Aztán hogy is volt az a sztori azzal az atombombával, aminek Európában kell robbannia, ha ez megtörténik? Lehet, hogy ma egész érdekes napunk lesz? Sebaj, tessék ezt a számot hallgatni (természetesen végtelenítve), vagy helyette újfent ledöbbenni a jenkik kibaszottul túlfejlett egóján mondjuk ebben a threadben, aztán majd meglátjuk mi lesz – max nem lesz több post a blogon, több is veszett Mohácsnál.

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2011.05.02.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: hír, komoly, külügy, villámpost

Tegnap például belefutottam egy postba, amelyben szépen le van dokumentálva, hogy egy külföldi bűnöző a 4chan nevű méltán hírhedt kép- és hackergyűjtő oldalra feltöltött pár képet, amelyeken gyűrűk szerepelnek egy asztalra borítva, mellettük pedig egy Post-itre írt üzenet figyel:

Mizujs /b/!

Épp most raboltam ki egy ékszerboltot egy M4-es rohampuskával. Izgatott vagyok, de egyúttal kicsit félek is.

Mit csináljak most?

Szerepel a dátum is, amúgy a /b/ pedig a 4chan azon oldala, ahova mindenki pakolja fel a hülyeségeit meglehetős káoszt létrehozva ezzel. Persze egy ilyen kép még nem bizonyít semmit, sőt, volt aki kétségbe vonta a gyűrűk valódiságát is:

Looks like you robbed a candy machine there.

(azaz: úgy látom kiraboltál egy cukorkaautomatát.)

Ezt egész gyorsan megcáfolta egy másik látogató, mivel a következő kommentet fűzte a képhez:

I’m the father of a jeweller, I can confirm those rings are worth a lot of money.

Én egy ékszerész apja vagyok, és szerintem is rengeteg pénzt érnek ezek a gyűrűk.

Itt kezdett el érdekes lenni a történet: valóban egy kisebb vagyonról készült a kép, viszont mi bizonyítja, hogy rablásból származnak? A neten terjedő mondás szerint: “Pics or It Didn’t Happen”, azaz vagy mutatsz képet is, vagy meg sem történt! A rengeteg kételkedő komment hatására hősünk kipostolta a következő képet:

Állítólag ez után szabályosan felrobbant az oldal, rövid idő alatt rengetegen szóltak hozzá a témához. A legtöbbeket ez már meggyőzött, de természetesen voltak szkeptikusok:

OP, still not sure if gun is real

do a field strip and show the bolt carrier, firing pin, and extractor separately to confirm if real
még most sem vagyok biztos abban, hogy ez a fegyver igazi. bontsd szét darabjaira (bocsi, nem vagyok fegyverszakértő, ebből csak az ütőszeget értettem meg -JonC), hogy bizonyítsd a valódiságát

Barátunknak több sem kellett:

Ehhez mit szólsz /b/?

Ez a fegyver valódi. No persze lehet, hogy még ez sem győz meg mindenkit, mindenesetre az eset nagyon gyanús. Jó lenne tudni, hogy a világ mely pontján követte el (már ha elkövette), és hogy volt-e november 20.-án ékszerbolt rablás arrafelé, mert az már tényleg eloszlatna minden kétséget, ha igen. Az internet névtelensége (amit néhány hatalom korlátozni, sőt megszüntetni kíván) erre is lehetőséget ad, bár valószínű, hogy a 4chan üzemeltető kötelesek lesznek kiadni a rendőrségnek a feltöltő IP-címét. Persze ez se garancia arra, hogy elkapják, ha volt egy kis esze, akkor netcaféból, esetleg nyilvános Wi-Fi-re csatlakozva büszkélkedett el ezzel a fegyveres rablással.

Szerintem az elkövetőt az motiválta, amikor világgá kürtölte a tettét, hogy egész egyszerűen nem bírta magában tartani a titkot, és az internet talán a legtökéletesebb eszköz arra, hogy egy ilyen “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” helyzet esetén léphessen. Gondolom némi büszkélkedési vágy is dolgozott barátunkban, elvégre nem minden nap rabol ki az ember egy boltot egy géppisztoly segítségével (ami talán nem sült el szerencsére, bár ki tudja), de ez a fajta amatőr hozzáállás jól mutatja, hogy valószínűleg ez volt az első efféle megmozdulása, és ha továbbra is ilyen elővigyázatlan marad, akkor a rendőrség a nyomára fog bukkanni. Ez viszont már a bűnügyi pszichológusok, és nyomozók asztala, én drukkolok nekik.

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.12.02.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: durva, hír

És hogy ne maradjatok zene nélkül tessék ezt elindítani aláfestésnek a többi kép megtekintéséhez :

Magamat idézném egy régebbi postomból:

Ezek a srácok jó cél érdekében vernek szét városokat emelik fel szavukat a G8-as találkozókon, mivel az egyre terjeszkedő multicégek boldogan települnek egyre szegényebb országokba, ahol még a helyi keresetekhez képest is éhbérért dolgoztathatják a népet (nem tudom máshol hogyan van, de szeretném ezúton üzenni a kedves vezérigazgatóiknak, hogy az adókedvezmény által megspórolt pénzt költsék gyógyszerre), továbbá napi 25 órában varratják a focilabdákat csontsovány indiai kisfiúkkal.

Én naiv eddig azt hittem, hogy csak a McDonald’s-ok kirakatait trendi bebaszni ilyen megmozdulások alkalmával. Könnygáz!

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.07.01.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: hír, külföld, társadalomkritika

Információink szerint a 12 ezer dolgozó jelentős részének duplán utalta ki a munkabérét a BKV. Azt, hogy pontosan hány emberről van szó, nem tudni, a túlfizetés becslés szerint kétmilliárd forint lehet. Most a BKV levélben kuncsorog a dolgozóknál, küldjék vissza a pénzt. A dolgozók viszont megtehetik, hogy nem küldik, és akkor nagy baj lehet a likviditással.

(forrás)

Ez volt az első információ, ami ma elért hozzám az éteren keresztül (a reggel hatos hírekben hallottam, de az Index-en már tegnap éjfél előtt kint volt). Ahogy a fenti írásban is olvasható, a malőr hatalmas veszteséget – pontosabban hm… kellemetlenséget - jelent a vállalatnak, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy ez csak átmeneti: a törvény kimondja, hogy ilyen esetekben maximum a bér harmadáig terhelhet a munkáltató hónapról hónapra egészen addig, amíg a járandóságait vissza nem szerzi.
Azon gondolkoztam, hogy milyen vicces lenne, ha erre a lépésre nem lenne lehetősége a BKV-nak: vajon visszafizetné-e a jegyellenőr, a metróvezető, vagy a nyakig olajban úszó buszszerelő a pénzt? Elvárhatna-e lojalitást a vállalat, amelynek fél vezérkara előzetesben ül sikkasztás miatt (és nem szarral gurigáztak ezek a mélyen tisztelt hölgyek-urak)? Beleképzelve magunkat a 90-100ezres fizetésekből élő vállalati ranglétra alján helyet foglaló melós helyébe tegyük fel a kérdést magunknak: vissza akarjuk-e fizetni azt a plusz száz rongyot egy olyan cégnek, amelynek (ex)vezetői hosszú évekig herdálták a közvagyont?
Persze így, hogy lehetőségük van visszavonni a következő pár hónap fizetéseiből a hiányzó kétmilliárdot (amúgy röhej, hogy nem volt olyan főkönyvelő, vagy bérszámfejtő a cégnél, akinek feltűnt volna ez a hatalmas hiba) már nem annyira érdekes a kérdés: aki még nem költötte el (ami megtörténhetett úgy is, hogy a bank csípte le régóta fennálló tartozás rendezéseképpen), az valószínűleg igyekszik majd rendezni a dolgot a május 14.-ei határidőig. Aki viszont már – akár így, akár úgy – a seggére vert, az felfoghatja az egészet úgy is, hogy akarata ellenére bérelőleget kapott a cégtől – kérdés, hogy ezek az emberek számíthatnak-e retorzióra a vezetőség részéről, függetlenül attól, hogy milyen ok vezetett oda, hogy nem tudta “virítani a lóvét”. Félő, hogy nem fogják megúszni szárazon a munkáltatójuk hibáját, de ne legyen igazam.

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.05.10.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: anyjukat, elmélkedés, hír, röhej

A nyelvtörvény után a szlovákiai magyarság számára újabb csapást jelenthet a hazafiasság megerősítését célul kitűző javaslat, amely szerdán a szlovák parlament elé került. A törvény ötletgazdája Ján Slota, az SNS elnöke, aki azt szeretné, hogy az ország iskoláiban reggelente mindenki elénekelje a szlovák himnuszt, és ha minden tanteremben kifüggesztenék az ország címerét, zászlaját, a himnusz szövegét és az alkotmány bevezetőjét. E mellett minden állampolgárnak hűséget kellene esküdnie a Szlovák Köztársaságnak. A szövegben az is szerepelne, hogy külön tiszteletet érdemelnek az ország alkotmányos szervei, az államfő, a parlament és a kormány.

(forrás)

Az őszi Fico – Bajnai örökrangadó után (írtam is róla) újra kinyitotta a száját Szlovákia legnagyobb államférfija, az exautótolvaj alkoholista Ján Slota. Ha igazán bunkóparaszt szemellenzős turbómagyar lennék akkor azt is mondhatnám, hogy persze hogy ennyire erőltetnék a hazafiaskodást, elvégre egy olyan állam vezetői, amelynél még én is idősebb vagyok joggal érezhetnek némi kisebbségi komplexust, de ilyenre nem ragadtatom magam… Maradjunk annyiban, hogy felháborító, és nonszensz, hogy a csodálatos Unió megtűri, ha egy állam olyan negatív diszkriminációban “részesítsen” kisebbséget (nem etnikumot), mint ahogy azt a szlovákok (pontosabban az általuk megválasztott politikusok, törvényhozók) teszik. Az ilyen struccpolitika eredménye a fenti ötlet is, ezt az embert (és pártját, az SNS-t) már az őszi (és “karrierje” alatti folyamatos) magyarellenes  megnyilvánulásai után el kellett volna marasztalni, és lehetetleníteni… Mit vár az Unió? Megkapja ez a féreg a csillogó golyót a fejébe, az megoldaná a problémát? Nem lehetne kulturáltabban kiiktatni ezt a feszültségforrást, amelyet ő jelent, és folyamatosan mérgezi a két ország viszonyát?

Európa Slota pártja szerint: Magyarország nem is létezik…

Érdemes elolvasni, amit a Wikipedia ír róla, különös tekintettel a ‘Magyarellenes megnyilvánulásai‘ bekezdésre. Nálunk mikor mert akárki is ilyen kijelentéseket tenni bármelyik kisebbség ellen vezető politikusi posztban? Az állítólagos “civilizált” Európa tényleg megtűri az ilyen szennyeket? Elkeserítő…

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.02.04.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: anyjukat, borong, elmélkedés, hír, külügy, politika, szlovákia

Egy elsőéves gyógyszerészhallgató maroklőfegyverrel lövöldözött a pécsi egyetemen, a gyógyszerészhallgatók fizika gyakorlati óráján. Egy 19 éves fiatalember – az elkövető csoporttársa – a helyszínen meghalt, a mentők egy életveszélyes és két súlyos sérültet szállítottak a pécsi traumatológiára. A lövöldözőt, aki egy pécsi lőegylet tagja volt, elfogták.

(forrás)

Eddig a hír, és akkor nézzük, kiből mit váltott ki egy elborult agyú hülyegyerek ámokfutása!
Volt, aki tévedhetetlen vaslogikával egyből felismerte a háttérben húzódó szálakat:

Nekem is tudathasadásom lenne, ha meg akarnám úszni a tényleges életfogytot.
A parabellum nem sportfegyver, komoly sportegyesületben viszont csak sportfegyverrel lőnek. Következésképp ez nem sportklub volt, hanem valamelyik újnáci szervezet hazafias kommandós kiképző központja. Mit tud erről a titkosszolgálat, illetve fel fogja-e tárni a nyomozás a “sportegyesület” valós tevékenységét?? Drazsé elvtársnak melegen ajánlom, hogy újabb idióta rendeletgyártás helyett inkább azokat a szervezeteket helyezzék gondos megfigyelés alá, ahol a következő időszak bomlott agyú tömeggyilkosai éppen mostanság kelnek ki a kígyótojásból…
Felhasználom az alkalmat és bejelentem Drazsé elvtársnak, hogy pszichotikus idióták százával masíroznak a pesti utcákon árpádsávos zászlók alatt, a rendőrség még vigyáz is rájuk, nehogy valami bajuk essék.

(forrás, a fentieket Hammada Fleet kommentálta 2009. november 27.-én 08:30:16-kor a cikkhez)

A másik reakció, ami sokaknál kiverte a biztosítékot a következő volt:

(forrás)

(kicsit nehezen olvasható, legépelem:

a gólyabál persze elmarad a **** anyját annak a ****fejnek akinek pont ilyenkor kell lövöldözni, a számlát a fodrásztól kinek nyújtsam be?? ha pár embernek elbaszták a dolgait, akkor minek kell még sok száznak?)

második versenyzőnk (de lehet, hogy ez nem is ő, de az a szomorúbb verzió, akkor többen is vannak) a Twitter-t is telifossa a degeneráltságával: katt ide screen itt

Megígértem a címben, hogy nem lesz kommentár, de nem bírom megállni, hogy ne tegyem fel a kérdést:

BAZMEG, TI NORMÁLISAK VAGYTOK?

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2009.11.27.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: anyjukat, hír, komoly, röhej

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2009.11.25.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: örülünk, villámpost

Aki esetleg lemaradt volna a délelőtti hibaképernyőmről, az megtekintheti itt:

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2009.10.14.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: blog, helyzetjelentés, kockulás, szolgközl, technikai probléma

Pert nyert egy devizahiteles a bankkal szemben

<forrás>

A kommentárom az esethez: bár ez még “csak” egy próbaper volt, de precedenst teremthet. A törlesztőrészletek egyoldalú emelése a bankok részéről mindössze az extraprofitjuk megóvásának eszköze, tehát nem arról van szó, hogy nélküle csődbe mennének. Egész egyszerűen a devizahitel folyósítása hatalmas üzlet, amely díjemelés nélkül nem lenne akkora. Pofátlan üzleti magatartás a válságból adódó bevételkiesést az adósokon behajtani, és – az oly sokszor emlegetett  Nyugattal ellentétben – nálunk mégis megtehetik (megtehették?) a hitelintézetek! Talán (persze még ezzel a ‘talán’-nal is túlzott naivitásról teszek tanúbizonyságot) most már nem vasalhatják be szabadon az árfolyamingazodásból adódó mínuszt rajtunk. Saját példa, anno meg is írtam: a szokásos 35000-es törlesztést valamikor tavasszal 61000-re(!) akarták emelni, ezzel kivédve a saját deficitjüket. Ezt most már talán nem tennék meg nyugodt szívvel, mert ha ez az eset precedenst teremt, akkor joggal fognak félni a perek ezreitől! Talán most végre eljut a hazai banki kultúra is – ilyen perekkel, és szigorúbb szabályozással – arra a szintre, ahol nem az adósnak kell minden kockázatot lenyelnie…

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2009.09.24.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: anyjukat, komoly, válság

Közben beszélgettem sokat egy echte angol sráccal is, akit Olivernek hívtak, és úgy nézett ki, mint a Kegyetlen játékok főhőse (szinte), és olyan érzése volt az embernek, amikor kezet fogott vele, mintha egy döglött halat markolászna (jó, nem kézfogásból kell lemérni az embereket, de tény, hogy elég nyüszöge volt az arc, kész csoda, hogy bírta a belé tukmált ipari mennyiségű Hubertust ). Kiderült, hogy szeretne Magyarországon angolt oktatni, ami alapvetően remek ötlet (anno nekem is volt kanadai tanárom, akinél nem lehetett azt csinálni, hogy ha nem tudtál valamit, akkor visszaváltasz magyarra ugyebár). Szegényem sokszor volt zavarban az este folyamán, pláne mikor keresztapám (aki alapvetően elég tiszteletreméltó jelenség, főleg ha az ember egy hatvankilós legényke egy idegen országban) megfogta, és odacipelte a rövidespulthoz felesezni

Visszatérve az esküvőre, egészen jó hangulatban telt, és újra volt alkalmam megfigyelni azt a jelenséget, ami olyan éjfél – egy óra magasságában szokott jelentezni, amikor már mindenki teli van, mint a déli busz, mégis próbál kultúráltan viselkedni. Ez a felboruló poharak, és a lekajált ingek időszaka, amikor a mozgáskoordináció már némileg gyengül, de még próbálja mindenki tartani a látszatot, hogy ő színjózan. Ez vicces tud lenni, de nem értem miért nem engedik el magukat az emberek ahelyett, hogy görcsösen próbálják a felelős felnőtt imidzsét védeni. Jó persze, az ember körül van véve rokonokkal, és senki se szeretné, ha csak úgy emlegetnék az adott eseményt, hogy “ja tudod, amikor XY úgy be volt bombázva”, de kicsit lehetne lazábban is kezelni az alkoholos befolyásoltság “problémakörét”, már ha létezik ilyen. Én kifejezetten büszke voltam magamra, mivel még éjfélkor is olyan állapotban voltam, hogy a vőlegény meg mert bízni a fentebb vázolt felelősségteljes feladattal (ami persze csak poén volt, de azért mindenki igyekezett eleget tenni a kötelességének).

A buli tehát alapvetően megfelelt a magyar esküvők iratlan szabályainak, volt báli zene (amit had ne minősítsek, mert végülis a maga nemében jó volt, csak magával a nemmel vannak bajaim), rengeteg rövid, lagzikoszt (amelynek ugyebár jellemzője, hogy nem a túl pepecselős fogásokra helyezik a hangsúlyt, hanem inkább a mennyiség a lényeges, ettől függetlenül finom volt), enyhén irritáló stílusú vőfély (akin látszott, hogy nem szereti, ha más is jópofa rajta kívül, ez főleg akkor tűnt fel, amikor az udvaron javasoltam neki, hogy játsszunk “adj király katonásat” is, és nem vigyorgott), a szintén nagyon idegesítő esküvői fotósról nem is beszélve (aki miután megtudta, hogy barátnőm utálja ha fényképezik sportot csinált a lesifotók lődözéséből). Volt – még délután – rendőrautós felvezetés is félpályás forgalomlezárással, és szirénázással fűszerezve, ki is csúszott a számon, hogy rendőr akarok lenni, de ezt egész gyorsan vissza is vontam, miután belegondoltam, hogy hogy festenék egyenruhában (gyk.: röhejesen ).

Az este végülis olyan fél három fele jött el számunkra, amikor engedve a folyamatos fülrágásnak végül elbúcsúztam az ünnepeltektől, amiért cserébe kaptam egy jó adag sütit (amit külön köszönök, igazán jól esett). Remélem valamilyen formában jut nekem is a képekből, amiket az a majom a tisztelt Fotós Úr lőtt, pláne mivel van közöttük néhány sztárfotó rólam is Jó volt a buli, jövünk legközelebb is!

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2009.09.21.-én. Permalink | A blog a Facebook-on |
Tagek: sztori