Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Bioshock 2 – újabb merülés következik!

Írta JonC Ekkor: 2010. március 1.

Vannak játékok, amelyek készítői valamire nagyon ráéreznek. A sok meeting, brainstorming, és értekezlet, amelyek során fejüket összedugva megpróbálnak valami egyedit, és szórakoztatót kitalálni néha meghozza a gyümölcsét, sőt ha a sok fejtörést némi LSD-vel/gombával is párosítják akár mérföldkő is lehet a játékok történetében amit letesznek az asztalra. Ezt a receptet követhették a 2K Games fejlesztői is, mivel a 2007-ben megjelent Bioshock című játékuk minden porcikájából érződött a közös agyalások alatt elfogyasztott kábítószerek hatása, melynek eredménye egy elborult, groteszk, és egészen egyedi hangulattal megáldott műremek lett. Az alapsztorija az volt, hogy repülőgép-balesetet szenvedünk a nyílt óceán felett, amelyet – természetesen – csak mi élünk túl. A nagy csobbanás után a víz tetején égő kerozin lángjain át egy magányos szigeten álló világítótornyot veszünk észre Odaérve aztán egy búvárharangot találunk az épületben, melybe beszállva megindulunk a titkokat rejtő mélység felé. Az első vizuális katarzis ezután következik: az óceán sötétjéből egy komplett nagyváros bontakozik ki világító reklámokkal, felhőkarcolókkal (bár ebben az esetben meglehetősen képzavargyanús így hívni őket), amelyek között halrajok cikáznak. A lenyűgöző belépő után – a harang bedokkolását követően – szemtanúi lehetünk egy brutális gyilkosságnak, majd elszabadul a pokol, nekünk pedig egy célunk marad: valahogy túlélni, és kideríteni, hogy ki áll a hátterében annak, hogy ez az eredetileg virágzó művészeti központnak szánt város a pokol földi színterévé változott.

A játék sikere nagyon sok összetevőnek, és nüansznyi apróságnak volt köszönhető: elsősorban – engem legalábbis – az a hangulat ragadott meg, amelyet FPS-ben még nem éreztem: mivel a játék egy vízalatti városban játszódik, így a készítők hatalmas ziccert kaptak a környezet kialakításánál, amit szerencsére ki is használtak: a fény-árnyék hatások – az ablakokon túli kékségnek hála – egészen sejtelmessé tették a legsnasszabb folyosókat is, és ez a játék volt az első, amiben a víz különféle megjelenési formái szerves részeivé váltak a pályarészeknek: én például percekig bámultam, hogy milyen zseniálisan folyik le a lépcsőfokokon, de említhetném a játék elején azt a jelenetet, amikor a repülőgép roncsának egyik darabja beszakítja az üvegfolyosót, amin épp átkelünk, és hatalmas sugárban kezdi elönteni az egészet a betóduló óceán.

Persze ez még nem minden: a város milliője az ötvenes évek Amerikáját idézte, és ez megnyilvánult az építészeti megoldásokban, a bútorokban, a terminálok kialakításában, amelyekből lőszert/elsősegélyt/plazmidokat vehettünk, sőt az ellenfeleink ruházata is korhű volt.

Egy kis ízelítő az első rész hangulatából (ez a játék első kb. 10 perce)

Ha már említettem a plazmidokat, akkor ejtek is róluk néhány szót: ezek segítségével hősünk különféle emberfeletti képességekre tehetett szert: szórhattunk villámokat, eregethettünk darázsfelhőket, de akár kreálhattunk magunkról egy csalit is, amellyel elterelhettük az ellenfelek figyelmét (á’la Duke Nukem).

Ami igazán zavarba ejtő volt a játékban az nem az, hogy ijesztő, sejtelmes kulisszák között mészárolhattuk a város megzombult lakóit (az, hogy miért lettek azok természetesen szintén alá van támasztva történetileg), hanem az, hogy – a már említett bélyegnyalós meetingeknek hála – a kedves programozóbácsik szerepeltettek a játékban egy (pontosabban több, minden pályán van legalább egy) érdekes párost: a Big Daddy-t és a Little Sister-t. Tessék elképzelni egy hatéves forma kislányt, aki egy félméteres injekciós tűvel hullákból szívja a mannát mezítláb rohangászva, miközben egy két és fél méteres böhöm nagy nehézpáncélzattal ellátott testőr védelmezi akár az élete árán is. Az egész nagyon szürreális: egy törékeny kislány, és – valószínűleg nem emberi – testőre édes kettesben róják a kihalt folyosókat, és az egyetlen ellenfél, aki igazán kárt tehet bennük mi leszünk 🙂 A Big Daddy legyőzése nem egyszerű feladat, de utána egy igazán beteg jelenet következik: elkapjuk a kiscsajt, és – miközben a karjaink között vergődik – eldönthetjük, hogy mit csinálunk vele: felszabadíthatjuk, de akár ki is facsarhatjuk belőle a manát (amit itt ADAM-nak hívnak) ezzel megölve őt. A második módszer kifizetődőbb, ámde a játék végét is negatív irányba befolyásolja, meg különben is: milyen jófiú már az, aki kislányokat gyilkol? 🙂

Ezzel kapcsolatban van egy kedvenc trailerem is, amelyben épp’ megpróbál hősünk egy kiscsajt elkapni… nos, mérsékelt sikerrel:

Ez a páros amúgy volt annyira elborult, hogy cosplay-eseket is megihletett. A következő képen pl. egy Little Sister-nek öltözött lányka látható mi tagadás egész élethű ruházatban:

Ennyit a csodás múltról, nézzük, hogy mit hoz a jövő! Régóta rebesgetik (sőt ha jól tudom az első rész végén még egy sokat sejtető videó is szerepelt egy felnőtt Sisterről, aki ácsorog a tengerparton a lemenő nap fényében a kezében egy Big Daddy babával), hogy készül a folytatás, amely hosszas fejlesztés után idén februárban meg is jelent. Sok mindent nem tudok róla (a már sokszor emlegetett gépmatuzsálemem nem teszi lehetővé, hogy kipróbáljam), de annyi biztos, hogy ezúttal egy hatalmas fúróval felszerelt nagypapa bőrébe bújva kell a kislányokat megmentenünk, és mészárolni a rájuk leselkedő elvadult lakosokat. Finoman szólva jónak tűnik ez is (hál’ istennek a játékvilágra nem igaz a filmeknél tapasztalható egyre csökkenő színvonal, ami úgy az ötödik-hatodik rész környékén éri el a bányászbéka seggét, ld. Fűrész), nagyon jó lenne kipróbálni… Ma is csak a szívem fájdítottam ezzel a videóval, amely az első pálya legelejétől kezdve bemutatja hősünk kalandjait:

Most fogd a pisztolyt, és tartsd a fejedhez.

(A videó folytatása itt!)

A két videó után annyiban egészen biztos vagyok, hogy a készítők megint nagyon jó munkát végeztek, és az elődhöz hasonló profizmussal keltették életre Rapture-t (ez a neve ennek a városnak). Aki teheti, az mindenképpen próbálja ki (az első rész is melegen ajánlott), és írja meg nekem, hogy érdemes-e felvésnem ezt is a végigjátszandó játékok egyre hosszabb listájára!

Ez jó, megosztom!

    6 hozzászólás

    1. bachterman:

      bocsmá, hogy kötekszek, de nek a 2k fejlesztette, hanem a looking glass-ból maradt fejlesztők. ők meg a thief 1-2-vel, a system shock 1-2-vel és az ultima underworld 1-2-vel már letettek az asztalra valamit. a deus ex-be is került belőlük, abból az első részben több érződik a hagyatékukból. a másodikból már kevésbé.
      rapture világa pedig art deco művészeti stílusú. vagyis próbálták olyanra venni a figurát a dizájnerek.

      volt alkalmad kipróbálni a játékot, vagy csak vágyakozol? mert érdemes kipróbálni mindkettőt. vannak azért érdekes gondolatok, mondanivalók benne.

      ha érdekel az objektivizmus – amire rapure filozófiája épül – ajánlom alisa zinovyevna rosenbaum, avagy közismertebb nevén ayn rand “atlasz vállat von” című könyvét.

      A komment időpontja: 2010 március 2nd, 00:03

    2. JonC:

      “A BioShock egy first person shooter videojáték, amelyet a 2K Boston/2K Australia (korábban Irrational Games) fejlesztett Ken Levine játéktervezővel.” /Wikipedia. innen vettem az infót a fejlesztőkkel kapcsolatban.
      amúgy az első résszel toltam is (nincs olyan élénk fantáziám, hogy ilyen részleteket elképzeljek néhány trailer megnézése után, mint amiket a postban is említettem), a második viszont ki fog maradni egyelőre, mivel az elődje is akadt néha rendesen.
      az art deco-t amúgy vágom (csak amikor írtam nem jutott eszembe) pl. a Grim Fandango kapcsán 🙂

      A komment időpontja: 2010 március 2nd, 07:48

    3. bachterman:

      az első rész is ment? és sírsz, hogy foscsi a géped. jó az.
      a wiki egy dolog, de ettől függetlenül spiritual successor-nak lehet a biósokkot nevezni a system shock-hoz képest. persze kő-fanok, mint én is, szájhúzogatva fogadták a folytatást. de ha nem folytatásként tekintek rá, akkor decens kis iparosmunka, ami beint a legális vásárlóknak a limitált telepítések számával.

      A komment időpontja: 2010 március 2nd, 09:37

    4. JonC:

      na mondjuk limitálni a telepítések számát tényleg nem ildomos, de ez semmi az Ubisoft új módszeréhez képest: aktív netkapcsolat szükséges a játékhoz, így folyamatosan ellenőrizhetik, hogy valóban legális-e amit tolsz. mondjuk nem hiszem, hogy sokat kell várni arra, hogy ezt is feltörjék, de mindenesetre elég érdekes húzásnak tűnik.

      A komment időpontja: 2010 március 2nd, 10:03

    5. bachterman:

      melyik játék ilyen? tán csak nem az új splinter cell? 🙁

      A komment időpontja: 2010 március 2nd, 20:38

    6. Az elmúlt nyolc év lemaradása | Ráktalicska:

      […] Bioshock 2: erről már szintén értekeztem nem is olyan régen, úgyhogy most csak tőszavakban: (megint ismétlem magam, de ez tényleg […]

      A komment időpontja: 2010 április 7th, 07:15

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2657 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 3 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek