Az egész országgal kapcsolatban a legnagyobb dilemma nem az volt, hogy hogyan nem halnak meg tucatjával az utakon ilyen közlekedési morál mellett, sőt nem is az, hogy hogyan tud működésben maradni egy olyan gazdaság, amelynek résztvevői alig-alig értik meg egymást (az angolja nem mindenkinek tökéletes, sőt, saját egységesen használt nyelvük meg nem nagyon van), hanem az, hogy hogy a fenében tudnak ezek úgy élni, hogy nem használnak WC-papírt. Pontosítok: nem használnak WC-papírt úgy, ahogy mi tennénk. Az első benyomás még otthon ért, amikor rákerestem az „India street hygiene” kifejezésre (most nem részletezném, hogy miért pont erre, maradjunk annyiban, hogy az egyik kolléga mutatott pár képet – szerencsére csak a többieknek, én pont nem voltam ott), és rátaláltam erre az útibeszámolóra. Hogyaszongya az arc:

When travelers head to the bathroom in North Africa, the Middle East and most of Asia they’re often confounded by the lack of toilet paper. They’re presented with a tap and a jug or maybe even the luxury option of a little hose pipe but nothing in sight with which to clean their behinds. For most people in the above mentioned countries, however, nothing could be more disgusting than to think of wiping with paper.

(Ha egy utazó bemegy egy WC-be Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, vagy Ázsia nagy részén nagy eséllyel jöhet zavarba a WC-papír hiányát tapasztalva. Helyette általában van egy csap, egy kis bögre, vagy esetleg ha nagyon exkluzív helyre keveredett, akkor egy kis locsolócső. Mindez a papír helyett van használatban. Nekünk ez a furcsa, a fent említett országok, területek lakói pedig kevés dolgot tudnának gusztustalanabbnak elképzelni, minthogy papírral töröljék ki.)

Naszóval van ez a szokás errefelé is, amivel a szállodában még nem szerencsére nem találtam magam szembe (bár gyanúsan közel van a fürdőkád zuhanyzófeje… sőt, egy lefolyó is van a WC-csésze mellé applikálva, khm…), volt WC-papír, volt nagy öröm. Az első furcsaság a cégnél ért: beléptem a fülkébe, és a következő látvány tárult elém:

Gyárilag tűnik sárgának a víz, direkt öblítettem a kép előtt

Ez még nem is annyira szokatlan (leszámítva a zuhanycsövet, meg a „wet waste” feliratot), elvégre van papír. No de, ha letelepszel a deszkára (szigorúan fészekrakás után), akkor szembetalálod magad ezzel az ajtó belső felére ragasztott felirattal:

 Szóval ne dobjak a csészébe semmit, kivéve amit khm… a természet megkövetel. A semmit alatt gondolom a WC-papír is értendő, pláne hogy a kiírás külön kitér a zsebkendőre, illetve egyéb szövetekre. Ez már igen komoly dilemma volt, még szerencse, hogy előtte megkérdeztem S. kollégámat, hogy ő hogyan hidalta át a kényes helyzetet:

„- Figyeljé, bemész, szarsz, utána az első nagyobb szennyezést törlöd egy papírral, az mehet a WC-be, a többi papírt én bedobtam a „Wet waste” feliratú kukába!”

Miután alaposan utánanéztem a kérdésnek azt kell hogy mondjam, hogy valószínűleg a takarítók szájából csak úgy záporozhattak a tamil nyelvű káromkodások, amikor S. művével szembetalálták magukat.

Az van ugyanis, hogy itt bizony a papír csak a víz felitatására szolgál, nem pedig arra, ahogy mi használjuk! Sokáig gondolkoztam azon, hogy mégis hogyan nem öntik végig a gatyájukat a szarlével szennyezett vízzel, de megnyugtató választ nem kaptam, pedig még egy helyi kollégát is kifaggattunk. Kicsit zavarba is jött, de azért elmondta a lényeget: miután végeztél fogod a slagot, és leöblíted magad. Ha úgy érzed elég tiszta, akkor már csak a vizet kell felitatnod, és készen is vagy. Nőknél ez a módszer nem tudom mennyire higiénikus, de gyanítom hogy ők is piszkosnak éreznék magukat ha papírt kéne használniuk.

Mindenesetre ez a rövidke, ráadásul elheherészett magyarázat nem elégítette ki a tudásvágyamat, ezért úgy határoztam körülnézek majd este a Youtube-on is, hátha van valami tutorial video. Röhögni fogtok: van. Persze egyik  videó sem tér ki az angol WC – vizes öblítős módszer kombójának szakszerű használatára, de a földön lyuk fölé guggolósra találtam egy remek darabot:

DO NOT USE HAND TO CLEAN WITHOUT THE WATER! 

Aztán belefutottam még ebbe is, aminek ugyan semmi köze a témához én mégis jót röhögtem rajta:

Szóval valahogy így. Az indai kollégák nagy derültségére persze megígértem, hogy kipróbálom az új módszert („I’ll bring a change pants for tomorrow”), de azóta se mertem. Pedig először „szárazban” akartam letesztelni a dolgot, hátha tényleg folyik mindenfelé. Végezetül következzék két remekmű, amely testünk oly’ fontos outputját, és az ahhoz köthető élményeket énekli meg:

Balázsé a frissen kaszált mező illatát árasztja magából

Én meg gyűjtöm tovább a bátorságot, hogy kipróbáljam.

Ez jó, megosztom!

•