Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Most akkor jól megmondom a dohányosoknak

Írta JonC Ekkor: 2011. március 11.

A cigizés nem először téma a blogon: egyszer régen elregéltem, hogy milyen okok (és események) vezettek odáig, hogy cirka 7-8 év után letegyem a bagót, amit azóta sem bántam meg – bár kíváncsi lennék arra, hogy ki mondaná azt, hogy “basszus, amióta letettem a cigit sokkal rosszabb a közérzetem, hiányzik a reggeli harákolás, meg a konstans légszomj”. Azért érdekes, és jellemformáló erejű tapasztalat most elolvasni amit annak idején írtam (az Indexen megjelent cikkre reagálva), ugyanis ezzel most már nem feltétlenül értek egyet:

Alapvetően mondjuk részemről okafogyott a hiszti, mivel – mint már írtam – fél éve nem dohányzom, de az, hogy ilyen szinten megszabják, hogy az ember mit tehet, és mit nem engem bosszant.

Ugyan ezt 2009 márciusában kültéri dohányzási tilalmakkal kapcsolatban írtam, amelyet azért még most is kicsit túlzásnak érzek, viszont a dohányzás betiltásának azon formájával, amelyet – szerintem – most keresztül fog vinni a kormány teljes mértékben egyet tudok érteni. Általában nem tudom ennyire tisztán, mindenféle ambivalens érzések nélkül helyeselni, amit a Fidesz fura urai szeretnének érvényre juttatni (mert ugyan tiszteletre méltó ambiciózusról tett tanúbizonyságot a kormány az utóbbi hetekben, elképesztő mennyiségű változtatást igyekeznek eszközölni a mára már kicsit begyepesedett államszervezetben, és totális meghasonulásként élem meg, hogy némelyik rendelkezésük – a dohányzás betiltásán kívül is – egész egyszerűen ésszerűnek, és támogathatónak tűnik. Mégiscsak gyanakodva, mindent többször átrágva fogadom az egyre csak érkező híreket, hogy most éppen mit akarnak megreformálni… néha amúgy Hírcsárdát meghazudtoló abszurditások is előfordulnak ezekben a kezdeményezésekben, elég ha csak az alkotmánytervezetünk néhány pontját említem), de ez a kivétel: igenis joga van mindenkinek ahhoz, hogy ne károsodjon a szervezete mások hülyesége miatt, és fordítva: mindenkinek kötelessége elkerülni azt, hogy a környezetében élők egészsége veszélybe kerüljön, és ha ezt csak törvényekkel lehet elérni, akkor történjen így! Fogalmazhattam volna keményebben is: ha valaki van annyira tapló, hogy nem veszi észre, hogy az étteremben a másik asztalnál (vagy a sajátjánál) még étkeznek, és rágyújt, akkor az ilyennek ezentúl legyen tilos! És igenis csesszék meg milliókra azokat a vendéglátósokat, kocsmárosokat, akik nem szereznek érvényt a törvénynek! Legyen kiszabva az első néhány tetemes büntetés, teremtsenek velük precedenst, majd elmegy a renitensek kedve a dohányzás elnézésétől a saját egységükben!

Várhatóan adódnak persze eleinte feszültségek majd az új rendszer bevezetéséből: azok a dohányosok, akik egész életükben pöfékelhettek a kocsmában nem fognak egykönnyen rászokni arra, hogy ki kell járni a bejárathoz cigizni. Konkrétan kíváncsi leszek például arra, hogy Pápán a Klastromban (lebuj kocsma, hétvégente a hátsó dühöngőben a keksz fentmarad a levegőben, ha feldobod, úgy áll a tömény szmog) hogyan lesz megmondva a részeg százkilós legényeknek, hogy “figyi, nyomd már el a cigidet, mert ha beesik egy ellenőrzés, megérzik a füstszagot, aztán máris kapom a több százezres büntetést, amit gondolom nem te fogsz kifizetni”. Lehet, hogy lesznek olyan kocsmák, diszkók, ahol esetleg kidobókat kell pluszban felbérelni, akik csak a dohányzási tilalom betartatásával lesznek megbízva, ami újabb kiadásokat fog jelenteni a tulajoknak. De: egyrészt néhány hét, esetleg hónap után már talán elérjük azt, hogy a T. Közönség megszokja, hogy nem szabad rágyújtani a pultnál (és szembefújni szerencsétlen csapos lányokat, akik néhány év után tüdőkapacitásban elérhetik a szénbányászok szintjét), így ezekre a plusz emberekre már nem lesz szükség; másrészt pedig előbb-utóbb talán a most még hőbörgő dohányosok is belátják, hogy mennyivel kellemesebb úgy eltölteni néhány órát egy sörözőben a haverokkal, hogy közben nem kell levegő után kapkodni.

Az első reakcióm, amikor tudomást szereztem a törvényről az volt, hogy persze, tiltsák be az éttermekben a cigizést (ami felülről súrolja a fasztahóság fogalmát, persze a dohányzó étterem fogalma számomra egyenértékű a lőtéri óvodáéval, vagy a bordélyház 90 éven felülieknek-ével – nonszensz), de nem értettem, hogy miért kell a magyar kocsmakultúrából kiirtani a füstölést. Mondhatnám azt, hogy kocsmában rágyújtani bocsánatos bűn, ennek ellenére semmivel sem kevésbé káros a többi emberre, mint az étteremben szálló szmogot letüdőzni, úgyhogy igenis szükséges volt kiterjeszteni a törvényt ezekre a helyekre is, a tüdőrák ugyanis nem válogat, nem veszi figyelembe, hogy milyen közegben szívtad magadba a többiek által kibocsátott mérgező felhőket. Én úgy gondolom, hogy ezt a törvényt nem lehet az egyéni szabadságjogok korlátozásaként értelmezni (mint ahogy azt néhány kommentelő próbálja beállítani), ugyanis a tiltás célja az, hogy te ne okozz felesleges egészségkárosodást senkinek, ha már magadtól nincs benned annyi tapintat, vagy nevezzük ahogy akarjuk. Éppen emiatt demagóg, és teljesen elrontott logika alapján hozott megállapítás az, hogy “ennyi erővel be lehetne tiltani az alkoholt is”, ugyanis az, hogy be vagy rúgva nem feltétlenül jelenti azt, hogy emiatt mások is kárt szenvednek (bár amikor Józsi hazaesik a falu kocsmájából, és végigveri a családot esti átmozgató edzés gyanánt már más tészta), viszont ha zárt térben rágyújtasz, akkor elkerülhetetlen, hogy mások egészsége is károsodjon, elvégre levegőt mindenki szeret venni – mondhatni létszükséglet 🙂

Nem szándékozom elöljáróban (meg egyáltalán: sehogy :)) agyon isteníteni a kormányt, de ha lesz elég tökös, hogy a dohányipari- és vendéglátós lobbival szembemenve bevezeti ezt a tilalmat, akkor bizony én bevések nekik egy szép nagy piros pontot. Nagyon régóta nem került be egyik kormány neve mellé sem ilyen, ők lesznek azok, akiknél megtörik a jég, és csak reménykedek, hogy el ne csesszék azzal, hogy gyors egymásutánban begyűjtenek újabb néhány feketét mellé.

Ez jó, megosztom!

    3 hozzászólás

    1. bachterman:

      a megszokás. nagy úr.
      azért gyújtanak rá, mert a többi is.
      a felülről érkező pogromokat én sem szeretem, mert az ilyen általában a borotválógépes viccet juttatja az eszembe:

      Feltalálnak egy új, szuper, csodás, különlegesen gyors borotválógépet. Csak be kell dugni a delikvens fejét, és pillanatok alatt megborotválja.
      – Na de mindenkinek más formájú az arca! – volt a kifogás.
      – Hát, eleinte igen.

      A komment időpontja: 2011 március 11th, 21:13

    2. Levian Fry:

      Az írásod éttermes részével teljesen egyetértek. Van egy pizzéria a környéken, ahol a dohányzó és nem dohányzó rész nagyjából úgy van egymástól elválasztva mint a kosárlabdapálya két térfele. Egy komolyabb ajtó sincs, vagy valami függöny – egyszerűen csak meg van mondva, hogy az ottan mán ném dohányzó! Az ilyenhez az egyszerű ember csak gratulálni tud, esetleg egy jó belsőépítész ismerős telefonszámát megadja, és kész.
      A kocsmakultúrához szerintem pedig igenis hozzátartozik a dohányzás. Ezt most nem részletezném, szerintem magától értetődő. Inkább meglebegtetném a valóság alig áttetsző függönyét: a kocsmák közönségének 90%-a dohányzik. Tegyük fel tehát, hogy egy 6 fős társasággal megérkeztek a kocsmába, leültök és elkezditek szürcsölgetni az első sört. Nagyjából 20 perc és/vagy egy fél üveg sör után az egyik delikvens kijelenti, hogy ő most kimegy a bejárat elé rágyújtani, majd udvariasan megkérdi, hogy vele tart-e valaki. Erre gyorsan lecsap a maradék négy dohányos: kettő már próbálgatja is az öngyújtóját, egynek már a füle mögött az első szál, egy pedig kopogtatja a házi töltésű szofit. Nemdohányzó barátunknak két választása marad: a) kimegy a többiekkel, és szépen, koncentráltan nyeli be a füstöt, egy kis kellemes fővárosi szmoggal fűszerezve b) bennmarad egyedül, malmozgat, és szűzlányhoz méltó zavarodott mosollyal nézelődik, talán még mutogat is a hüvelykujjával, hogy nem egyedül ül ő ott, nem hipster kocsmatöltelék, csak azok a fránya bagós haverok kint lógnak. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy nyár van, és nyitva vannak az ablakok, ajtók akkor még a kellemetlen füstszagtól sem sikerül megszabadulni.
      Az 5 dohányos pluszminusz a nemdohányzó visszatér, a nemdohányzó a) szagolhatja tovább a többiek szájából áradó hamutálszagot b) megpróbál becsatlakozni az új témához, amit a cigisek kezdtek el odakint megbeszélni (miután már átbeszéltek pár témát az intim piercingtől a diszperzit festékekig) és szagolhatja a már említett csudijó szájszagot. Tehát menekvés nincs, aki kocsmába megy az így is úgy is passzív dohányos lesz.
      Az meg hogy, Angliában meg Narniában már bevezették, és mindenki túlélte, az legalább olyan hülye duma, mint hogy az autósok jobban szennyezik a levegőt (mindkettő igaz, ettől függetlenül éktelen baromság). Vannak országok ahol a tolvajok kezét még mindig levágják, a lányok csiklóját születésük után megcsonkítják, vagy épp törvényileg szabályozott a káromkodás. Azért mert máshol él, nálunk nem kell bevezetni.
      (dohányos vagyok)

      A komment időpontja: 2011 március 23rd, 17:24

    3. JonC:

      amit leírtál igaz, viszont én mint nemdohányos inkább maradok ki pár sztoriból, meg inkább szagolom a többiek büdös szájszagát, minthogy közvetlenül tüdőzzem az általuk kifújt füstöt. kevésbé káros.

      A komment időpontja: 2011 március 23rd, 17:43

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2661 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 1 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek