Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Portal 2 – keserédes quantumszag

Írta JonC Ekkor: 2011. május 23.

Most, hogy a Portal 2 legutolsó fejtörőjét is megoldottam, végigröhögtem minden poénját, bejártam az Aperture Science minden zegét-zugát, pontot tettem a történet végére, sőt még a cooperative játékmódba is belekóstoltam úgy érzem, hogy teljes joggal alkotok róla véleményt. Amíg még a felénél-harmadánál voltam, és sorra oldottam meg a feladványokat akkor úgy gondoltam, hogy ezúttal nem szeretném elkövetni azt a hibát, hogy a játék alapos ismerete nélkül alkotok róla véleményt, de most, hogy megannyiszor röpködtem mindenféle mélységeket átrepülve, lettem tetőtől-talpig csupa kék, fehér, vagy sárga ragacs, és még vártam is néhány hetet azzal, hogy ülepedhessen az élmény végre késznek érzem magam arra, hogy leírjam a következő három szót, amiért egészen biztosan többen a véremet kívánják majd venni: nekem nem tetszett. Amióta végigvittem próbálom magam győzködni, hogy igazából ez egy fasza cucc, mennyien istenítik, többen már mint az év Év Játékát emlegetik (ami azért meglehetősen elhamarkodott kijelentésnek tűnik így május környékén), és sorra születnek a különféle portálos mémek (mint például ez), de hiába a hosszú idő, amit adtam magamnak, hogy átgondoljam az érzéseimet még most is csak a “hát, nem volt olyan rossz végülis” a legpozitívabb érzés, amit vele kapcsolatban érzek.

Kicsit lepusztult a hely, mióta legutóbb erre jártunk

FOGD MÁR BE!!

Na persze, ha csak simán kijelenteném, hogy “hát ez szar” (ami persze nem igaz), akkor egyszerű trollkodás lenne a részemről a fanyalgás, viszont – most tessék figyelni – én rendelkezek érvekkel is, hogy miért viseltetek negatív érzésekkel irányába. Vegyük kapásból a végigjátszás után az emberben maradt hiányérzetet: úgy gondolom, hogy sokkal (értsd: sokkal) többet ki lehetett volna hozni az alapötletből. Dióhéjban vázolom, igyekszek nem spoilerezni: GlaDOS halott (pontosabban inoperatív), eltelik 50 év, és hősnőnk a hosszú szunyókálás után Csipkerózsikaként tér magához. Hogy hogy nem GlaDOS is felébred, és minden adott ahhoz, hogy az első rész végén elkövetett “királygyilkosságért” jól bosszút álljon hősnőnkön, természetesen agyafúrt tesztkamrák sorozatával. Néhány halálos csapdával később persze nem várt fordulat következik: Wheatley, a kis gömb alakú robot segítségével megszökünk, majd újfent kibabrálunk GlaDOS-sal – ami szintén érdekes következményekkel jár: szövetkeznünk kell vele, különben mindkettőnkre a halál vár.

Milyen kár, hogy egy ilyen sztori a játékmenetben ugyanúgy jelentkezik, mint az első részben: – javarészt – tesztkamrák sorozatában kell logikai feladványokat megoldani. Persze jó érzés, amikor az ember egyedül (értsd: a Youtube igénybevétele nélkül) old meg egy első blikkre reménytelennek tűnő helyzetet, de én bevallom férfiasan, hogy egy idő után szabályosan untam az egymás után sorjázó tesztkamrák (szinte) végeláthatatlan sorát. Kis felüdülés volt persze, amikor a díszletek között kellett Wheatley-jel bandázni (a robotkalibrálós részen például visítva röhögtem), illetve a (SPOILER!) régi, ötvenes évek óta elhagyatott tesztállomáson a már halott igazgató, Cave Johnson által felmondott a tesztalanyoknak szóló hangüzenetek (“teljesen normális, hogy a tesztek után körülbelül egy hétig a vérük helyén tiszta benzin fog keringeni”, illetve a “a következő tesztünkhöz szükség lesz az önök testében egy rákos daganatra. Ne aggódjanak, ha esetleg még nem rendelkeztek ilyennel, ha üldögéltek néhány percet a váróban található foteleken, akkor mi már gondoskodtunk erről”, és társai), ezek legalább megtörték a játék egyhangúságát. Bizony, nem túlzok: azt merészeltem állítani, hogy a játék, amit mindenki istenít az bizony gyakran vált egyhangúvá a számomra – ez főleg a végjáték előtti pályasorozatnál ütközött ki a számomra, és nem kárpótoltak még GlaDOS, és Wheatley dumái sem.
Apropó Wheatley, ezt írták az őt szinkronizáló fószerről az Index ajnározó stílusú cikkjében:

Wheatley, a ránk vigyázó balfék robot hangját például Stephen Merchant brit humorista adja, akit eddig Ricky Gervais tettestársaként ismertünk a Hivatal eredeti verziójában és a Futottak mégben, és simán ott van a világ tíz legviccesebb embere között, ezt azzal együtt ki merem jelenteni, hogy többek között másfél milliárd kínait még sosem hallottam viccet mesélni.

Nos, biztos bennem van a hiba, de ezt a kurva robotot legszívesebben úgy basztam volna le a mélységbe néha, hogy csak úgy nyekkenik. A brit akcentussal beszélő, talán csak a Jar-Jar “humorosságával” egy lapon említhető módon szellemes gömb a néhány kezdeti poénkodás után már csak dühített, és ez hatványozottan igaz volt az utolsó néhány pályára, ahol ő konferálta fel minden chamber elején, hogy milyen megpróbáltatások várnak ránk. Az idegesítő nyökögés, az affektálás engem nem szórakoztatott, helyette inkább a bekezdés elején vázolt indulatokat hozta ki belőlem. GlaDOS-szal nem volt ilyen gond, az ő stílusában nem csalódtam, ugyanis hozta a hűvös, megközelíthetetlen mesterséges intelligencia  szerepét még akkor is, amikor khm… némi változás állt be az állapotában 🙂

Főhősnőnk, Chell – azért pár évtized szunya után is egész jól tartja magát

Wheatley és a fényeffektek – ez azért nem volt rossz rész

Nézzük tovább mi fájt még a kicsiny lelkemnek: például a grafika. Szinte saját magam számára is meglepő módon egész egyszerűen zavart, hogy a játék engine-jén semmit nem fejlesztettek, ugyanaz a motor hajtja, mint az első részt, sőt – hogy még elképesztőbbet mondjak – a Half Life 2-t (mondani se kell, hogy a Source-ról beszélünk), ami azért már rendesen benne van a korban: 2004-ben mutatták be először! Kedves Valve! Viccen kívül: mindenki szerette az előbb említett Half Life 2-t, a Team Fortress 2 se volt rossz (főleg a grafika stílusa miatt), és még a Left 4 Dead-ekben is jól teljesített… na de hadd kérdezzem már meg: meddig tervezitek ezt a mai igényeknek már csak éppen hogy megfelelő motort használni a játékaitokhoz? Értem én, leprogramoztátok annak idején sok melóval, az egész világ tátott szájjal bámulta a valós idejű fizikát, a fasza shader-eket, na de azóta eltelt már 7 év, kijött ez-az, ami kicsit elkeni a száját megjelenítés terén! Őszintén szólva én egyedül azoknál a részeknél füttyentettem elismerően, ahol Wheatley a lámpájával világítja az utat, a vasszerelvények, lépcsők, és egyéb objektumok által vetett árnyékok meg precízen torzulnak össze-vissza. Amúgy a játék grafikája véleményem szerint maximum egy gyenge közepest érdemel – szerintem éppen ideje lenne az öregecske Source engine helyett valami frissebbet fejleszteni.

Persze a portálokon való közlekedés még  mindig fun: néhány új ötlettel megtámogatva (a blogon már tavaly bemutatott különféle tulajdonságokkal rendelkező trutymókkal, fényhidakkal, és hasonlókkal való bohóckodásra gondoltam itt) még mindig le tud kötni ideig-óráig, de hangsúlyozom: szerintem túl sok lett a logikai feladvány, és túl kevés a sztori. Persze ezek az én elvárásaim, biztos a legtöbb játékos, aki végigtolta élvezettel lubickolt a rengeteg egymást követő kamrában, de – ahogy már korábban írtam – engem ez egy idő után már csak untatott. Úgy gondolom, ha a készítők mondjuk jobban kibontják a történetet, neadjisten kiviszik a cselekményt a föld alá több ezer méterrel épült tesztbázisból (mondjuk úgy, hogy Chell nem odabent ébred, hanem sikerül megszöknie, GlaDOS meg kergeti), akkor ez a monotonitás elkerülhető lehetett volna.

Habparty a Portal 2-ben – már csak egy kis spuri, meg ezaz hiányzik a boldogsághoz, aztán indulhat a szeletelés!

Ez a két turret a rossz végén áll annak a bizonyos… hagyjuk is

Jól lehúztam a keresztvizet szegényről, pedig ekkora mértékű sárga földig gyalázást nem érdemel meg (sajnos a végletek embere vagyok). Igenis vannak jó pillanatai, erényei, hangulatos pályái (főként a régi elhagyatott tesztállomás tetszett), jó poénjai – de az a fokú hype, ami folyik körülötte szerintem indokolatlan, és érthetetlen. Számomra már ott veszett fejsze nyele volt az egész, amikor az egyik főhőst (a háromból, szóval nincs is túl nagy választék) meglátni, és megutálni szinte a pillanat műve volt, a parttalan locsogása, amit a készítők viccesnek szántak számomra csak mint mocskosul irritáló, idegesítő vonás csapódott le. A való életben is kerülöm az efféle seggfejeket, miért pont egy játékban szeretném meg őket? A Portal 2 hosszabb, nagyobb, és kidolgozottabb mint az első része – sajnos valahol a savát-borsát felejtették el belekódolni az úriemberek a Valve-nél, pont azt a hozzávalót, amitől igazán naggyá lehetett volna. Kár érte.

UPDATE: kérdezte Tib kommentben, hogy milyen a cooperative játékmód. Nos, leginkább ezzel tudnám jellemezni:

Ez jó, megosztom!

    5 hozzászólás

    1. Wikh:

      Szerintem Te vagy az egyetlen eddig akinek ennyire nem tetszett 😀 Persze nincs ezzel semmi baj 🙂

      “de az a fokú hype, ami folyik körülötte szerintem indokolatlan, és érthetetlen” nyilván nem véletlen a hype, nem hülyék az emberek, ami jó az jó 🙂 Én például élveztem hogy szinte max grafikán is hibátlanul fut a régi kis laptopomon és minden gyönyörűen nézett ki. Egy Portalnak milyen jobb grafikája lehetne? Jobban csillogjanak a turretek? 🙂

      Én is úgy érzem hogy nem csak az év, hanem életem egyik legjobb játékával játszottam (első rész, és HL2 mellett persze 🙂 )

      Nyilván semmit sem szerethet mindenki, mindenkinek más az ízlése 🙂

      A komment időpontja: 2011 május 23rd, 20:36

    2. Tib:

      Nem értek veled egyet. Nekem személy szerint tetszett a sztori, pont annyit kaptam amennyit szerettem volna, egy lezárt egész történetet. A monotonitásban igazad van, az a végére engem is picit idegesített, hogy már megint egy tesztkamra, és megint és megint. Az a rész viszont amikor jöttél fel a föld alól, át az évtizedeken, na az nagyon hangulatos lett. A grafikára pedig nem hiszem h túl nagy panasz lehet, nekem még mindig bejön a hl2 grafja, és idegesít az agyon bump mappolt csicsás überkirály címszóval emlegetett grafikai megjelenés. A portal2-ben szerintem a “realitás” volt jellemző, nagyon adták a hatalmas terek, a real-time fényekkel. Na mind1, ez így most kikívánkozott belőlem, látva a cikket (amit már mellesleg vártam:)). A co-op részről kár hogy nem írtál, arra kíváncsi lennék milyen, még nem volt alkalmam kipróbálni.

      A komment időpontja: 2011 május 23rd, 20:36

    3. JonC:

      én úgy gondolom, hogy még ha maradunk is a testchamber-es környezetnél (ami szerintem nem volt jó döntés, arra ott volt az első rész), akkor is lehetett volna szebb a grafika. hát még ha esetleg lettek volna olyan bátrak a fejlesztők, és egy tollhúzással törlik ezt a miliőt, és mondjuk a felszín lett volna a történések helyszíne! abból ki lehetett volna hozni sok mindent 🙂

      A komment időpontja: 2011 május 23rd, 20:57

    4. bachterman:

      wheatley a legnagyobb programozott moron, akit valaha csináltak. 🙂 szerintem tipikus seggfej; annyi ilyen vesz körül irl, hogy fel sem tűnt, hogy angolul beszél.
      a defektes turreteket is jó 10 percig hallgattam: “hee-llo! clickity click! i guess i’m a bad guy.”

      a developer commentary-kat végighallgattad? abból mondjuk kiderül, mekkora faszverés volt megcsinálni a második részt. belepakolták a szintén indie fejlesztők festékes technológiáját, és összefűzték cave johnsonnal. én azt a változatot preferáltam volna, amikor egyáltalán nem lettek volna benne portálok, robotok, glados. de a tesztelők-fejlesztők érzelmes idióták, így minden maradt a régiben, kaptunk egy kis háttérinfót, még több teszt, és némi új fizikát (festékek). aztán egyed hülye a tripla a-s játékunkat.

      az ausztrál zsidó véleményét láttad már? ő azt mondja, hogy az eleje tutorial, a közepe tutorial, a vége tutorial, közötte pedig hosszú cutscenék, amiket nekünk kell “játszanunk”. itt a linkje: escapistmagazine.com/videos/view/zero-punctuation/3153-Portal-2

      persze azt is hozzá kell tenni, hogy a portal 2 egy logikai játék, nem fps, nem kaladjáték.

      i’m in spaaaaaaace!

      A komment időpontja: 2011 május 24th, 08:27

    5. Bobo:

      A coop része egyszerűen remekre sikeredett habár én kicsit elfogult vagyok a témában.
      Annyit mondhatok hogy évek óta nem röhögtem annyit mint mikor először játszottam vele. Mindenképpen érdemes kipróbálni bárkivel:)

      A komment időpontja: 2011 május 24th, 21:05

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2661 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 1 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek