Ráktalicska blog - 29. oldal

Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Szokták mondani, hogy egy újszülöttnek minden vicc új (kivéve amiket esetleg hallott a hasfalon keresztül eheh), így nem meglepő, hogy én most, a kiadása után jópár évvel írok beszámolót a Counter Strike: Source (röviden szokták CS:S-nak is írni, ami szinte már olyan, mint valami programozási nyelv neve) nevű csodálatos online lövöldéről. Akik már ősidők óta olvasnak (és persze nagyon penge a memóriájuk) tudhatják, hogy a játék előző verziójával (a frappáns CS 1.6-ra keresztelttel) egész hosszú időre nyúlik vissza a kapcsolatom: konkrétan még középiskolás voltam (ezredforduló környéke), amikor társaimmal legalább hetente egyszer betévedtünk az ajkai netcaféba (tudtommal csak egy volt), és súlyos összegeket fizettünk csak azért, hogy egy, esetleg két órán át lőjük egymást LAN-ban. Akkorira tehető a szerelmem a cs_italy, a cs_militia, és a többi remek pálya iránt, na meg persze a játék közben tapasztalható élmények is örökre megmaradtak bennem.

Team! Elpihen!

Aztán persze pár évvel később felpakoltam a saját gépemre is ezt a remekművet, és sok-sok órát áldoztam az életemből arra, hogy csiszoljam a skilljeimet – mondanom sem kell, hogy eredménytelenül. Ráadásul most már valahogy más az egész: ismeretlen tizenévesek ellen, akik nem elég, hogy nagy pofájúak, még el is kenik az enyémet nem annyira szórakoztató az egész, ennek ellenére görcsösen kapaszkodtam minden apró sikerélménybe, mentegettem is le szépen a körök végi ranglistát, amennyiben véletlenül a csapatom élén zártam, ráadásul többet öltem, mint haltam (mondanom sem kell, hogy nem az ilyen képekkel van teli a vinyóm, hanem… de ezt most hagyjuk is).

Ez a dicső(?) múlt, nézzük a jelent: ahogy azt már megénekeltem, a Steam elképesztő leárazásokkal zárta a novembert, így a CS:Source is megvehető volt 24 órán keresztül körülbelül 1000 forintért. Ennyit már nekem is megért a dolog, így befektettem egy példányba, hogy pótoljam a több éves lemaradásomat. Most, hogy megint több órán keresztül szabályosan aláztak a new generation tagjai némileg ambivalens érzésekkel viseltetek a program iránt, amelyről persze a programozói, grafikusai, pályatervezői nem tehetnek. Ugyanis a játék jó, szép, hangulatos, és átgondolt. Persze sok mindent átgondolni nem kellett: az alappályák egy az egyben az 1.6-ból ismerős terepek, csak minden sokkal szebb lett. Ha vesszük a Half Life első, és második részét, akkor talán már elképzelhető a különbség (itt megcsodálható a fejlődés).

Azért mégiscsak jobb ilyen túszokat menteni az öreg Mekk Elekek helyett nem? 🙂

Minden másabb lett, de mégis ugyanaz: a pályákat gyakran csak drótkerítések határolják, amelyeken túl parkolók, tartályok, és egyéb tereptárgyak alkotják a környezetet, ráadásul persze a textúrák is élesebbek, mint az 1.6-ban, a HDR (High Dinamic Range) világításnak hála pedig egész élethűen változnak a fényviszonyok, amikor a felhők egy-egy pillanatra eltakarják a Napot. Persze a Bioshock2-höz, netán Batman Arkham Asylumhoz szokott szemnek már néhol kicsit kopottas lehet az összkép, de persze az előddel összevetve elképesztő a fejlődés. Ha hozzávesszük azt, hogy a Source motorral együtt debütált remek Havok fizikai engine is implementálva lett (amúgy ez a játék volt az első, ami ezt a motort használta, még 2004-ben), akkor nyugodtan számíthatunk pár poénos jelenetre: egy-egy gránátrobbanás után csak úgy röpködnek bátor terrorelhárítóink, a berendezési tárgyakkal egyetemben. Talán pont ennek az új fizikának köszönhetően a gránátdobálással nem vagyok kibékülve: sose azon a röppályán akar repülni, mint amit én szeretnék, de ez gondolom csak átszokás kérdése a régi, jóval primitívebb megoldásról.

A régi és az új CS – a különbséget zongorázni lehetne 🙂

A pályákról néhány szó: bár még csak néhányat láttam, azt kell hogy mondjam, hogy némelyiken – bár jellegét megtartotta a terep – túl sok módosítást eszközöltek. Jó példa erre a de_inferno: jó párszor kaptam oldalról a fejest a CT-k felőli épületben, egész egyszerűen azért, mert nem szoktam meg, hogy onnan is lőhetnek! Az 1.6-os mapekhez képest ez a pálya esett át a legtöbb módosításon (azok közül amit láttam legalábbis), és némelyiknek most nem nagyon tudok örülni. Azért látszik az igyekezet, hogy a szemétparaszt campelőhelyek számát a minimálisra csökkentsék rajta, de nekem még sok időmbe fog telni, mire megszokok minden újítást. A cs_italy (a szívem csücske) szerencsére nem járt ilyen rosszul: alapvetően csak esztétikai tuningon esett át, mint ahogy a de_nuke is.

Ami még tetszett: végre ebben a játékban is van lehetőség gyűjteni az achievement-eket, úgyhogy az ember ösztönözve érzi magát, hogy minél jobb teljesítményt nyújtson (persze ez a motiváció amúgy is adott, elvégre senki nem szeret agyaggalambot játszani). Nekem már van vagy nyolc(!), amelyeknek nagy része persze röhejesen könnyen elérhető, a többit meg úgy sem fogom az életben sem megszerezni, mert nagyon amatőr módon tolom. Amúgy eddig sikeresen vettem az akadályt, és nem kaptam dührohamot egyik meccs alatt sem: volt, hogy 20 halálomra kemény nulla killem esett, mégis csak rohangásztam tovább a pályán, mint a mérgezett egér, mivel kinőttem már abból a korból, hogy az alapján érezzem magam jól, vagy rosszul, hogy mennyire tudok egy játékban teljesíteni. Én az élet című eresztésben igyekszek remekelni, több-kevesebb sikerrel, és engem már az a tudat is sikerérzettel tölt el, hogy nagyjából rendezett körülményeket sikerült magamnak, és a családomnak teremteni, nincs szükségem arra, hogy egy idióta FPS-ben is én legyek a császár (azért nemtom figyelitek-e milyen korrekt kis ideológiát rittyentettem aköré, hogy miért nem érdekel, hogy szar vagyok :)). Nekem ez a játék ezer forintomba került, ehhez mérten is kezelem a benne való sikertelenségemet (ami akár még változhat is, csak a megfelelő ellenfelet kell megtalálni, nem ilyen profikat, mint ma is, hogy füstfelhőben, ugrás közben leszedett az arc WP-vel… mondjuk az se kizárt, hogy aimbot-ozott :)).

Na igen, a gyilkosodról itt is lehet képet lopni, mint a TF2-ben

Kapcsolódó téma a szervereken játszó arcok összetétele. Team Fortress 2-s, és eme röpke CS:S-os pályafutásom után a következő archetípusokat tudom megkülönböztetni:

  • A vezér: senki nem kérte fel, senki nem hallgat rá, de mikrofonon folyamatosan utasítgatja a csapattársait. Ha esetleg nem azt csinálod, amit ő mond, akkor “hjaaaj, miért futsz be ember?”, továbbá “mondtam, hogy mindenki a B felé menjen most!” felkiáltásokban hajlamos kitörni. Ő az örök stratéga, aki teljesen biztos abban, hogy az általa kidolgozott taktika lett volna a tuti recept, és persze azért bukta a csapat a kört, mert nem hallgattak rá. Némításgyanús néhány perc után, amikor az embernek elfogy a türelme.

A vezér altípusa a

  • Hisztigép: hasonlóan a vezérhez ő is szeret irányítani, de ő nagyobb hangsúlyt fektet a csapattársak hibáinak felhánytorgatására. A magyar Team Fortress 2 szervereken meg szokott fordulni egy – hangja alapján – harminc körüli faszi, aki tipikus példánya ennek az alfajnak. Kedvenc kifejezései rendre a következő szófordulattal kezdődnek: “Ugye nem…?” Például: “Ugye nem engedjük, hogy az alagúton keresztül bekerítsenek minket?” Ámbár általában igaza van, ellenszenvessége okán ritkán talál megértő fülekre a mondandója.
  • A tesztoszteronhiányos: vékony hangú, eleinte lánynak tűnő emberke, akiről hamar kiderül, hogy hímnemű, csak gondok vannak a hormonjaival, aminek köszönhetően a hangszíne megállt a 10-12 évesek szintjén. Több szerveren is központi figura, eleinte még szórakoztató is, mivel nem agresszív. Fél óra után némítani szoktam, addig bírom a humorát, és a hangját.
  • A lazaarc: ő az, akit mindenkit lealáz, vezeti a statisztikákat, csípőből tüzel, tényleg jól játszik. Cserébe viszont akkora egót fejlesztett ki, hogy csoda, hogy hajlandó az idejét rád pazarolni, amíg egy lövéssel a földre küld, ha viszont őt szedik le, akkor egyből megindítja a háborút az illető ellen chat-ben, mikrofonon át, minden elérhető eszközzel. Ha bekövetkezik a szomorú esemény, és elhalálozik, akkor 50-50% eséllyel lecsalózik (mármint hogy valamiféle célzásrásegítő programocskát használsz), vagy lemakkerozik, ami a szlengben annyit tesz, hogy csak rohadt nagy szerencséd volt, hogy lelőtted, különben is szar a játék, mert azt is találatnak érzékeli, ha a feje mellé lő másfél méterrel egy ilyen balfasz mint te. Az hogy esetleg jól céloztál, és így sikerült megölnöd az kizárt, megdicsérni másokat pedig sosem szokott. Kedvelt frázisa az “ASDAS:DADS”, az írott kommunkációja általában ennyire korlátozódik. Ha netán kétszer(!!) lelőtted zsinórban, akkor szavazást indít a szerverről kickelésed érdekében, mert biztos csalsz.
  • A tényleg nő: ilyennel hitelt érdemlően egyetlen egyszer találkoztam, mégpedig tegnap. Rendszeresen használja a mikrofont, fiatal, és közepesen, vagy még úgy sem tud játszani. Kihasználja az adottságát (mármint hogy nőnek született) arra, hogy öt-hat, extrém esetben még több társat toborozzon maga köré testőrnek, mivel a többi játékos mind férfi fiú, így egyetlen benyögött “valaki jöjjön már segíteni”-jére ugrik az összes.

Ezekkel akadtam össze eddig, de gondolom vannak még alfajok 🙂 Mindenesetre a csések között sok a különösen tapasztalt, profi játékos, ergo nagyobb a koncentrációja a lazaarcoknak – sajnos. Persze aki igazán profi az már nem vág fel a tudásával, de ez egy másik történet…

Alapvetően nem bántam meg az érte kicsengetett hatalmas összeget, az 1.6-hoz képest valóban hatalmas előrelépés ezzel játszani, bár a fejlődéssel együtt eltűnt az a Half Life 1 hangulat a játékból, ami a textúráknak, és az esetlen karaktereknek volt köszönhető, viszont kaptunk helyette Half Life 2 feelinget. Szokni kell, de nekem tetszik. (Ezek után már csak azoknak a véleményére lennék kíváncsi, akik szerint az 1.6 az isten. Mire hivatkozva mondhatják vajon?)

Hm… mintha hétfő lenne

Írta JonC Ekkor: 2010. november 29. KOMMENTÁLD!

Meghalt Leslie Nielsen, a zebrán majdnem elgázolt egy autó reggel (és természetesen még a sofőrnek állt feljebb), otthon felejtettem a tisztálkodós szütyőmet (szóval a kontaktlencse kivétele is nehézkessé válik a héten, max úgy fogok kinézni szerdára mint egy angóranyúl), van a zsebemben hozzávetőlegesen négyszáz forint… netán hétfő van?!

Ha már megvan a feeling, akkor következzék egy témába vágó klasszikus megboldogult kölyökkoromból:

Spoiler alert: Harry Potter és a Halál ereklyéi

Írta JonC Ekkor: 2010. november 28. 1 KOMMENT

Azt olvastam, hogy az új Harry Potter film sokkal felnőttesebb movie, mint az eddigiek: több erőszak, komorabb stílus, őszi legyek módjára hulló szereplők jellemzik, és még talán Edward Cullen is átruccant a Twilight-ből egy kis faszt vért szívni, de ez egy meg nem erősített értesülésem.

Hogy a felnőtteknek szóló témák előtérbe hozása mennyire igaz az alkotásra, arra ékes példa az alábbi animált gif, amely a film egyik csúcsjelenetéből lett kiollózva:
Tovább is van… »

A Steam-en már megjött a Mikulás

Írta JonC Ekkor: 2010. november 25. 4 hozzászólás

Közszolgálati hírünk következik: növelendő az eladásokat, továbbá alig-alig titkolt adatgyűjtési szándékkal a Steam urai tegnaptól jövő hét hétfőig újfajta akcióval kedveskednek: minden nap kisorsolnak harminc szerencsést, aki megkapja a saját kívánságlistájáról az első öt, azaz általa legfontosabbnak tartott játékot!

A részvétel egyszerű:

  1. beregelsz a Steam-re (ha még nem vagy tag) ezen a linken
  2. elkezded végigböngészni a játékokat a főoldal legördülő menüjében
  3. amelyik megtetszik, arra klatty rá, majd jobb oldalon ‘Add to my whishlist’ gombocska kiválaszt:
  4. repeat hármas pont until wishlist = minimum 10 darab játék (remélem érthető :))
  5. nem árt rendezni a listát prioritás szerint, ehhez a játékok címeit az egérrel a kívánt sorrendbe kell rendezni (drag&drop-pal)
  6. kéztördelve várni, hátha mi leszünk azok a szerencsések, akiket kisorsol a randomgenerátor, és megkapjuk az öt áhított játékot ingyen!

Más érdekességekkel is készültek az arcok, például minden nap (gondolom szintén hétfőig) akciósan adnak játékpakkokat, amelyeket szétszórhatunk Steam-es (és leendő Steam-es) ismerőseink között. Ma például megkaphatjuk a Half Life 2-t tíz példányban 19.99$-ért, ami azt jelenti hogy darabja kábé 400 forintunkba kerül! Azért ez is korrekt, ráadásul mindenki jól jár vele: a Steam is, mert vásároltál, te is, mert egyrészt olcsón jutottál hozzá a játékhoz, másrészt jópár kocka haverodnak megvan a karácsonyi ajándék (bár akinek nincs meg ez a játék, az nem is igazi kocka, viszont a Borderlands is megvehető emigyen, ami azért lényegesen frissebb darab), sőt még a szomszéd macskája is, mert az afelett érzett örömödben, hogy milyen jó vásárt csináltál gyakrabban fogod megsimizni.

Végül, de nem utolsó sorban (csak hogy meglegyen a napi modoros szófordulat is a blogon): néhány blockbuster játék elképesztően leárazva megvehető most, elég ha csak a Counter Strike: Source-ot említem, ami kemény 1000 forintért a tied lehet!

Minden hibája ellenére a Steam-et szeretjük az ilyen húzásaiért, szóval ha végre szeretnél jó útra térni a sok torrentezés után (és részesülni az update-ekből, achivement-ek elérésének örülni, stb.), akkor itt a lehetőség! (Mielőtt valaki megkérdezné: nem, nem kaptam pénzt ezért a postért, viszont érdemesnek tartottam a dolgot arra, hogy informáljalak titeket róla ;)).

UPDATE:

no persze nem lenne hülyeség, ha működne is a fizetési rendszer, ha már ennyire olcsón adnak mindent:

Belső hiba mi?

Egy órája ez megy. Köszönjük Steam!

UPDATE2:

azért végül mégis sikerült még az akció lejárta előtt 🙂 Végre én is teljes jogú CS-warrior lehetek 😀



Falloutos awesomeness

Írta JonC Ekkor: 2010. november 24. 1 KOMMENT

Tegnap reggel újra megkísértett ez a drága Fallout 3: annak ellenére, hogy már van neki új része is (amely a New Vegas névre hallgat, és állítólag a bugokat leszámítva zseniális), én mégis erre kaptam újra kedvet, miután mit sem sejtve belepillantottam a régóta online figyelő screenshot-galériámba (megtekintéséhez erre tessék fáradni). Miután újra elkapott a játékból áradó eszetlenül addiktív hangulat már semmi nem menthetett meg attól, hogy újra felvegyem a sztoriszálat, amit még valamikor nyár elején ejtettem el – úgy rémlik, hogy csömöröm lett a posztapokaliptikus vidámkodás enyhén tömény dózisától, és egyszer csak nem volt kedvem újra elindítani. Most, hogy már a Batman – Arkham Asylum-ot is végigtoltam (figyel is egy félkész post róla a WordPress adatbázisának legmélyén) semmi sem állhatott az utamba (a Minecraftot leszámítva persze), hogy újra belevessem magam a Wasteland által kínált élményekbe.

Mondjuk amikor másfél órán belül háromszor fagyott kőkeményre, akkor már kezdtem elveszteni a motivációmat vele kapcsolatban, úgyhogy keserűségemben a netre fanyalodtam helyette (aminek szabad felhasználása mostanában egyre ritkábban adatik meg, annyi a meló), és – minő véletlen! – pont egy Fallout-tal kapcsolatos képgyűjtemény akadt az utamba.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Bethesda marketingesei is hasonlóan zseniális promóciókkal képesek előállni, mint a Valve-es arcok (lásd itt például) – erre a legjobb példa talán ez a trailer:

(A New Vegasé meg sem közelíti szerintem, akit érdekel itt megnézheti.)

Amire viszont most bukkantam az új volt a számomra, ugyanis ezek az állatok csináltak egy jópofa kézikönyvet, amelyben hosszasan taglalják, hogy mire kell odafigyelni, ha pár száz évvel a nukleáris háború után kimerészkednénk a felszínre. A cucc megvalósítása, stílusa remekbe szabott, tényleg olyan, mintha valami ötvenes évekbeli oktatóanyag lenne. Néhány kedvenc lapom következzék belőle alant:

Kapásból kapunk néhány hasznos tanácsot, és megnyugtató tényt:

Szóval … azt tervezed, hogy kimerészkedsz a felszínre

Mint felelősségteljes amerikai állampolgárok kérünk, hogy maradj a föld alatt biztonságban az óvóhelyen, amíg meg nem kapod a jelet, hogy a felszín biztonságos. Semmi szükség a türelmetlenkedésre. A hatóságok kapcsolatba fognak lépni a Felvigyázóddal mihelyst biztonsággal elhagyható lesz a bunker.

Másrészt – és ez a fontos része a dolognak – ha elhagyod a menedéket van egy hajszálnyi esély arra, hogy életben maradsz. Fél mérföldnél nagyobb távolságban csak tízből egy éli túl a megpróbáltatásokat. A többiek rémisztő, elmondhatatlan kínok között halnak meg.

Ha mindezek ellenére úgy döntöttél, hogy vakmerően elhagyod a biztonságot, amit a Vault-Tec teremtett neked, mindenképpen olvasd végig ezt az útmutatót. Ha néhányszor átfutod egészen biztosak vagyunk abban, hogy te is rájössz: föld alatt maradni a legjobb döntés.

Aztán kapunk néhány tippet arra is, hogy mi a teendő, ha a földalatti lét után először látjuk meg a napfényt:

Ha nincs nálad napszemüveg, akkor a mutató- és hüvelykujjaidat egymásnak szorítva tartsd a tenyeredet a szemöldököd fölé vízszintesen, így megvédheted magad a legveszélyesebb sugaraktól.

* Tartsd észben, hogy ez nem a leghatékonyabb módja a szem védelmének, és nem biztos, hogy megvéd a látássérüléstől!

Tartalmaz egy kis útmutatót azzal kapcsolatban is, hogy melyik napszakban milyen távolságra közelítsük meg a nálunk másfél méterrel magasabb, és 200 kilóval nehezebb szupermutánsokat:

A kiadvány segít a táplálékválasztásban is:

A gusztustalan igazság

Döntsd el, hogy mi szolgáljon táplálékforrásul

Talán már hallottál pletykákat arról, hogy a Wasteland rónáin nem lehet  biztonsággal elfogyasztható ételt, italt találni. Ez marhaság. A tudomány bebizonyította, hogy igenis lehet friss ételt, és tiszta vizet előállítani ilyen körülmények között is. Ennek ellenére minden bizonnyal lesz olyan helyzet, amikor kénytelen leszel olyan sugárfertőzött ételt fogyasztani, mint amilyen egy kétfejű Brahmin nyers húsa. És bizony lesz olyan sötét pillanatod is, amikor már más eshetőséged nem maradt, minthogy szégyenszemre a saját fajtád egyik tagját kell majd megenned.

További jótanácsok ezen a linken érhetőek el. Javaslatom a következő: tessék kinyomtatni az összes lapot, és elrakni őket valami biztonságos helyre (mondjuk a Fogarasi Árpi atombunkerje Kocsordon pont megfelel a célnak), ha ledobnak ide is egy bombát még jól fog jönni! 🙂

Kirándulni voltunk

Írta JonC Ekkor: 2010. november 21. 4 hozzászólás

Farkasgyepű, Pisztrángos-tó:

Amúgy a tó itt található, ajánlom mindenkinek:


View Larger Map

Egy kis kultúra, és egy jó tanács

Írta JonC Ekkor: 2010. november 19. 8 hozzászólás

Íme a legelső része az Ugly Americans (Furcsa Amcsik) című rajzfilmsorozatnak, amelyet talán mint modern Beavis&Butthead-et tudnék a legérzékletesebben aposztrofálni (már ami a képi világát illeti):

Hja, és a jó tanács: sose hozz fontos döntéseket álló dákóval az ötödik tequila után, mert lehet, hogy feleslegesen válsz zombivá!

A többi videót itt találhatjátok.

Hadd ne mondjam…

Írta JonC Ekkor: 2010. november 18. KOMMENTÁLD!

…mennyire le vagyok szedálva már megint… Nemhogy írni, de gondolkodni se nagyon van kedvem, ezért is akadozik mostanában a kontent ellátó rendszer. Néha visszasírom a régi szép időket, amikor még időm és energiám is volt blogolni, mostanában egyikből se jut sok (na jó, idő azért akadna rá, de ez egy olyan reláció, hogy elég ha csak az egyik nem teljesül, és máris borul az egész. Van valami logikai kapu is, ami így működik, de nem nagyon van most kedvem előbogarászni a netről, hogy melyik is az). Az ideális blogger szerintem egy unatkozó munkanélküli, akinek ideje mint a tenger, minden nap akkor kel amikor jól esik, cserébe viszont nincs soha semmire pénze – ami a blogolástól nem tántorítja el, max nem fizeti a netszámlát, megírja Jegyzettömbe a postot, aztán valami netcaféban/havernál feltolja a hálóra.

Tegnap megpróbáltunk inni egy sört munka után Laci kollegámmal

A fenti sirámaim ellenére még mindig élvezem a munkámat, minden nap újat tanulok, és folyamatosan kényszerítve vagyok az önálló feladatvégzésre, ami tovább serkenti az agyműködésemet. Az egy dolog, hogy cserébe estére általában katatón állapotba folyatom a nyálamat a monitor előtt, és jó Esőemberhez méltóan csak pakolgatom a kockákat a Minecraft-ban (esetleg bőregeresdit játszok a Batman – Arkham Asylum-mal), viszont mégis jobb ez, mint mondjuk egy gyárban a sor mellett, vagy akár valami öltönyös-nyakkendős juppie-cégnél bohóckodni. Szeretem amit csinálok, cserébe viszont nem mindig van kedvem már használni szerencsétlen fejemet estefelé, ezt nézzétek el nekem.

Most pedig hagyom, hogy visszasüllyedjek a marék molylepke agyi színvonalára.

Keresd a kakukktojást!

Írta JonC Ekkor: 2010. november 15. 4 hozzászólás

Elindult a Facebook-on egy aranyos kezdeményezés, amelyet most csak bevágnék ide, mert magáért beszél:

November 14-től17-ig cseréld le a facebook-os profilképedet a kedvenc gyerekkori rajzfilmhősödre és biztasd erre a többieket is! Cél: ne legyenek emberi arcok facebook-on, csak a gyermekkor emlékei szerdáig! Mert gyereknek lenni jó:)

Került is fel mindenféle mesefigura: Kockásfülű Nyúl, Jerry az egér, Snoopy és a többiek virítanak szerdáig sok ismerősöm profilképe helyén.

Persze renegátok mindenhol akadnak… keresd a kakukktojást az alábbi képen! :

Ennek is megvan a maga oka, ugyanis indult – hála az egyik pihent ismerősömnek – egy ellenmozgalom, melynek szövege a következő:

Cseréld le a facebook-os profilképedet a kedvenc PORNO SZEREPLŐDRE és biztasd erre a többieket is! Cél: ne legyenek mese arcok facebook-on! Mert pornósztárnak lenni jó! 🙂

Úgyhogy mostantól kezdve a tündi-bündi figurák mellett fel-fel fog bukkanni egy-egy szakadt pornóskurva is, enyhítendő a fene nagy nosztalgiázást 😀 Természetesen én is csatlakoztam a mozgalomhoz (úgyhogy szegény Rózsaszín Párduc csak körülbelül 3 percig maradhatott a profilképem) egy Angelica Belláról készült remekbeszabott fotóval 🙂 Lehet kombinálni is a kettőt: Arieles, vagy a perverzebbek akár Frakkos pornóképet is berakhatnak, lényeg a kreativitás. Az internet 34. szabálya szerint úgyis van mindenből egy erotikus verzió (ha nem hiszed, itt a bizonyíték)! 😀

UPDATE: és basszus van Minecraftos is… tényleg nincs kivétel a szabály alól 😀

Coming soon

Írta JonC Ekkor: 2010. november 13. 5 hozzászólás

Erről tényleg muszáj postot írnom hamarosan… mert megérdemli.



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 797 darab post, és 2681 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 4 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek