Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Amikor az ember…

Posted by JonC On március - 21 - 2010 ADD COMMENTS

… harmadik próbálkozásra kattint sikeresen az ‘Új bejegyzés’ opcióra a WordPress adminfelületén… nos akkor igazán alkalmas az állapota egy új post írására.  Szombat este lévén ugyanis  jó magyar – vagy akár nevezhetnénk globálisnak is – szokás szerint úgy döntöttünk, hogy durva mennyiségű alkohol magunkba szólítására fogjuk szánni az estét, ha már egyszer szombat van. Ha látnátok azt, hogy hányszor törlöm vissza amit írok (a ‘hányszor’ szót legalább 4X kellett javítanom), akkor érezhetnétek az alkoholszintemet 😀 A helyi Alt sör kurva finom, a Wikipedia a következőket írja róla:

A 19. század közepén a német sörfőzők többsége áttért az új stílusú, úgynevezett alsó erjesztésű (lager) sörök főzésére, Düsseldorfban és környékén megtartották a hagyományt: errefelé mindmáig az alt – azaz az „öreg” – sörök népszerűek.

Az alt rokonához, az angol ale-hez hasonlóan felső erjedésű sör. A düsseldorfi sörfőzők szerint a sör akkor dúsul, ha hosszabb ideig hideg helyen tárolják, mert az alacsony hőmérsékleten tisztul, és utána kevésbé karcos. Így hát az altbiert déli rokonához, a kölschhöz hasonlóan melegen erjesztik, és utána egy-két hónapig hidegben érlelik, pihentetik.

Mindezért a bronz- vagy sötét rézszínű düsseldorfi altok karaktere teljesen különbözik a megszokott sörfajtákétól: finoman kesernyés, és egyúttal savanykás, erőteljes malátaízzel.

Ezt fogyaszottam ma (egy kicsi Jagermeister-rel megtámogatva), úgyhogy nem is írok többet, így is annyi időmet emésztette fel ennek a pár sornak a megalkotása, mint máskor egy több oldalas esszéé 🙂 Holnapra kijózanodok ígérem, és el fogom mesélni, hogy milyen volt több tíz kilométert gyalogolni egy olcsó kocsma kedvéért, és miért gyűlöltem meg ezt a várost…

A sör és a pozitív felfogás csodája

Posted by JonC On november - 19 - 2009 ADD COMMENTS

Tudjátok mi kell napok óta tartó apátia elűzéséhez? Mi az, ami kizökkenthet abból a folyamatos érzésből, hogy semmi értelme a napjaidnak, és igazából csak azért kelsz fel reggel, mert elvárják a cégednél, hogy bemenj, de alapvetően stresszben élsz, és ezt azokon vezeted le, akiket szeretsz (mint abban a reklámban a gyerekére ráordító anyával, gondolom vágjátok)? Amikor semmi se szép, semmi se dob fel, és tényleg úgy érzed magad, mint egy érzelmi/értelmi fogyatékos, és a blogodra is csak azért postolsz, hogy másokkal is megoszthasd, hogy neked milyen kurva szar, ezzel lehúzva lelkileg azokat az embereket, akik bizalmat szavaztak neked, és naponta visszatérnek téged olvasni (bocsánatot is szeretnék kérni tőletek, és imádom mindőtöket egyenként!)? Bizony, a válasz elég triviális: barátok, és sör! A sorrend iszonyatosan szigorú, nem szabad felcserélni, mivel magában a sör fogyasztása társaság nélkül arra vezethet, hogy azon kapod magad, hogy otthon ülsz a gép előtt, Cure-t, vagy esetleg Interpolt/Radiohead-et/Coldplay-t/más befordult depressziós szart hallgatsz, kattintgatsz össsze-vissza értelem nélkül, és közben egyre mélyebbre süllyedsz az önsajnálat gusztustalan, értelmetlen, és szuicid mocsarában… Közben megbánthatsz akár olyan embereket is, akik aggódnak érted, és szeretnek, utána meg nem győzöl bocsánatot kérni… Most komolyan: erre van bárkinek is szüksége? Ugye, hogy nem. Ha azon kapjátok magatokat, hogy a fentebb vázolt állapot eluralkodott rajtatok, akkor a következőket ajánlott tenni:

  1. telefon felemel, régi cimbik felhív következő dumával: “szia, rég találkoztunk, este sör?”
  2. este a megbeszéltek alapján megjelenni a kijelölt kocsmában
  3. having a good time, ahogy az angolok mondanák, röhögve szétalázni egymás kedvenc filmjeinek bemutatására irányuló erőfeszítéseit, majd egy “jó film lehet, meg fogom nézni” beszólással tovább súlyosbítani a helyzetet, ezután következhet a sírva röhögés, és így tovább
  4. felüdülve, újra embernek érezve magad ezt a boldogságot megosztani néhány emberrel, mondjuk azzal a pármillióval, aki érti amit írsz, és még netezik is.

Tuti recept, és mondok valami vicceset: nem a sör volt a lényeg ebben az esetben. Sokkal többet ér a terápia során a vidámság, a jókedv, és annak a tudata, hogy végre beszélhetsz úgy, hogy figyelnek a szavadra! Komolyan: nem értettem mi a bajom mostanában, leüvöltöttem szegény barátnőmet is ma délután Skype-on, pedig pofonegyszerű a megoldás: KI KELL SZAKADNI A MINDENNAPOKBÓL, és ez nem pénzkérdés: elegendő lehet 1-2 óra sör mellett eltöltött óra is néhány baráttal! Ez volt a mai nap tanulsága a számomra, amelyet levontam, mint Stan a South Park részek végén jól.



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 797 darab post, és 2683 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 4 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek