Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Monday, bloody Monday

Írta JonC Ekkor: 2011. április 4.

Komolyan mondom, hogy ilyen mocskos hétfőm még sohasem volt, pedig elég régóta szoktam sírni-ríni, hogy mennyire megviselnek ezek a napok (még külön tag is van hozzá ugye). A maival kapcsolatban tényleg csak arra tudok gondolni, hogy ha ezt túléltem, nem estem össze, nem kaptam pánikrohamot, nem rókáztam be szép elegánsan a cégnél az asztalom alá, nem mentem át amolyan Michael Douglas-szerű figurába az Összeomlásból, akkor tényleg egész komoly tűrőképességgel vagyok megáldva bármennyire is hiszem pont az ellenkezőjét néhanapján. No persze mindehhez kellett az is, hogy úgy izomból megszopassam magam (már bocsánat a kifejezésért) a hétvégén, ugyanis egy rám bízott feladat teljesítése során elkövettem egy aprócska hibát, amelyből – a pillangóhatásnak “hála” – az lett, hogy tegnap éjjel hajnali fél négykor tudtam csak ágyba keveredni, reggel meg persze várt a munka.

Nem kellett nagyot hibáznom hozzá: két file-t összekevertem, és rosszat indítottam el. Ennyi volt az egész, ámde a tény, hogy valamit nagyon elkeféltem csak vasárnap délelőtt vált világossá, amikor az éppen felépített SAP egy félresikerült groteszk Frankenstein által létrehozott torzszülöttként csak mint valami félig élő, félig halott akármi volt képes működni. Adatbázisa csak okádta a hibákat, a fele funkciója elindult, a másik (nagyobb) fele viszont változatos SQL hibákkal borzolta az idegeimet. Gyors telefonálás, hibaüzenetek, tünetek ismertetése tapasztaltabb kollegákkal, akik már mondták is, hogy no igen, ez arra utal, hogy a bő egy napi munkám mehet a kukába, törölhetem az egészet, és kezdhetem újból. Mindezt vasárnap, amikor épp’ a másnapossággal küzdve próbáltam befejezni a péntek este elkezdett műveletsort gondolván, hogy az utolsó simítások menni fognak úgy is, ha kicsit boxolnak a majmok a fejemben. Súlyos tévedés volt, a fogam és a fejem hasogatott miközben hatalmas kínok között vergődő rendszerem amolyan Aliens-esen épp’ azt suttogta “Kill me…” Könnyes szemmel tettem eleget a kérésének: ment a levesbe minden, amit addig felépítettem. Hangsúlyozom: mindez azért történt, mert előző nap összecseréltem két file-t. Ennyi épp’ elég ahhoz, hogy a szép, nyugodt tempóban eltervezett munkálkodás idegbeteg kapkodásba, és dühöngésbe csapjon át jó adag szégyenérzettel, hogy ilyen amatőr módon tettem tönkre az egészet, és kockáztattam, hogy hétfő reggel nyolcra meglegyen. Elég annyi, hogy a dominósor dőlésnek indult, amelynek az lett a vége, hogy tegnap hajnalban úgy feküdtem le, hogy nem lehettem biztos abban, hogy a második nekigyürkőzés eredménye életképes-e, vagy újabb szörnyet alkottam.

Reggel hétkor keltem, a három és fél óra alvás után valahogy úgy éreztem magam, mintha egész éjjel rövidet vedeltem volna, a szemeim égtek, émelyegtem, a fejem kóválygott… de legalább a rendszer működőképesnek bizonyult, és képes voltam időre prezentálni! Az pedig, hogy sík idegen, kialvatlanul, mocskosmód fájó foggal (ami még most is tart, hogy jobb legyen a kedvem) képes voltam végigcsinálni a napot, képes voltam beszélni (némileg dadogva még angolul is), gondolkodni… nos, én úgy gondolom, hogy az emberi akaraterő diadala. Ennek örömére délután megjutalmaztam magam: egyrészt elhoztam a biciklimet a szerelőtől ( – 20000 forint, de cserébe szinte hajtani se kell, úgy suhan), másrészt pedig rendeltem egy szép nagy csirkemájas pizzát magamnak, hogy a sok fájdalomcsillapító, amit magamba tömtem (energiaitallal, és kólával kombinálva, természetesen csakis a gyomrom egészsége érdekében) ne marjon szét. Most, tele hassal, mögöttem a szinte zsír új biciklimmel, valamelyest megnyugodva azt gondolom, hogy a mondás, miszerint ami nem öl meg az megerősít igaz lehet: újabb határomat feszegettem, és megmérettettem. Mindenesetre nem fogok rendszert csinálni belőle, mert kurva kellemetlen.

Ez jó, megosztom!

    7 hozzászólás

    1. bachterman:

      a bicigliner örülök, fotózhatnád. a gépelési, rossz helyre másolási hibáktól kártyavárként összeomló rendszereket sunáznám. ahogy a közhelyes graffiti is mondja; ha az építészek úgy építkeznének, mint a programozók, az első jöttment fecske romba döntenté az emberi civilizációt. 🙂

      expecto patronum.

      A komment időpontja: 2011 április 4th, 21:43

    2. S@ti:

      Aliens, “kill me”, lol 😀

      A komment időpontja: 2011 április 5th, 09:36

    3. Nfol:

      Mindig irigylem azokat, akik egy ilyen kéretlen éjszakai műszak után azzal a konklúzióval tudnak zárni, hogy legalább tanultak belőle valamit. 🙂

      Nekem ez egyelőre rocket science kategória.

      A komment időpontja: 2011 április 5th, 14:38

    4. JonC:

      volt egy régi postom, amiben megénekeltem a szóban forgó biciklit, tessék erre fáradni: http://regiblog.raktalicska.hu/2009/01/14/az_onos_eso_mokas_dolog_is_lehet/

      amúgy semmi extra nem történt vele, kapott fém sárvédőket, komplett hátsó kereket, fékeket, monoblokkot, ilyesmit.

      amúgy a hasonlat nagyon jó, még nem hallottam 🙂

      A komment időpontja: 2011 április 5th, 15:18

    5. JonC:

      pedig az ekkora mértékű szopásokból tanul az ember a legtöbbet, örökre beég az agyába 🙂

      A komment időpontja: 2011 április 5th, 15:19

    6. bachterman:

      pedig régi duma. 🙂
      szép bringa. egyébként meg minek kapott motorblokkot? mopedet csináltattál belőle? így nem volt nehéz suhanni vele…

      A komment időpontja: 2011 április 5th, 15:44

    7. JonC:

      a suhanásról csak annyit hogy majdnem a tüdőmet köptem ki, mire beértem a céghez szembeszélben reggel. lelki szemeim előtt ez nem így játszódott le még tegnap este 🙂

      A komment időpontja: 2011 április 5th, 18:34

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 786 darab post, és 2648 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 3 vendég, 1 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek