Ráktalicska

Hiába, nem múlt el nyomtalanul, hogy legutoljára (idén január előtt) valamikor 2010-ben toltam utoljára ezt a csodálatos (és nem mellesleg ingyenes) játékot: került bele időközben például olyan funkció, amellyel a jobban sikerült momentumokat össze lehet vágni, majd Youtube-ra feltolni közvetlenül a játékból. Még achievementek is vannak az egyes mérföldkövek után (száz néző, ezer, stb). Annak idején pár hétig másról sem szólt a blog mint a GTA4-es videók, amelyeket szintén én vágtam össze a beépített szerkesztővel, most sanszos, hogy jönni fog még pár ilyen – remélhetőleg kicsit több munka belefeccölésével. Egyelőre ismerkedem a vágó tool felületével, az már feltűnt hogy mintha egyszerűbb lenne mint amit a Rockstar dobott össze – ami persze nem feltétlenül baj, csak mintha talán kicsit kevesebb lenne a lehetőség. Ráadásul azt a kurva QuickTime-ot is fel kellett telepítenem, de mindent a szent cél érdekében. Íme az első videóm, ahogy a leírásában is szerepel, lesz még jobb is:

omnomnomnomnom

Valami ilyesmi játszódhat le, amikor belebámulsz egy térfigyelő kamerába (már ha nem Kovács 2 tizedes ül a túloldalon):

Utolsó snitt egy jó kis emberiségkipusztulós sci-fiben:

“És a szoftver egészen addig elemezgette a kamerája látóterében fekvő hulla arcvonásait, amíg végleg el nem ment az áram.”

Az Úr 1893. évében egy Edvard Munch nevű norvég festő a következőket jegyezte fel a naplójába:

“Egy ösvényen sétáltam két barátommal – miközben a Nap éppen lenyugodni készült -, amikor hirtelen az ég vérvörösbe fordult. Megtorpantam, és hirtelen annyira fáradtnak éreztem magam, hogy neki kellett dőlnöm a kerítésnek. Vér, és lángnyelvek borították el a kék-fekete fjordok és a város felett az eget. A barátaim tovább mentek, én pedig csak álltam ott bénultan a szorongástól, amikor éreztem, hogy egy végtelen sikoly töri át a természetet.”

Eme meglehetősen nyomasztó történet (amely a naplóbejegyzés szerint egy előző év januári esetet mesél el) lehetett az ihletője az alábbi festménynek, amelyet mindenki csak mint “A sikoly”-t ismer (bár az eredeti címe “Der Schrei der Natur”, azaz “A természet sikolya” volt):

Bő száz évig aztán mindenki a csodájára járt, elvégre ez az expresszionizmus egyik legemblematikusabb alkotása. Aztán egyszer csak jött pár román arc, és úgy határozott, hogy kicsit modernizálni kéne rajta…

Tovább is van… »

Az alábbi videóban található úriember valószínűleg elég sok időt eltölthetett a kilencvenes évek egyik sikerjátékával (pontosabban mindkét akkortájt megjelent részével), a The Incredible Machine-nal, ugyanis egy meglehetősen körülményes módját választotta az újságolvasásnak, melyhez szükség van többek között egy méregdrága MacBook Pro-ra (amit nem sajnálunk összetörni), gázégőre, és egy hőre meglehetősen érzékeny tengerimalacra. Mindez, valamint a belefeccölt meló persze eltörpül amellett a tény mellett, hogy legalább úgy lapozhatunk az újságunkban, ahogy még soha senki nem tette ezen a Földön:

Hölgyeim és uraim, engedjék meg hogy bemutassam az egyik leglenyűgözőbb játékvideót, amit valaha láttam (és nem prerenderelt):

Negyven óra munka, nyolcvan gigányi nyers videó… mondanom sem kell hogy nem teljes képernyőn, hang nélkül nézni bűn, lehetőség szerint az 1080p-s felbontás is legyen bekapcsolva!

Sokan állítják magukról, hogy nagy állatbarátok, sőt egyesek addig merészkednek, hogy kijelentsék: némelyik kutya okosabb, mint néhány embertársunk (amivel egyet tudok érteni, ha viszonylatokban gondolkodunk, azaz a legtöbb kutyának megvan a magához való esze, ellentétben pár “emberrel”).

Ez eddig oké, de tegye fel a kezét, aki ennyire szereti őket! Na ugye, hogy van még hova fejlődni?

Az a cuppogás meg egyenesen priceless bazz.

A hozzá mellékelt videoszerkesztő meg egyenesen frenetikus (leszámítva azokat az árnyékproblémákat a háttérben, amik játék közben nem látszottak):

UPDATE:  no még egy, ha már így belejöttem, ezúttal a Cobra 11 stílusában való vezetést mutatom be:

A véleményemet már megírtam a megmozdulásokról tegnap, csak annyit fűznék hozzá, hogy ezt azért már tényleg nem kéne:

Anarchy in the UK

Szerencsére még nem készült játék Bear Grylls bácsi kalandjaiból (bár meglenne a sajátos bája az átvezető videókban a főhős fogai között szétplaccsanó hernyóknak, mindezt természetesen DirectX10-es grafikával, lassítva megjelenítve ), viszont a CollegeHumor-os arcok elképzelték milyen lenne, ha ez az enyhén kattant bizonyítási kényszeres idióta szerepelne egy 8 bites RPG-ben (hasonló stílusúban, mint a nemrég tárgyalt Chrono Trigger). Íme az eredmény, amelyből természetesen a pisiivás sem maradhatott ki:

Ebből a videóból tíz másodpercnyi valójában 2 óra 20 percet ölel fel, és Dél-Dakotában készítette egy szent őrült. A zenéje se kutya, azt egy Simon Wilkinson nevű arc komponálta, aki mellesleg ebből él (itt található a weblapja):

Talán már mondanom sem kell, de fullscreen, HD, hangerő, nyugalom, kézasörbe sörakézbe ajánlott.

A készítő weboldala (vannak neki még érdekes alkotásai, érdemes megnézni a többit is)

A project a Facebook-on (lájkaddictoknak kötelező)