Már megint elkapott… | Ráktalicska
márc 08

Beteg vagyok megint. Legutóbb – nini, mire jó a blogolás, visszakereshettem könnyedén – december elején voltam halálomon, ami majdnem kereken négy hónappal ezelőtt volt. Nem mondhatnám, hogy túlzottan acélszilárd pilléreken nyugszik az immunrendszerem, legalábbis ahhoz képest, hogy mások több évig is kihúzzák két dokilátogatás között.

Tegnapelőtt este kezdődött: miután egész nap össze-vissza zabáltam, mint egy idióta (ezalatt értsd: krumplifőzelék, krémes, májkrémes kenyér, stbstb…) még a nap koronázásaként megittunk egy üveg vörösbort, és három sört (bár a sörök is délután kerültek elpusztításra). Vasárnap reggel megtörtént az, ami 26 évem alatt soha: reggel fél hétkor rohanhattam a WC-re, hogy egészséges rókakölyköket segíthessek a világra. Nem is tudom idejét annak, hogy mikor volt ilyesmire precedens úgy, hogy épp nem vagyok masszív alkoholos befolyásoltság alatt, most sikerült végre ezt is elérnem az életben. Utána jött a többi kellemes tünet, melyeknek részletezését nem kívánom karakterekbe önteni, maradjunk annyiban, hogy hőemelkedés, és ízületi fájdalom is boldogította a vasárnapi pihengetésemet.

Ma – többek között ezért is – meglátogattam az üzemorvos nénimet, aki – miután vázoltam neki a szitut egy rosszalló pillantással kísérve – megjegyezte, hogy „és így bejött dolgozni?”. Végül aztán kifejtettem neki, hogy ez a második napom az új csapatomban, és nem szerettem volna egy hét táppénzzel indítani a karrieremet. Persze őt ez nem nagyon hatotta meg, és javasolta, hogy azé’ csak nézzek már haza a háziorvosomhoz Pápára, hogy beutalhasson tüdőröntgenre (merthogy nagyon szúrt tegnap még a hátam, de ő nem hallott semmit a sztetoszkópjával… fura). Kaptam is tőle egy szép igazolást, hogy ő küldött haza, de én – egyelőre – szembeszegülvén az akaratával megpróbálom kihúzni a dolgot hazautazás nélkül, és hősiesen tűröm a hidegrázást, és a szar közérzetet, mindezt a munkám miatt 🙂

Mindezt azért is fontosnak tartottam lejegyzetelni ide, hogy ne keltse senki halálhíremet, ha esetleg a héten már nem, vagy csak nagyon kevés post lesz: ez nem jelentené azt, hogy neki kell állni koszorúra gyűjteni, csak annyi, hogy mégis megadtam magam, és elzúztam haza fetrengeni (és ott ugyebár nincs net). Remélem, hogy ti rendben vagytok, és csak én vagyok ilyen rohadt tápos 🙂

Ez jó, megosztom!
    

    5 hozzászólás to “Már megint elkapott…”

    1. sztiv szerint:

      Jobbulást JonC! Én ha gyengélkedem tolom ezerrel a citromos teát meg a vitaminokat. Szerencsére azért nem vagyok beteg túl sűrűn, tavasszal és ősszel egy-egy kis megfázás és utána fél évig semmi. De az is emlékezetes volt, amikor 10-es lettem, nyári szünet után vissza a suliba, rég nem látott osztálytársak, ment a poénkodás, egymást licitáltuk túl a hülyeségekkel és nap végére annyira berekedtem a sok „ordibálástól”, hogy már az első héten kénytelen voltam pár napot pihivel tölteni. 😀

    2. bachterman szerint:

      analóg műszerekkel gagarin is fika. 😉
      írtam én is poszt ilyen témában. kattints át.

    3. Tsyga szerint:

      Jobbulást!

      „…meglátogattam az üzemorvos NÉNIMET, aki…” Hmmm, szerinted erről NEKEM mi jutott eszembe? 😀 😀 😀

    4. JonC szerint:

      neked? lehet, hogy az összes olvasó közül csak neked? ez mire utalhat? 🙂

    5. Tsyga szerint:

      Lehet másnak is. Csak gondoltam, ha belegondolsz, hogy ki van a nick mögött, akkor elmosolyodsz, hogy „jellemző”. 😀

    Kommentáld!

    
    preload preload preload