Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

A kiflicsücsök

Írta JonC Ekkor: 2010. január 6.

Az utóbbi pár napban összeakadtam két olyan videóval is a Youtube-on, amelyekről a következő részlet jutott eszembe a zseniális, és örök kedvenc Douglas Adams ‘Galaxis Útikalauz Stopposoknak’ sorozatának ‘Vendéglő a világ végén’ című darabjából:

Trin Tragula, mert így hívták az illetőt, álmodozó volt. Gondolkodó, spekulatív filozófus, vagy ahogy a felesége jellemezte: komplett idióta. (…)
A Telepszichopatikus Turbomixer egyik végébe beledugta a valóságot – úgy, ahogy azt egy kiflicsücsök alapján extrapolálta -, a másik végébe pedig az asszonyt. Így aztán, amikor a készüléket bekapcsolta, hitvese egyszerre láthatta a teremtés egészének végtelenségét s benne önmagát a megfelelő arányban.
Trin Tragula legnagyobb megdöbbenésére a sokk teljesen megsemmisítette nője agyát. Csak az töltötte el némi vigasszal, hogy meggyőző módon bebizonyosodott ezáltal, miszerint egy ekkora Univerzumban az arányérzék megengedhetetlen luxus egy gondolkodó lény számára.
A Turbomixer ajtaja kitárult.
Gargravarr testetlen szelleme lehangoltan figyelte a fejleményeket. A maga sajátos módján egész megkedvelte Zaphod Beeblebroxot. Határozottan olyan férfi benyomását keltette benne, aki számos kvalitással rendelkezik, még ha többnyire negatívakkal is.
Arra számított, hogy akárcsak a többiek mind, úgy fog kizuhanni a láda ajtaján.
Ehelyett Zaphod egyszerűen kilépett belőle.
– Helló! – mondta.
– Beeblebrox… – álmélkodott Gargravarr szelleme.
– Kaphatnék inni valamit? – érdeklődött Zaphod.
– Ma-ma-maga… be-be-bent volt a… Tu-tu-turbomixerben…? – dadogta Gargravarr.
– Láthattad, pajtikám!
– És működött?
– Hogyne!
– És látta a teremtést a maga teljes végtelenségében?
– Persze! Tudja, hogy egész jópofa látvány?
Gargravarr körül fordult egyet a világ. Ha a teste kéznél van, most alighanem fenékre ül, és tátott szájjal úgy marad a megdöbbenéstől.
– És látta saját magát is – kérdezte Gargravarr -, abban az arányban, ahogy az egészhez viszonylik?!
– Hát hogyne, persze.
– Na és… milyen érzés volt?
Zaphod flegmán vállat vont.
– Semmi különös. Csak azt láttam, amit amúgy is tudtam. Azt, hogy igazi belevaló, klassz srác vagyok. Nem megmondtam, pajtás, hogy Zaphod Beeblebroxnak hívnak?

Ha ti is szeretnétek átélni, hogy mekkora kis pörsenések vagyunk a hangya seggén, akkor nézzétek meg az alábbi videót:

Ugyanez pepitában, és jóval modernebb verzióban:

Naszóval… akkor most mi is van az általunk ismert Univerzum határain túl? A Semmi? Az nem semmi, mert az már valami 🙂

(Ja igen, 200. post, tudom-tudom, szóra se érdemes :D)

Ez jó, megosztom!

    1 komment

    1. sztiv:

      szerintem 42. ha már a galaxis útikalauz stopposoknál tartunk. 😀 nagyon nagy mű!

      A komment időpontja: 2010 január 6th, 18:30

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2657 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 vendég, 2 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek