Ráktalicska

Tőmondatokban:

• kb. 16-17 évesen rajzolhattam ezt, a címe: “A burok”.
• a madárábrázolás nem haladja meg a kétévesek szintjét, mentségemre legyen szólva még 28 éves fejjel is így rajzolnám őket
• igazából nem tudom mi akar lenni a mondanivalója, csak tetszett a kontraszt a búra alatt fuldokló füstös város és az azt körülvevő buja dzsungel között (igen, az egy buja dzsungel ott)
• igen, az egy füstös város ott
• a felhős égbolton látható kékes árnyalatok valószínűleg a nem megfelelő tárolásnak köszönhetőek (gondolom átnyomódhatott rá egy másik rajz a mappában, ahol tartom ezeket)

Katt a középső egérgombbal a nagyításhoz a képre, hipernagy (3492X2480) felbontásban itt érhető el.

Jobb klikk -> Inspect Element -> 3D -> áll leejt:

Mellékes, hogy a büdös életben nem fogom használni, de eyecandy-nak tökéletes.

Több hetes kimaradás után kiszúrom a szemeteket egy darab kurva képpel (amit ráadásul gyanítom senki nem fog érteni), de ez legalább már régóta érett:

 (Először azt akartam aláírni, hogy “If you know her – Shame on you” Amúgy tegye fel a kezét, akinek ismerős ez a gyönyörű hölgy, lássuk mennyire koherens a kollektív memória!)

Tudom, basszam meg, hogy kezd átmenni a blog tumblr-be, és ekkora postokat oda is nyugodtan írhatnék (az egyetlen visszatartó erő az, hogy nem érzem magam elég jópofának a magyar keménymaghoz képest, továbbá nagyjából úgyis csak reblog lenne reblog hátán az egész, míg itt azért túlnyomórészt egyedi postok figyelnek), de ez a kép szerintem egész találó két okból is: jól jellemzi a Team Fortress 2 hangulatát, illetve a mai teljesítményemet is (ja igen, ez én vagyok, éppen meghaltam):

További hasonlókat itt találhattok.

(Visszakanyarodva a mai teljesítményem témához: volt azért egy ilyen esetem is, a jobb felsőben sorakozó általam levadászott illetők spy-ok voltak, az egyikőjük rajtam akarta begyűjteni a “FYI I’m a spy” achievement-et. Vesztére.)  

Az Úr 1893. évében egy Edvard Munch nevű norvég festő a következőket jegyezte fel a naplójába:

“Egy ösvényen sétáltam két barátommal – miközben a Nap éppen lenyugodni készült -, amikor hirtelen az ég vérvörösbe fordult. Megtorpantam, és hirtelen annyira fáradtnak éreztem magam, hogy neki kellett dőlnöm a kerítésnek. Vér, és lángnyelvek borították el a kék-fekete fjordok és a város felett az eget. A barátaim tovább mentek, én pedig csak álltam ott bénultan a szorongástól, amikor éreztem, hogy egy végtelen sikoly töri át a természetet.”

Eme meglehetősen nyomasztó történet (amely a naplóbejegyzés szerint egy előző év januári esetet mesél el) lehetett az ihletője az alábbi festménynek, amelyet mindenki csak mint “A sikoly”-t ismer (bár az eredeti címe “Der Schrei der Natur”, azaz “A természet sikolya” volt):

Bő száz évig aztán mindenki a csodájára járt, elvégre ez az expresszionizmus egyik legemblematikusabb alkotása. Aztán egyszer csak jött pár román arc, és úgy határozott, hogy kicsit modernizálni kéne rajta…

Tovább is van… »

A nézegetős bácsi utolsó felvétele:

Kim Jong Il egy koporsót tekint meg – belülről (forrás)

Ezt tegnap reggel fényképeztem a liftben:

Tökéletes.

Erre a gyöngyszemre most bukkantam rá:

Nem bírtam megállni, a legalsó komment az enyém

Ha megnézzük a szóbanforgó hírt, akkor látszik, hogy időközben a cikk írója észbe kapott (vagy valami kevésbé hülye kollégája szólt neki), hogy a Magyarországnyi terület nem egyenlő Magyarországgal, ugyanis a terület elhelyezkedhet bárhol a Földön, azt kiszámolni meg szinte lehetetlen, hogy pont hozzánk csapódjon be egy aszteroida. Persze rémhírkeltésre tökéletes volt ez a dilettáns címadás, ahogy fent is látszik egyesek máris elkezdték a magyar nemzet halálát vizionálni (persze a becsapódás hatásai centire pontosan megálltak volna az országhatárnál a szlovákok nagy örömére). Hihetetlen, hogy ilyen súlyos hibát lehet véteni egy olvasott hírportálon, csoda hogy nem indult meg a menekülők áradata a szélrózsa minden irányába

Hogyaszongya kontrol jórszelf:

“Nem tudsz ruhákat venni, ha senkit nem hagytál életben, hogy kezelje a pénztárgépet. Türtőztesd magad!”

Azért megvan a sajátos bája, amikor pont egy GTA4-szintű elmebetegképző szól be az embernek, hogy vegyen vissza Bezzeg amikor halomra gázolom a nyugdíjasokat azzal semmi gond he?!

(A többi kép itt, a post címét ihlető csodálatos muzsika itt található.)