Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

És akkor tánc!

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 30. 1 KOMMENT

Ez überel minden eddig látott Team Fortress-es fanvideót, amit láttam:

Riszpekt a készítőnek! 🙂

Mit érdemel a Raiffeisen?

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 29. 2 hozzászólás

A Bünti blog tollaival ékeskedek, amikor ezt a címet adom ennek a postnak, de a kapcsolatom ezzel a bankkal most már tényleg kezd annyira dühítővé válni, mint azok a jelenségek amikről ők szoktak írni. Nem elég, hogy az utóbbi két évben voltak kifejezetten megalázó élményeim is némelyik bankfiókjukban (amelyekről persze nem a bank tehetett, hanem az előző munkahelyem, hogy röhejes összegekkel szúrták ki a szemem hónapról hónapra), ma kiderült, hogy ha minden így marad, akkor akár hosszú évekig is kénytelen leszek elviselni, hogy minden hónap legvégén addig hívogatnak, amíg fel nem veszem, hogy elmondjam újra és újra ugyanazt minden egyes alkalommal.

A történet 2008 augusztus 26.-án kezdődött. Ez volt az a nap, amikor jóanyámmal beballagtunk a pápai Raiffeisen fiókba, hogy kézjegyünkkel hitelesítsük a bankkal kötött egyezségünket, miszerint az elkövetkezendő röpke húsz évben odaadom a fizetésem java részét nekik, addig is lakhatok az ő pénzükön vett házban, mert jó fejek velem. Hagyjuk is a fenébe a dolog azon aspektusát, hogy a féléves kamatelbírálásom valahogy mindig arra a napra esik, amikor a svájci frank épp’ a legújabb történelmi csúcsot döntögeti (ezalatt értsd: most egy hónapja 220 felettivel számoltak), meg hogy kereshetek akármennyit, a törlesztésem így is, úgy is a fele, vagy még annál is több fog maradni (legalábbis jelenleg kurvára úgy fest), mert ma az a kedves szokásuk dühített fel, hogy ha már pár napja késel a befizetéssel, akkor elkezdenek hívogatni telefonon. Eleinte csak naponta egyszer, aztán – ha nem érnek el – akkor akár többször is, néha a leglehetetlenebb időpontokban. A csúcs eddig a péntek este fél nyolc volt, de már izgatottan várom, hogy mikor csörgetnek fel mondjuk hajnali fél négykor (már persze ha tudnának, de ez ellen már intézkedtem :)). Namármost: ha meg lehetne változtatni a törlesztés napját, akkor nem lenne semmi gond, átrakatnám mondjuk minden hónap 5.-ére, amikor már biztos van rajta pénz. De ezt nem lehet, mindenképpen 26.-án (azaz a szerződéskötés napján) akarnak emelni! Az emelés, és a fizetésnap közötti 7-8 napban viszont a világból is ki tudnak kergetni azzal, hogy hiába nem veszem fel akár 5-6 alkalommal sem (ez talán megérthető, nem mindig van az ember abban a hangulatban, hogy behajtási csoportos bankosokkal bájcsevegjen), akkor is újra és újra próbálkoznak.

Ezek a telefonbeszélgetések általában ugyanúgy zajlanak: megkérdezik az adataimat (mert azokkal aztán 1000%-osan be lehet azonosítani), aztán meg hogy mikor lesz pénz a számlámon. Ma kétszer próbáltak hívni, egyszer sem sikerült beszélnem velük (első alkalommal két percig zenéltek nekem, ezért letettem, másodszorra pedig megszakadt), így én hívtam fel őket, miután hazaértem a munkából. Megkértem a hölgyet, hogy ugyanmár vegye már ki azt a pipát a “hívandó” felirat mellől az adatbázis-kezelőben a nevemnél, vagy valami, mert már kezd rohadtul elegem lenni abból, hogy minden kibaszott hónapban le kell folytatnom egy meddő, értelmetlen, és csak a stressz-szintemet növelő beszélgetést, amelyben minden kurva alkalommal el kell mondanom, hogy bazmeg, ha körberohanom a belvárost egy döglött antiloppal a fejemen, és egy rózsaszín alapon piros szívecskés esernyővel a kezemben, mint valami elbaszott Mary Poppins akkor sem tudok nektek pénzt prezentálni a kérdéses időpontban a számlámon! Természetesen megértette a problémámat, biztosított arról, hogy nem azzal van a baj, hogy ő nem akarja, csak a rendszer nem engedi, hogy ezt a “basztassuk a JonC-t potyára hónap végén IGEN/NEM” beállítást megváltoztassa. Erre én közöltem vele, hogy érdekes, tavaly ezt még a kollégája meg tudta oldani, utána volt is egy gyönyörű, nyugalmas fél évem, amelyet mint életem legboldogabb szakaszát könyveltem el magamban. Válasza az volt, hogy az lehet hogy akkor meg lehetett változtatni, de most már nem lehet. Végül még húztuk egymás idegeit egy kicsit, megnyugtatott, hogy valószínűleg még a következő napokban fognak hívni a kollégái (itt azért majdnem kiszaladt a számon valami túlontúl vulgáris kifejezés egy nővel szemben), majd elbúcsúztunk egymástól, amelyet én meggondolatlanul egy viszhallal oldottam meg (na még csak az kéne).

Szóval jelenleg úgy áll a helyzet, hogy akár éveken át el kell viselnem, hogy minden hónap végén basztatnak ezek a drágák telefonon, és akár éveken át el kell nekik újra és újra és újra mondanom a fenti döglött antilopos hasonlatot, persze finomított formában. Aztán lehet hogy 2013 környékére elfogy a cérna, és konkrétan ki fogom majd fejteni az épp aktuális diszpécsernek ezt a gyönyörű költői képet a teljes valójában is:)

Végezetül a kérdésem: más bankok is így oldják meg, ha pár napja lógsz a “jogos” jussukkal, vagy csak a Raiffeisen-nek van ilyen ügyfélbarát módszere erre?

Minecraft, Minecraft, és megint csak Minecraft

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 29. 9 hozzászólás

Világ életemben tartózkodtam a függőségektől. Emlékszem, hogy amíg cigiztem nem az okozott lelki gubancokat a szokással kapcsolatban, hogy néha nem kaptam levegőt, hanem az, hogy volt egy olyan aspektusa az életemnek, amit egész egyszerűen nem tudtam kontrollálni, pedig a lehetőségem meg lett volna rá. Függeni egy szertől, egy érzéstől, egy embertől, egy banktól, egy helyzettől még csak csak elmegy, de amikor egy játék kebelez be… na az mocskos dolog, nem az, amikor harmincévesen egy lepukkant bérház albérleti szobájában fekszel a mocskos matracon, miközben a felkarodra kötözött gumicső szorítja el a keringésedet, és mivel a néhány órája bebökött adag hatása kezd elmúlni újra rádöbbensz, hogy elkefélted az életedet durván, és nincs pénzed már újabb adagra, hogy ezt elfelejtsd valahogy.

Ami a legszomorúbb az egészben, hogy a legaddiktívabb drogként számontartott kódhalmazok úgy is terjednek mint a legdurvább ragály, ha nincs mögöttük tőkeerős maffia, hogy a terjesztést Steam-en, meg hasonló körmönfont módokon hatalmas pénzeket megmozgatva megoldják. Erre a legjobb példa ez a rohadt Minecraft, amit egyetlen ember szabadított rá a világra: Notch, aki Markus Alexej Persson néven látta meg a világot. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne róla, hogy szobafestőként kezdte volna a karrierjét, és hamarosan kis orr alatti pamacsra szeretné vágatni most még terjedelmes arcszőrzetét, hogy vörös karszalaggal a kezén nekiálljon elfoglalni a világot. Ez az Antikrisztus még multiplayer opciót is kódolt ebbe a vírusba (ami nem a számítógép memóriáját, hanem az azt használó ember lelkét fertőzi meg), így terjesztve ki hatalmát a világ kockáinak szabadideje felett. Nekem speciel a héten napi minimum 4-5 órámat elrabolta a közös építkezés szimulált élménye (emiatt is nem volt eddig post), és ahogy látom a helyzetet ez sajnos nem is fog egyhamar megváltozni: függő lettem, innen már csak a fiatalon túladagolásban elhalálozás marad, mint opció (amit nevezhetünk az aranylövés analógiájára aranycsákányozásnak is).

A drog magyaroszági dílerei közül is kiemelkedik Plasztik Józsi (alias angelday), aki nem volt szívbajos: mindannyiunk érdekeit, és egészséges, drogoktól mentes életre való jogát mintegy semmibe véve elindított egy magyar szervert (ami a minecraft.plastik.hu címen érhető el a játékon belül), ahol mindenki kedvére merülhet a mocsokba, és a fertőbe. Én is velük trippelgetek mostanában, építettem már egy egész korrekt kis kecót az egyik tengerparti szirtre, amelynek üvegekből mozaikszerűen kirakott padlója alatt több tíz méter mélyen egy fát növesztettem ilymódon:

Lombkorona a mélyben

Sőt, tegnap egy bő órát töltöttem azzal, hogy virtuális bálványt állítsak gyerekkorom egyik nagy kedvencének, Rick Dangerous-nak:

Rick Dangerous, gyerekkorom hőse! 🙂

UPDATE: azóta csinosítottam rajta kicsit, jelenleg így néz ki:

Persze vannak akik még nálam is elvetemültebbek: készült már a szerveren óriási Bruce Lee csoportkép, Donkey Kong, űrrakéta (kilövőállvánnyal), kolosszeum, mocskos nagy piramis, a karakter a Prince of Persia-ból, működő QR-kód, és még rengeteg más agyament őrület, amelyek korrekt városközpontot alkotva sorjáznak egymás után, ha az ember körülnéz a pálya szívében.

Angelday még ennél is tovább ment: a Google Maps motorját használva zoomolható térképet kreált a teljes pályáról, amelyet itt érhettek el. Jópofa, bár ez még a tegnapi állapotokat tükrözi, így az este elkövetett fenti pixelartom még nem látszik rajta.

A fertőzés terjedési sebessége elképesztő: nem elég, hogy a PayPal által küldött befizetési igazolások olyan ütemben érkeztek a hivatalos oldalra, hogy a szerver nem bírta lekönyvelni(!), de azóta már készült a játékkal kapcsolatban app Android-ra, gombamód szaporodnak a neten az elképesztő videók, segédprogramok, és fórumok. Nyugodtan mondhatom, hogy új őrület kezdődött, hiánypótló programot írt ez a svéd arc, és mindenképpen megérdemli, hogy a mennybe menjen – értve ezt anyagilag, és elismertség terén is. Amit már leírtam, csak ismételni tudom: a játék képében kaptunk egy időgépet, amellyel bármikor visszarepülhetünk 5-10 éves korunkba, amikor még nem számított semmi, csak a játék, és a kreativitás. A lehetőségek tényleg határtalanok, ráadásul ha multizunk még a szociális élmény is dob akkorát a feelingen, hogy nem egykönnyen szakadunk el a géptől, ha egyszer nekiállunk bandázni a többiekkel: közös építgetések, egymás műveinek megtekintése, chaten poénkodás vár ránk súlyosbítva a single-ben is tapasztalható “na még ezt megcsinálom, aztán lefekszek aludni” hatással 🙂

Volt, aki ennek a drognak köszönhetően tett le egy másikat (leszokott a cigiről a segítségével), de kérdem én: megéri, hogy nem kapsz tüdőrákot negyven évesen azért cserébe, hogy nem lesz soha többé életed? Elhagy a családod, a barátaid, a barátod/nőd, és a végén tényleg csak annyi különböztet meg a bevezetőben lefestett heroinistától, hogy nem lóg injekcióstű a karodból, helyette a gép előtt ülsz akkora hassal, mint egy vemhes wombatnak 🙂  Hölgyeim és Uraim: ez itt a XXI. század World of Warcraftja. Isten óvjon minket.

Mennyi az idő?

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 24. 4 hozzászólás

Az alábbi screenshot a gépem asztaláról készült, és egy órát ábrázol:

Mai kérdésünk a következő: mennyi időt is mutat ez voltaképpen? Íme a választási lehetőségek:

Befejezzem?

Eredmények

Loading ... Loading ...

Arról, hogy ez mégis mi, és hogy hogyan izzítottam be jövő héten várható a post (már ha nem leszek lusta megírni természetesen :))!

Amikor más is hibázik…

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 24. 4 hozzászólás

… egyből megnyugszik az ember, hogy nincs egyedül 🙂 Ehhez képest az én múltkori malőröm kiskutya nemiszerve:

Magyar idő szerint csütörtökön este több órára elérhetetlenné vált az internet egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító oldala, a Facebook. A magyar felhasználók az időpont miatt kevésbé érezték meg a kiesést, de az amerikai nyugati parton, ahol a Facebook főhadiszállása is van, az üzemzavar éppen a csúcsidőre esett, fél 12-től délután 3-ig tartott.

(…)

Mint kiderült, tegnap frissítették az oldal működésének hátterében álló egyik fontos rendszert, azt a szoftvert, ami figyeli a Facebook szervereinek memóriáját, és ahol hibát észlel, ott a hibás bejegyzést kijavítja. A frissítéskor a javító rendszer adatbázisába került egy rossz érték, és mivel minden szerver ez alapján ellenőrzi a saját gyorsítómemóriájában a tartalmakat, hirtelen több ezer szerver érezte úgy, hogy tele van hibás adattal, és annak javításához a központi hibajavítóhoz kell fordulnia.

(forrás)

Amikor (állítólag) én csesztem el egy-két file-t akkor nem állt le 4 órára a világ egyik leglátogatottabb oldala. Megnyugtató érzés, lájkolom! 😀

Szimmetria

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 23. 3 hozzászólás

Egy kis drum and bass kombinálva alterral így estére:

Jurij – Díler

Akkor tényleg kurva nagy a baj! 😀

Egyéb infók erről a remek zenekarról itt, letölthető számok pedig itt.

Az ultimate hangerő app-kombó Androidra

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 22. KOMMENTÁLD!

Ma sikerült véghezvinnem egy remek beállítást ezen a csodálatos telefonos operációs rendszeren, amelynek hála most már éjszaka tutira nem tud felcsörgetni senki, csak ha nagyon muszáj, sőt megspóroltam magamnak az esténkénti lenémítás fáradságos embert próbáló feladatát is, mivel a telefon megteszi még ezt is helyettem.

Kezdjük a lényeggel, íme a két szükséges program QR-kódja:

1. Sleep silencer:

2. Auto ring:

Miután letöltöttük őket jöhet a trükk: a két program külön-külön nem képes a bevezetőben említett működésre bírni a telefont, ámde ha a kettőt párhuzamosan használjuk, akkor máris más a helyzet! A Sleep silencer segítségével megadhatunk a telefonnak két időpontot, amelyeken belül némára állítja a készüléket, míg az Auto ring-ben beállítható, hogy amíg a némítás tart hogyan kezelje a rendszer a beérkező hívásokat 🙂

Nézzük részleteiben a dolgot:

a Sleep silencer felülete nagyjából ennyi:

Az ‘Evening’ és a ‘Morning’ között a telefon lenémítja magát, a ‘Choose what to silence’-en belül pedig én mindent kipipáltam az ‘Alarms’-on kívül, mert ugye ébresztésre azért szüksége van néha az embernek 🙂 Ha ezzel megvagyunk, akkor következhet az Auto Ring bütykölése. Tudni kell a programról azt, hogy az a fő funkciója, hogy megadható általa a telefonnak, hogy hogyan viselkedjen, amikor le van némítva: csörögjön-e, és ha igen, akkor kiknek, és milyen körülmények között. Számomra a legizgalmasabb opciója az volt, hogy még azt is bele lehet állítani, hogy ha x másodpercen belül y-szor hívott valaki (azaz sürgős lehet a mondanivalója), akkor az y+1. alkalomnál már csörögjön, de előtte hallgasson mint a sír 🙂 Nekem az felelt meg a legjobban, hogy ez mindenkire vonatkozzon aki hív, de megadható egy ún. White list is, amire ha felveszünk valakit, akkor neki nem kell többször hívnia, hanem egyből kicsöng a készülék. Nézzük mindezt képekben:

Itt az ‘Auto enable’ az érdekes, az lehetőség szerint legyen bekapcsolva

Itt lehet beállítani, hogy kiknek csörögjön ki mindig a készülék – nálam minden lehetőség szürke, mivel mindenkire vonatkoztatni szeretném a szabályokat

Ezen a képen a “MISSED” mode, és az alatta található lehetőség az érdekes: előbbivel bekapcsoljuk, utóbbival beállíthatjuk, hogy mekkora időtartamon belül hányszor kell valakinek próbálkoznia a felhívásunkkal, mielőtt ténylegesen nekiállna riasztani a telefon

Nagy vonalakban ennyi: ha valaki háromszor hív engem éjfél és reggel hét között két percen belül, akkor fel tud ébreszteni, különben esélye sincs rá 🙂  Szerintem ez egy remek megoldás, használjátok egészséggel! (Ja, és végezzetek teszteket, mielőtt még valamilyen gubanc miatt mondjuk nem ébresztene reggel a telefon, és elkéstek emiatt a munkából/suliból/akárhonnan! Nálam működött mondjuk.)

Ja és köszönet a Kocka blognak, és Tsabeekának, hogy írtak erről a két appról külön-külön! 🙂

Minecraftos awesomeness

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 22. KOMMENTÁLD!

Az ilyen képek készítőinek bármikor fizetnék egy sört (klikk középső gombbal rá!):

Ezt meg csak úgy…

Írta JonC Ekkor: 2010. szeptember 21. KOMMENTÁLD!

… mert van egy nyálas szentimentális romantikus enyhén szánalmas énem is:

But the last day of summer never felt so cold
The last day of summer never felt so old

Vége van 🙁



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 797 darab post, és 2682 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 1 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek