Ráktalicska

… mert lezúzza a pofádat akármekkora is:

Ebből is látszik, hogy hatvan év felett is van élet

Ne akarja senki megmagyarázni most már nekem, hogy nincs itt a tavasz! Jó, a naptár szerint még csak február van, de ha beleszimatolok a levegőbe az mást mesél nekem. Van egy rekesz söröm arra, hogy nem lesz már itt se mínusz 15 fok, se komolyabb havazás, amely több napra fehérré változtatná a tájat. Radikálisan nő a napok hossza (pontosabban nem az nő, mivel továbbra is 24 órából állnak, nem kell megijedni ), viribülnek a szárnyasok a fákon, láttam hóvirágot, sőt a Budapesti Tavaszi Fesztivál reklámplakátja szerint is tavaszodik (nem találtam a neten sehol, de már biztos láttátok ti is). Reggel fél hatkor már derengett az ég alja is (olyan, mintha hetekkel ezelőtt lett volna…), kelt a Nap! Néhány hét, és kerthelyiségekben fogunk sörözni akárki meglássa!

Amúgy ma sikerült megint bebizonyítanom, hogy konkrétan mocskos nagy kocka vagyok, amikoris sikerült úgy jellemeznem a délutáni égboltot, hogy olyan Half Life 2-s az egész. Aki játszott ezzel a remekművel (tényleg az, egyike a nagybetűs JÁTÉKoknak), az biztos emlékszik a hosszú csatangolásokra a homokfutóval, és a propelleres mocsárjáró csónakkal (nem tudom a nevét), és arra a bágyadtan sütő napos vasárnap délutáni hangulatra, amit a készítők sikerrel prezentáltak (bár az a pár Combine harcos a nagy fegyverekkel ijesztő gázmaszkban kicsit rombolta ezt a feelinget ). Megpróbáltam találni egy olyan screenshot-ot ami hűen visszaadja azt az érzést, amiről beszélek, bár jobban átjön, ha játssza az ember, nem csak nézi (és ez igaz az élet jópár másik területére is):

Szóval előadtam, hogy szerintem ilyesmi hangulata van a mai  napnak, és a kollegáim csak lestek, mint hal a szatyorban. Nem baj, annyi örömöm volt az egészben, hogy ők legalább tudták, hogy mi az a Half Life 2 (mert ahhoz elég kockák voltak), csak az általam prezentált hangulat nem jött át nekik. Rendszeresen beleesek ebbe a hibába (mármint hogy megpróbálok hangulatokat, pillanatnyi impressziókat, gondolattöredékeket átadni másoknak), és rendre kudarcot vallok. Ez gondolom abból adódhat, hogy vannak olyan érzések, amiket nem lehet szavakba önteni, mivel édes anyanyelvünk hiába alkalmas sokrétű érzelmi árnyalatok kifejezésére mégse rendelkezik elegendő szóval bizonyos dolgok körülírására. Ez a hasonlat meg már azért is eleve halálra volt ítélve, mert még ha játszottak is volna a szóbanforgó játékkal akkor se biztos, hogy nekik ennyire maradandó emléké vált volna ez a bágyadt napsütésben kókadozó vidékies pályaszakasz, mint nekem. Néha annyira kíváncsi lennék arra, hogy egy ilyen szép napon, mint amilyen a mai volt rajtam másoknak is megváltozik a hangulata, vagy csak nekem? És ha megváltozik: milyen lesz? Ugyanolyan bágyadt boldogsággal nyugtázhatják mások is, hogy végre kezd melegedni, vagy teljesen más érzés önti el őket? Hasonló téma: voltam már olyan koncerten, ahol konkrétan katarzisélményem volt a színpadon látott produkciótól, mert annyira megfogott az, ahogy az énekes együtt él a zenéjével (pl. Kispálokon szokott néha ilyenem lenni). Más is beleborzongott velem együtt mondjuk egy szólótól? Volt a tömegben legalább még egy ember, akinek ilyen örömet okozott a zene, mint nekem? Érdekes lenne néha – akár csak tompán is – kollektívan érezni a többi ember lelkében zajló folyamatokat…

Úgy fogom fel ezt, mint a kutyák: nem tudom megenni, nem tudom megbas magamévá tenni, és nem tudok tenni semmit azért, hogy elérjem, szóval lesza nem érdekel. Önző módon megelégszek azzal, hogy én boldog vagyok ettől a plusz hét foktól, és a ragyogó napsütéstől (meg a két hete(!) látott hóvirág emlékétől), és csak remélem, hogy másoknak is jobb a hangulata ettől. Saját jól felfogott érdekükben érdemes odafigyelni erre a csodára, amit tavasznak hívnak. Sokat tud lendíteni az ember életkedvén, és szemléletén, ha odafigyel az ilyen gyakori csodákra, mint amilyen ez is: ébredezik a természet, és csak jól jöhetünk ki abból, ha erre odafigyelve örömet okozunk a kicsiny lelkünknek. Megyek is (hó)virágot szedni

Az ember alapvetően szereti megosztani ismerőseivel, barátaival ha valami igazán vicces, vagy hasznos dolgot talál. Szerintem már az ősember is odahívhatta a társait a barlangból, amikor először találkozott a tűzzel (vagy a kardfogú tigrissel ), és ez azóta se változott: szeretjük megmutatni másoknak is, amit felfedeztünk, hogy jobb arcnak tűnjünk a szemükben. Amióta beköszöntött az Internet Kora egyre jobb, és hatékonyabb eszközök segítségével élhetjük ki eme késztetésünket: Facebook, Iwiw-megosztások, Google Reader, Diggit, Tumblr, Twitter, és legújabban a Google Buzz-a… mind arra szolgál, hogy ha találunk egy animált gif-et, amin bohókás pandák  egy csúszdáról hömbölödnek le egymás hegyén-hátán akkor legyen módunk arra, hogy másoknak is megmutathassuk anélkül, hogy köremailekkel bombáznánk őket, mint a sötét kilencvenes években.

Én is megosztás-addictnek mondhatom magam: amikor sok szabadidőm van, akkor azt rendszerint azzal töltöm, hogy a Readeremben – akár két-három nap alatt is ezres nagyságrendben – felgyülemlő post- és vicceskép áradatot böngészem végig, és amit viccesnek/megdöbbentőnek/hasznosnak tartok azt szépen megosztom a követőimmel (RSS-ben itt , Reader-es alapformátumban pedig itt érhetőek el ezek a cuccaim). Eddig a Google által nyújtott bookmarklet segítségével oldottam meg ezt, de ma rábukkantam az ultimate megoldásra, amely segítségével bármilyen megosztó-szolgáltatást használhatunk néhány kattintással. Ez is egy kis könyvjelző eszköztáron figyelő linkecske (amikről már ejtettem pár szót ebben a postomban), mint a Google-é, annyival viszont többet tud, hogy konkrétan bárhova postolhatunk segítségével.

A lista impozáns: több száz(!) megosztóoldal közül választhatunk, amelyeknek valószínűleg az 1%-át (se) ismerjük, de ez nem lehet probléma egy igazi kockának A legismertebbek eléréséhez amúgy se kell hosszas listaböngészésekbe bonyolódni, mivel azokat egyből felajánlja a programocska.

Telepítése egyszerű: fogjuk meg az alábbi linket (vagy tegyük ugyanezt a hivatalos oldalon találhatóval), és húzzuk fel a böngészőnk könyvjelző eszköztárára:

Megosztás

Ezek után ha egy olyan oldalt nézegetünk, amit meg szeretnénk mutatni másoknak csak rá kell kattintanunk, és egyből felbukkanik ez az ablak, ahol kiválaszthatjuk, hogy hova szeretnénk kirakni a tartalmat:

Egyszerű, de nagyszerű! A ‘More…’-ra kattintva pedig elérhetjük a további 224 darab lehetőséget is, amelyek között mondjuk az iwiw pont nem található meg, de rajta kívül minden (elküldtem a fejlesztőknek az ehhez szükséges adatokat, hátha beépítik azt is előbb-utóbb…)

Az AddThis-nek amúgy ez az eszköze ráadásul csak egy mellékproject: a cég fő szolgáltatása az a kis widget, ami segítségével pofonegyszerűen lehet megosztási lehetőségeket beépíteni akár a legegyszerűbb html alapú weboldalba is. Az ehhez szükséges kódot három pofonegyszerű lépéssel bárki kérheti a főoldalukon, úgyhogy elmondható, hogy ez a fejlesztőbrigád megoldást kínál minden megosztással kapcsolatos hasfájásunkra. Használjátok egészséggel!

Hétfő reggel van, úgyhogy egyelőre csak kopipésztelni, és formázni van erőm, fogalmazni nem nagyon. Ennek jegyében fogadjátok nagy szeretettel az alábbi szösszenetet, amit egy ezer éves Terror News-ból ollóztam ki:

Mottó:

- Jakab, hogy lehet file-t másolni VMS-en???

- Aranka, Te hülye picsa! Nézd meg a helpet!

(Sz)ámítástechnika rovatunk

Kémeink jelentették, hogy a Microsoft új, a hálózati lehetőségeket is kihasználó operációs rendszerrel rukkol ki. Ezzel az új software rendszerrel már a Virtuális Valóságot kezelő rendszerekbe közvetlenül csatlakozhatunk. Bill Gates 1996-ra tervezi a program megjelenését, a rutinos szóvivő 97-ről beszélt, a tapasztalt szakújságírók már most is 98- ról írnak, úgyhogy az első mľködő verziók valószínűleg az ezredfordulóra eljutnak a felhasználókhoz. De lássunk néhány, a ‘Kicsilágy’ által kiszivárogtatott parancsot, ami sejtetni engedi az új operációs rendszer, a VDOS 1.0 lehetőségeit:

Contact (egy lehetséges alias: make love): kapcsolatot hoz létre két gép között. A parancsot csak tapasztalt, 18 éven felüli felhasználók használhatják. Az esetleges veszélyekről és ezek kivédéséről lásd bővebben a protect parancsnál.

A parancs pontos formátuma:

contact [-homo|hetero] [-anal|oral] [-gruppen|alone|pair] [-wife|girlfriend|both] gépnév

A kapcsolók jelentése:

• homo|hetero: a másik gép neme szerint kell beállítani. A -homo beállítás esetén ajánlott az -anal kapcsoló megadása is.
• anal|oral: a kapcsoló beállítása ízlés kérdése.
• gruppen|alone|pair: a kapcsolatban résztvevő gépek számát állíthatjuk be.

Marriage: Tartós, majdnem oldhatatlan kötést hoz létre két gép között. Ez az esetlegesen csak később kiderülő kompatibilitási problémák miatt esetenként végzetes lehet. A programozási technológia neves kutatói még mindig vizsgálják azt a kérdést, hogy az esetlegesen létrejövő Child processeknek valóban szükségük van-e egy ilyen megváltoztatott – egyes, valójában csak feltételezésen alapuló hipotézisek szerint biztonságosabb – környezetre.

A parancs szintaxisa:

Marriage gépnév

Megjegyzés: Egyes rendszereknél szükséges egy “Eskető pap” nevű process meghívása a kapcsolat létrehozásához. Ezt a parancsot a Microsoft hivatalos tesztere, Némethy István próbálta ki először a Puxler Beáta nevű remote hoston.

Protect: Egy Contact parancs során fellépő fertőzés és nemkívánatos Child processek létrejötte ellen véd. Kétfajta szinten biztosít védelmet:

• “hard” védelem: ekkor a program meghívja a “Condom” nevű szűrőt, amely – ha nem lép fel valamilyen programhiba – tökéletes védelmet biztosít. Ennek a védelmi szintnek egyetlen hátránya, hogy ekkor a “satisfaction level” értéke nem haladhatja meg a 70%-ot.
• “soft” védelem: ekkor a program a “Pill” elnevezésű szűrőt futtatja, ami nem biztosít védelmet a vírusfertőzések ellen. Ekkor viszont a “satisfaction level” értéke elérheti a 100%-ot is. Nagyobb védelem érdekében lásd a Scan parancsot.

A parancs szintakszisa:

protect [condom|pill] [before|after] [type]

A kapcsolók jelentése:

• condom|pill: váltás a hard és a soft védelem között.
• before|after: a védelem aktivizálásának időpontját lehet vele beállítani.

type lehetséges értékek:

• pill választás esetén: marvelon, ovidon, postinor, anteovin.
• condom választás esetén: lifestyle, rako, kohinoor, goodyear.

Megjegyzés: A parancs bármilyen kapcsolókombinációt elfogad, de például a protect condom after parancs népiesen szólva “eső után köpönyeg”.

Scan: Víruskereső program. A kapcsolat felvétele előtt ajánlatos lefuttatni, hogy az esetleges nem kívánt fertőzéseket elkerüljük. Használatához a doctor process aktív állapota szükséges.

A parancs szintakszisa:

scan gépnév

Lehetséges visszatérési értékek:

• No viruses: a kapcsolat felvétele kockázatmentes (ez nem vonatkozik a Child processekre).
• Tripper|Kankó|Szifilisz|AIDS virus found: A kapcsolatfelvétel kockázatos, legfeljebb a protect condom before opcióval létesítsünk kapcsolatot, de csak saját felelősségre! A vírusok romboló ereje nem azonos, egyesek csak output zavarokat, mások pedig akár halált is okozhatnak.

Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az IBM bejelentette a Virtual WARP teljesen új operációs rendszerét, ami felülről kompatibilis lesz a VDOS 1.0-val, de bevezetnek egyéb satisfaction level növelő kapcsolókat, mint például a sadism, machoism. Ennek hatására Bill Gates sietett bejelenteni, hogy a VDOS 1.0-ba is beépítik ezeket az opciókat, de a megjelenés időpontját két évvel elhalasztották. A cikkíró véleménye: “Ezt az operációs rendszert az unokáink sem fogják használni!”.

Nem is említettem, de bizony-bizony nekem ma már péntek van, ugyanis holnapra szabit vettem ki. Muszáj egy kis pihenés, mert a munka, a hajtás, és az örökös stressz kikészített mostanra teljesen (jól van, nem szakadt le a plafon). Búcsúzóul fogadjátok el tőlem ezt a csodálatos videót, ami a katicabogarak nehéz életébe enged bepillantást nyerni:

Van egy James D. Rolfe nevű amerikai úriember, aki hasonlóan önkínzó hajlamokkal van megáldva, mint a mi magyar freddyD-nk: ő is előszeretettel tesztel ganébbnál ganébb játékokat, amelyeket olyan szófordulatokkal gyaláz szét, hogy az embernek rá kell döbbennie, hogy azért az angol nyelv is alkalmas lehet a változatos káromkodásra, nem csak a magyar. Videói persze nem merülnek ki annyiban, hogy a játékból készült felvételekből készült összevágást narrálva szidja a kiválasztott műremeket: gyakran láthatjuk kétségbeesetten rácuppanni a Rolling Rock-os üvegre (amit én is nagyon szerettem, kár hogy már nem kapható itthon), sőt néha speciális effektekkel megtűzdelt átvezető snitteket is alkalmaz, hogy még jobban kiemelje a játék gyenge pontjait (vagy csak hogy feldobja az anyagot). Zseniális az úriember, és ezt már játékokkal foglalkozó portálok is felismerték: most épp’ – ha jól tudom – a Gametrailers.com “foglalkoztatja”. Jellemzően csak 80-as évek közepe-vége felé megjelent retro-játékokkal foglalkozik, és kedvenc platformja a NES, ami a Nintendo kedvelt konzolja volt röpke negyed évszázaddal ezelőtt. Ezen találkozhattunk először Super Mario-val, ami szerintem a mai napig is egy remekmű, de persze készültek a masinára khm… gyengébb eresztések is. Nerd barátunk ezeket alázza a porba stílusosan, és szellemesen mindannyiunk örömére.

Alapvetően nem használ túl bonyolult nyelvezetet (a ‘fuck’, a ‘screw this’ meg a ‘piece of shit’ az nagyon megy neki), de ettől függetlenül néha nehezen lehet értelmezni a mondanivalóját. Ezen segített S@ti kollegám, aki vette a fáradtságot, és nekiállt magyar felirattal ellátni ezeket a gyöngyszemeket. Persze ez a munka sok időt, és energiát igényel, Nerd pedig meglehetősen régóta, és nagy gyakorisággal dobja ki friss szösszeneteit (jelen pillanatban van neki 88 darab… teljes, frissülő lista itt), de az általa elkövetett fordítások mennyisége így is impresszív. (UPDATE: most mesélte, hogy ráadásul csak az egy évnél régebbi videókat engedélyezett máshova is feltölteni, így minimum egy éves csúszás mindig lesz.)

Ízelítőnek következzék egy olyan elemzés, ami S@ti-nak (és nekem is) nagy kedvence. Beteg egy játék annyi szent, én speciel végigröhögtem a bemutatását:

A többi – már fordított – anyagot itt találhatjátok (némi Fry and Laurie-val egyetemben az abszurd humor kedvelőinek ):

(link)

Úgy fest, hogy a mai nap arról fog szólni, hogy önmagam átváltozását vízionálom. Délelőtt volt ugye a Linux-geekké alakulás, mint opció a jövőmre nézve (ez talán nem fog beválni, mivel most töröltem szegényt – nem örökre, jövő héten újrarakom -, mivel sikeresen megöltem a hangkártya-driverét némi konzolban matatással), most viszont belémnyillalt a félelem: mi van, ha tényleg kezdek olyanná válni, mint a cégnél dolgozó hiperkockák? Ne tessék nevetni: érzem magamon a kezdeti jeleket. Olyasféle páni rémület fogott el ma délután mosogatás közben, mint a Légy című – amúgy szerintem egész jó – film tudósát, amikor észreveszi az első hatalmas sörtéket, amik a bőréből nőttek ki. Összehasonlítottam önmagamat a néhány évvel ezelőttivel, és valahogy… élőbbnek éreztem magam, mint manapság. Kezd egyre kevésbé zavarni, hogy ugyanolyanok a napjaim, és ez megriaszt durván. Túl kiegyensúlyozott vagyok: nincsenek már rossz hangulatú napjaim, nem kesergek az élet nagy igazságtalanságain, amikkel engem sújt, nincs semmi bajom. Soha nem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a depresszió, de attól legalább éreztem, hogy élek, és érzek, de ez a túl tökéletes lelki béke ami manapság uralkodik rajtam egész egyszerűen túl unalmas. Nincsenek meg azok a remek napok, amikor legalább volt min pörögnie az agyamnak, volt ami foglalkoztasson, esetleg örüljek az életnek miatta… hiányzik a rácsodálkozás a szép dolgokra (bár ebben vastagon benne van a tél is, mint negatív tényező), a fél- és teljesen részegen postírás, a kipattanó szentimentális gondolatok… Lassan tényleg eljutok a blogon is odáig, hogy szinte másról se szól mint informatikai témákról, pedig engem annyi minden érdekelt régen: a zenék, a könyvek, a művészet általában, az engem ért benyomások sokszínűsége… Tudom, rébuszokban beszélek, ezért mutatok egy példát: tessék megnézni ezt a postot. Nem régi, még tavaly nyáron írtam hazakeveredvén egy félrészeg csatangolásból, és egész egyszerűen képtelennek érzem mostanában magam arra, hogy ilyesmit tudjak írni. Lehet, hogy többet kéne innom, ki kéne csalogatnom a lelket magamból némi alkohol segítségével. Lovasi is írt ilyesmiről:

Némi alkoholt fogok inni, hogy úgy legyen mint régen

Szerintem ő is ilyesmire gondolhatott.

Megfigyeltem amúgy, hogy tényleg emiatt sokasodnak – az amúgy reményeim szerint hasznos – kockulós postok az oldalon. Egyszerűen meghalt bennem a lélek, de legalábbis alszik. Remélem, hogy a tavasz felébreszti majd őkelmét, ha nem… nos akkor marad a pia, hátha az használ.

Az előző tréfás hangvételű posthoz kapcsolódóan úgy éreztem, hogy kicsit ki is kell fejtenem ezt az egész linuxosdit, amelybe tegnap este belefogtam. Őswindows-osként (még a 3.11-gyel kezdtem a pályafutásomat) nem nagyon találkoztam eddig még ezzel az operációs rendszerrel (leszámítva egy múlt ködébe vesző UHU-Linux telepítést egy idegen gépre, és néhány eltöltött hetet a régi céges gépemen figyelő valamilyen verziójával), de alapvetően fogékony vagyok minden újra: Winamp helyett AIMP, Explorer/Firefox helyett Opera, Media Player helyett SMPlayer, és most Windows helyett (pontosabban párhuzamosan) Linux lett a szívem választottja. Egyelőre csak ismerkedünk egymással, de úgy érzem, hogy fényes jövő előtt áll a kapcsolatunk

Hihetetlen, de igaz: egy átlag user (értsd: net, szövegszerkesztés, zenehallgatás, filmnézés kombó) számára tökéletes lehet valamelyik Linux disztribúció, ráadásul mindezt ingyen és bérmentve veheti igénybe folyamatosan frissülő naprakész, és kiterjedt szoftveres támogatás mellett! Még a kezelőfelületet se nagyon kell szokni, tegnap este nálam speciel így nézett ki:

Komolyan mondom, hogy Windows után néhány perc alatt megszokható, és nem igényel semmiféle hozzáértést a használata! Ami elsőre furcsa volt, az az Alkalmazások -> Szoftverközpont nevű menüpont, amely segítségével pikk-pakk letölthető bármilyen program, amire szükségünk lehet, ráadásul nagy részük ingyen! Van a rendszerre Operától elkezdve Chrome-on át Open Office-on keresztül Pidgin-ig minden, tehát – a játékokon kívül – minden feladatra megtalálhatjuk a megfelelő alkalmazást.

Ami a legjobban tetszett az egészben az a telepítése volt. Első körben elkezdtem lehúzni a telepítő iso file-ját az Ubuntu weboldaláról, ámde – miközben csorgott lefele – ráakadtam egy Wubi nevű program leírására, amelyet elolvasva le is állítottam a letöltést, mivel egész impresszív megoldásokat kínált őkelme.

Ez egy Windows alatt futó pofonegyszerű okosság, amely a következőket csinálja: letölti a telepítő legfrissebb hivatalos lemezkép-file-ját (~700 mega, és érdekes módon torrentről húzza), majd az általunk megadott Windowsos partíción létrehoz egy ubuntu nevű mappát, és feltelepíti oda. A Windowsos file-jainak semmilyen formában nem módosítja, és nem turkál bele a FAT-táblába, nem állít be saját bootmanagert, nem hoz létre partíciót magának stb. Egyedül a C:\ gyökerében található boot.ini-t módosítja, hogy bekapcsoláskor választható legyen az Ubuntu is, erről a biztonság kedvéért érdemes egy biztonsági másolatot létrehozni mielőtt belevágunk a telepítésébe. Ha végzett, onnantól kezdve induláskor választhatunk, hogy Windowsos, vagy Linuxos napunk van éppen:

Ebben a példában Vista a már telepített Windows, de a Wubi támogatja a Windows 98-tól kezdve a Vistáig bezárólag az összes Microsoftos oprendszert (kivéve a ME-t). Arról, hogy Win7 alatt is remekel-e nincsenek információm, de – kiindulva abból, hogy a legtöbb Vistás cucc fut a hetesen is – valószínűleg igen.

Több fajta frontend közül választhatunk a login képernyőn: indíthajuk Ubuntu-ként (GNOME-mal), Kubuntu-ként (KDE-vel) és Xubuntu-ként is (ami XFCE felülettel rendelkezik, ez ajánlott a régebbi masinákhoz).

Poén, hogy az Ubuntu tudja kezelni már meglévő NTFS partícióinkat is, így bármilyen file-unkhoz hozzáférünk probléma nélkül. Nekem egy kis fejtörést okozott tegnap, hogy hogyan érhetem el azokat az adatokat, amik azon a partíción vannak, ahova az Ubuntut (illetve az ubuntu mappát) telepítettük, de némi Google-ezés után kiderítettem: a saját kis “virtuális” meghajtójának /host, és /media mappája tartalmazza őket.

Eltávolítani ugyanolyan könnyű, mint felrakni: elindítjuk a Windows-t, és a Programok telepítése/Törlése menüpontban rábökünk az uninstallra, mintha egy sima programot akarnánk törölni. Ez visszaállítja a boot.ini-t, és törli az ubuntu mappát Hihetetlen.

A végére – a sok ömlengés mellé – egy kis feketeleves:

1. mivel úgymond “virtuális” filerendszerből gazdálkodik (nincs szükség saját dedikált partícióra), ezért a lemezműveletek kicsivel lassabbak, mint alapesetben

2. ha figyelmetlenek voltunk a telepítésénél, és túl kevés helyet adtunk meg neki (mint ahogy én is), akkor akár az első rendszerfrissítési próbálkozásnál belefuthatunk abba a hibába, hogy reklamál  miatta. Hiába van az adott partíciónkon akár többszáz giga szabadon, ha az Ubuntu saját filerendszere szűkre van szabva. A hibát én a következő módon orvosoltam:

először is leszedtem (linux alatt természetesen) az LVPM néven futó kis toolt, és elindítottam. A kezdőablakban tessék a Resize-t választani, majd megadni az új méretet (8-10 gigának elégnek kell lennie). Ezután jó darabig elszüttyög, én közben nem is nagyon nyúltam hozzá a géphez, nehogy bekavarjak neki. Amikor végzett, feldob egy ablakot, amiben leírja, hogy mik a további teendők: tessék újraindítani a gépet, majd Windows-ba belépve megkeresni az …/ubuntu/disks mappán belül a root.disk file-t. Erről csináljunk egy backupot valahova, majd töröljük le. A tool létrehozott egy new.disk nevű file-t ugyanebben a mappában, ezt kell átnevezni root.disk-re, majd mehet egy újabb restart, és – elvileg – az Ubuntut indítva máris több hellyel gazdálkodhatunk. Ha nem akar indulni, akkor se kell kétségbe esni, mindössze a root.disk-ről készített backup-unkat kell visszamásolni az eredeti helyére.

Kicsit talán túlzottan is belementem a részletekbe, pedig az egész tényleg gyerekjáték: nem igényel több szaktudást, mint mondjuk felrakni egy Winampot, vagy akármit Windows alatt. Eltávolítani is ugyanilyen könnyű, nem teszi tönkre a Windows-t, úgyhogy ha ismerkedni szeretnél a Linux-szal, akkor ideális ezzel kezdeni!

Nyílt levél a barátnőmnek:

Kedves Juci!

Sajnos ma jött el az a nap, amit nem szerettem volna, hogy eljöjjön. Érezted Te is, én is, hogy el fog következni ez a pillanat, de titkon talán Te is reménykedtél benne, hogy talán tévedtél. Én most már tudom, hogy sajnos igazunk volt… Szakítanunk kell. Sajnálom, de Neked is meg kell értened: azok után, amit tegnap műveltem nem lehetünk tovább együtt. Az olyan paradoxon lenne, ami meggörbítené a teret, kinyitna egy dimenziókaput, amely létrehozna egy feketelyukat, amibe belezuhanna a Föld, megölve ezzel több milliárd ártatlan embert, és tengerimalacot. Ugye szereted a tengerimalacokat? Te se szeretnéd, ha meghalnának? Na ugye, most már Te is beláthatod, hogy nem szabad együtt maradnod egy olyan sráccal, aki felrakta a gépére a Linux-ot (ráadásul önszántából!), így téve meg egy újabb lépést afelé, hogy így nézzen ki:

Szerintem Te se szeretnél egy ilyennel járni, márpedig én néhány napon belül így fogok kinézni. Már érzem is… szőrösödök, egyre több a háj rajtam, és ellenállhatatlan kényszert érzek a fecskealsók viselésével kapcsolatban.
Linux-userként már egész egyszerűen nem összeegyeztethető a párkapcsolatosdi azzal a lénnyel amivé váltam. Ezentúl nőt bizony csak monitoron, illetve képregénytalálkozókon fogok látni, és holdvilágos éjszakákon át fogom magam marcangolni azért, amit tettem. Soha többé nem lehetek majd boldog, de a Linux életben fog tartani. Tovább fogok élni mint Te (vagy bármelyik kortársam), de ezért súlyos árat fizettem: eladtam a lelkem Linus Torvalds-nak.

Ezentúl sokkal jobban fel fog izgatni nálad egy kibaszott pingvin, de meg kell, hogy érts: elindult egy mutáció bennem, amivel nem tudok szembeszegülni. Jó volt veled, szerettelek, de kérlek, hogy ezentúl ne keress, ne hívj, esetleg valami instant messengeren keresztül írhatsz majd pár sort. Ha lesz időm két kernelpatch között majd visszaírok.

Sok szerencsét kívánok a párkereséshez!

JonC – újdonsült Linux-kocka

Ezt figyeljétek, azt hittem lefordulok a székről a röhögéstől, amikor olvastam: ugye a Windows 7 RC ingyenesen használható, mivel úgymond tesztelési célokra adta ki a Microsoft. Március 1.-ével “lejár” ezen példányok szavatossága, amit a kedves redmondi cég a következő módon fog a felhasználók tudtára hozni:

Starting on March 1, 2010 your PC will begin shutting down every two hours. Your work will not be saved during the shutdown.

The Windows 7 RC will fully expire on June 1, 2010. Your PC running the Windows 7 RC will continue shutting down every two hours and your files won’t be saved during shutdown. In addition, your wallpaper will change to a solid black background with a persistent message on your desktop. You’ll also get periodic notifications that Windows isn’t genuine. That means your PC may no longer be able to obtain optional updates or downloads requiring genuine Windows validation.

Magyarán ha március után is ezt a verziót használod, akkor a géped magától kikapcsol két óránként(!), és nem ad lehetőséget arra, hogy elmentsd a munkádat! Teljesen aztán június elsejével adja meg magát a drága: nem elég ez a szopatás, de még a háttérkép is eltűnik, sőt folyamatos hibaüzenetek fognak bombázni, hogy a Windows ezen példánya nem jogtiszta. Persze az egészben mégiscsak ez a két óránkénti shutdown a legmókásabb szerintem