Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

A mai nappal kapcsolatban…

Írta JonC Ekkor: 2011. január 6.

…nem kívánok különösebb fejtegetésekbe bonyolódni. A blog azért nézett ki így éjfélig (akik esetleg lemaradtak az élményről itt bepótolhatják), mert szerintem nem jó az irány, amerre megyünk, és most leszarom, hogy végre ugyanazon a hangerőn fognak szólni a reklámok, mint a műsorok. Megint elkapott az érzés, ami pár hónapja, hogy úristen, léteznek emberek, akik szerint a most beiktatott médiatörvény egy remek dolog, és igen, léteznek! Nem szándékozom túlzottan reklámozni, de még Facebook-csoportjuk is van már (amelyet tegnap kilinkeltem a személyes üzenőfalamon, és megígértem a tisztelt barátaimnak, hogy aki csatlakozni fog azt törlöm az ismerőseim közül :)). Számomra hihetetlen, amikor az én erkölcsi normáimmal homlokegyenest ellenkező véleményt istenítenek mások, de erre még jó párszor rá fogok csodálkozni az életem folyamán az is biztos.

Na, ezért volt sötét a blog (majdnem annyira mint egyesek szerint az elmém :)), remélem, hogy többször nem fog semmilyen párt, irányzat, törvény, hatóság, testület, akármi arra kényszeríteni, hogy bele kelljen avatkoznom az oldal működésébe.

UPDATE: tudom, a hatodika (amire a post van keltezve) már nem ‘mai nap’, szóval a cím félrevezető lehet. Ennek az az oka, hogy számomra egy nap addig tart, amíg le nem fekszek, nem szoktam foglalkozni ilyen világi hívságokkal, mint az óra, meg hogy éjfél előtt vagy után vagyunk-e 🙂 Egy apró szeletkével máris többet tudtok rólam, még a végén celeb leszek.

Ez jó, megosztom!

    3 hozzászólás

    1. bachterman:

      vihar a biliben, ennyi az egész.

      A komment időpontja: 2011 január 6th, 10:25

    2. eee:

      Bizony szívem, így van ez: mások felé toleránsak vagyunk értékrendbelileg is. Egy idő után komolyan kétségbeesünk:
      lehet, hogy eddig nem nekem volt igazam ? Agyondédelgetett
      világfájdalmam gondolati alapja talán az én tévedésem ?
      Eddig mindenkitől a másság tiszteletét követeltük, kissé
      elsikkadt, mi mennyire tudjuk tisztelni azt a másságot, amelyik
      nem is kér belőlünk. Adódhat olyan helyzet, amikor efféle utált
      emberekkel kell együttműködni. Az pedig nem fog menni, ha magamban
      lemagyarátlagpolgározom, kifelé meg kényszeredetten jópofizok.

      Megfigyelhető, hogy közepes riporterek is képesek még a leghülyébb
      embert is valami elementáris érdekességként bemutatni, csak a
      megfelelő kérdéseket kell tudniuk feltenni annak. Ez rögtön kételyt
      kell ébresszen dühödten felugró előítéleteinkkel szemben. Lehet
      olyan szempont, amely az illetőt felértékeli vagy példává teszi ?
      Ha igen, érvényes volt-e az én addigi gondolatrendszerem ?
      És ha már értékrelativisták vagyunk talán Nietzsche után, a saját
      értékeink, véleményünk mindennek ellenére cáfolhatatlan ?

      B.G. véleményét is érdemes figyelembe venni, ha már leátlagpolgározunk
      sokakat:
      ‘Bill Gates’ 10 advices to young people’
      Saját megfigyelésem viszont az, hogy ezeknek átlagembereknek valami
      hihetetlen erőfeszítésükbe kerül a puszta család és létfenntartás,
      emberfelletti erőfeszítést követel tőlük az, hogy normálisak
      maradjanak, többek között olyanok körében, akik csak egy fotelben
      jointot szívogatva lenácizzák, lekispolgározzák vagy leátlagozzák őket…

      A komment időpontja: 2011 január 8th, 17:23

    3. JonC:

      a “vajon az enyém-e az egyetemes igazság” téma végigkíséri az életemet, elég ha csak ezt a régebbi postomat említem:
      http://raktalicska.hu/2010/04/16/dilemma-mar-megint/

      persze tudom, hogy annál nagyobb hülyeséget keresve se lehet elkövetni, minthogy az ember éles kontúrokkal elválasztott kategóriákba sorol néptömegeket, és tisztában vagyok azzal is, hogy ennek ellenére néha én is beleesek ebbe a hibába. viszont él a fejemben egy sztereotípia arról a típusról, aki egyet tud érteni egy olyan az enyémmel szöges ellentétben álló intézkedéssel is, mint a médiatörvény, amely bár nem talán hoz akkora cenzúrát, mint amilyet némelyik nyugati újságíró lefestett, de mégis valamelyest kontrollálni szeretné az internetet, és öncenzúrára késztethet sokakat.

      előfordulhat az is, hogy a bennem élő negatív kép a magyar átlagpolgárról csak annak köszönhető, hogy viszonylag kevés emberrel érintkezve élem az életemet, és lehet, hogy ha ez változna (mondjuk elmennék biztosítási ügynöknek – megint), akkor belátnám, hogy ők is jó emberek, de jelen pillanatban csak a tömény butaságot érzem ezekben a tömegekben, ami számomra épp’ elég, hogy elítéljem őket, mégha nem is rossz szándéktól vezérelve cselekednek ostobán (jó példa erre hogy miért nyerhetett a Fidesz kétharmaddal: meg akarták mutatni jól az MSZP-nek… sikerült, köszönjük!).
      Az utolsó bekezdésedről nekem megintcsak az jutott eszembe, hogy ezeknek az embereknek (akiknek halmazába bizonyos szempontok alapján én is beletartozhatok) azért okoz gondot normálisnak maradni, mert nincs viszonyítási pontjuk, nem elég tájékozottak, és nem elég okosak ahhoz, hogy saját véleményük lehessen akár a politikáról, akár a társadalmi kérdésekről. erről részben ők, részben pedig a politika által manipulált média tehet, nem csoda hogy össze vannak zavarodva. én igyekszek pártatlan maradni, eszem ágában sincs bizonyos pártokhoz vonzódni (bár a blogon eddig csak MSZP-ekézés nem volt eddig, Fidesz/Jobbik már igen), és remélem, hogy ez a jövőben is így fog maradni.

      A komment időpontja: 2011 január 8th, 18:27

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 786 darab post, és 2648 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek