Ráktalicska

Óbazz dereggel van kibotorkál kávét melegít asításításít felöltöz régi zselét újra beüzemel leliftez rácsodálkoz a tavaszra be a céghez miafasz filesystem kreálás hol is hagytam abba tegnap fél 11-kor agy eldurran kirohan friss levegőt szívni nahát Peti és Anita beszélgetés a nőkről mint munkaerőkről utána vissza environment variable-k beállítása közben sűrű miafasz-érzés jé elindult a SAP-telepítő de ronda ez a két nő a splash-screenen néhány percig újra számítógép-programozónak érzés közben bazmeg ma is elfelejtetted elhozni a külső vinyódat és megint adjam kölcsön a pendrive-omat jól van nesze füles a nyakban Incubus és Massive Attack ebédszünet gép előtt hatalmas pizzával sajt szalonna csirkemell hagyma 10 perc alatt betermelem kollega biliből enni próbáló kisgyereke persze nem igazából csak imitálva yess megint behalt a telepítő ja hogy meeting van mennem kell jó megyek én is beülés egy hideg tárgyalóba németek próbálnak kihangosítón angolul beszélni ami vicces managerem is akin nagyon látszik hogy mennyire röhejesnek tartja a nyelvtudásukat is utána majdnem másfél órás szeánsz a project hatalmas problémáiról és arról hogy de szar középvezetőnek óbocsánat managernek lenni biztos szar lehet bő félmilliót keresni bár ez nem biztos utána lakótárs jéé te még nem hagytál itt dejó kocsiba bepattan Tesco maradék 300 forintból kaja helyett inkább két Steffl pénztárnál a döbbenés hogy 26 évesen még elkérik a személyimet de ez most már boldoggá tesz régen bosszantott jé nyitva van a parkolóban a szélvédőjavító mennyi 5000 oké csináld fél óra sör kibont kora tavaszi fényt élvez bazmeg ott futott egy őzcsapat az út jobb oldalán még épp időben fékeztem mert átfutottak az erdőbe én meg fácánt ütöttem el tiszta toll lett a hűtőrácsom szerencsére nem tört össze semmit hazafele nyomor az utakon albérletbe fel sör a hűtőbe be a gép elé két DVD-nyi Henger Éva kiír hogy legyen hely a Letöltések partíción jesszus ha meglesz az új gép akkor mennyire nem lesz helyem de sebaj netnetnet Facebook Reader amire mostanában már nincs időm a munkahelyemen családi csomag sózott szotyi betermelése étel gyanánt közben MSN sör asszony egymás agyának több óra masszív zsibbasztása de a végén azért szivecskék meg persze szeretlek tényleg amúgy bármilyen hihetetlennek is tartod néha pusszpussz kimászás a konyhába a reggeli kávé maradékáért közben de jó is lenne enni valamit nyelv szétcsípetése Erős Pistával és lilahagymával ami elég kellemetlen mivel a só már így is szétmarta némi idegi kín de élvezem ködösen derengő Hold sárgán villódzó közlekedési lámpák sajgó hát Porcupine Tree kitalálás hogy írok egy tömörített postot amiben nem lesznek írásjelek sem csak a végén azaz itt.

Bár úgy volt, hogy ma már nem fogok írni ide (tudniillik enyhén foson vagyok már megint a kialvatlanságtól), de mégiscsak muszáj vagyok, mivel – belepillantva a blog látogatottsági statjaiba – érdekes dolgot fedeztem fel:

(Mivel alapvetően jó arc vagyok, ezért kipixeleztem az IP-címeket, márcsak azért is, mert nem csak jelen témánkhoz kapcsolódóan szerepelnek látogatók a listában). Kicsit furcsa volt, hogy hirtelenjében ugyanarról az oldalról jött sok-sok vendég, így izibe’ rá is kattintottam a linkre… és láss csodát, a blogomon még januárban közzétett leírásra mutatott a hivatkozás, amelyben az Eufloria nevű (nem mellesleg tényleg zseniális) játékot elemezgettem. Ami miatt érdekes a szitu az az, hogy egy úgynevezett anonimizáló-oldalon keresztül érkeztek a látogatók. Ennek az egésznek az a lényege, hogy ne lehessen a statisztikákban, log-okban látni, hogy mi a forrásoldal címe, így az valamelyest rejtve maradhat pl. a hatóságok elől. Jelen esetben is erről lehet szó: nem látom a konkrét weblapcímet, mindössze ezt a sjmp.eu-s akármit, és erősen furdalja az oldalamat, hogy vajon melyik torrentoldalon  -mert amúgy 99%, hogy effajta site áll a háttében – rakta be a feltöltésének a leírásába az én postomra mutató linket az uploader Végignéztem azt a párat, ahova regelve vagyok (persze csak a kíváncsiság kedvéért, már rég leálltam a töltikézéssel ), de sehol nem láttam friss Eufloria-feltöltést. Van egy sanda gyanúm, hogy talán valamelyik igazán nagy magyar oldal az “elkövető” (enkór, vagy majomparádé pl.), de ezekre meg évek óta nem tudok bejutni, szóval le se tudtam ellenőrizni őket.

Különösebben amúgy nem zavar a dolog, sőt örülök, hogy ennyire színvonalasnak találta a szösszenetemet valami tizenéves takony kocka feltöltő úr, és emigyen népszerűsítette okosságaim kicsiny tárházát a szélesebb közönség számára is

Ha valakit amúgy érdekel ez az anonimizálósdi (esetleg szeretné a saját oldalát is levédeni ily módon), akkor érdemes megnézni a fent említett Smartjump oldalát (vagy az anonym.to-t, amit a Pretorians nevű torrentoldal is használ),  ahol magyar leírást, sőt javascript-ben íródott kódot is találhatunk ezzel kapcsolatban.

UPDATE:

ez a blogstat egy aranybánya Mi vesz rá egy embert arra, hogy ezt beírja a Google-ba?

Élek!!

Reggeli közben Feri mesélte, hogy van egy haverja, aki szerint a repülés olyan, mint a szex: az első nagy élmény, utána már megszokod. Nos, én valahogy nem éreztem halálfélelmet amikor elvesztettem a szüzességemet ellentétben a repüléssel, márcsak azért sem, mert tudtam annyit az emberi szaporodásról, hogy ellentétben a fekete özvegyekkel nálunk a nőstények nem eszik meg a hímeket párzás után.

Na megyek, mert lekésem a PFYL (Pray For Your Lives) Airlines budapesti járatát.

Ez a blog egy kibaszott aranybánya, nem tudom hol kezdjem a méltatását!

A csávó feltalált egy downgradelt magyar nyelvet sajátos nyelvtani szabályokkal, és így tolja a mondandóját. Tipikus esete az “annyira szar, hogy az már jó”-nak, én ilyet még nem láttam!

Kezdjük a bemutatkozó szövegével:

Ez a blog arról szól hogy ide írom be a játék testjeimet. Azért íróm be hogy lehet hogy igy segitek a ki próbálásba és döntésbe valakiknek ezzel. A másik meg hogy leírom hogy micsodák történek velem az életbe és ha érdekes akor ide is ki publikkálóm.

A láblécduma így hangzik:

Ez itt az én azaz Ken Lee vagyis Haraszti Dénes blogja. Minden jogát feltartom! De ezt nem rosszból írom. Tesség meg látogatni elég sokszor még!

Lenyűgöz a nyelvi primitivitás ami a soraiból árad, olyan az egész mint egy durva baleset: elborzaszt, de mégse tudod levenni róla a szemed… Ez a srác minden megnyilatkozásával újra és újra erőszakot tesz anyanyelvünkön, úgy izomból megpörgeti Kazinczy-t a sírjában (had pörögjön a vén hülye), de mindezt olyan önfeledt bájjal teszi, hogy az ember nem dühöng, hanem csak röhög kínjában, miközben úgy érzi hogy olvad az agya… A bemutatkozó szövegben már írta az arc, hogy játéktesteket (sic!) ír, és ez így is van: a főoldalon jelenleg egy terjedelmes több részes Final Fantasy XIII leírás terpeszkedik, amelynek bannerje így fest:

Én mindössze hét hibát véltem felfedezni a három sorban (abból egy félrefordítás), ami azért kifejezetten durva A blogot mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a katasztrófaturizmust!

Egy bónusz a végére:

Tevelovak és a desszert. Sírok.

Végre… féltem attól, hogy talán az utolsó napokra megkedvelem a várost (és a hotelt), esetleg a munkahelyet, ahova itt kellett bejárnom, de szerencsére ez a veszély nem fenyeget: ugyanúgy rühellek itt lenni, mint az elmúlt másfél hét bármelyik napján Ma csak fokozta ezt az érzésemet az, hogy a németek rácáfoltak a lépten-nyomon hangoztatott precizitásukra, és ma leptek meg minket, mint a döglegyek a májusi parizert, pedig másfél hete ültünk naponta nyolc órát náluk úgy, hogy a kutya se volt kíváncsi ránk. Ma bezzeg sorra jöttek, bemutatkoztak, és nekiálltak hülye kérdésekkel zaklatni minket (például: van-e kérdésünk a projecttel kapcsolatban… hogyne, mondjuk az, hogy warum?), meg folyamatosan rohangásztak össze-vissza, amit meglehetősen idegesítő volt órákon keresztül elviselni. Öröm volt látni, hogy ezek is szenvednek a managertúltengés nevű betegségben, ami főleg a multikat fertőzi: egy dolgozóra jut kábé 3-4 öltönyös semmirekellő okoska, akik hangzatos posztokban “dolgoznak”, felveszik a többezer eurós fizetésüket, de semmihez sem értenek a meetingelgetést leszámítva. Mondanom se kell, hogy ez a kór mennyire befolyásolja a hatékonyságot: mindenki utasításokat oszt, amelyek nagy része ellentmond egymásnak, és te – mint végrehajtó  – csak lesel, hogy most akkor mégis mit csinálj. Nem véletlen, hogy ez a művelet – aminek előkészítésére kiutaztunk – már így is több hónapos csúszásban van az előírt határidőkhöz képest… szervezettség és precizitás – na ebből hiány van

Sebaj, mindez annyira nem érdekel most: tudom, hogy holnap már nem tudunk bemenni se hozzájuk (nem lesz időnk rá), és lesz két és fél nyugodt napom, hogy kicsit rendezzem a soraimat, mielőtt újrakezdődne a fehérvári élet. Hiányzik Magyarország, hiányoznak a szeretteim, a haverjaim, és nagyon nem hiányzik a német nyelv, amit ha csak meghallok feláll a hátamon a szőr (tényleg csak a Rammsteinnak, meg Hitlernek áll jól ez a pattogós recsegős stílus, más célokra alkalmatlan).

Persze hogy hazajuthassak még ki kell állnom egy próbát: ez pedig a repülés. Mintegy rákészülés-képpen rákerestem a Google-ben az “air crash” kifejezésre, és néhány vidám fotót sikerült is találnom ezzel kapcsolatban. Ez például egy Lost-részből van (külön érdekessége, hogy külhonban egy hoax-mailhez csatolva terjedt azzal a kísérőszöveggel, hogy egy valódi légikatasztrófa során készült az egyik utas által):

Talán nem kéne ilyeneket nézegetnem…

Azért be kell látnom, hogy jó hülye vagyok, hogy ilyen képekkel kínzom magam, pláne annak fényében, hogy idefele jövet azon imádkoztam, hogy nehogy egy légörvény megdobja a gépet, mert még attól is bepánikolok

Sebaj, ha túléltem akkor – legkésőbb – hétfőn írok, ha nem… nos, az úgyis benn lesz a hírekben

Néhány perc alatt lelazít, és megnyugtat – rám legalábbis így hatott, amikor néhány egérmozdulattal alkothattam egy ilyet:

LINK

Tipp: a Shift-et lenyomva választhattok színt is!

UPDATE: azért ez se semmi, főleg a munkaterület alatt bemutatott alkotások, amik a segítségével készültek: LINK.

UPDATE2: bachterman nevű törzskommentelőm a következő képet hozta össze az első weboldal, és egy rajztábla segítségével:

Nice!

Hihetetlen élményem volt ma: hosszú évek után – totál véletlenül – jöttem rá, hogy bizony néha akkor se veszünk észre kézenfekvő tényeket, ha elénk állnak és ordítanak, hogy “hé, itt vagyok!”. Jó persze a mai döbbenetem azért késett néhány évet, mert a téma, ami kapcsán elfogott nem képezi a mindennapjaim részét, így totál véletlenül jött a Heuréka, és a homlokom csapkodása, hogy mekkora egy ökör vagyok, hogy erre eddig nem jöttem rá

Történt ugyanis ma, hogy – fogalmam sincs miért, ne kérdezzétek – eszembe jutott tinédzserkorom egyik viszonylag sokat hallgatott zenekara, ami Körök néven futott. Megvolt mindkét albumuk kazettán (mp3, CD még sehol nem volt akkoriban, legalábbis nekem), és elborultabb hangulatomban gyakran hallgattam őket, sőt egyszer még koncertjükön is voltam, mivel – ajkai bandaként – felléptek a város Kaszinó nevű koncerttermében a Kispál és a Borz előzenekaraként.

Tudtam, hogy az énekesük a középiskolámban, a Bánki Donátban dolgozott (tanított?), de nekem soha nem tartott órát, sőt – ha az emlékeim nem csalnak – talán amikor elsős, vagy másodikos lehettem ott is hagyta a sulit.

Ma – nosztalgiaképpen – beírtam a Google-be, hogy “Körök zenekar”, és ekkor esett le az állam: ennek a bandának az énekese az a Beck Zoli volt, aki utána öccsével összehozta a 30Y-t, a magyarországi fesztiválok állandó fellépőjét! A Körökben húszas évei elején énekelt, és egy viszonylag friss – három éves – interjúban a következőket nyilatkozta róla:

(…) míg a kilencvenes évek közepén létre nem jött egy Körök nevű zenekar, ami már trióformátumú volt – azzal a nagy gyengeséggel, hogy rossz énekes voltam, de annál még sokkal rosszabb basszusgitáros. Az öcsi akkor szállt be, amikor elérte a 17 éves kort – amikor a szüleink már elengedték velem. Eleinte még nem is dobos volt, hanem perkás: elkezdett ütögetni két kisdobot. Készítettünk két nagyszerű demót, ’94-ben és ’98-ban – mindegyik eléggé rossz. Az egyiket megtaláltam a múlt héten, mikor pakoltam a kazettákat, és belehallgattam – hát szörnyű volt!

Ezt aláírom: a legtöbb számuk tényleg borzasztóan khm… alternatív volt, bár néhány gyöngyszem azért akkoriban is született (nekem a kedvencem az volt, ami arról szólt, hogy levágták a lábát a kórházban, és az egyik doki elviszi a cipőjét, mondván úgysincs többet szüksége rá, majd hoz helyettük egy pár meleg kesztyűt…).

Nekiálltam feltúrni a netet, és újabb összefüggésre jöttem rá (ütöttem is a fejem a billentyűzetbe rendesen): van egy elég ismert 30Y-szám, a Teremtős, amelyben szerepel ez a négy sor:

tizenkettő voltam és anyutól kisírtam
valami sötétkék mackófelsőt
és a gombás szökőkútnál vártam
tudod azt az igazi elsőt

Nos, miután lassan 3-4 éve hallgatom ezt a számot, és fejből tudom a szövegét, rá kellett döbbennem, hogy ez a gombás szökőkút bizony Ajkán van (asszem pont a fentebb említett Kaszinó előtt), és amikor szerenádozni voltunk hömbölödtünk is benne csuma részegen (van egy kép is az esetről az archívumomban, amely erről készült). A kép alapján érthető, hogy miért nevezték el a lakók így:

Duurva… ha egy kicsit gondolkodok már korábban is rájöhettem volna, hogy miért olyan ismerős a Körök énekesének a hangja (bár mentségemre legyen mondva, hogy jópár éve nem hallottam tőlük számot), és miért éppen gombás szökőkút szerepel a dalszövegben Ennyire kicsi a világ: lehet, hogy én kábé tíz évvel azelőtt láttam az arcot hogy a Sziget nagyszínpadán rángatta volna a kezét, miközben a mikrofonba énekel…

Nos, ezek fognak dübörögni abban a masinériában, amelyet ma összevadásztam magamnak különféle hardveres oldalakon teszteket, és benchmarkokat elemezgetve. Nem lennék meglepődve, ha az összerakása után amikor megnyomom a power-gombot egy halk, ámde egyre erősödő turbinasivítás hallatszana a gépházból

Rám is fér végre valami, amit keresztül is tudok vinni, nem csak elhatározom, mint például azt, hogy el fogok járni gyúrni, vagy mondjuk hogy magamra tetováltatom Rick Dangerous-t, gyerekkorom egyik kedvenc Commodore-os játékhősét. Ezek közül egyik sem jött össze még váratnak magukra, de a fenti atomerőmű összehegesztését már így is évek óta húzom (nem volt hozzá kedvem – hüvelyk- és mutatóujj összedörzsöl). Most azonban – hála ennek a kis németországi kiruccanásnak – talán lesz elegendő pénzem megvalósítani ezt az álmomat. Amúgy érdekes a számítástechnikához fűződő viszonyom: néha évekig nem érdekelnek a játékok, csak maga az internet, de ha rámtör a játszhatnék, akkor az elemi erővel szokott történni. Legutóbb akkor volt egy ilyen hullám, amikor épphogy kijött a GTA4, és a Youtube-ot elárasztották az ingame videók… megnéztem egy tucatot, és úgy éreztem, hogy legszívesebben ordítanék. Persze, tudom: milyen jó nekem, hogy csak olyan gondjaim vannak az életben, hogy nem tudok járókelőket lezúzni egy játékban valami bevándorolt orosz csókával… ez azért nem teljesen igaz (aki régóta olvas tudhatja, hogy néha elég keményen megszorongatják a bankok a tökeimet, van min stresszelnem, ha épp úgy adódik)

Mindenesetre kapásból fel tudok sorolni másfél tucat játékot, amiket muszáj kipróbálnom (a legjobb az lenne, ha lenne egy PS3-am, és egy X-Box360-om is, mivel jópár stuff dedikáltan csak azokra jelenik meg, és ott is akad gyöngyszem elég): Mirror’s Edge, GTA4, CoD-sorozat a négytől felfelé, Mass Effect, Bioshock 1-2 (végre normális grafikával nem szaggatva), Prototype, Crysis, Far Cry 2, stb… a sor hosszasan folytatható már csak azért is, mivel a gépem (2GHz Celeron, folytassam még?) réges-rég annyira elavult, hogy a Youtube-videók akadnak rajta, hogy a Flash-játékokat ne is említsem.

Nézzük a száraz tényeket arról, hogy milyen vasat néztem ki magamnak (néhány képpel megspékelve):

Alaplap: Asus M4A785TD-V Evo. Azért esett erre a választásom, mert kapásból bele lehet tuszkolni 2 videokártyát (távlati terv), fel tudja oldani a proci negyedik magjának letiltását (részletezem lejjebb), jók a tunninglehetőségei, gyors, és legfőképpen olcsó (link).

Processzor: AMD Athlon II X3 435. Hárommagos ez a tündérke alapból, ámde a fenti alaplap segítségével egy egyszerű BIOS-beállítással bekapcsolható a negyedik, gyárilag letiltott mag. Amúgy az alapból 2.9GHz-en ketyegő kicsikéből kipréselhető akár 3.7GHz is mindenféle mellékhatás nélkül (persze gondolom nem árt megkínálni egy nagyobb hűtővel) (link).

RAM: Kingston DDR3 (KVR1333D3N9/1G). Kingston, DDR3, 1333MHz, és olcsó… négy gigát szeretnék belőle. Nem kell agyonragozni (link).

Videokártya: ATI HD 5770 1GB PCIe. Egy giga GDDR5-ös RAM, 850MHz-es GPU órajel, 4800MHz videomemória-órajel… igazi cukorfalat (link)

Ezekre kell befektetnem mindenképpen némi casht (kábé százezerben meg is áll a mutatvány), de lehetséges, hogy új házat, és tápot is vennem kell (nem is emlékszem, hogy milyen teljesítménye van a mostaninak, de lehet, hogy nem elég). Anno azért voltam olyan okos, hogy SATA-s vinyókat vettem, szóval arra most talán nem kell majd költenem, viszont a többi rész – ahogy látható – cserélve lesz. Legkésőbb jövő hónap 10.-e környékén akcióba lépek, és körbenézem a netet, hogy honnan érdemes megrendelni ezeket… aztán kiveszek pár hét szabit, hogy legyen időm bepótolni az elmaradt játékélményeket

Ez a videó volt a 2010-es SunDance filmfesztivál nyitódarabja, ráadásul meg is nyerte az akadémiai díjat rövidfilm kategóriában. Hány márka logo-ja látható az alábbi rövidfilmben? Tegyétek meg a tippjeiteket