Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Dear Esther – Source engine kimaxolva

Írta JonC Ekkor: 2012. május 16.

A nagyközönség által alapvetően depresszívnek tartott témák iránti rajongásom újabb fordulatot vett: nem elég, hogy jelenleg a kedvenc magyar zenekarom a nem túl partizenét játszó Képzelt Város, de most még rátettem egy lapáttal a dologra: ma kipróbáltam, és együltő helyemben végig is toltam a Dear Esther címre hallgató techdemo-t meglehetősen alternatív FPS stílusú kalandjátékot. Karrierjét mint Half-Life 2 mod kezdte, ámde kinőtte ezen státuszát, és mint teljes értékű játékot lehet megvenni a Steam-en (május 18.-ig ráadásul féláron) (vagy itt). A cucc annyira egyedi, hogy hirtelenjében talán csak az Amnesia: Dark Descenthez tudnám hasonlítani. Itt sincs fegyverünk, de minek is: nincs mit lelőni, nincs mit elpusztítani. Még egy nyavalyás “használ” billentyű sincs, a játék a WASD kombón, és az egér bal gombjának zoomra történő használatán kívül nem igényel semmit.

A trailer amiről elmondható, hogy ha ez tetszett a játék is fog

Ezt az első látásra sivár interaktivitást azért nagyban ellensúlyozza néhány khm… nem elhanyagolható tényező, mint például a kedvenc vesszőparipám, a hangulat. A hangulat, ami nélkül a legfaszább fizika, külcsín, zene semmit sem ér. Itt szemlátomást mindent megtettek a készítők, hogy tökéletes legyen a beleélésünk: az első, tengerparti sétáink során szinte érezzük, ahogy az arcunkba csap a sós tengeri pára, miközben a gyenge őszi nap egyre elkeseredettebb küzdelmet folytat az éjszakával, mi pedig csak arra tudunk gondolni, hogy mielőbb menedéket kell találnunk ezen a sivár, lehangoló vidéken. A hangulat kialakításában általában nagy szerep jut a történetnek is, ami itt is adott, ámbár megérteni senki nem fogja, arra mérget veszek. Nézzük mit írt róla a Steam-es okosmókus, az efféle sejtelmeskedő szövegek kiagyalásában sosem voltam jó:

„Egy lakatlan sziget… egy elveszett férfi… egy végzetes baleset emlékei… egy haldokló felfedező által írt könyv.”

Mi a jelentősége az antennának? Mi történt az autóúton? Valóságos a sziget, vagy csak képzelődés? Kicsoda Esther, és miért döntött úgy, hogy ide szólít téged? A válaszok ott vannak az elveszett tengerparton, a szélfútta szirteken, és eltemetve az alagutak sötétjében a sziget alatt… Vagy lehet, hogy talán mégsem…

Na szóval ebből kéne összeollózni az embernek játék közben valamiféle sztorit, a főhős monológjaiból viszont csak egy szerencsétlenül járt birkapásztor, és egy csúnya combcsonttörés sztorija derül ki megspékelve néhány hihetetlenül homályos utalással egy autóbalesetre. No mindegy, szeretjük a balladai homályt, meg különben is van ami lekösse az embert abban a pár órában amíg végigtolja (kegyetlenül felraktam őket 1920X1080-ban, középső egérgomb használata ajánlott):

Itt kezdődik minden

Dűlő

Egy folyó emléke

Baleset lehetett

Nem lakik itt senki

Előbújik

Kapaszkodó

Igyekeztem nem spoilerezni, ezért a képek nagy része a játék elejéről származik (egész könnyű rájönni, hogy melyik az egyetlen kakukktojás). Hasonló okokból nem linkelem be a Steam-es screenshot galériámat, amelyben konkrétan az egész végigjátszás megtalálható.

A grafika – mint látható – elképesztő (csapkodtam is a képlopógombot, mint valami hülye): az évről-évre egyre cikibbnek tartott Source-motor még mindig képes villantani! Nem csak a Team Fortress 2 látványvilágát, de akár ilyen csodákat is képes a monitorra varázsolni – bár tegyük hozzá néha gondban volt a gyertyák fényének tükröződésével, meg egyáltalán a tengerparton lehetett volna valamivel kidolgozottabb a hullámverés. Persze mindez csak szőrszálhasogatás, az összkép gyönyörű, a barlangokban (amikről direkt nincs itt kép) szinte félpercenként hagyta el a számat egy “aztakurva”. Nem is a tűéles textúrák, hanem az elképesztő kidolgozottság, a belefeccölt energia az, ami tiszteletreméltó ebben az alkotásban, és ha bármikor is vitába keveredek valakivel arról, hogy a játékok, mint műfaj lehet-e önkifejezési forma, akkor ezt biztos, hogy fel fogom hozni példaként (már csak a hatalmas antenna művészi kellékként, metaforaként történő alkalmazása miatt is).

A post eleji techdemo-s utalást mindazonáltal tessék komolyan venni: kis túlzással akár ki is lehetne pöckölni a W-t, ugyanis ebben a játékban nem kell megállni tűzharcokat vívni, vagy logikai feladványokat megoldani. Itt ha teszel egy kitérőt valamerre, akkor a jutalmad maximum egy megvizsgálható tárgy lesz, esetleg egy szép látvány az alattad háborgó tengerre. A vicc, hogy ez működik: bejárod a sziget minden zegét-zugát hogy minél többet kaphass ebből a látványvilágból, ebből a hangulatból. Utóbbi annyira eltalált, hogy megint elkapott az Amnesia – Dark Descent-hatás, és úgy libabőrözött a hátam, hogy nem is történt az égadta világon semmi ijesztő. A hangok, a zenék, a zörejek tökéletes használatával érték el a készítők ezt itt is, akár csak a Frictional Games horrorjátékában.

Kár, hogy néhány óra alatt végigvihető, szívesen maradtam volna még egy kicsit a Hebridák eme kihalt, kietlen és mégis csodálatos szigetén. Ennek ellenére minden fillére megérte, régen tudtam már ennyire belemerülni játékba, mint most ebbe.

UPDATE: tegnap el is felejtettem említeni a meglehetősen profi magyarítást, amely innen tölthető le.

Ez jó, megosztom!

    9 hozzászólás

    1. bachterman:

      magyarítás? oszt az meg minek?

      A komment időpontja: 2012 május 16th, 12:20

    2. JonC:

      csak két példa:

      “The moon over the Sandford junction, headlights in your retinas. Donnelly drove a
      grey hatchback without a bottom, all the creatures of the tarmac rose to sing to him.
      All manner of symbols crudely scrawled across the cliff face of my unrest. My life
      reduced to an electrical diagram. All my gulls have taken flight; they will no longer
      roost on these outcrops. The lure of the moon over the Sandford junction is too
      strong.”

      “I’ve begun my voyage in a paper boat without a bottom; I will fly to the moon in it. I
      have been folded along a crease in time, a weakness in the sheet of life. Now,
      you’ve settled on the opposite side of the paper to me; I can see your traces in the
      ink that soaks through the fibre, the pulped vegetation. When we become
      waterlogged, and the cage disintergrates, we will intermingle. When this paper
      aeroplane leaves the cliff edge, and carves parallel vapour trails in the dark, we will
      come together.”

      na ehhez kevés az angoltudásom.

      A komment időpontja: 2012 május 16th, 17:47

    3. bachterman:

      ebben ennyi szöveg van? :omg:

      A komment időpontja: 2012 május 16th, 20:01

    4. JonC:

      ja, ezek azok a monológok amiket említettem a postban 🙂

      A komment időpontja: 2012 május 16th, 20:16

    5. Nfol:

      Elolvasom a leírásodat: jó.
      Megnézem Steamen, hogy mennyibe kerül: túl jó.
      Megpillantom a minimum gépigényt: nope.

      Ettől még megfontolandó későbbi élvezkedésre gondolva beszerezni.

      A komment időpontja: 2012 május 16th, 22:21

    6. JonC:

      nem akarlak vadítani, de szerintem ha a HL2 elfutott, akkor ez is el fog – pláne hogy nem kell a fizikával vacakolnia a gépnek.

      A komment időpontja: 2012 május 16th, 23:07

    7. Nfol:

      Nem állítanám, hogy mindent értek a történetből, de minden perce csodálatos volt, még akkor is, ha a cseppkőbarlangnál 640×480-ig kellett visszaváltanom.

      A komment időpontja: 2012 május 22nd, 21:16

    8. David Nemeth:

      Beszereztem, “végigsétáltam”, gyönyörű az egész megvalósítása! Thx az ajánlót 🙂

      A komment időpontja: 2012 május 17th, 22:17

    9. JonC:

      nagyon szívesen!

      A komment időpontja: 2012 május 17th, 22:27

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 786 darab post, és 2648 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 3 vendég - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek