Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Szép szöveget, erkölcsi témát

Posted by JonC On december - 30 - 2010 3 hozzászólás

Nem lehet azt mondani, hogy nem szórakozunk jól. Komolyan, mintha az Orbán-kormánynak eltökélt szándéka lenne, hogy majd’ minden napra jusson valami vicces, amin az egyszeri állampolgár el tud röhögcsélni, el tudja szórakoztatni vele a haverjait a kocsmában két Soproni között. Néha persze a legjobb akarat ellenére sem sikerül túl jól a tréfa, és az egyszeri állampolgár nem röhögcsél, hanem az öklét rázza minden elérhető eszközt kihasználva, írogatja a postokat, lépten-nyomon rohadtmocskosorbánozik, sőt még a kocsmában is inkább a nyugdíját, meg a szólásszabadságot emlegeti a jópofa történetek mesélése helyett.

Amikor az állam ilyen szinten szól bele az emberek mindennapjaiba, ráadásul negatívan befolyásolva a világra nyitottak, és nyugdíjukat féltők hangulatát akkor valami nincs rendben (amúgy eme két kategóriába tapasztalataim szerint pont a fiatal generáció nem tartozik bele, de majd talán észbe kapnak, amikor elmúlnak harmincöt évesek…). Amikor az állam felállít egy csak kormánypárti tagokból álló, teljhatalmú szervezetet csak hogy felügyelni tudja az ország véleményét, médiáját, ráadásul féligazságokkal, maszatolva tudja csak annak létét megindokolni a nálunk régebb óta demokráciában élő országok érdeklődőinek ott valami nincs rendben.

Aztán amikor ez a szervezet – még a hatalmát adó törvény életbe lépése előtt – megvillantja, hogy mennyire agilis tagokból áll, és vizsgálatot kezdeményez egy nonprofit alapon működő rádió több hónapja egy szép csütörtöki délutánon leadott amerikai gengszter rap száma nyomán… nos, akkor jön az a fajta visítva röhögésre késztető abszurditás, amihez képest a Monty Python a L’art pour L’art-tal együtt szégyenkezve elbújhat, mivel a valóság (vagy legalábbis ez a narancsszínű lencsén át vizsgált változata) néha durvább sztorikat alkot, mint amilyeneket ők bármikor a pályájuk során.

Történt ugyanis, hogy egy dolgos, a fiatalság erkölcsi fejlődésére érzékeny, művelt állampolgár (aki egyes vélemények szerint a rádió egyik munkatársa lehet, elvégre a botrány a legjobb reklám) bejelentést tett az ORTT-nél NMHH-nál (természetesen névtelenül), hogy szeptember 2.-án a Tilos Rádió volt olyan pofátlan, és előzetes figyelmeztetések (értsd: nem mondták be előtte, hogy “figyelem, a most következő zeneszámban angol szlengkifejezések szerepelhetnek, melyeket angoltudással rendelkező hallgatóink közül csak a 18 éven felülieknek ajánlunk”) nélkül leadott egy Ice-T számot. Eleve röhej ezért bármiféle lépést tenni, márcsak azért is, mert a szóban forgó szám bazmeg angolul van, de ez nem zavarta a drága hivatalt abban, hogy megalkossa az utóbbi idők legszórakoztatóbb irományát, amelyet innen is letölthettek (és innen nem lesz törölve se mostanában, bár ki tudja…).

Nem szeretném elvenni az önálló felfedezés örömét senkitől, úgyhogy csak néhány kimagasló mondatára reagálnék, nézzük őket sorban:

hogyaszongya “A kifogásolt zeneszámok aggályos elemei” nevű szekcióban szerepel ez a kitétel:

Valószínűsíthető, hogy az amerikai rapper által előadott zeneszámokban megjelenő durva kifejezések a nyelvi igénytelenség felé terelhetik  a kiskorúakat (Megjegyezendő, hogy a megértést nehezíthette, hogy az amerikai rapper az angol köznyelvi beszédben is használt szlenggel is élt a dalaiban, azaz oktatás során szerezhető információk mellett ezen szövegek teljes megértéséhez magas szintű nyelvismeret szükséges, amellyel nem vagy alig rendelkezhet kiskorú hallgató.) (nahát, én meg ezzel a mondat végén rossz helyre tett ponttal kapcsolatban fogok panasszal élni, mivel nyelvi igénytelenség felé tereli a kiskorúakat!! -JonC)

Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy a nyelvi igénytelenség nagyobb hatásfokkal éri a kiskorúakat a VV, a fórumok, a chat.hu, és az általános funkcionális analfabetizmus által mint egy jenki rapper szövegein keresztül. Amúgy igaza van az írónak: tényleg nem emlékszem, hogy vettük volna annak idején angolórán az  – idézek! – bitch/kurva, dick/fasz, motherfucker/tükörfordításban anyabaszó stb. szavakat, mondjuk egyszer próbáltunk a tanárnővel lefordíttatni egy Exploited-számot, volt is belőle balhé. Érdekes, hogy ez a zárójeles mondat summázza, hogy miért volt értelmetlen időt, és energiát feccölni ennek a mindenre kiterjedő ellenőrzésnek a lefolytatására: egy veszélyeztetett, gyermeki ártatlanságában leledző, pelyhes kis lelkecskéjének pázsitján gyönyörű virágot növesztő ifjúnak (aki persze már túlesett pár drogos élményen, bebaszáson, detoxon, fekvehányáson, kefélésen stb.) úgy sem fog maradandó törést okozni az érzelmi fejlődésében egy néger, aki három percen keresztül trágárságokat nyomat idegen nyelven.

Nézzük tovább, ezen szabályosan visítottam a röhögéstől:

A szexuális aktusra torténő verbális utalások is durva módon, obszcén szavakkal kerültek bemutatásra (,,elkaplak az utcán és seggbe kúrlak”).

Elképzeltem, ahogy dr. Boros Márta főosztályvezető végigfutja szignózás előtt a szöveget, ennél a sornál felpillant a szerzőre, egy pillanatig kifürkészhetetlen arccal vizslatja őt, majd elismerően elmosolyodik, és tovább olvas 😀 Megvédjük a fiatalságot, de meg ám, akár még olyan áron is, hogy lefordítjuk az összes amerikai rapper megerőszakolós romantikus történeteiről szóló dalszövegét! Amúgy ha úgy nyomta volna Ice-T annak idején, hogy “hátulról hirtelen anális közösülést fogok kezdeményezni veled az utca kövén”, akkor máris nem lett volna kiemelve ez a sor? Elvégre a nyelvezetét bírálták, nem a jelentését, azzal minden rendben van!

Nézzük mi van még itt (bocsánat, azt írtam hogy meghagyom a felfedezés örömét, de ez az írás egy aranybánya):

A zeneszámok (milyen többesszám? -JonC) atmoszférájához hozzá tartozott és a számok problematikus voltát tovább erősítették, hogy azokban több alkalommal fegyverropogás, lövések hangjai voltak hallhatóak, amelyek a kiskorúak számára félelemkeltőek lehettek.

Erre csak annyit tudok mondani, hogy elég befülelni egy átlagos tini szobájába, ahogy épp’ multiban darálja a többieket csében, CoD-ban, vagy akármiben, ott aztán van fegyverropogás, de hogy emiatt félelem ülne ki szegénykék kicsiny arcaira olyat még nem láttam.

Nem ragozom tovább, pedig jó alapot szolgáltatna a körberöhögésre az iromány végén található tükörfordítás, amely a szám szövegéről készült – tessék szépen elolvasni, és megpróbálni meggyőzni magatokat: nem, ez nem a Hírcsárda (vagy a MKKP) gerillaakciója, ezt egy állami hivatal bocsátotta ki véresen komolyan!

Persze a Tilos Rádió reagált az őket ért vádakra, és válaszként megírták ezt, amelyben sikerrel bizonyítják be, hogy mindegyik ellenük felhozott érv egetverő baromság – bár azt azért hozzáteszem, hogy nem volt nehéz dolguk. Szórakoztató látni, hogy hogyan vezetik le az egyenletet addig, míg kiderül, hogy egy, maximum kettő potenciális megrontási helyzetben levő ártatlan fiatalkorú szenvedhetett visszafordíthatatlan érzelmi sérüléseket az ifjúság elleni merénylet során azon a csütörtöki délutánon.

Persze most van min röhögni, elvégre ami vicces az vicces. A gond csak az, hogy ez  az újonnan felállított, kilenc évre bebetonozott vezetővel rendelkező széles jogkörrel bíró hivatal januártól megkap minden eszközt arra, hogy letörölje a szólásszabadságot féltők arcáról a mosolyt. Jelenleg úgy fest, hogy hiába a nagy nyugati felháborodás az Európai Unió nem fog beavatkozni a törvény gyakorlati alkalmazásába (elvégre belügy), és bizony beindulhat az öncenzúrát, mint káros reakciót kiváltó büntetési hullám. Egy olyan országban, ahol bárki feljelenthetővé válik úgy, hogy a feljelentő anonim maradhat, míg a feljelentett – akár a nézetei miatt is – meghurcoltatik nem lesz többé alkalmunk így röhögni egy efféle vizsgálaton. Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy

Ne merj a közelembe kerülni mert levadászlak
Nem akarok megbaszódni
Niggerek, nem tudom kik vagytok
Barátok vagy ellenségek
Az arcomba mosolyogsz
És zárt ajtók mögött tervezed a kiikatásomat

(idézet az NMHH egyik iratából)

Nem lát, nem hall, de főleg nem beszél

Posted by JonC On december - 23 - 2010 2 hozzászólás

(Most kezdem el másodjára megírni a postot, ugyanis az előbb már megvolt vagy nyolc sor, amikor sikerült mellényomnom, ezáltal elnavigálnom a WordPress felületéről, így törölve mindent amit eddig rittyentettem. Csapó kettő…)

Kivételesen nem szeretnék a túldramatizálás általam oly’ kedvelt eszközével élni, amikor a Fidesz által elfogadott médiatörvényt ízlelgetem, de valahogy nehéz erről a témáról túlzó(?) kijelentések, és drámai kicsengésű kérdések feltevése nélkül írni. A dramatizálás talán ezúttal nem is lenne annyira valóságtól elrugaszkodott: a kétharmados többséggel megválasztott (erről is lesz még pár keresetlen szavam) kormányunk az utóbbi húsz év legnagyobb lépését tette meg a diktatúra, az államilag szervezett mindent lefedő cenzúra felé. Egy ilyen országban nincs olyan cikk, post, műsor, egyszóval akármi, amit ne olvasna át egy állami vizsgálóbizottság, és ha olyasmit talál benne, ami bírálja a rendszert, azt nem csak hogy helytelenítik, de büntetik is.

Elképzelhetetlennek tűnik? Pedig ez január elsejétől már majdnem a valóság: az új médiatörvény szabályozni kívánja a televíziót, a nyomtatott sajtót, a rádiót, és – most kapaszkodj meg – az internetet is, amely ugyan tökéletesen kivitelezhetetlen, de arra éppen elég, hogy embereket lehetetlenítsenek el általa. Mondok egy példát: 2011. március 23.-án le merészelem írni majd, hogy mit tudom én, a cigányok tehetnek a Hold távolodásáról. Ezt olvassa majd Kovács Emőke, aki történetesen nagy cigányjogi aktivista (vagy Holdvédő), és tesz a blog szerzője, azaz ellenem egy névtelen feljelentést a médiabiztosnál, aki ezután vizsgálatot fog indítani, sőt különösebb indoklás nélkül házkutatást is tarthat a szerkesztőségemen (ami ugye a lakásom), hogy kiderítsék, hogy még milyen vádpontokban lehetek bűnös. Amennyiben a vizsgálat lezárul, és megállapítják, hogy nem vagyok rasszista, és a szóbanforgó postom megírását csak a humorérzékem vezérelte, akkor is már túl leszek egy vélhetőleg hosszúra nyúlt eljáráson, amely során gondolom párszor be kell majd fáradnom a bíróságra/rendőrségre/akárhova. Abban az esetben viszont ha kiderül, hogy aljas rágalom volt a részemről a Hold távolodását a magyarországi cigányság megbecsült, dolgos néptömegeire fogni, akkor akár 25 millió forintra is bírságolhatnak, ami nekem ugyan nem okoz túl nagy törést az életemben, maximum az ükunokáim kifizetik az utolsó részleteket is, de azért felülről súrolja a nonszensz fogalmát. Azt csak a poén kedvéért jegyzem meg, hogy csak a legutolsó pillanatban jött meg a bölcs törvényhozóink esze, és törölték azt a kitételt, miszerint a kiszabott büntit egyből be kell fizetni, aztán majd ha az adott szerkesztő(ség) bebizonyítja az igazát a bíróságon (ami két-három évig is elhúzódhat), akkor majd visszakapja a büntetés összegét.

A fenti történetnek jelen állás szerint van esélye megtörténni, ugyanis a törvény nem szabályoz olyan apróságokat, mint hogy mi egy weboldal esetében a szerkesztőség fogalma (ergo tényleg kopogtathatnak nálam is a Médiahatóság emberei a rendőrséggel karöltve (bár ahogy most állnak a dolgok szerintem február-március környékére kapnak a srácok is pisztolyt)), továbbá azt sem, hogy a huszonöt milliós bírság csak a nagy, céges háttérrel, újságírókkal rendelkező, mérvadó információforrásként szolgáló, nagy látogatottságú portálokra vonatkozik-e, vagy az ilyen zugblogokra is, mint az enyém, aminek a fenntartási költsége ~1000 forint / hó, és több pénzt nem is nagyon tudnék fordítani rá.

Mindennel meg vagyunk elégedve!

Nem azért vagyok kiakadva, mert épp’ zsidózhatnékom, cigányozhatnékom, rágalmazhatnékom lenne, hanem azért mert egyrészt bármilyen csip-csup indokkal névtelenül feljelenthetővé váltam (és ehhez az állam most már biztosítja az infrastruktúrát is), másrészt pedig a kontroll, a cenzúra árnyéka vetült az internetre, ami elfogadhatatlan, felháborító, és sért néhány alapvető alkotmányos jogot is, hogy az Európai Unió alapelveiről ne is beszéljünk (ki is van akadva a  nyugat, most éppen a The Times írt rólunk egy kövér vezércikket, amelyben szerepelnek a diktatúra, a kommunizmus, és a cenzúra szavak is). A törvény nem globális érvényű passzusairól ne is beszéljünk: a hírekben csak maximum 20% lehet a nem közérdekű bűncselekményekről szóló híradások aránya, csak azt khm… “felejtették el” kikötni, hogy mi számít bűnügyi hírnek, így a tévétársaságok számíthatnak néhány sürgősen befizetendő pármilliós csekkre.

Mivel sok konkrétum hiányzik a szövegezésből, így annak értelmezése is tág lehet, ami miatt félő, hogy úgy fogják tekergetni, értelmezni, ahogy azt az aktuális helyzet megkívánja. Bár Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője már arról beszélt a Mokkában, hogy nem akarnak a teljes magyar sajtóval háborúzni, és készek módosítani rajta, ha a médiahatóság visszaél vele, ez ugye jelenleg annyira biztos, mint a kutya vacsorája.

Amúgy nem bírom megállni, hogy ne nyilvánítsam ki a megvetéssel vegyes szánalmamat a magyar nép azon tömegei felé, akiknek köszönhetően került ilyen helyzetbe az ország: köszönjük meg szépen annak a több millió hülye, manipulálható, tavasszal bosszúból szavazó birkának, hogy a Fidesz kétharmados többséggel kormányozhat, és megteheti azt, hogy semmibe veszi az ellenzék véleményét tudván, hogy egyedül is dönthet! Köszönjük, hogy féltenünk kell a szólásszabadság hülye eszméjét, a nyugdíjunkat, a fizetésünket csak azért, mert ti meg akartátok mutatni a szocialistáknak! Sikerült, most tényleg szarban van az MSZP, cserébe kaptunk egy demokratikus diktatúrát, ahol nemcsak azt kell meggondolni, hogy mit írsz, hanem lassan eljöhet az a kor (újra), amikor azt is, hogy mit mondasz! A Ŝvejk jut az eszembe, amiben a csapos azért kerül börtönbe, mert azt találta mondani, hogy a legyek leszarták a császár őfelsége képét a kocsmája falán (NENYI?). Húsz évvel a ruszkik után a luxemburgi külügyminiszter lediktátorozhatja a miniszterelnökünket, a nyugati sajtó pedig az ország zsarnokság felé tolódásáról beszél…

Hagyjam abba a blogolást, csak azért hogy ne kerülhessek bajba valami rosszindulatú faszfej miatt? Remélem hogy a kormány most azért vissza fog venni egy kicsit a tempóból látva a nemzetközi felháborodást, és nem mi leszünk Európa második Fehéroroszországa.

UPDATE: nagy nehezen írok egy viszonylag csattanós végszót, erre el kell rontanom, de muszáj: ti is észrevettétek a “Ne lődd le a kiskutyát” és eközött feszülő hatalmas kontrasztot? 😀

UPDATE2:

A reménytelenül múlt századi közelítés, amely csakis a politikai elit és a nép (az emberek) közötti információ-szállítószalagként képes fölfogni a médiát, nemcsak a Szijjártó-nyilatkozatokból, hanem sajnos a médiatörvény szövegéből is kiviláglik. Nem fog működni. Ha mégis megpróbálják, és ész nélkül szórják majd a sokmilliós büntetéseket a népbiztosok ítéletei (Istenem, eljön a neoházmesterek és Tilcsák Beák kánaánja, föl lehet jelenteni mindent, ami nem tetszik!) alapján, vagy megpróbálnak a nyakára mászni akár blogszolgáltatóknak, akár másnak, azzal egyetlen egy dolgot érhetnek el: villámgyorsan megszervezik a saját, abszolút Gyurcsány-mentes ellenzéküket. Jó úton haladnak. (forrás)

UPDATE3: ezt már csak pironkodva merem belinkelni, csak 18+ -os olvasóimnak 🙂

UPDATE4: a link azóta már valami szennylapra visz, itt elérhető újra.

Szekták Magyarországon

Posted by JonC On szeptember - 2 - 2010 2 hozzászólás

Olcsó és hatásvadász húzás lenne részemről emberek vallásosságából viccet csinálni, de vannak olyan mozgalmak (szekták?), amelyekkel kapcsolatban nyugodtan megteszem, mivel szerintem ezeknek az égadta világon semmi közük a hithez, Istenhez, vagy akár a Biblia tanításaihoz. Magyarországon még csak bimbódzik ez az egész, egyelőre egy ismertebb ilyen csoportosulásunk van (hálistennek), a Hit Gyülekezete, amelynek élén Sándor atya osztja az észt minden vasárnap az ATV-n, és az interneten stream-elve, nehogy valaki lemaradjon róla. Volt honnan venni a gyülialapítás ötletét: Amerikában már évtizedekre visszanyúló hagyományokkal rendelkeznek a hasonló mozgalmak, amelyek jóval radikálisabb módszerekkel dolgoznak/tak, mint Sanyi bácsi, így nem volt elképzelhetetlen a csoportos öngyilkosság sem az eljövendő Világvége/Özönvíz/Sáskajárás/Kötelező Cölibátus elleni preventív cselekvés okán. Nem kívánom az – állítólag – hetvenezer követő halálát, ezért remélem, hogy nem arról fog szólni az utolsó Vidám Vasárnap, hogy Sándor a nagy közös éneklés közepén egy kézmozdulattal jelzi a segítőinek, hogy nyithatják a gázcsapot, de a párhuzam szerintem elég nyilvánvaló az amerikai szektákkal, azok zártabb működése, erőteljesebb fanatizmusa ide vagy oda.

Valahogy úgy vagyok ezzel is, mint a Jobbikkal: én még normális követőjével egyiknek sem találkoztam, és ez most nem ferdítés, vagy a poén kedvéért történő túlzás. A lelkileg sérült, kisebbségi komplexusokkal, sőt durva paranoiával küzdő embertársaink nagy része vágyik efféle akolba, ahol együtt bégethet a többi vele együtt “gondolkodóval”. Az akolmeleg iránti vágyakozás a mozgatórugója mindkét mozgalomnak: a reménytelenségbe süllyedt, kisemberségét legmélyebben megélő réteg az, amelyik képtelen átlátni a világ szövevényét, és szüksége van valakire, aki megmondja helyette, hogy merre menjen, legyen annak neve Sanyi bácsi, a Jóisten, vagy éppen Vona Gábor. Nem akarok igazságtalan lenni azzal, hogy leszűkítem a tünetegyüttesben szenvedők táborát a Hitgyülisekre, meg a Jobbikosokra: jócskán megtalálható ez a típus a két nagy párt követői között is, csak valahogy a Jobbikban, meg Sándor atya hívei körében nagyobb a koncentrációjuk, mint mondjuk a FIDESZ/MSZP-ben, és a Katolikus Egyház hívei között.

Az ilyen mozgalmak vezetőinek kezében hatalmas fegyver van: a tömegek manipulációja. Aki van olyan idióta (már bocsánat), hogy mer vakon hinni egy szervezet vezetőjének, annál könnyen elérhető az az állapot, hogy elveszti a saját ítélőképességét, és képes kikiáltani ellenségnek bárkit, akire a vezére rámutat (vonatkozó postom itt). Az agymosott zombik hordáinak előállítására való képesség az, ami miatt ijesztő mindkét csoport, és ezúttal lényegtelen a vallási vagy éppen politikai színezetű álca. Ezek az emberek (és mostantól pont az eddig leírt érveimre hivatkozva mosom össze a két tábort) két lábon járó magnetofonokká lettek alakítva: ha leülsz valamelyikkel vitázni, vagy akár csak beszélgetni, akkor szinte hallani a Play-gomb halk kattanását, amiből észreveheted, hogy mostantól kezdve nem fogsz tőle saját gondolatot hallani, csak az előre rögzített párt/gyülihablaty fog dőlni a szájából. Ezért tartom ijesztőnek az egészet: önálló gondolatok híján vegetáló hullák tömegeit keltik életre ezek a prókátorok…

Most komolyan: önálló akarattal bíró ember leír ilyet?:

Amikor elmentem elöször a HIT gyülekezetébe be sem engedtek az ajtón.
Kidobtak.
Ezért úgy gondoltam, hogy ha Ennyire komolyan veszik az Istenbe vetett hit által a szolgálatot, akkor ott biztosan olyan munka folyik ami Tetszik Istennek.
Az ajtóban állva átjárt a Szentlélek. Amikor hazafelé ballagtam, nagyszerű embernek gon…doltam a gyülekezeteseket. De csak egy év után, amikor leszereltem a hadseregből tudtam egy házicsoporton keresztül csatlakozni.
Nem bántam meg azóta, egyszer sem.

Itt a másik kedvencem:

Nagyon hálásak vagyunk családommal, hogy megismerhettük Istent, és rajta keresztül Sándort!

Hmm… nem értek hozzá, de nem fordítva kéne lennie annak a sorrendnek, ha már tényleg annyira szükséged van erre a köpcös hatvanasra ahhoz, hogy megismerd Istent?

Akit érdekelnek még a fentiekhez hasonló aranyköpések, azok itt mazsolázhatnak továbbiakat.

Bár lehet, hogy egyeseknek a fentiek alapján úgy tűnhet, de nem vagyok ateista (sőt, lehet hogy egyesek szerint én vagyok maga a Sátán, vagy Saddam Hussein és Hitler közös reinkarnálódása, de nem, ez sem igaz). Egész egyszerűen látom, hogy mire megy ki a játék: minél több akaratgyenge, szorongó, bizonytalan, stb. ember egy zászló alá gyűjtése valamiféle cél érdekében, ami lehet olyan egészen prózai mint mondjuk a profit, de lehet valami annyira bizarr is, amihez kevés a fantáziám.

Nem mondom azt, hogy a vallásosság mint jellemvonás olyan emberre vall, aki nem tud racionálisan gondolkodni, vagy hogy lelkileg lenne megrokkanva. A hit igenis kell, igenis fontos. Nem tudom megérteni azokat a modern felfogású seggfejeket, akik csak a saját nagyságukban, az egojukban hisznek, és úgy gondolják, hogy nincs szükségük valami erőben való hitre, legyen az Isten, Buddha, vagy akár a jó öreg Karma. A vallás igenis fontos még ebben az elképesztően technokrata világban is. De: Sándor atya, és sleppje számára a vallás nem cél, hanem eszköz, és ugyanez igaz a Gabira is: egyre kevésbé valószínű, hogy a párt politikája másról is szólna a hangulatkeltésen, és a droidhadsereg felállításán kívül. Közismert tény, hogy ha egy ország szarban van gazdaságilag (220 felett a CHF, hogy örültem én ennek a hírnek), akkor a lakói a valós problémákkal való szembenézés helyett gyakran (sőt: mindig) hazugságokba menekülnek, azokhoz a vezetőkhöz verődnek, akik azt mondják, amit hallani akarnak. Így szoktak megerősödni a radikális mozgalmak, annak idején Hitler is így került hatalomra. Csak remélni tudom, hogy ez nem fog megismétlődni – és szintén csak bízni tudok abban, hogy nem valami liberális seggfej picsogásának hatott, amit most leírtam, már csak azért sem, mert egyik sem vagyok. Liberális legalábbis tutira nem 🙂

Ezek a kreatív marketinges juppie-k…

Posted by JonC On augusztus - 17 - 2010 8 hozzászólás

… megint agyonbrainstormingolták magukat valami budapesti irodaház 6. emeletén a kellemesen légkondicionált meeting room-ban, és eme nagyon hasznos tevékenységnek meg is lett az eredménye, amely alant látható:

Ez a plakát a “hátemmegmiaicsa” reakció kiváltása érdekében született meg azáltal, hogy nem árulják el, hogy mégis mit is fog reklámozni a kampány. A maguk módján mindent megtettek az amatőr hirdetés látszatának fenntartásáért: a GMail-es emailcím (még jobb lett volna egy freemail-es, bár azzal már jócskán túljátszották volna a szerepüket), a sok felkiáltójeles szavak kombinálva némi gyerekes kézírással, meg pacis rajz a kevésbé gyanakvó fogyasztókat esetleg megtéveszthetik (bár azért ha az ember belegondol, hogy mégis hogy a viharba lehet elhagyni egy lovat, akkor elég valószínűtlennek látszik a dolog, de nem lennék meglepve, ha van aki ezt is bekajálja, mint a választási ígéreteket, meg az ingyen BKV-t).

Persze volt olyan, aki nem volt rest, és írt is az említett email-címre, íme az eredmény:

Kedves Luca! Hát neked meg bizony a nénikédet! Versenyló mi?!

Amellett hogy mókás, hogy képes vagyok ilyeneken rugózni a kérdés még mindig a levegőben lóg:

Szerintetek mégis mi a lócitromot (hogy stílusos legyek) akar ez az óriásplakát reklámozni?

Lovardát? Sok lóerős autót? Lókolbászt is gyártó vágóhidat? ÁlLÓszoláriumot?

Köszönjük szépen Polgármester Úr!

Posted by JonC On június - 4 - 2010 3 hozzászólás

Néhány szóban összefoglalom, ha netán lemaradtatok róla: Kósa Lajos bácsi (aki hithű FIDESZ-es, mellesleg Debrecen polgármestere, de ez most marginális infó róla) nagy zokogva bejelentette a Napi Gazdaság konferenciáján, hogy Magyarország Görögország sorsára fog jutni, és mi is csődöt jelentünk hamarosan. A – külföldi gazdasági megfigyelők szerint is – alaptalan bejelentésnek hála a forint hatalmasat zuhant, aminek a devizahitelesek megintcsak örülhetnek (én is azt teszem). Namármost: a bejelentésnek egy fő célja lehetett: az, hogy legyen mivel takaróznia a FIDESZ-nek majd ha bejelentik, hogy “öö… mégse tudunk adót csökkenteni, mert államcsőd fenyeget minket, nem értitek?!”. Ez az affér a kormánynak nagyon jó, a sok agyatlan droid be is fogja szépen kajálni (tuti, hogy sokan neki fognak állni konzervet, és egyéb tartós élelmiszereket felhalmozni), csak a gazdaságnak, és a befektetők bizalmának adott egy kurva nagy pofont az egész.

A piaci elemzések és a jegybank legutóbbi publikált inflációs jelentése nagyjából ugyanazt mondják az ország helyzetéről: a hiány csökkent, az államadósság csökkenő pályára állítható, a növekedés újra beindult – azonnali, fenyegető veszélyről szó nincs. Kósa így feltehetőleg a választóknak szánt politikai nyilatkozatot tett, a terepet akarhatta előkészíteni azon bejelentéseknek, melyekből kiderül, nincs tere az ígért látványos intézkedéseknek.

Te drága ember, te!

Orbán Viktor, és baráti köre bebiztosította magát az alaptalan ígérgetéseik következményei ellen, cserébe nekem (és jópár ezer másik devizahitelesnek) megint emelkedni fog a törlesztése, hogy a többi hatásáról ne is beszéljünk.

Polgármester Úr! Hálás köszönet érte, igazán nem kellett volna! Ja, és üdvözlöm Szíjjártó Urat is!

(Források: Kósa államcsőd-közeli helyzetet vizionál és kríziskezelésről beszél, Okos ember görög salátáról sem beszél, Éves mélypontra lökte Szíjjártó a forintot )

Gyermeki naivitás

Posted by JonC On április - 22 - 2010 5 hozzászólás

~ az, amikor emberek pártállástól függetlenül őszintén meglepődnek, és felháborodnak egy olyan ígéret valótlanságán, mint amilyen a FIDESZ 2010-es adócsökkentésről szóló meséje volt. Az ilyen emberek meg is érdemlik, hogy hülyére vegyék őket, kár, hogy az ő naivitásuk miatt kerülhet az ország olyan helyzetbe, amiben a jobboldal dominanciája felboríthatja ezt a demokráciának csúfolt valamiféle egyensúlyt. Nem az a baj, hogy a FIDESZ-re szavaztak (bár én a fanatikus Orbán-hívőket se fogom soha megérteni az már fix), hanem az, hogy újra és újra bedőlnek a tökéletesen betarthatatlan ígéreteknek, és elhiszik, amit a politikusok mondanak. Ha már egyszer ilyen naiv felelőtlen ide-oda vezethető barmok voltatok, akkor legalább ne bégessetek együtt a hivatalból háborgó Mesterházy-val, aki – pártja érdekeiből adódóan, meg hogy a második fordulóban azért még csurranjon-cseppenjen valami – már most kelti a hangulatot a győztes ellen!

Nektek küldeném a következő kis szerzeményt, remélem magatokra ismertek amikor hallgatjátok:

Redline Offside – Kedves embertársaim, avagy “Pusztulj te alávaló söpredék!”

Dalszöveg:

Hiénaként nyálat csorgató, képlékenyen rendeződő fázis
Könnyen mozgósítható, bevethető, megvehető tömegbázis

A csorda szelleme vezérelje utad! Gyerünk, igazodj hadrendbe!
Ha alkalmi vezéred úgy kívánja, bátran marj bele a testembe

Minden apró szellőre egymás ellen zörgő, zúgolódó haraszt
Sakktáblán ide-oda tologatott megannyi sötét paraszt

A fináléra tartogatott, ketrecbe zárt, idomított állat
Nem fogok melléd állni, a kurva anyáddal vessél vállnak vállat

Mert gyűlöllek
Gyűlölöm minden cselekedeted
Arcod, szagod, szavaid, életed
Gyűlölök mindent amit képviselsz
Mert vaktába ugatsz és sosem figyelsz
Hogy csak egy hulla arcára festesz
Hamis, vigyorgó halotti maszkot
Literszámra locsolod magadra
De parfüm nem fedi a dögszagot

Dilemma már megint

Posted by JonC On április - 16 - 2010 9 hozzászólás

Klasszikus és folyamatosan visszatérő problémám az, hogy gyakorta kerülök olyan helyzetbe, hogy döntenem kell: én fogom fel hülyén a világ dolgait (és a körülöttem élő embereknek van igazuk), vagy épp fordítva? Ez állandóan előjön, amikor az enyémmel homlokegyenest különböző véleménnyel találkozok olyasmikkel kapcsolatban, amikre kapásból úgy gondolom, hogy mindenki egyetért velem, akinek van némi belátása a dolgokra. Ehhez képest néha belefutok olyan pofonokba, amelyek azért fájnak igazán, mert általam értelmesnek tartott emberek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mennyire máshogy vonnak le következtetéseket, és mennyire – szerintem – rossz oldal mellett állnak ki megingathatatlan meggyőződéssel. Persze én vagyok annyira analizálós-átgondolós típus, hogy ilyenkor elgondolkozok azon, hogy hátha én fogom fel rosszul, hátha én vagyok a hülye, de – hivatkozási pont híján – nem tudok egymagamban dönteni. Még szerencse, hogy itt van ez a blog, amit sokkal többen olvasnak annál, mint ahány embert én záros határidőn belül megkérdezhetnék egyesével személyesen, szóval itt az alkalom, hogy vázoljam a szituációt, és feltegyem a kérdést: csak én vagyok normális, és mindenki más helikopter, vagy fordítva?

Következzék egy videó, amelyen egy csapat feldühödött sün testületileg megdorgál egy férfit a 2006-os budapesti össznépi utcai mulatozások alkalmával:

Még mielőtt megnéztük volna felvetődött annak az eshetősége, hogy – bár nem támad a rendőrökre – hátha szóban provokálja őket. Mivel nem emlékeztem már ilyen részleteiben a videóra (elég rég láttam utoljára), ezért első blikkre azt mondtam, hogy nincs hang a felvétel alatt (ergo akár valóban beszólhatott volna nekik, bár akkor is aránytalan lett volna ez az “intézkedés”), de – miután előkapartam a kedvenceim közül – nyilvánvalóvá vált, hogy erről szó sincs: annyit lehet csak hallani, hogy a rendőrök ráordítanak, hogy “Földre!!”, és utána egyből nekimennek. Persze a vitát nem nyertem meg még ezzel sem (a szóbanforgó kollegával szemben), csak abbamaradt.
Utána egy másiknak előadtam az esetet (némi egyetértést, vagy hasonlót várva), aki szintén a rendőrök pártjára állt (pedig ő még a felvételt se látta), mondván aki ilyenkor (össznépi vigasság alatt) az utcán tartózkodik, az meg is érdemli, hogy agyba-főbe verjék a Rebiszesek. Elhűlt bennem a vér ekkora ostobaság hallatán… ezek szerint a rendőreinknek 2006-ban jogukban állt volna mindenkit összerugdosni a földön mondván miért nem maradt otthon, és lapított a fotelben? A videón szereplő férfi – bár lehet, hogy előtte dobálta a rendőröket, szerintem erre vajmi kevés az esély – mégis mivel érdemelte ki ezt a verést? És joguk volt hozzá a sünöknek, mert lent volt az utcán??! Miféle elbaszott egy diktatórikus felfogás az, amikor ilyen esetekben a rendőrök pártját fogja valaki (miután szóban vázoltam neki, hogy az illető egy sarok után állt, ergo a rendőrökkel nem állhatott összetűzésben, ami miatt ilyen intézkedést foganatosítottak ellene!), továbbá hozzáfűzi, hogy “úgysem fogsz tudni meggyőzni”??

Kérlek segítsetek: én fogom fel hülyén, és tényleg verjék le a rendőrök a veséjét azoknak, akik az utcán maradnak, amikor napokig tartó zavargások vannak? Tényleg megérdemelte ez az ember, hogy agyba-főbe verjék?

Találkozásom a Jobbikossal

Posted by JonC On március - 13 - 2010 10 hozzászólás

Hihetetlen dolgok történhetnek az emberrel, ha a szombat délutánjának bágyadtságát egy kis kocsmázással dobja fel. Megeshet akár még az is, hogy összeakad egy igazi Nagymagyarral, aki zászlajára már kitűzte az idegenszívűek kiebrudalását ősei földjéről, és – bár agya annyi mint egy közepesen értelmes szalagféregnek – ezt tűzzel-vassal keresztül akarja vinni. Dolgát nagyban nehezíti az, hogy nincs elegendő esze ahhoz, hogy a pártja által az agyába pumpált „vesszentrianonmocskoscigányokbüdöszsidók” kombón kívül bármit is kipotyogtasson magából a nagyvilágba, de legalább – csodálatos zenei ízlésről téve tanúbizonyságot – teleszórja a zenegépet Kárpátiával, és Egészséges Fejbőrrel, hogy a többi ember húsz perc után sikítva röhögjön az idióta, demagóg szövegek, és a direkt dörmögő dömötörre vett hanghordozás miatt.

A sztori a következő volt: apám – mivel épp a városban tartózkodott – meginvitált egy közös sörözésre, mely közben kellemesen elbeszélgethetünk, tájékoztathatjuk egymást, hogy kivel mi a helyzet, és együtt tölthessünk egy kis időt. Jött velünk asszonykám is, sőt kb. fél óra elteltével csatlakozott hozzánk hugom is, hogy együtt legyen végre a család, még ha egy annyira kiábrándító közegben is, amit egy kocsma nyújthat. Egész jól elvoltunk másfél-két órán keresztül, az idillt csak a helyiség végében, a zenegépnél énekelni próbáló fiatalok zavarták meg kicsit, mivel telibaszták a gépet nagymagyar muzsikákkal, amelyek oly nagy mértékben képesek a hazafiasság lángját egy ifjú honpolgár szívében égve – mit égve, lángolva – tartani.

Apám is kiszúrta őket magának, és egyikükkel szóba elegyedett a 15.-ei tüntetésekkel kapcsolatban. Kérdezte a csávót, hogy mennek-e fel Pestre, meg persze az ilyenkor szokásos „szebb jövőt”-özés sem maradhatott el, úgyhogy a harmónia, és az együvé tartozás boldogsága szinte már-már fokozhatatlannak tűnt – volna, ha az arc nem csak az idióta öreget látta volna apámban, és igyekezett éreztetni vele, hogy szerinte nincsenek egy súlycsoportban. Végül is igaza volt, csak nem úgy, ahogy ő gondolta: az értelmi szintjének súlyos hiánya már az arcáról lerítt.

Következzék egy kis jellemábrázolás: apám alapvetően egy jó szándékú, jó szívű, ámde félrevezethető, manipulálható ember, aki – bár sejti, és tudja, hogy valami nincs rendben – rossz utat választott, amikor a radikális, fanatikus Jobbik pártját fogta. Az az elképesztő ebben az országban, hogy ha a három nagyobb párt közül (nem, nem az MDF-re gondolok harmadikként) kell választani, akkor érthető a döntése, de ez nem jelenti azt, hogy jó oldalra állt: amikor egy párt aktivistája már azért képes elítélni, és alacsonyabb rendűnek tekinteni téged, mert te nem vagy az őt befolyásoló csordaszellemnek a hatása alatt (ahogy azt a sztori folytatása igazolni fogja) akkor a nem fanatizált, normális értékrenddel, és realitásérzékeléssel megáldott ember szerintem joggal gondolja azt, hogy itt valami durván bűzlik.

Velem is ez történt: már épp készülődtünk, hogy elhagyjuk a helyiséget, amikor apám újfent megpróbált imponálni egy kis szebbjövőtözéssel a fiatalembernek. A korrekt tájékoztatás érdekében röviden leírnám a csávót: kopasz, Cro-magnoni fejszerkezet, hiányos, és erősen rohadásnak indult fogazat, sötét gyakorló, beszédhiba, kommunikációs készségek jelentős hiánya, ráadásul pár éve még nagy taraja volt. Szóval: apám megint szóba állt vele, aztán amikor nekiálltak pártjelszavakat osztani egymásnak, akkor én elkezdtem vigyorogtam kínomban, és oldalra pillantottam hugomra, aki szintén jót derült a fiatalember beszédkészségén, és elkötelezett retardáltságán. Azért annyi esze volt, hogy ezt a kis közjátékot észrevegye, és rám meredve, a következő szózatot intézte hozzám: „Te? Te is Jobbik-fan vagy?”. Nem akartam politikai vitába bonyolódni vele (olyan feelingje lett volna az egésznek, mintha megpróbáltam volna sakkozni tanítani egy moszatot), ezért csak annyit válaszoltam erre az értelmes kérdésre, hogy én nem politizálok. Közben a gyerek végig olyan arccal bámult rám, mint aki mindjárt megüt (ámbátor meg kell jegyezzem, hogy ő tipikusan az a fajta, aki soha nem üt, csak a pofája jár), majd a következőket mondta:

„- Gonoltam, hogy te nem vagy Jobbikos. Egyből kiszúrom az ilyeneket!”

Ezt azért tartom kurva mókásnak, mert tegnap este baráti sörözés közben hugom barátja pont azzal vádolt meg, hogy nagy Jobbik szimpatizáns vagyok, erre ma meg az a baj, hogy nem vagyok az 😀 Most komolyan: ha az is vagyok, meg nem is vagyok az, akkor voltaképpen kire kell leadnom a voksomat majd azon a szép vasárnapi reggelen? 🙂

A viccet félretéve: bár versenyzőnk ezzel a porba akart alázni (sőt, ahogy készülődtünk kifele is olyan szemekkel méregetett, hogy ha ölni lehetne nézéssel ott helyben összecsuklottam volna), de engem épphogy feldobott: ha egy ilyen véglénynek (aki ráadásul végig a nőmet méregette elég pofátlanul) nem vagyok szimpatikus, akkor jó az út amin járok, és ezt halálosan komolyan gondolom! Továbbgondolva: ha egy pártnak egy ilyen ember elkötelezett híve (gondolom még Vona Gáboros alsógatyája is van neki), akkor az számomra azt jelenti, hogy nem akarom semmilyen formában támogatni azt!

Sokszor leírtam már, de a mai történések fényében megint aktuális: a Jobbik esetében az általa képviselt fanatizmus, intolerancia, és szemellenzős látásmód sajnos szépen semmissé teszi a programjuk néhány értelmes pontjának értékét is, amelyek – ha megvalósulnának – sokat segítenének az ország helyzetén. A fanatizmusra jó példa volt ez a hülyegyerek, aki képes volt majdnem nekem jönni csak azért, mert nem a pártjára szavaznék (és még hány ilyen lehet a tagok között, jézusom), bár – ahogy már írtam – ezzel csak megerősített abban a hitemben, hogy valamit jól csinálok (és mivel hiszek a Karmában remélem ez vissza is fog rám szállni), és nem én vagyok beteg, hanem a világ, ami körülvesz.

Persze az efféléket könnyű begyűjteni a fanatikusgyárba alapanyagnak: elég nekik ezüsttálcán kínálni egy választ arra a kérdésükre, hogy miért élnek szarul: az ilyen ostobáknak megteszi magyarázatként néhány szó is: ha azt mondogatod nekik, hogy „a mocskos cigányok/zsidók/uránuszlakók/tengeri sünök a hibásak mindenért”, akkor ezt rövid idő alatt olyannyira magukévá teszik, hogy kialakul bennük egy egészségtelen felsőbbrendű-tudat, amely oda vezethet, hogy megvetik a még józanul gondolko(dni próbál)ókat.

Az ilyenek miatt nem fogok a Jobbikra szavazni.

Az alábbi videó már keresztül-kasul járta a magyar netet (oldala itt), de annnnyira jól meg van csinálva, hogy – már csak a technikai megoldások miatt is – be kell ide vágnom. Gery Greyhound és csapata, a Dogbyte készítette, és ilyen profi munka minden elismerést megérdemel! Mondjuk – bár nagyon távol állok attól, hogy MSZP-s legyek, előbb operáltatom magam nővé szerintem – mégiscsak meg kell jegyeznem, hogy van pár olyan érv az anyagban (barát nélküli magyar állampolgárok, meg hasonlók), amelyeket felhozni, és megtenni miattuk a baloldalt bűnbaknak szerintem hülyeség (ennyi erővel bevághatták volna a sarki jégsapkákat is, és néhány csecse effekttel kiírhatták volna, hogy hány négyzet(kilo)métert csökkent a területük 2002 óta), de ettől eltekintve van az anyag annyira szép, és jól kigondolt, hogy már csak a megoldások miatt is érdemes megnézni.

Amúgy neki(k) köszönhettük annak idején a nagysikerű Best of Gyurcsány videosorozatot is (link itt), amelyek szintén jól megkomponált darabok voltak, és megtudhattuk belőlük azt, amit már amúgy is mindenki vágott: azt, hogy minden politikus hazudik (Ferike, városom szép szülöttje meg pláne), mert ha nem tenné, akkor nem is került volna hatalomra – kigolyózták volna a többiek, mint nem a pályára valót.

Végezetül következzék a videó is (fullscreen, lehetőség szerint HD alap!). A címe: “A mi éveink”:

(A végén amúgy vártam, hogy a “namajdmostmegszivatjukarohadtkomcsikat” duma után szépen elő fog derengeni a “Szavazz a Fideszre!” felirat is, de legnagyobb meglepetésemre – és megkönnyebbülésemre – elmaradt. Ettől függetlenül kicsit elszomorít, hogy az ilyen tehetséges fiatalok, mint a készítők is látens pártkatonák, kérdés, hogy mikor fog előtörni belőlük.)

Beindult a kampány gyerekek?

Posted by JonC On március - 2 - 2010 3 hozzászólás

Csodálatosan indult a mai reggel: ahhoz képest, hogy tegnap egész este kamillával borogattam magam (mert persze nem elég, hogy hétfő lévén egész nap úgy csoszogtam össze-vissza, mint egy élőhalott, de a szemem is begyulladt), és ráadásul csak fél egy fele keveredtem az ágyba mégis egész frissen sikerült kipattannom belőle. Sütött a napocska, ez már eleve jó jel, és pozitív irányba befolyásolja az ember első pár percét, ami aztán szépen kihat az egész napjára. Irány a fürdő, zuhanyzás, utána jöhet egy jó meleg kávé, meg persze még egy adag kamilla a biztonság kedvéért, aztán csüccs a gép elé, mailek csekkolása céljából…

Nahát, megint írt ez a Tomcat gyerek, egyből jobban indul a napom! Hm… hogy kikerültek a Bombagyár felhasználóinak az adatai? Hm… na ez már annyira nem vicces, nézzük csak meg azt a kurucinfós linket, amin elvileg szerepel a lista… tényleg ott van a JonC is. Ez felettébb érdekes, de mindenesetre hálás köszönet a kedves szerkesztőknek, hogy a – regisztrálásnál anno kötelezően megadott – név/lakcím/telefonszám kombót nem mellékelték hozzá. Persze merték csak volna megtenni, a bő háromezer(!) érintett felzúdulása valószínűleg nem tett volna jót a kampány dandárjában se a Jobbiknak, se magának a kurucinfónak (hogy az adatvédelmi törvény nevű misztikumról ne is beszéljünk), de akkor is milyen dolog már ez? Elvileg amúgy úgy került nyilvánosságra, hogy Tomcat leadta a névsort az NBH-nak, de ő levelében persze próbálja menteni a menthetőt:

Hány ponton bukik a Kuruc.infó ostoba hazugsága?

1. A spiclikkel kapcsolatot tartó hivatásos állományú rendőrt tartótisztnek hívják, nem “összekötőtisztnek” (sic!) Összekötő tiszt a hadseregekben van, feladata a szövetséges magasabbegységekkel való kapcsolattartás a hadműveletek során. Laikusnak ez lehet egyszerű nyelvbotlás, de egy rendőr vagy egy titkosszolga ilyet sosem mondana.

2. Vajon hány év börtönt kapna az a titkosszolgálati ember, aki csak úgy elcsacsogná akárkinek, hogy kit szervezett be, s annak mi volt a fedőneve? És még egy fedett művelet során megszerzett, kulcsfontosságú adatbázist is csak úgy átküld. Hogyne. Az ilyesmit magával szokta vinni az ember, ha kilép a Cégtől. Persze, hihető! A Kuruc.infón közzétett levél egyértelműen azonosítaná az illetőt a Cég előtt, és bár nem kerülne sose a címoldalakra, úgy menne az ürge a katonai ügyészség elé, mint a sicc… És ettől az sem mentené meg, ha Kanadában van, ahogy a levélíró állítja, mert a kiadatási egyezményt nem viccből találták ki. Aki nem hiszi, kérdezze meg az ugyanott élő Farkas Rolandot, mi lenne, ha hirtelen eljárna a szája például az Afganisztánban megismert szolgálati titkokról.

3. A fedőnevek megválasztásánál értelemszerű alapfeltétel, hogy a fedett személyre a legtávolabbról se utaljon. Akkor vajon miért éppen az “Alfa” nevet kaptam volna, a német juhászkutya nevét, akivel felnőttem, és akinek megírtam a történetét a régi blogomon?

4. Milyen érdekes, a névtelen olvasó pontosan ugyanolyan stílusban írta levelét, amelyben rendszeresen kap fenyegető leveleket a családom, Blogin barátnője és még néhányan. Ez az illető gyakran próbálkozik azzal, hogy hihetőnek tűnő leveleket fabrikáljon arról, hogy mit tudott meg rólunk, ki csalja a barátnőjét/barátját, ki mit mondott egyszer a másikról, és csak jóindulatból szól, hogy… Na, persze. Ezekből a levelekből egy szó sem igaz, mint ahogy a Kuruc.infón közöltből sem.

Egy kérdésem volna csak: a kurucosok kezébe mégis hogyan jutott ez az anyag, ha valóban igaz a meséjük, és Tomcat a hatóságoknak jelentett? Ez a paradoxon is az alábbi hackelős teóriát támasztja alá:

A Kuruc.infó listáján 3782 név van, ezzel szemben a Bombagyáron jelenleg 5870 felhasználó van regisztrálva. 3782 körüli számú felhasználónk 2008 közepe táján volt, amikor még aránylag új volt a Bombagyár, még egy éves sem. Vagyis nem most törték fel a Novarát a kurucok, hanem még akkor. A Kuruc.infón közzétett listát a felhasználói adatbázisunkkal összevetve kiderül, hogy a nevek közül a legkorábbi regisztráló a Bombagyár indulásának napján, 2007 szeptember 29-én regisztrált (egyébként én vagyok az), a legutolsó pedig 2008 augusztus 12-én. Tehát ezen a napon történt a törés. Ez biztos, mert nem volt olyan nap, amikor ne történt volna regisztráció.

Vagyis a Kuruc.infó már jóval azelőtt, hogy nekem egyáltalán eszembe jutott volna a Jobbikot kritizálni, úgymond “árulóvá lenni” a Nemzeti Kötélhúzással, vagy bármi olyasmit tenni, amit ők nemzetellenes árulásnak kiálthattak volna ki, ŐK MÁR RÉG FELTÖRTÉK A NOVARÁT (a Bombagyár szervere – JonC) ÉS KÉMKEDTEK UTÁNUNK, azaz UTÁNATOK, kedves Gyárlakók!!

Igen bazmeg, és hogy lehet az, hogy ezt nem vettétek észre? Nanemár…

Nézzük az esetet az én szemszögemből: annak idején nem azért regeltem be a szóbanforgó oldalra, mert megveszekedett szélsőjobbos, esetleg náci lennék, sőt a nemzeti rockot hallgató turbómagyarság, meg az árpádsávos zászlóval óbégatás is messze áll tőlem. Az okok jóval prózaibbak voltak (de már ezt is írtam régebben): sok hozzászólást csak úgy lehetett megnézni, ha bejelentkeztél, különben csak egy kövér hibaüzenet virított helyettük. Mivel gyakran szembesülök azzal, hogy a hozzászólások több, és hasznosabb információkat tartalmaznak, mint maga a post így ez zavaró volt számomra, ez vezetett odáig, hogy – bár nem örültem annak, hogy személyes adatokat is meg kellett adni – beregisztráltam. Eme tettem ellenére a lelkiismeretem tiszta, nem gondolom azt, hogy valaha is írtam a neten bárhol is olyat, amit ne vállalhatnék fel, és ez nem azért van, mert – tartva a következményektől – félnék kinyilvánítani a véleményemet, hanem azért, mert egész egyszerűen nem vagyok egy elborult agyú fanatikus szemellenzős nácifasz, aki lépten-nyomon azt fröcsögi az éterbe, hogy rohadjon meg mindenki, aki nem hallgat Kárpátiát/Divízió88-at/Füstifecskéket. Szóval nem érzem úgy, hogy bármi félnivalóm is lenne, de az eset ettől még nem lesz kevésbé bosszantó: látszik, hogy beindult a kampány, amelyben mindenki a maga színvonalán vesz részt: a nagy pártok – hellyel-közzel, mikor hogy sikerül – kulturált sárdobálással vesznek részt benne, míg a radikális oldal – nevéhez híven – olyan meglehetősen kemény módszerekkel, mint amilyen ez is. Na de könyörgöm: engem kurvára nem érdekel az egész (és ez a kurucinfó – Tomcat rangadó meg pláne nem), ne keverjenek már bele egy ilyen ügybe!

Kicsit bosszant az, hogy létezik egy olyan lista, ahol bizony szerepel a nevem, és a lakcímem is, és ez az adatbázis bizony nem feltétlenül van jó kezekben. Persze aki egy kicsit is konyít az internethez néhány kattintással amúgy is megszerezheti ezeket az infókat (nem adok tippeket, és az erre utaló hozzászólásokat is törölni fogom, örüljünk, hogy nem mindenki ismeri ezt a módszert), de mégiscsak más a szitu ebben az esetben: egy kalap alá lettem véve jópár olyan emberrel, akiknek egy részével azért nem szívesen vállalnék közösséget, egész egyszerűen azért mert ők fanatikus idióták, én meg nem vagyok az.

Szóval amikor annak idején nagy naivan beregeltem még nem gondoltam, hogy most, 2-3 év elteltével kint lesz a nickem a kurucinfón. Persze piac után minden kofa okos, most már én is belátom, hogy hülyeség volt, de nem gondoltam volna, hogy a Bombagyár adatbázisából bármikor is kikerülhetnek bizalmas adatok. Biztosra veszem, hogy számomra semmi fejleménye nem lesz ennek az esetnek (mert nem követtem el semmi törvénybe ütközőt), de tanulságnak jó volt: soha ne adj ki több adatot, mint amit muszáj. A politikai pártoknak/erőknek meg további jó szórakozást kívánok.



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 790 darab post, és 2661 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 1 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek