Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Öndiagnosztika #1

Írta JonC Ekkor: 2013. július 5.

Ugyan nem tudom pontosan megítélni, hogy a blog és annak Facebook oldala alapján milyen képet alakítottatok ki rólam, de feltételezem, hogy nagy általánosságban véve pozitív lehet a véleményetek. A gond csak az, hogy érdekes módon ez nem biztos hogy akkor is csorbítatlan maradna, ha személyesen is találkoznánk – persze sok minden függene az éppen aktuális hangulatomtól, ha ez megtörténne. El kell mondanom valamit: sajnos én alapvetően egy stressz által könnyen szar mederbe terelhető idegeskedős típusú entitás vagyok, akinél ez akut emberundorban és frusztráltságban jelentkezik. Ha nincs stressz, akkor én sem viselkedek hülyén, de ha akad… nos, akkor arrogánssá, és antiszociálissá válok. Szerencsére ezek a periódusok ritkán tartanak akár csak egy napnál is tovább, de éppen elég azt a pár órát elviselnie azoknak, akik a környezetemben vannak, amíg tart (munkatársaim például). Mindezt tetézi egy jó adag emberundor úgy alapszinten mindenféle egyéb tényező nélkül: ha friss, kipihent vagyok még úgy se szívesen megyek át pl. a Spar-ba, ugyanis néha már attól is dühös leszek, hogy állandóan a pofámba bámulnak az emberek. Ennek – mármint az emberundornak – legalább sejtem az okát (a stresszkezelésem selejtes mivoltjáét nem): egészen egyszerűen kevés emberrel találkozom, nincs lehetőségem megbizonyosodni a mélyen azért sejtett igazságról, miszerint az az általánosítás, amely beette magát a hülye fejembe (miszerint az emberek ostobák, értéktelenek, és butaságuk okán kurva idegesítőek, értetlenek) egészen egyszerűen nem igaz. Persze úgy, hogy csak látom őket az utcán, de nem beszélek velük (erre például egy fesztivál remek alkalom lenne, kár, hogy pont azért nem megyek ilyen rendezvényekre mostanában, mert el akarom kerülni őket) nehéz is lesz ezt a negatív érzést valahogy kordában tartani – egyelőre marad az undor, és a negatív prekoncepciók. Nehéz számomra érző, értelmes embereket képzelni a tömeget alkotó részegységek mögé.

Mindez előrevetít egy csodálatos öregkort, amely arról fog szólni, hogy bent puffogok majd a szobában, hogy a gyerekek kint visítoznak a téren, és rendőrt fogok hívni az éjszaka az utcán beszélgető emberekre. Ki kéne költöznöm egy erdőbe.

Ez jó, megosztom!

    5 hozzászólás

    1. bachterman:

      csinálj gyereket, és az első öregkori probléma megoldódik: immunitás a gyerekzsivajra.
      az éjszaka randalírozó csürhére azonban én is ráhívnám az ávót.

      megértem a problémáidat, az antiszociálisság és a mizantrópia a korral jár. ne aggódj, kinövöd ezt is.

      A komment időpontja: 2013 július 5th, 17:20

    2. JonC:

      nagyon remélem, hogy ez múlni fog, bár sok nyugdíjason nem segített az idő múlása se 🙂

      A komment időpontja: 2013 július 5th, 17:47

    3. Nfol:

      Ezek szerint te legalább valamilyen módon levezeted a frusztrációdat, nem hagyod magadban gyűlni, mint… egyesek. Mondjuk munkatársaim sincsenek. 🙁

      A komment időpontja: 2013 július 5th, 21:04

    4. bachterman:

      nem akarok offolni, mert az üzidobozt szétspammelték, és levetted, és nem találom az emilcímed, de off lesz:

      http://imgur.com/gallery/oZ5wvy9

      csak óvatosan a steam-es vásárlásokkal.

      A komment időpontja: 2013 július 18th, 09:56

    5. JonC:

      üzidoboz él pedig. ez jutott eszembe arról, amit küldtél: http://youtu.be/bUo1PgKksgw 🙂

      A komment időpontja: 2013 július 18th, 09:58

    Írj kommentet!

    

    Top 5 post

    

    Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2657 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 5 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

    Tagek