Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Új sorozat a blogon: újabb adag retro gaming!

Írta JonC Ekkor: 2010. május 12.

Kitartó olvasóimnak talán már feltűnhetett néhány elejtett kósza utalásomból, hogy nagyon szeretem a régi idők számítástechnikáját. Ez a vonzalom valamikor 88 környékén indult, amikor apám egyik régi cimborájának Commodore 64-esén láttam az Impossible Mission című játékot teljes valójában. Meghatározó élmény volt – bár félelmetes volt számomra azokkal a halálos robotokkal -, talán akkor dőlt el véglegesen, hogy kocka leszek, és nem mondjuk pék-cukrász.
A régi játékok szeretete nálam ebből, és egy számtech-magazin iránti rajongásomból eredeztethető. A szóban forgó újság az 576KByte volt, és 1996-tól kezdve rendszeres olvasójuk voltam – egészen a 2002(?)-es megszűnésük előtti néhány hónapig. Utólag 4000 forintért egy apróhirdetés útján szert tettem a korábbi számokra is (megvan a legeslegelső 1990-es is), így teljes képet kaphattam Zolee (később CoVboy) munkásságának minden mozzanatáról. Imádtam az újságot: a mai napig kellemes borzongás kap el, amikor a Nuke Dukem 3D-s (nem, nem én írtam el, hanem még ők annak idején) cikket olvasgatom, vagy amikor újra átrágom magam a régi Csevegőkön (így hívták a levelezési rovatot), amelyekben néha keményen ment a SNES-es és Megadrive-os tábor között a flame, meg a “miért nincs több C64-es cikk az újságban?” rinya. Szép idők voltak ezek: még sokkal kisebb biznisz volt a videojáték-ipar, így sokkal családiasabb volt az egész. Nem volt ekkora nyomás a fejlesztőkön, hogy mindenképpen a bejáratott formulákra támaszkodjanak (nehogy megbukjon az újítások miatt a többmillió dolláros büdzséből készült anyag), nem volt minden hiperreálisra gyúrva, így sokkal több volt a bájos, színes alkotás. Ezek – néhány indie-játéktól eltekintve – rég kikoptak a PC-s palettáról, így ha valaki nem akar beleket ontani szórakozás gyanánt az bizony jobban teszi, ha vesz egy PSP-t, vagy (inkább) egy Nintendo DS-t. Hiányolok teljes játékstílusokat is: 15 évvel ezelőtt rengeteg platform ugribugri, shoot/beat’em up, és verekedős játék született – hova tűntek ezek? A játékipari (tessék észrevenni: ipar!) trendek olyan irányt vettek az utóbbi jópár évben, hogy ezek sajnos teljesen eltűntek a számítógépeink képernyőiről, és ezalól – megintcsak – néhány indie-fejlesztés (Braid, Spelunky, Cave Story, és társaik) az üdítő kivételek.
Miért is történt ez így? Miért van az, hogy egy mai tizenéves elején tartó kölöknek – hacsak nincs PS3/Xbox360-ja a családnak – csak a taktikai FPS-ek, real-time stratégiák, és a hiperreális 3D-s grafikával megáldott felnőttjátékok jelenthetnek szórakozást? Én a 26 éves fejemmel persze remekül elszórakozok ezekkel, de az új generációt valamelyest sajnálom, hogy nem részesülhetnek olyan élményekben, mint amilyeneket a Giana Sisters, Creatures, Monthy on the Run, vagy akár a Day of the Tentacle nyújtott nekem annak idején – persze a lista hosszasan folytatható. A világ hatalmasat fordult azóta, és nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó irányba.
Persze azért ez a röpke húsz-huszonkét év nem tűnt el nyomtalanul: szerencsére nem nagyon tudok olyan régi számítógépet/konzolt/játéktermi masinát/stb-t mondani, amit ne tudnánk modern PC-inkkel emulálni. A vicces az, hogy ezek az emulátorok jóval komolyabb hardvert igényelnek, mint amilyen az eredeti masinában ketyegett. Ezzel tegnap is szembesültem, amikor a Nintendo 64 emulátoromon a Nightmare Creatures című meglehetősen gagyi kardos-zombis csoda néha elérte a lélektani 10 fps-es alsó határt, miközben az eredeti gépben 93.75 MHz-es proci figyelt, ami hússzor lassabb a számítógépemben jelenleg szolgálatot teljesítő darabnál! Ez persze enyhén bosszantó, de örüljünk, hogy egyáltalán megoldható, hogy visszautazzunk az időben kicsit.

Original Commodore-os Aliens adatkazi – bizony ez tárolta a játék bitjeit

Ezeket a régi masinákat, az őket emuláló szoftvereket, és persze az adott gépre készült legszebb, legjobb, legegyedibb játékokat szeretném bemutatni egy most induló postsorozat keretében. Előrleáthatóan maximum két héten belül sort fogok keríteni a következő gépek bemutatására:

  • Commodore 64
  • Amiga (500, 1200 főleg)
  • SNES
  • Megadrive
  • Nintendo 64

A sorrend persze még változhat attól függően, hogy épp’ melyikhez lesz kedvem 🙂 Az Amiga például nem kevés macerával fog járni, márcsak azért is, mert elég bonyolult az emulátora (a jó öreg WinUAE), és már elég régen használtam, szóval lesz mit újra kitapasztalni a használatával kapcsolatban. Kihagyni viszont semmiképpen sem szeretném, mert az Amiga volt az a masina, ami grafikailag, és hangképzési képességeket illetően is olyan csodákra volt képes a kilencvenes évek elején, ami még ma is élvezhető, és nem csak az olyan elvakult retro-őrülteknek mint én 🙂

Szóval ez a terv, ha esetleg ötletetek, kívánságotok lenne ezzel kapcsolatban, akkor kommentben súgjátok meg, és meglátom mit tehetek!

Ez jó, megosztom!

    8 hozzászólás

    1. Gulyu84:

      Jaja, Csevegő ben én is bírtam Covboy szövegeit 😀 Sosem felejettem el mikor nagy unszolásra végre mutatott magáról képet, ami ugye kicsit “macskaszőrös” volt, utána küldött egyet a talpáról is vígasztalásul xD A Nightmer Creatures am már nem fut emu nélkül pc-ken? 🙁

      A komment időpontja: 2010 május 12th, 14:17

    2. JonC:

      hja, CoVboy nagy mókamester volt, míg Zolee inkább szentimentális 🙂
      amúgy de, fut, bár van egy olyan sejtésem, hogy mégis kell hozzá emulátor, amit DosBox-nak hívnak, mivel nem mai darab 😉

      A komment időpontja: 2010 május 12th, 15:40

    3. sztiv:

      Helyes, helyes, kíváncsian várom a sorozatot. nekem is volt C64-em, ráadásul a profi floppy-s verzió, igaz, akkor már javában dübörögtek a 486-osok. címekre már nem is nagyon emlékszek. am azért meg kell említeni, hogy nem olyan vészes a helyzet pc fronton, csak ez valószínűleg kívül esik a látókörödön, mivel te alapból a véres játékokat szereted 😀 a kiskorúak számára vállalható kategória például a the sims, ami szinte kivétel nélkül minden hónapban vezeti az eladási listákat. igaz, nyilván az is hatalmas üzlet, de valljuk be, az is hatalmas innováció volt a maga korában. aztán persze ők is konszolidálódtak, de mindvégig követték a saját receptjüket, ami be is jött. vagy autós fronton is van jópár kiváló alkotás.

      A komment időpontja: 2010 május 12th, 20:46

    4. Nfol:

      Ma is a polcomon figyel az a kazetta, aminek mindkét oldala TURBO-val kezdődik, meg valahol van egy kontakthibás QuickShotII, csak hogy “a joystickról is írjanak pár szavat”. Pedig maga a C64 és a kazettás egysége már régen nincs meg.

      A komment időpontja: 2010 május 12th, 23:28

    5. sztiv:

      QuickShotII nekem is van, bár valamelyik eltört, kétféle volt, nemtom melyik volt az.

      A komment időpontja: 2010 május 13th, 00:23

    6. bachterman:

      nightmare creatures sztem fut winfos alatt is.

      A komment időpontja: 2010 május 13th, 07:29

    7. JonC:

      relikvia-fronton én egy eredeti Pirates!-t tudok felmutatni (kazettás verzió, tokkal-vonóval), meg talán még kallódik valahol egy Alien3 is. hja, meg megvan még a katalógusfüzetem is (amiben vezettem, hogy melyik kazin hol kezdődnek az adott játékok a számláló alapján). akad még pár egyéb tárgyi emlék is ezekből az időkből, de ezek a legfontosabbak 🙂

      A komment időpontja: 2010 május 13th, 08:58

    8. JonC:

      igen, igazad van.

      A komment időpontja: 2010 május 13th, 08:58

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2661 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 vendég, 6 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek