy csepp képzelőerőre se legyen szükség, mert az megerőltető), nem folyt bennük patakokban a vér agyvelő-darabkákkal, nem azért készültek, hogy eladják magukat, és visszahozzák a fejlesztésükbe ölt dollármilliókat. Ezek egyszerűen szórakoztatni akartak a maguk esetlen, színhiányos-pixeles módján. Néha még azt is nehéz volt kihámozni, hogy a  főhős mi is akar lenni, sőt néha még grafika se volt (csak szövegek, pl. C64-en az Új Vadnyugat), mégis hetekre lekötöttek minket ezek a párszáz kilobyte-os csodák. Sajnos észrevettem magamon, hogy már nem tudok órákig kínlódni egy-egy nehezebb pályán (mint annak idején a sokat emlegetett, és marha nehéz Rick Dangerous 1-2-vel), és pár perc után elfogy a türelmem. Ez gondolom annak tudható be, hogy időközben eltelt röpke 13-14 év, és felnőtt fejjel már nem ragad magával annyira ezeknek a játékoknak a varázsa, mindenesetre szeretném még egyszer annyira a bűvkörébe kerülni akármelyik programnak, mint annak idején mondjuk a Terry’s Big Adventure-nak, vagy a Battle Command-nak (a lista folytatható).

Ezt az élményt várom el ettől a kütyütől is. Szeretnék újra tizenkét éves kölökké válni, aki totálisan kizárja a külvilágot, elmerül a varázslatos mesében, és életre szóló emlékekkel és élményekkel lesz gazdagabb egy-egy alkotás által! Reményeimet, és elvárásaimat ez a blogbejegyzés szította fel, amely írója pont ezeket az általam a mai modern játékokból hiányolt pozitívumokat említi a DS-es játékokkal kapcsolatban. A pixeles-rajzos grafika se hátrány számomra, sőt valahogy jobban megragadnak az ilyen stílusban megalkotott pályák, sprite-ok, mint a legújabb DirectX10-es agyonshaderezett 3D-s mészárlósdik (persze azokat se vetem meg :)). Van rá új Super Mario, GTA Chinatown Wars (ami olyan mint az első rész, amit szintén imádtam a stílusa miatt), és még ezer másik platformer, RPG, sőt még FPS is.

Ennyi áradozás után már csak azt sajnálom, hogy karácsony után jött rám a Nintendózhatnék, de ígérem, hogy december elején khm… véletlenül újra ki fog kerülni ez a post a frissek közé, minden hátsó szándék nélkül 🙂

Ez jó, megosztom!

    9 hozzászólás

    1. sztiv:

      én játszottam ilyennel, nekem nem tetszett, de lehet csak azért, mert PSP szintű élményt vártam tőle, de platformozni valóban jó. viszont van rá egy iszonyat durva jó kis program, gombokkal nyomod az akkordot, tollal meg pengetsz az érintős kijelzőn. és ezt rendesen ki lehet tenni jack kábellel torzítóra, onnan meg erősítőre. van is a jutubon egy videó, ahol a csávó egy ds-en gitározik egy rendes koncertszínpadon. szóval én is elfogadnék egy ilyet, ha másért nem is, csak ezért. 😀

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 15:15

    2. JonC:

      ja a tapipad durván kitágítja a cucc lehetőségeit, van rá vmi Guitar Hero-szerű cucc is, bár amit te mondtál az még viccesebb lehet 🙂

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 15:44

    3. bachterman:

      van rá guitar hero.
      amúgy az enyém eladó.

      csak vicceltem, épp most tolom a prof layton és a diabolical box-ot, és a világért sem adnám el.
      amúgy ha már vágyakozol ds után, akkor inkább a ds lite vagy a dsi után tedd, ugyanis a phat-nek igen szar a fényereje.

      van amúgy rá snes és c64 emu is.

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 17:08

    4. Tsyga:

      De azt tudod, hogy a Chinatown Wars a South Park miatt jelent meg rá? 🙂

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 19:24

    5. Tsyga:

      Amúgy olyan gitáros progi számítógépre is van, öledbe veszed a billenytyűzetet, és már nyomhatod is… 🙂

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 19:25

    6. sztiv:

      neeem, össze nem hasonlítható a guitar hero, ami egy arcade whack-a-mole alapötletre épülő valami az igazi gitározás élményével. mivel a pengetős progi valóban élményt nyújt, a guitar hero meg csak talmi illúzió. 😀 azért is használtam a program szót a játék helyett, mert ez nem egy játék, hanem tulajdonképpen egy virtuális gitár.

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 19:49

    7. bachterman:

      frets on fire a neve, de azt állva kell játszani, különben jürgen lealáz…

      sztívnek: jam sessions a neve: http://3.ly/7k6A

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 20:03

    8. JonC:

      sőt, van egy továbbfejlesztett verziója, ami már erősen hajaz a Guitar Hero-ra, és szintén ingyenes, Alarian a becses neve.

      öö… bocsi a mailért, reflexből klattyintottam a pipát 🙂

      A komment időpontja: 2010 január 5th, 20:38

    9. bachterman:

      ja télleg, teljesen megfeletkeztem az alternatívákról. vágyakozz egy pandorára (www.open-pandora.org) vagy egy gp2x-re (www.gp2x.com), mert sok tekintetben jobbak.

      A komment időpontja: 2010 január 7th, 11:12

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2657 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 vendég, 2 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek