Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Megújult a Game Booster

Írta JonC Ekkor: 2010. december 10. 2 hozzászólás

(Na jó, ez már hetekkel ezelőtt megtörtént, csak most jutottam el addig, hogy írjak is róla :)) Azok, akik – hozzám hasonlóan – olyan géppel nyomulnak, amelyben nem pörög másfél gigás memóriával megáldott videokártya (akár több is), továbbá nincs 4-8-16 giga RAM-juk azok bizony két megoldás közül választhatnak: vagy visszavesznek a grafikából (amit ugye senki sem szeret), és spórolnak ezerrel (vagy beletörődnek a “megváltoztathatatlanba”), vagy pedig igyekeznek a maximumot kifacsarni a jelenlegi vasból ilyen-olyan trükkök által. Mondanom sem kell, hogy én a második típusba tartozok, ezért is bukkantam rá jó pár hónappal ezelőtt a Game Booster nevű remek kis segédprogramra, amelyet az IOBit nevű cég fejleszt. Amikor annak idején feltelepítettem a cég egy másik programját (az Advanced System Care nevezetűt, amely ráaádásul ingyenes license-sel került a birtokomba egy akció lévén), akkor kezdtem el használni ezt a tool-t is.

Mire is jó? Ahogy a neve is mutatja, a játékokban elérhető FPS (Frame Per Second, azaz képkocka/másodperc) értéket lehet segítségével kicsit feljebb tornázni azáltal, hogy elindítása után egy kattintással leállíthatunk egy jó adag háttérben futó process-t, amelyekre nincs szükség ilyenkor, csak az erőforrásokat eszik. Ezek megtekintéséhez elég, ha csak a Feladatkezelőben (Ctrl+Shift+Esc) átváltunk a ‘Szolgáltatások’ fülre: lehet döbbenni, hogy mennyi szar (már bocsánat) fut akkor is, ha az ember csak egy Jegyzettömböt indított még csak el. Ezeknek egy részét szépen leállítgatja ez az okosság, majd ha kiléptünk a játékból, akkor egy kattintással visszatölti őket a memóriába.

Ezt eddig is tudta a program, viszont voltak hibái: a kezelőfelület effektíve ronda volt (mondjuk ezt ki nem ejti le), ráadásul a folyamatok is csak komótosan akartak a virtuális enyészeté lenni. Ezen problémákat küszöböli ki a 2.0-s verzió, amely így néz ki:

Mint látható bal oldalt a további opciók, középen felül a játékmódba váltó csúszka (amolyan okostelefon billentyűzár -módra), alatta pedig a fontos információk figyelnek, mint például hogy hány szervízfolyamatot fog leállítani, ha átvált turbómódba. Ezeket persze mi is megadhatjuk, de ha nem tudjuk melyik mire jó, akkor hagyjuk csak alapbeállításon.

Pár szó a bal oldali menüsorról: a Game Drivers menüpont alatt megnézethetjük a programmal, hogy mennyire frissek a játékokhoz szükséges drivereink, sőt ha valamelyik már régi egyből mehetünk is a letöltőoldalára:

A Game Essentials segítségével egy kattintással letölthetjük a TeamSpeak-et, Ventrillo-t, meg a többi (készítők szerint) nélkülözhetetlen programot, amelyeknek megléte kötelező egy igazi kockának.

Ami igazán érdekes újítás volt a 2.0-ban az a Game Box bevezetése. Ez egy olyan kis indítófelület, amelyre ha ráhúzunk egy parancsikont, akkor onnantól kezdve az adott program (jellemzően játék) úgy fog indulni, hogy előtte a gép turbó módba vált. Ez alapvetően egy jópofa kényelmi szolgáltatás, mivel így elkerülhető, hogy úgy kezdjünk el nídforszpídezni, hogy mindenféle háttérfolyamatok futnak a gépen. Valahogy így néz ki:

Még egy nagyon érdekes kép így a végére: ezen a képernyőn lehet megnézni a license adatokat:

Amúgy a program a gyakorlatban is működik, nem csak a placebo-hatás miatt: valóban, érezhetően kevesebbet swappel a vinyóm például Team Fortress 2-zés, vagy Fallout 3-azás közben! Használata javallott, kivéve ha nagyon gyenge, vagy ha nagyon bika géped van. Letölthető innen.

Ma se lesz post…

Írta JonC Ekkor: 2010. december 9. 4 hozzászólás

… ugyanis megyek inni. Gondoltam szólok.

Majd lesz valamikor új kontent, addig is itt egy raklap:

Kattra megtekinthető nagyobb méretben is!

UPDATE: erre bezzeg jönnek a lájkok mi? Eldobom az agyam… 🙂

Fallivion, vagy Oblivout?

Írta JonC Ekkor: 2010. december 4. KOMMENTÁLD!

Annyira ledöbbentett ma a Fallout 3, hogy muszáj volt egy demotiválót rittyentenem belőle. Ugye volt olyan kritikus, aki úgy nyilatkozott róla, hogy “ez az Oblivion, csak ebben lehet lőni is”, amellyel arra utalt, hogy a két programot szinte bitre ugyanaz a grafikai motor hajtja, csak éppen az egyik középkori környezetben, a másik pedig az atomháború után 4-500 évvel játszódik. Én is erre a párhuzamra igyekeztem utalni, amikor belecsöppentem ebbe a környezetbe, ami inkább az Oblivionra jellemző a nagy árnyas fáival (igen, ilyen is van, nem csak a végtelen pusztaság, meg a romba dőlt városok):

A screenshotjaim a játékról (többek között amiből ez a kép is készült) itt érhetőek el nagy felbontásban.

Lazítós videó hétvégére

Írta JonC Ekkor: 2010. december 4. 1 KOMMENT

Ha neked is annyira stresszes és szar heted volt, mint nekem, akkor katt a videóra (teljes képernyő, HD, hang természetesen legyen bekapcsolva!):

2:08-nál kitört belőlem egy aztakurva…

A kezeletlen paranoia vicces is tud lenni

Írta JonC Ekkor: 2010. december 4. 5 hozzászólás

Nem tudom milyen rég óta van fent a neten ez a weboldal, mindenesetre én ma futottam bele, és … nehéz most megtalálni a megfelelő szavakat. Talán három betű tudná leírni a leginkább amit most érzek, de félek tőle, hogy nem lesz elég kifejező: WTF?!! Tudom, hogy nehéz lesz, de megpróbálok valamiféle bevezetőt rittyenteni az alábbi képekhez, aztán az oldal további felfedezését már rátok bízom.

Szóval vannak ezek a Fény Angyalai. Erős gyanúm, hogy valamiféle szűk körű szekta lehet egy súlyos paranoiával küzdő vezetővel, aki ráadásul öt évesekre jellemző fantáziával van megáldva, ami nem is lenne túl nagy probléma, ha mondjuk gyerekkönyveket írna. Ő azonban (szinte biztosra veszem, hogy egy ember volt az értelmi szerző, többen egyszerre nem lehetnek ilyen hülyék) konkrét vallást alapított UFO-kra, űrflották kapitányaira(!), emberek globális méretű csipppelésére, és egyéb eszement baromságokra alapozva az egészet. Ha azt mondom, hogy ekkora debil faszságot már nagyon régen láttam (pedig aztán elhihetitek: direkt keresem őket a neten :)), akkor az megfelelően jelzi, hogy mennyire kimagaslik az átlagból ez az egész.

Ne hagyjátok a szíveitek megcsippelni a pokol gyíkjai által!
(Az embercsippelős embereket szabadságuktól megfosztós agyatlanságról amúgy Stephen King A rugalmas golyó balladája című kisregénye jutott eszembe, amelyben a főhős egy alkoholista újságszerkesztő, aki kap egy novellát egy súlyos pszichózisban, és paranoiában szenvedő írótól, akinek az a fixa ideája, hogy az írógépében egy fornit (valamiféle manó) lakik, akire káros mindennemű elektromos sugárzás, továbbá, hogy mindenki szegényke életére akar törni. Később a főhőst is elkapja az elmebaj, érdemes elolvasni, érzékletesen leírja azt az elmeállapotot amiben ennek a “vallásnak” a vezetője lehet.)

Nézzünk csak néhány ábrázolást, amelyeken keresztül megérthetjük az egészet:

az emberiség megmentői, az Istenségnek látszó űrlakók épp’ magyar csárdást járni tanítják a megtért Földlakókat:

Íme Elizabeth, a szőke műköröm-építő, Legolas, és a többi arc, akiknek vállán nyugszik az emberiség sorsa (Jézus a Jolly Joker, őt mindenhol el lehet sütni):

Néhány megnézendő film, amelyek segítenek megvilágosodni (engem speciel a ‘Nem hagyjuk magunkat megcsippelni!’ című minden bizonnyal frenetikus szórakozást nyújtó filmtörténeti mérföldkő érdekelt volna, de nem találtam se imdb-n, se torrenten, sőt még a Google is félreértett, amikor rákerestem):

Végezetül: Legolas előadást tart a durva vibrációkról, és a plejádi kozmikus hadjárat sikeréről (UPDATE: sőt, még az is kiderül, hogy vonzzuk a meteorokat is a negatív gondolkodásunkkal, szóval mostantól kéretik pozitívan felfogni az életet!):

Akinek ennyi nem volt elég az ezen a címen kutakodhat a – domainje alapján cseh kötődésű – elmeroggyant további hagymázas képzelgéseivel kapcsolatban. Ja, és számlaszám is szerepel, amire pénzt utalva támogatni lehet a mozgalmat.

http://feny-angyalai.hu/

Kurva életbe

Írta JonC Ekkor: 2010. december 3. 2 hozzászólás

Látod bazmeg, mennyire szánalmas kis hülye vagyok én: szentül elhatároztam, hogy ma sztrájkolni fogok, sőt: haza fogok menni az első rossz szó után (még a főnököm felé címzett utolsó szavaimat is kiötöltem előre: “írj be igazolatlant, vagy amit akarsz, szervusz!”), erre bazmeg már megoldottam három problémát fél kilencig, sőt még be is értem időre. Pedig szerintem sok embernél elpattanna valami egy ilyen fizetés jóváírást jelző reggeli SMS után: ez nem kevés, ez megalázó! Marad kábé 2000 (nem írtam el: igen, kétezer) forintom a karácsony/szilveszter kombóra. És bazmeg mégis dolgozok, a faszomért hagyom magam kizsákmányolni?!

Hihetetlen arcok rohangásznak ezen a bolygón komolyan mondom. Újra és újra sikerül meglepniük a hülyeségükkel, pedig már azt hittem mindenre fel vagyok készülve (ma például egy IBM-droid döbbentett le, amikor is végigpróbálta az összes WC-ajtót, hátha nyílik, pedig mindegyiken jól látható volt a piros jelzés… majdnem kikiabáltam neki, hogy “mi van öcsém, színvak vagy?”), de neem… mindig jön újabb, és újabb versenyző, aki rátesz egy lapáttal.

Tegnap például belefutottam egy postba, amelyben szépen le van dokumentálva, hogy egy külföldi bűnöző a 4chan nevű méltán hírhedt kép- és hackergyűjtő oldalra feltöltött pár képet, amelyeken gyűrűk szerepelnek egy asztalra borítva, mellettük pedig egy Post-itre írt üzenet figyel:

Mizujs /b/!

Épp most raboltam ki egy ékszerboltot egy M4-es rohampuskával. Izgatott vagyok, de egyúttal kicsit félek is.

Mit csináljak most?

Szerepel a dátum is, amúgy a /b/ pedig a 4chan azon oldala, ahova mindenki pakolja fel a hülyeségeit meglehetős káoszt létrehozva ezzel. Persze egy ilyen kép még nem bizonyít semmit, sőt, volt aki kétségbe vonta a gyűrűk valódiságát is:

Looks like you robbed a candy machine there.

(azaz: úgy látom kiraboltál egy cukorkaautomatát.)

Ezt egész gyorsan megcáfolta egy másik látogató, mivel a következő kommentet fűzte a képhez:

I’m the father of a jeweller, I can confirm those rings are worth a lot of money.

Én egy ékszerész apja vagyok, és szerintem is rengeteg pénzt érnek ezek a gyűrűk.

Itt kezdett el érdekes lenni a történet: valóban egy kisebb vagyonról készült a kép, viszont mi bizonyítja, hogy rablásból származnak? A neten terjedő mondás szerint: “Pics or It Didn’t Happen”, azaz vagy mutatsz képet is, vagy meg sem történt! A rengeteg kételkedő komment hatására hősünk kipostolta a következő képet:

Állítólag ez után szabályosan felrobbant az oldal, rövid idő alatt rengetegen szóltak hozzá a témához. A legtöbbeket ez már meggyőzött, de természetesen voltak szkeptikusok:

OP, still not sure if gun is real

do a field strip and show the bolt carrier, firing pin, and extractor separately to confirm if real
még most sem vagyok biztos abban, hogy ez a fegyver igazi. bontsd szét darabjaira (bocsi, nem vagyok fegyverszakértő, ebből csak az ütőszeget értettem meg 🙂 -JonC), hogy bizonyítsd a valódiságát

Barátunknak több sem kellett:

Ehhez mit szólsz /b/?

Ez a fegyver valódi. No persze lehet, hogy még ez sem győz meg mindenkit, mindenesetre az eset nagyon gyanús. Jó lenne tudni, hogy a világ mely pontján követte el (már ha elkövette), és hogy volt-e november 20.-án ékszerbolt rablás arrafelé, mert az már tényleg eloszlatna minden kétséget, ha igen. Az internet névtelensége (amit néhány hatalom korlátozni, sőt megszüntetni kíván) erre is lehetőséget ad, bár valószínű, hogy a 4chan üzemeltető kötelesek lesznek kiadni a rendőrségnek a feltöltő IP-címét. Persze ez se garancia arra, hogy elkapják, ha volt egy kis esze, akkor netcaféból, esetleg nyilvános Wi-Fi-re csatlakozva büszkélkedett el ezzel a fegyveres rablással.

Szerintem az elkövetőt az motiválta, amikor világgá kürtölte a tettét, hogy egész egyszerűen nem bírta magában tartani a titkot, és az internet talán a legtökéletesebb eszköz arra, hogy egy ilyen “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” helyzet esetén léphessen. Gondolom némi büszkélkedési vágy is dolgozott barátunkban, elvégre nem minden nap rabol ki az ember egy boltot egy géppisztoly segítségével (ami talán nem sült el szerencsére, bár ki tudja), de ez a fajta amatőr hozzáállás jól mutatja, hogy valószínűleg ez volt az első efféle megmozdulása, és ha továbbra is ilyen elővigyázatlan marad, akkor a rendőrség a nyomára fog bukkanni. Ez viszont már a bűnügyi pszichológusok, és nyomozók asztala, én drukkolok nekik.

Facebook is down

Írta JonC Ekkor: 2010. december 2. KOMMENTÁLD!

Ma reggel ez fogadott a munkahelyemen:

Legyetek átkozottak!!

(Amúgy kíváncsi leszek hányan mondanak fel emiatt :D)

UPDATE: hála az égnek csak valami ideiglenes kimaradás volt, most már újra működik az oldal. Végre újra nincs semmi akadálya a produktív munkának 🙂

A láz 22-es csapdája

Írta JonC Ekkor: 2010. december 2. 2 hozzászólás

Mivel természetesen már megint dögrováson vagyok, és az éjszakát kellemes hőemelkedéses állapotban sikerült eltöltenem, így újra átélhettem azt a jelenséget, hogy amikor forgolódás közben egy pillanatra bejut egy kicsi a kevésbé meleg levegőből a takaró alá, akkor majd’ megfagy az ember. Gondoltam is olyan fél három felé, hogy nem ártana bekapni még egy Rubophen-t, hátha végre el tudnék normálisan aludni… és ekkor történt az, hogy rájöttem, hogy az éjszakai láz hordoz magában egy rohadt nagy 22-es csapdát is:

ha lázas vagy, akkor fázol, így csak dideregve, kínok árán tudnál bevenni egy gyógyszert ellene, mert fel kell hozzá kelni, kitenni magadat a hidegnek. Ha viszont nem fázol, akkor az azt jelenti, hogy nem vagy lázas, ergo felesleges is volna a gyógyszer bevétele!

Hm, amíg csak a fejemben volt ez a paradoxon, addig valamivel elmésebbnek tűnt, de ha már leírtam… Na megpróbálok felgyógyulni, mert úgy fest az agyamra is ráment a baci 😀

Szokták mondani, hogy egy újszülöttnek minden vicc új (kivéve amiket esetleg hallott a hasfalon keresztül eheh), így nem meglepő, hogy én most, a kiadása után jópár évvel írok beszámolót a Counter Strike: Source (röviden szokták CS:S-nak is írni, ami szinte már olyan, mint valami programozási nyelv neve) nevű csodálatos online lövöldéről. Akik már ősidők óta olvasnak (és persze nagyon penge a memóriájuk) tudhatják, hogy a játék előző verziójával (a frappáns CS 1.6-ra keresztelttel) egész hosszú időre nyúlik vissza a kapcsolatom: konkrétan még középiskolás voltam (ezredforduló környéke), amikor társaimmal legalább hetente egyszer betévedtünk az ajkai netcaféba (tudtommal csak egy volt), és súlyos összegeket fizettünk csak azért, hogy egy, esetleg két órán át lőjük egymást LAN-ban. Akkorira tehető a szerelmem a cs_italy, a cs_militia, és a többi remek pálya iránt, na meg persze a játék közben tapasztalható élmények is örökre megmaradtak bennem.

Team! Elpihen!

Aztán persze pár évvel később felpakoltam a saját gépemre is ezt a remekművet, és sok-sok órát áldoztam az életemből arra, hogy csiszoljam a skilljeimet – mondanom sem kell, hogy eredménytelenül. Ráadásul most már valahogy más az egész: ismeretlen tizenévesek ellen, akik nem elég, hogy nagy pofájúak, még el is kenik az enyémet nem annyira szórakoztató az egész, ennek ellenére görcsösen kapaszkodtam minden apró sikerélménybe, mentegettem is le szépen a körök végi ranglistát, amennyiben véletlenül a csapatom élén zártam, ráadásul többet öltem, mint haltam (mondanom sem kell, hogy nem az ilyen képekkel van teli a vinyóm, hanem… de ezt most hagyjuk is).

Ez a dicső(?) múlt, nézzük a jelent: ahogy azt már megénekeltem, a Steam elképesztő leárazásokkal zárta a novembert, így a CS:Source is megvehető volt 24 órán keresztül körülbelül 1000 forintért. Ennyit már nekem is megért a dolog, így befektettem egy példányba, hogy pótoljam a több éves lemaradásomat. Most, hogy megint több órán keresztül szabályosan aláztak a new generation tagjai némileg ambivalens érzésekkel viseltetek a program iránt, amelyről persze a programozói, grafikusai, pályatervezői nem tehetnek. Ugyanis a játék jó, szép, hangulatos, és átgondolt. Persze sok mindent átgondolni nem kellett: az alappályák egy az egyben az 1.6-ból ismerős terepek, csak minden sokkal szebb lett. Ha vesszük a Half Life első, és második részét, akkor talán már elképzelhető a különbség (itt megcsodálható a fejlődés).

Azért mégiscsak jobb ilyen túszokat menteni az öreg Mekk Elekek helyett nem? 🙂

Minden másabb lett, de mégis ugyanaz: a pályákat gyakran csak drótkerítések határolják, amelyeken túl parkolók, tartályok, és egyéb tereptárgyak alkotják a környezetet, ráadásul persze a textúrák is élesebbek, mint az 1.6-ban, a HDR (High Dinamic Range) világításnak hála pedig egész élethűen változnak a fényviszonyok, amikor a felhők egy-egy pillanatra eltakarják a Napot. Persze a Bioshock2-höz, netán Batman Arkham Asylumhoz szokott szemnek már néhol kicsit kopottas lehet az összkép, de persze az előddel összevetve elképesztő a fejlődés. Ha hozzávesszük azt, hogy a Source motorral együtt debütált remek Havok fizikai engine is implementálva lett (amúgy ez a játék volt az első, ami ezt a motort használta, még 2004-ben), akkor nyugodtan számíthatunk pár poénos jelenetre: egy-egy gránátrobbanás után csak úgy röpködnek bátor terrorelhárítóink, a berendezési tárgyakkal egyetemben. Talán pont ennek az új fizikának köszönhetően a gránátdobálással nem vagyok kibékülve: sose azon a röppályán akar repülni, mint amit én szeretnék, de ez gondolom csak átszokás kérdése a régi, jóval primitívebb megoldásról.

A régi és az új CS – a különbséget zongorázni lehetne 🙂

A pályákról néhány szó: bár még csak néhányat láttam, azt kell hogy mondjam, hogy némelyiken – bár jellegét megtartotta a terep – túl sok módosítást eszközöltek. Jó példa erre a de_inferno: jó párszor kaptam oldalról a fejest a CT-k felőli épületben, egész egyszerűen azért, mert nem szoktam meg, hogy onnan is lőhetnek! Az 1.6-os mapekhez képest ez a pálya esett át a legtöbb módosításon (azok közül amit láttam legalábbis), és némelyiknek most nem nagyon tudok örülni. Azért látszik az igyekezet, hogy a szemétparaszt campelőhelyek számát a minimálisra csökkentsék rajta, de nekem még sok időmbe fog telni, mire megszokok minden újítást. A cs_italy (a szívem csücske) szerencsére nem járt ilyen rosszul: alapvetően csak esztétikai tuningon esett át, mint ahogy a de_nuke is.

Ami még tetszett: végre ebben a játékban is van lehetőség gyűjteni az achievement-eket, úgyhogy az ember ösztönözve érzi magát, hogy minél jobb teljesítményt nyújtson (persze ez a motiváció amúgy is adott, elvégre senki nem szeret agyaggalambot játszani). Nekem már van vagy nyolc(!), amelyeknek nagy része persze röhejesen könnyen elérhető, a többit meg úgy sem fogom az életben sem megszerezni, mert nagyon amatőr módon tolom. Amúgy eddig sikeresen vettem az akadályt, és nem kaptam dührohamot egyik meccs alatt sem: volt, hogy 20 halálomra kemény nulla killem esett, mégis csak rohangásztam tovább a pályán, mint a mérgezett egér, mivel kinőttem már abból a korból, hogy az alapján érezzem magam jól, vagy rosszul, hogy mennyire tudok egy játékban teljesíteni. Én az élet című eresztésben igyekszek remekelni, több-kevesebb sikerrel, és engem már az a tudat is sikerérzettel tölt el, hogy nagyjából rendezett körülményeket sikerült magamnak, és a családomnak teremteni, nincs szükségem arra, hogy egy idióta FPS-ben is én legyek a császár (azért nemtom figyelitek-e milyen korrekt kis ideológiát rittyentettem aköré, hogy miért nem érdekel, hogy szar vagyok :)). Nekem ez a játék ezer forintomba került, ehhez mérten is kezelem a benne való sikertelenségemet (ami akár még változhat is, csak a megfelelő ellenfelet kell megtalálni, nem ilyen profikat, mint ma is, hogy füstfelhőben, ugrás közben leszedett az arc WP-vel… mondjuk az se kizárt, hogy aimbot-ozott :)).

Na igen, a gyilkosodról itt is lehet képet lopni, mint a TF2-ben

Kapcsolódó téma a szervereken játszó arcok összetétele. Team Fortress 2-s, és eme röpke CS:S-os pályafutásom után a következő archetípusokat tudom megkülönböztetni:

  • A vezér: senki nem kérte fel, senki nem hallgat rá, de mikrofonon folyamatosan utasítgatja a csapattársait. Ha esetleg nem azt csinálod, amit ő mond, akkor “hjaaaj, miért futsz be ember?”, továbbá “mondtam, hogy mindenki a B felé menjen most!” felkiáltásokban hajlamos kitörni. Ő az örök stratéga, aki teljesen biztos abban, hogy az általa kidolgozott taktika lett volna a tuti recept, és persze azért bukta a csapat a kört, mert nem hallgattak rá. Némításgyanús néhány perc után, amikor az embernek elfogy a türelme.

A vezér altípusa a

  • Hisztigép: hasonlóan a vezérhez ő is szeret irányítani, de ő nagyobb hangsúlyt fektet a csapattársak hibáinak felhánytorgatására. A magyar Team Fortress 2 szervereken meg szokott fordulni egy – hangja alapján – harminc körüli faszi, aki tipikus példánya ennek az alfajnak. Kedvenc kifejezései rendre a következő szófordulattal kezdődnek: “Ugye nem…?” Például: “Ugye nem engedjük, hogy az alagúton keresztül bekerítsenek minket?” Ámbár általában igaza van, ellenszenvessége okán ritkán talál megértő fülekre a mondandója.
  • A tesztoszteronhiányos: vékony hangú, eleinte lánynak tűnő emberke, akiről hamar kiderül, hogy hímnemű, csak gondok vannak a hormonjaival, aminek köszönhetően a hangszíne megállt a 10-12 évesek szintjén. Több szerveren is központi figura, eleinte még szórakoztató is, mivel nem agresszív. Fél óra után némítani szoktam, addig bírom a humorát, és a hangját.
  • A lazaarc: ő az, akit mindenkit lealáz, vezeti a statisztikákat, csípőből tüzel, tényleg jól játszik. Cserébe viszont akkora egót fejlesztett ki, hogy csoda, hogy hajlandó az idejét rád pazarolni, amíg egy lövéssel a földre küld, ha viszont őt szedik le, akkor egyből megindítja a háborút az illető ellen chat-ben, mikrofonon át, minden elérhető eszközzel. Ha bekövetkezik a szomorú esemény, és elhalálozik, akkor 50-50% eséllyel lecsalózik (mármint hogy valamiféle célzásrásegítő programocskát használsz), vagy lemakkerozik, ami a szlengben annyit tesz, hogy csak rohadt nagy szerencséd volt, hogy lelőtted, különben is szar a játék, mert azt is találatnak érzékeli, ha a feje mellé lő másfél méterrel egy ilyen balfasz mint te. Az hogy esetleg jól céloztál, és így sikerült megölnöd az kizárt, megdicsérni másokat pedig sosem szokott. Kedvelt frázisa az “ASDAS:DADS”, az írott kommunkációja általában ennyire korlátozódik. Ha netán kétszer(!!) lelőtted zsinórban, akkor szavazást indít a szerverről kickelésed érdekében, mert biztos csalsz.
  • A tényleg nő: ilyennel hitelt érdemlően egyetlen egyszer találkoztam, mégpedig tegnap. Rendszeresen használja a mikrofont, fiatal, és közepesen, vagy még úgy sem tud játszani. Kihasználja az adottságát (mármint hogy nőnek született) arra, hogy öt-hat, extrém esetben még több társat toborozzon maga köré testőrnek, mivel a többi játékos mind férfi fiú, így egyetlen benyögött “valaki jöjjön már segíteni”-jére ugrik az összes.

Ezekkel akadtam össze eddig, de gondolom vannak még alfajok 🙂 Mindenesetre a csések között sok a különösen tapasztalt, profi játékos, ergo nagyobb a koncentrációja a lazaarcoknak – sajnos. Persze aki igazán profi az már nem vág fel a tudásával, de ez egy másik történet…

Alapvetően nem bántam meg az érte kicsengetett hatalmas összeget, az 1.6-hoz képest valóban hatalmas előrelépés ezzel játszani, bár a fejlődéssel együtt eltűnt az a Half Life 1 hangulat a játékból, ami a textúráknak, és az esetlen karaktereknek volt köszönhető, viszont kaptunk helyette Half Life 2 feelinget. Szokni kell, de nekem tetszik. (Ezek után már csak azoknak a véleményére lennék kíváncsi, akik szerint az 1.6 az isten. Mire hivatkozva mondhatják vajon?)



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 796 darab post, és 2678 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 vendég, 1 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek