Egy sysadmin állította be a routereket, kötötte be a kábeleket, konfigurálta be a hálózatokat, lőtte be a tűzfalat. Ő felügyeli a forgalmat a net minden egyes pontja között, legyenek azok optikai vagy “sima” kábellel, vagy akár a levegőn át hullámokkal összekötve, mindezt azért, hogy az internet számodra is elérhető legyen. Mindezt tette azért, hogy a weboldalak megtalálják az útjukat a szerverekről a számítógépedre.

A sysadmin munkájának köszönhető, hogy a hálózati kapcsolatod biztonságos, nyitott, és működőképes. Egy sysadminnak hála a számítógéped jól működik egy jól működő internetre kapcsolva. A sysadmin gondoskodik arról, hogy a biztonsági mentések mindig rendelkezésre álljanak, hogy védjenek a beütő katasztrófáktól, ő az, aki a frontvonalban harcol a crackerekkel, és a biztonsági kockázatokkal. Neki köszönhetően működnek a  nyomtatók, nem számít, hogy hány példányt küldenek rájuk a könyvelésről.

A sysadmin az, aki aggódik a spamek, vírusok, spyware-ek miatt, de mindemellett ő az, akinek fejtörést okoznak az áramkimaradások, tüzek, és árvizek is.

Ha egy email szerver lehal vasárnap hajnali kettőkor, akkor a sysadmin-t értesítik erről, felkel, és munkába áll.

A sysadmin egy tapasztalt szakember, aki tervez, aggódik, javít, támogat, véd, és jó számítógépes hálózatokat hoz létre, hogy hozzáférj az adataidhoz, hogy segítse a munkádat – és hogy minél többet kihozzon a számítástechnika nyújtotta lehetőségekből.

Ezért ha ezt el tudod olvasni, azt köszönd a sysadminnak, akinek hála eljutott hozzád az információ, és gondolj bele abba, hogy ő csak egy abból a tucatnyiból, akiknek hála elolvashatod az amerikai nagynénid által írt emailt, a fiad által a kollégiumból írt chatüzenetet, de nekik köszönhető az is, hogy ha úgy adódik, ingyen tudsz beszélgetni a bolygó túlsó felén élő szeretteiddel (ja, és neki hála tudod lehúzni az ingyenpornót a torrentről).

Ma van a Sysadminok Megbecsülésének Világnapja!

(Hivatalos weboldal itt (magyarul itt.)

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.07.30.-én. Permalink | 3 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: hír, humor, kockulás, örülünk

Az egyik látványosabb megmozdulásom a sok közül

Visszakanyarodva a focis kalandjaimra: műfüves kispályán toltuk 5-5 fős csapatokkal. Eleve oda kellett jutnom biciklivel, amiben már elfáradtam, de ekkor már nem mondhattam azt, hogy “srácok, akkor én itt a pálya szélén csápolok!”, de az igazat megvallva nem is akartam. Elkezdtük a meccset… az első 10 5 percet egész jól bírtam, utána már az én zihálásomtól volt hangos a környék Az egy órás játékidő vége felé már inkább csak álltam, és ha 3-4 méteres körzetemben tartózkodott a labda, akkor megpróbáltam megszerezni, mondanom sem kell nem sok sikerrel.

A tüdőm kiköpésének veszélye mellett volt némi malőr is: drága szép gyönyörű cipellőm megadta magát, és felszakadt a külső pereme mentén. Már-már fel kellett adnom a gigászi küzdelmet, amikor jött a mentő ötlet, amely Anita (Peti barátom hivatalos drukkere) fejéből pattant ki: tekerjük körbe Leukoplast-tal, aztán talán kibírja a végéig. A kezdeti ódzkodásom után végül ráálltam a dologra, megkapta a cipő a hiányzó pluszt, én pedig boldogan futottam vissza a pályára, ahol újabb két perc elteltével megint csak zihálni voltam képes. Rohadjon meg az egész, tök jó sport a foci, lehet hatalmas gólokat rúgni, van benne sikerélmény, csak az a fránya futkározás ne lenne…

Amúgy még gólt is lőttem: beadásnak szántam jobbról, de a labda másként gondolta: pontatlan célzásomnak köszönhetően idegtépő lassúsággal bevánszorgott a kapuba Utána kihagytam vagy három ziccert (értsd: nem sikerült eltalálnom az üres kaput), de mindez nem csökkentette az afelett érzett elégedettségemet, hogy a kilenc gólunkból egy az én nevemhez fűződik. A végeredmény 9:9 lett, ami korrektnek mondható, mivel a csapatomban én effektíve esetleg egy fél játékosnak felelhettem meg

A meccs után egy elszólásomból aztán rá kellett döbbennem, hogy hol is a helyem az életben: valami billentyűzettel rendelkező masina mögött. Történt ugyanis, hogy épp’ egy sikertelen védésemet meséltem a többieknek, és sikerült a mondatomat így kezdeni, hogy “Amikor kapussal voltam…” Ópersze, aztán a respawn-ra várva kasztot váltottál nem? Hülyegyerek

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.07.29.-én. Permalink | 2 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: helyzetjelentés, humor, röhej, sztori

A néhány napja elzokogott sirámaim ellenére mégiscsak elért a végzet a Team Fortress 2-vel kapcsolatban: félretéve a Fallout 3-at(!!!) szabadidőm nagy részét azzal töltöm, hogy pörgő minigunnal rohamozzak, lángszóróval próbáljam megakadályozni az ellenséges csapatot attól, hogy betolják a csapatom bázisára a bombákkal megrakott vasúti kiskocsit (zseniális játékmód, és még sehol nem találkoztam vele, szóval újabb pirospontot könyvelhetnek el a Valve-os arcok), vagy épp’ a kémmel próbáljak meg sunyi módon nyakszirten szúrni mindenkit akit érek -- mondanom se kell, hogy mérsékelt sikerrel. Hatalmas ösztönzőerő a játékban a -- már szintén említett -- ún. achievement-rendszer, amelynek az a lényege, hogy egy előre meghatározott körülmény teljesítésekor a Steam-es profilodba bekerül, hogy te ezt az adott akármit már véghezvitted. Mutatok egy példát, hogy egyszerűbb legyen megérteni:

Ezt akkor kaptam, amikor sikerült 5 ellenfelet lángba borítanom 30 másodperc alatt, de van olyan, ami azért jár, ha sikerül elérned kémként, hogy az ellenfél orvosa gyógyítson (erről még lesz szó később), stb.

Ma akadtam rá egy olyan oldalra, ahol jópár kamu achievement sorakozik, amelyeket jó humorú játékosok csináltak. Íme néhány, amihez nem szükséges a game mélyebb szintű ismerete:

Hipochonder: folyamatosan hívni az orvost, amikor kutya bajod.

Hidegzuhany: lelövetni magad, miközben hiába próbálsz meg lángszórózni a víz alatt

Hall… alaki..gy…szélek?: Megvenni a legolcsóbb mikrofont, hogy utána senki ne értse amit beszélsz játék közben

Birka: 120 másodpercig kövess olyan csapattársat, aki rossz irányba megy

Darwin Bosszúja: katonaként megpróbálni rocket jumpolni 40, vagy annál kevesebb HP-val

És végül a kedvencem:

Csak hogy tudd: halott vagyok: megpróbálni megcsinálni a ‘Csak hogy tudd: kém vagyok’ című videóban látható trükköt, és elcseszni

A szóban forgó videó amúgy arról szól, hogy kémként -- felöltve a másik csapat valamelyik tagjának kinézetét -- az úriember először felgyógyíttatja magát az ellenfél orvosával, majd utána elegánsan tarkón szúrja:

További vicces achievementek itt találhatóak.

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.06.16.-én. Permalink | Egy komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: game, humor, kockulás, link

* the game no longer freeze at Jim’s pub
* improved overall stability
* the player’s no longer die in excruciating pain after playing the game for 10 minutes (RIP guys, sorry for the mistake we made in the previous crack)

(* a játék többet nem fagy ki  Jim kocsmájánál
* a játék most már általában sokkal stabilabban fut
* a játékos mostantól nem hal meg szörnyű kínok között tíz perc játék után (részvétünk srácok, bocsi az előző crackben elkövetett hibánkért)

Az újságokban (bocsánat: az interneten) olyan szalagcímek fognak megjelenni, hogy “Csatát nyertek a jogvédők: újabb 156 kalózt sikerült eliminálniuk!“, és az embereknek ehhez jó pofát kell majd vágniuk (lényegtelen, hogy mondjuk a fiuk feje robbant fel), különben jön a nagy fekete repülő autó, és viszi őket a Szeretet Minisztériumba…

Most hogy visszaolvastam megfogalmazódott bennem egy kérdés: lehet, hogy szoktak rakni ezek valamit a kajánkba?

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.06.09.-én. Permalink | 2 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: agymenés, elmélkedés, game, humor, kockulás, poén, sztori

Basszus, nem is mondta senki nekem, hogy a Fallout3-ban is társunk lehet Dogmeat! Tegnap majdnem beleeresztettem egy sorozatot, pedig kár lett volna érte, nem?

Hű barátra találtam személyében, bár egyszer nem tudta szegényem abszolválni azt a leszakadt hídon átugrálást, amit én igen, így kénytelen voltam hátrahagyni (utána mégis előkerült a semmiből… mindenesetre érdekes). Csomó kalandon mentünk már keresztül: emlékszem egyszer egy szétbarmolt kisvárosban bolyongtunk, ahol ő boldogan robbantgatta a taposóaknákat. Hogy élvezte, látnotok kellett volna! Utána persze kapott néhány gyógyítószurit, de látni őt boldogan röpködni minden pénzt megért!

Mondanom sem kell, hogy nevelésre szorult eleinte, bár ez érthető, mivel egy felperzselt pusztaság elhagyatott roncstelepén bukkantam rá, miközben épp útonállók torkait harapta át. Ennek jegyében bemutattam neki például a higiénia fontosságát:

Dogmeat feszülten figyeli a testi higiéniáról szóló kiselőadásomat, amelynek szemléltetésére egy segítőt is felkértem

Úgy érzem, hogy hosszú időre társra leltem személyében (bár egyszer megmurdelt szegényke, de egy Load game varázslattal visszahoztam az élők sorába), és még izgalmas kalandok sora fog várni ránk ezen a színes vidám szanaszétbombázott kontinensen.

(Sztéjtúnd: érkezik hamarosan egy “normális” post is, amit a tegnapi játék ihletett.)

UPDATE:

screenshotjaim galériáját ezen a linken érhetitek el. Egy aprócska tipp hozzá: ‘Diavetítés’ opció kiválaszt (ott lesz a bélyegképek listája felett balra), majd F11-gyel tegyétek teljes képernyőre a böngészőtöket!

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.05.18.-én. Permalink | Egy komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: agymenés, game, humor, kockulás

A csávó feltalált egy downgradelt magyar nyelvet sajátos nyelvtani szabályokkal, és így tolja a mondandóját. Tipikus esete az “annyira szar, hogy az már jó”-nak, én ilyet még nem láttam!

Kezdjük a bemutatkozó szövegével:

Ez a blog arról szól hogy ide írom be a játék testjeimet. Azért íróm be hogy lehet hogy igy segitek a ki próbálásba és döntésbe valakiknek ezzel. A másik meg hogy leírom hogy micsodák történek velem az életbe és ha érdekes akor ide is ki publikkálóm.

A láblécduma így hangzik:

Ez itt az én azaz Ken Lee vagyis Haraszti Dénes blogja. Minden jogát feltartom! De ezt nem rosszból írom. Tesség meg látogatni elég sokszor még!

Lenyűgöz a nyelvi primitivitás ami a soraiból árad, olyan az egész mint egy durva baleset: elborzaszt, de mégse tudod levenni róla a szemed… Ez a srác minden megnyilatkozásával újra és újra erőszakot tesz anyanyelvünkön, úgy izomból megpörgeti Kazinczy-t a sírjában (had pörögjön a vén hülye), de mindezt olyan önfeledt bájjal teszi, hogy az ember nem dühöng, hanem csak röhög kínjában, miközben úgy érzi hogy olvad az agya… A bemutatkozó szövegben már írta az arc, hogy játéktesteket (sic!) ír, és ez így is van: a főoldalon jelenleg egy terjedelmes több részes Final Fantasy XIII leírás terpeszkedik, amelynek bannerje így fest:

Én mindössze hét hibát véltem felfedezni a három sorban (abból egy félrefordítás), ami azért kifejezetten durva A blogot mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a katasztrófaturizmust!

Egy bónusz a végére:

Tevelovak és a desszert. Sírok.

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.03.25.-én. Permalink | Egy komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: agymenés, blog, humor, link, röhej, szép magyar nyelvünk

Nos, ennek a két faj között egyre feszülő viszonynak lettem szenvedő alanya tegnap este óta. Azóta úgy érzem, hogy kénytelen vagyok megvívni a saját kis háborúmat az engem körülvevő masinákkal, különben menthetetlenül elpusztítanak.

Az első apró villongás – ahogy már említettem – tegnap este történt köztem, és a hotelszoba kávégépe között. Gondoltam főzök magamnak egy mérsékelten finom, még mérsekeltebben ütős, ámde legalább kávéra hasonlító valamit, ha már a szolgálatomba állították ezt a masinát. Adtam neki áramot, rátenyereltem a bekapcs-gombra, majd türelmesen várni kezdtem, hogy bemelegedjen. Ez nem történt meg még öt perc elteltével se, sőt egy sárgán villogó LED segítségével tudomásomra is hozta, hogy megtagadja a kérésemet, mivel ezentúl nem hajlandó engedelmeskedni az emberi faj képviselőinek. Na mondom magamban ha harc hát legyen harc, és nekiálltam erődemonstráció gyanánt kicsit meggyömöszkélni a víztartóját ezzel sugallva felé, hogy ha akarnám, akkor már rég darabokban heverne a szoba padlóján (vagy kint az utcán tíz emelet zuhanás után). A hatás persze elmaradt, ekkor konstatáltam, hogy nem lesz olyan könnyű legyőzni, mint gondoltam, mivel nem sikerült megfélemlíteni a rohadékot. Ekkor stratégiát váltottam: kicseréltem a Laciéra (aki a szomszéd szobában lakik), mivel ő abszolút nem kávéfüggő, úgyhogy úgyse fogja akarni használni. Kihúztam a konnektorból, kihunyt a LED-je, és úgy tűnt, hogy győzedelmeskedtem. Áthoztam a másik gépet, beüzemeltem, és örömmel konstatáltam, hogy ezt a példányt még nem fertőzték meg a forradalom téveszméi: gyártotta a kávét, ahogy azt kell. A felsőbbrendűség mámorító érzésével feküdtem le aludni, mivel úgy éreztem, hogy a csatát én nyertem. Utoljára még eszembe jutott, hogy reggel szólni kéne a recepción, hogy a Laci szobájában található kávégépet javítsák meg, majd elnyomott az álom.

Másnap reggeli után valóban szóltam a recepciós néninek, hogy mi a tényállás, azt mondta, hogy küldeni fog valakit, aki kiveri  majd a lázadó gondolatokat gépünk fejéből. Eme megnyugtató tény tudatában mentem el dolgozni tudván, hogy mire visszajövök a gép ráncba lesz szedve. Nem tudhattam, hogy mekkorát tévedek, amikor így gondolom…

Tovább a blogon ide: A gépek lázadása (még további 287 szóból áll)

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.03.18.-én. Permalink | 7 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: agymenés, humor, sztori, technikai probléma

- Na de főnök! Ez nem csak a Tiberian Dawn, amivel már a kutya se játszik, hanem a Red Alert és a Tiberian Sun is, ráadásul a Firestorm kiegészítővel együtt! Ezeket is csak úgy ingyen letölthetővé akarjuk tenni?

A vezéren látszott, hogy nem örül annak, hogy valaki egy ilyen kérdéssel megzavarja a bejelentés ünnepélyességét Bosszúsan rávillantotta szemét az okvetlenkedőre, majd – némi hatásszünet után – dörgedelmes hangon rákezdett a kioktatásra:

- Jamie… talán elkerülte a figyelmedet, hogy március 16.-án kiadjuk a Command & Conquer sorozat negyedik részét! Tudod, az az a játék, amin a programozóink már hónapok óta dolgoznak, és több százezer dollárt fektettünk bele, ha még nem vetted volna észre!

- Igen, ezt tudom, de… – vágott közbe Jamie, aki egyre nyilvánvalóbban lett volna szíve szerint akárhol máshol a langymeleg meeting room helyett.

- Nincs de! Szerinted hogyan csináljunk hírverést neki? Majd te kiállsz a sarokra szórólapokat osztogatni, hogy jobban fogyjon?

A többiek halk kuncogással nyugtázták ezt az elmésséget. A vezér folytatta:

- Mit gondolsz, hogyan érhetnénk el, hogy a sok agymosott idióta blogger a gépe előtt görnyedve rólunk írjon ajnározó postot, amiben linkeli ezt a letöltőoldalt, amin eléggé eltéveszthetetlenül ott virít a negyedik rész előrendelésére mutató link is? Szerinted van jobb módszer ennél?

- Nem főnök, ez tényleg jó ötlet… d-de nem adunk túl sokat cserébe egy kis reklámért?

A fejes arcvonásai hirtelen megmerevedtek, majd szája keskeny csíkká szűkült össze. Egy darabig nézte beosztottját, szeméből megvetés, és bosszúvágy sugárzott, majd hirtelen – mintha álomból ocsúdna – elfordította tekintetét róla. Végigpásztázta hallgatósága többi tagját, majd látszólag nyugodtan ezt mondta:

- Köszönöm uraim, a meeting ezennel véget ért. Megkérem önöket, hogy a brand Facebook-profilján, és a Twitteren is tegyék közhírré ezt a bejelentést. Az időközben felmerült hm… aggályokkal – szúrós pillantás Jamie felé – pedig kérem ne foglalkozzanak túlzottan!

Jamie-t ezután két nappal kirúgták (“sajnálom pajtás, válság van”), a március közepén esedékes megjelenést pedig – a vezér terveinek megfelelően – a sok játékfüggő kocka pedig épp eléggé előkészítette ahhoz, hogy nagyot kaszáljanak rajta. Két örök igazság is újfent bebizonyította időállóságát: az egyik az, hogy nincs jobb reklám annál, amikor az emberek egymás között terjesztik a hírt, a másik pedig az, hogy ne mondj ellent a főnöknek, mert igen könnyedén az utcán találhatod magad…

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.03.09.-én. Permalink | 5 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: agymenés, game, hír, humor, kockulás

Nyomják az arconpörgést a party animalok!

Fotelban hájt eresztő nőt csak monitoron látott szemüveges testvéreim! Unjátok már, hogy nincs zene, ami kifejezetten nektek szólna? Ami hűen bemutatná, hogy milyen érzés a lootolás World of Warcraft-ban, vagy hogy milyen heroikus tud lenni a virtuális hadszíntereken elbukás a szent zászló védelmében utolsó halálhörgésetekben is a klánotok nevét suttogva? Ugye milyen bosszantó, hogy az összes metálszám olyan dolgokat taglal, amikkel ti még soha nem találkoztatok, úgymint szex, kábítószerek, vagy buli anyu nélkül?

Ha végigbólogattad a fenti kérdéseket, akkor ez a Te zenéd!

Érezni akarom a vérszagot,
Nézni, hogy szakadnak a végtagok,
Gyors vagyok, kegyetlen, bátor,
Elkapom őket, lehetnek bárhol,

Úrrá lett rajtam az őrület,
Hiába mentik a bőrüket,
Célzok és indul a rakéta,
A nevemet nyögi az Arena

Quake!
Mert engem haver csak az mozgat
Ha Quake-ezhetek naphosszat,
Mert engem haver csak az mozgat
Ha Quake-ezhetek naphosszat,

Quake!

Mp3-ban az alábbi linkre klattyintva lehet meghallgatni:

Fürgerókalábak -- Quake

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.03.08.-én. Permalink | 2 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: humor, kockulás, poén, zene

Láthatjuk, hogy ez a veszély komolyabb, mint amit -- sokak által a drogok királyának kikiáltott -- heroin jelent annak ellenére, hogy nem minden esetben okoz eufóriát, túláradó önbizalmat (bár erre vonatkozóan is vannak megfigyelések). Mi is ez a tömegbutító, fiatalságot a nyomorba, és bűnözésbe döntő anyag, amivel sürgősen kezdeni kéne valamit, mert akár fajunk állati szintre süllyedésének okozója is lehet (ha ez a generáció felnő)? Ez bizony az internet. Bizony, az a “találmánya” az emberiségnek, amelyet nyugodtan hozzáírhatunk a “srácok, ezt azért mégse kellett volna” listához az atombomba, a biofegyverek, és a Hello Kitty brand mellé, és ezen fikarcnyit se változtat az a tény, hogy néhány befolyással rendelkező kormányszervezet, politikus és magát függetlennek valló újságíró/média szerint ez az emberi faj egyik legnagyobb találmánya. Ezek az igazság elferdítését, és a drog terjedését valamilyen okból minden igyekezetükkel, és befolyásukkal elősegíteni akaró erők előszeretettel hivatkoznak olyan röhejes “tényekre”, mint hogy “az internet segítségével bármit megtudhatsz”, “az internet segítségével tarthatod a kapcsolatot a barátaiddal, ismerőseiddel”, “a hálón vannak pucér nők, meg motoros képek”, illetve “az interneten le lehet lőni a többieket különféle játékokban”. Ha jobban megfigyeljük ezeket az érveket feltűnhet, hogy a csöcsös nőket leszámítva egyik sem olyan mindent eldöntő állítás, amire azt mondhatná egy racionálisan gondolkodó ember, hogy ezért érdemes rászokni erre a káros anyagra. Mégis -- ha az embernek van érzéke. és agya a kulisszák mögé látni -- akkor azt tapasztalhatja, hogy a veszélyességét feketén-fehéren leíró tanulmányokat mélyen elhallgatva terjesztik a ragályt az emberi faj vesztére törve ezzel! Nézzünk erre egy nyilvánvaló példát, még csak messzire se kell menni érte. Ez a videót több száz(!) alkalommal lement kishazánk országos sugárzású tévéadóin, nem egyszer főműsoridőben:

A viccesen táncoló figura pontosan azt  a hatást éri el, amire a gonosz készítői törekedtek: a fiatalok könnyen befolyásolható tömegei rohantak beköttetni az internetet, és ehhez -- sajnos -- gyakran még a szüleik is asszisztáltak! Ebből is látszik, hogy a háttérben a kezüket dörzsölő kajánul vigyorgó internetdealerek mennyire jó munkát végeztek, még az idősebb (immunis) generációt is sikerült megvezetniük, és azt elérni, hogy pénzüket áldozzák azért, hogy csemetéik drogozhassanak! Ez egyenértékű azzal a szituációval, amikor az apuka reggel az ezüsttálcára kihúzott kokaincsíkokkal ébreszti a kisfiát… Ha ez groteszk, akkor az internetezés eltűrése (sőt: pártolása) miért nem az?

Abból is nagyon jól látszik, hogy a rászoktatásra játszanak ezek az internetszolgáltatóknak (ISP-knek) nevezett maffiák, hogy -- hasonlóan a diszkókban extasy-t terítő zselézett hajú társadalom által kitermelt selejtekkel -- ők is “az első adag ingyen van, a többiért fizetni kell”-elvet követve próbálják a még tiszta fiatalokat is a bűnbe csábítani:

A pofátlanság netovábbja pedig az, hogy még laptopot is adnak hozzá! Tessék elképzelni mindezt más drogokra vetítve, ezt az eredményt kapnánk:

Na? Ez bezzeg egyből meghökkenti az embert, ugye? A két szer között pedig csak annyi a különbség, hogy míg az egyik alattomosan, társadalmilag elfogadottan pusztít, addig a másik legalább őszintén.

Javaslom, hogy tiltsuk le gyerekeinket az internetről, amíg nem késő! Ne engedjünk az olyan könyörgéseknek, mint “naaaa, anyuu, csak még had etessem meg az állataimat a Farmville-ben”, vagy “léégyszii, megjelölt a Brigi iwiw-en, had igazoljam vissza”, esetleg “csak egy pár fejest had osszak le, mert  TeamFortress2-ben ma van a klánunknak war-ja, de ígérem fél óra, és kilépek”! Minden egyes ilyen kis engedménnyel egyre közelebb noszogatjuk a gyerekeinket a fecskendő, és különféle porok, tabletták világa felé! Ne engedjük, hogy a jövő generációja internetfüggő legyen!

Ez a post a Ráktalicska blogra íródott 2010.03.04.-én. Permalink | 7 komment | A blog a Facebook-on | A blog a Twitter-en
Tagek: agymenés, gondolkodik, humor, kockulás