Ráktalicska

Az Úr 1893. évében egy Edvard Munch nevű norvég festő a következőket jegyezte fel a naplójába:

“Egy ösvényen sétáltam két barátommal – miközben a Nap éppen lenyugodni készült -, amikor hirtelen az ég vérvörösbe fordult. Megtorpantam, és hirtelen annyira fáradtnak éreztem magam, hogy neki kellett dőlnöm a kerítésnek. Vér, és lángnyelvek borították el a kék-fekete fjordok és a város felett az eget. A barátaim tovább mentek, én pedig csak álltam ott bénultan a szorongástól, amikor éreztem, hogy egy végtelen sikoly töri át a természetet.”

Eme meglehetősen nyomasztó történet (amely a naplóbejegyzés szerint egy előző év januári esetet mesél el) lehetett az ihletője az alábbi festménynek, amelyet mindenki csak mint “A sikoly”-t ismer (bár az eredeti címe “Der Schrei der Natur”, azaz “A természet sikolya” volt):

Bő száz évig aztán mindenki a csodájára járt, elvégre ez az expresszionizmus egyik legemblematikusabb alkotása. Aztán egyszer csak jött pár román arc, és úgy határozott, hogy kicsit modernizálni kéne rajta…

Tovább is van… »

Az alábbi videóban található úriember valószínűleg elég sok időt eltölthetett a kilencvenes évek egyik sikerjátékával (pontosabban mindkét akkortájt megjelent részével), a The Incredible Machine-nal, ugyanis egy meglehetősen körülményes módját választotta az újságolvasásnak, melyhez szükség van többek között egy méregdrága MacBook Pro-ra (amit nem sajnálunk összetörni), gázégőre, és egy hőre meglehetősen érzékeny tengerimalacra. Mindez, valamint a belefeccölt meló persze eltörpül amellett a tény mellett, hogy legalább úgy lapozhatunk az újságunkban, ahogy még soha senki nem tette ezen a Földön:

Hölgyeim és uraim, engedjék meg hogy bemutassam az egyik leglenyűgözőbb játékvideót, amit valaha láttam (és nem prerenderelt):

Negyven óra munka, nyolcvan gigányi nyers videó… mondanom sem kell hogy nem teljes képernyőn, hang nélkül nézni bűn, lehetőség szerint az 1080p-s felbontás is legyen bekapcsolva!

Sokan állítják magukról, hogy nagy állatbarátok, sőt egyesek addig merészkednek, hogy kijelentsék: némelyik kutya okosabb, mint néhány embertársunk (amivel egyet tudok érteni, ha viszonylatokban gondolkodunk, azaz a legtöbb kutyának megvan a magához való esze, ellentétben pár “emberrel”).

Ez eddig oké, de tegye fel a kezét, aki ennyire szereti őket! Na ugye, hogy van még hova fejlődni?

Az a cuppogás meg egyenesen priceless bazz.

A hozzá mellékelt videoszerkesztő meg egyenesen frenetikus (leszámítva azokat az árnyékproblémákat a háttérben, amik játék közben nem látszottak):

UPDATE:  no még egy, ha már így belejöttem, ezúttal a Cobra 11 stílusában való vezetést mutatom be:

A véleményemet már megírtam a megmozdulásokról tegnap, csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt azért már tényleg nem kéne:

Anarchy in the UK

Szerencsére még nem készült játék Bear Grylls bácsi kalandjaiból (bár meglenne a sajátos bája az átvezető videókban a főhős fogai között szétplaccsanó hernyóknak, mindezt természetesen DirectX10-es grafikával, lassítva megjelenítve ), viszont a CollegeHumor-os arcok elképzelték milyen lenne, ha ez az enyhén kattant bizonyítási kényszeres idióta szerepelne egy 8 bites RPG-ben (hasonló stílusúban, mint a nemrég tárgyalt Chrono Trigger). Íme az eredmény, amelyből természetesen a pisiivás sem maradhatott ki:

Ebből a videóból tíz másodpercnyi valójában 2 óra 20 percet ölel fel, és Dél-Dakotában készítette egy szent őrült. A zenéje se kutya, azt egy Simon Wilkinson nevű arc komponálta, aki mellesleg ebből él (itt található a weblapja):

Talán már mondanom sem kell, de fullscreen, HD, hangerő, nyugalom, kézasörbe sörakézbe ajánlott.

A készítő weboldala (vannak neki még érdekes alkotásai, érdemes megnézni a többit is)

A project a Facebook-on (lájkaddictoknak kötelező)

Egy amatőr német filmes csapat (csak nekem ugrott be kapásból a pornó mint műfaj? ) belegondolt abba, hogy mi sülne ki abból, ha továbbgondolnánk a Portal 1 után Chell (a meglehetősen szótlan főhős lányka) életét. Vége a tesztkamrákban ugrabugrálásnak, a kalandoknak, az életért vívott küzdelemnek, hősnőnk pedig visszacsöppenik a szürke mindennapokba. Mihez kezd magával, és az Aperture Science-től lopott Portal gun-nal? Nos, ami ezután várja azt én leginkább posztháborús traumának nevezném:

A sztorija nagy vonalakban:

Én kérek elnézést a képben kifejezett bújtatott férfisovinizmus miatt, a ziccer kihagyhatatlan volt

UPDATE: a fenti kis aranyköpésemet kommentként is eltoltam a videónál, íme az eredmény:

62 lájk, és egy csaj, akit több ezer kilométeres távolságból sikerült megsértenem. Már megérte úgy érzem

Leszarom a nézeteimet, leszarom, hogy mélyen elítélem a csőjátékokat, ahol szinte már nem is te irányítasz, csak bámulsz bele a monitorba, ez a játék úgy izomból felülír minden ellenérzést, annyira kurva jól néz ki:

Musthave. Nagyon. A fejlesztőinek meg Isten áldja az édesanyjukat, hogy azon a forró éjszakán nem védekeztek!