Ráktalicska

… megint agyonbrainstormingolták magukat valami budapesti irodaház 6. emeletén a kellemesen légkondicionált meeting room-ban, és eme nagyon hasznos tevékenységnek meg is lett az eredménye, amely alant látható:

Ez a plakát a “hátemmegmiaicsa” reakció kiváltása érdekében született meg azáltal, hogy nem árulják el, hogy mégis mit is fog reklámozni a kampány. A maguk módján mindent megtettek az amatőr hirdetés látszatának fenntartásáért: a GMail-es emailcím (még jobb lett volna egy freemail-es, bár azzal már jócskán túljátszották volna a szerepüket), a sok felkiáltójeles szavak kombinálva némi gyerekes kézírással, meg pacis rajz a kevésbé gyanakvó fogyasztókat esetleg megtéveszthetik (bár azért ha az ember belegondol, hogy mégis hogy a viharba lehet elhagyni egy lovat, akkor elég valószínűtlennek látszik a dolog, de nem lennék meglepve, ha van aki ezt is bekajálja, mint a választási ígéreteket, meg az ingyen BKV-t).

Persze volt olyan, aki nem volt rest, és írt is az említett email-címre, íme az eredmény:

Kedves Luca! Hát neked meg bizony a nénikédet! Versenyló mi?!

Amellett hogy mókás, hogy képes vagyok ilyeneken rugózni a kérdés még mindig a levegőben lóg:

Szerintetek mégis mi a lócitromot (hogy stílusos legyek) akar ez az óriásplakát reklámozni?

Lovardát? Sok lóerős autót? Lókolbászt is gyártó vágóhidat? ÁlLÓszoláriumot?

Néhány szóban összefoglalom, ha netán lemaradtatok róla: Kósa Lajos bácsi (aki hithű FIDESZ-es, mellesleg Debrecen polgármestere, de ez most marginális infó róla) nagy zokogva bejelentette a Napi Gazdaság konferenciáján, hogy Magyarország Görögország sorsára fog jutni, és mi is csődöt jelentünk hamarosan. A – külföldi gazdasági megfigyelők szerint is – alaptalan bejelentésnek hála a forint hatalmasat zuhant, aminek a devizahitelesek megintcsak örülhetnek (én is azt teszem). Namármost: a bejelentésnek egy fő célja lehetett: az, hogy legyen mivel takaróznia a FIDESZ-nek majd ha bejelentik, hogy “öö… mégse tudunk adót csökkenteni, mert államcsőd fenyeget minket, nem értitek?!”. Ez az affér a kormánynak nagyon jó, a sok agyatlan droid be is fogja szépen kajálni (tuti, hogy sokan neki fognak állni konzervet, és egyéb tartós élelmiszereket felhalmozni), csak a gazdaságnak, és a befektetők bizalmának adott egy kurva nagy pofont az egész.

A piaci elemzések és a jegybank legutóbbi publikált inflációs jelentése nagyjából ugyanazt mondják az ország helyzetéről: a hiány csökkent, az államadósság csökkenő pályára állítható, a növekedés újra beindult – azonnali, fenyegető veszélyről szó nincs. Kósa így feltehetőleg a választóknak szánt politikai nyilatkozatot tett, a terepet akarhatta előkészíteni azon bejelentéseknek, melyekből kiderül, nincs tere az ígért látványos intézkedéseknek.

Te drága ember, te!

Orbán Viktor, és baráti köre bebiztosította magát az alaptalan ígérgetéseik következményei ellen, cserébe nekem (és jópár ezer másik devizahitelesnek) megint emelkedni fog a törlesztése, hogy a többi hatásáról ne is beszéljünk.

Polgármester Úr! Hálás köszönet érte, igazán nem kellett volna! Ja, és üdvözlöm Szíjjártó Urat is!

(Források: Kósa államcsőd-közeli helyzetet vizionál és kríziskezelésről beszél, Okos ember görög salátáról sem beszél, Éves mélypontra lökte Szíjjártó a forintot )

~ az, amikor emberek pártállástól függetlenül őszintén meglepődnek, és felháborodnak egy olyan ígéret valótlanságán, mint amilyen a FIDESZ 2010-es adócsökkentésről szóló meséje volt. Az ilyen emberek meg is érdemlik, hogy hülyére vegyék őket, kár, hogy az ő naivitásuk miatt kerülhet az ország olyan helyzetbe, amiben a jobboldal dominanciája felboríthatja ezt a demokráciának csúfolt valamiféle egyensúlyt. Nem az a baj, hogy a FIDESZ-re szavaztak (bár én a fanatikus Orbán-hívőket se fogom soha megérteni az már fix), hanem az, hogy újra és újra bedőlnek a tökéletesen betarthatatlan ígéreteknek, és elhiszik, amit a politikusok mondanak. Ha már egyszer ilyen naiv felelőtlen ide-oda vezethető barmok voltatok, akkor legalább ne bégessetek együtt a hivatalból háborgó Mesterházy-val, aki – pártja érdekeiből adódóan, meg hogy a második fordulóban azért még csurranjon-cseppenjen valami – már most kelti a hangulatot a győztes ellen!

Nektek küldeném a következő kis szerzeményt, remélem magatokra ismertek amikor hallgatjátok:

Redline Offside – Kedves embertársaim, avagy “Pusztulj te alávaló söpredék!”

Dalszöveg:

Hiénaként nyálat csorgató, képlékenyen rendeződő fázis
Könnyen mozgósítható, bevethető, megvehető tömegbázis

A csorda szelleme vezérelje utad! Gyerünk, igazodj hadrendbe!
Ha alkalmi vezéred úgy kívánja, bátran marj bele a testembe

Minden apró szellőre egymás ellen zörgő, zúgolódó haraszt
Sakktáblán ide-oda tologatott megannyi sötét paraszt

A fináléra tartogatott, ketrecbe zárt, idomított állat
Nem fogok melléd állni, a kurva anyáddal vessél vállnak vállat

Mert gyűlöllek
Gyűlölöm minden cselekedeted
Arcod, szagod, szavaid, életed
Gyűlölök mindent amit képviselsz
Mert vaktába ugatsz és sosem figyelsz
Hogy csak egy hulla arcára festesz
Hamis, vigyorgó halotti maszkot
Literszámra locsolod magadra
De parfüm nem fedi a dögszagot

Klasszikus és folyamatosan visszatérő problémám az, hogy gyakorta kerülök olyan helyzetbe, hogy döntenem kell: én fogom fel hülyén a világ dolgait (és a körülöttem élő embereknek van igazuk), vagy épp fordítva? Ez állandóan előjön, amikor az enyémmel homlokegyenest különböző véleménnyel találkozok olyasmikkel kapcsolatban, amikre kapásból úgy gondolom, hogy mindenki egyetért velem, akinek van némi belátása a dolgokra. Ehhez képest néha belefutok olyan pofonokba, amelyek azért fájnak igazán, mert általam értelmesnek tartott emberek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mennyire máshogy vonnak le következtetéseket, és mennyire – szerintem – rossz oldal mellett állnak ki megingathatatlan meggyőződéssel. Persze én vagyok annyira analizálós-átgondolós típus, hogy ilyenkor elgondolkozok azon, hogy hátha én fogom fel rosszul, hátha én vagyok a hülye, de – hivatkozási pont híján – nem tudok egymagamban dönteni. Még szerencse, hogy itt van ez a blog, amit sokkal többen olvasnak annál, mint ahány embert én záros határidőn belül megkérdezhetnék egyesével személyesen, szóval itt az alkalom, hogy vázoljam a szituációt, és feltegyem a kérdést: csak én vagyok normális, és mindenki más helikopter, vagy fordítva?

Következzék egy videó, amelyen egy csapat feldühödött sün testületileg megdorgál egy férfit a 2006-os budapesti össznépi utcai mulatozások alkalmával:

Még mielőtt megnéztük volna felvetődött annak az eshetősége, hogy – bár nem támad a rendőrökre – hátha szóban provokálja őket. Mivel nem emlékeztem már ilyen részleteiben a videóra (elég rég láttam utoljára), ezért első blikkre azt mondtam, hogy nincs hang a felvétel alatt (ergo akár valóban beszólhatott volna nekik, bár akkor is aránytalan lett volna ez az “intézkedés”), de – miután előkapartam a kedvenceim közül – nyilvánvalóvá vált, hogy erről szó sincs: annyit lehet csak hallani, hogy a rendőrök ráordítanak, hogy “Földre!!”, és utána egyből nekimennek. Persze a vitát nem nyertem meg még ezzel sem (a szóbanforgó kollegával szemben), csak abbamaradt.
Utána egy másiknak előadtam az esetet (némi egyetértést, vagy hasonlót várva), aki szintén a rendőrök pártjára állt (pedig ő még a felvételt se látta), mondván aki ilyenkor (össznépi vigasság alatt) az utcán tartózkodik, az meg is érdemli, hogy agyba-főbe verjék a Rebiszesek. Elhűlt bennem a vér ekkora ostobaság hallatán… ezek szerint a rendőreinknek 2006-ban jogukban állt volna mindenkit összerugdosni a földön mondván miért nem maradt otthon, és lapított a fotelben? A videón szereplő férfi – bár lehet, hogy előtte dobálta a rendőröket, szerintem erre vajmi kevés az esély – mégis mivel érdemelte ki ezt a verést? És joguk volt hozzá a sünöknek, mert lent volt az utcán??! Miféle elbaszott egy diktatórikus felfogás az, amikor ilyen esetekben a rendőrök pártját fogja valaki (miután szóban vázoltam neki, hogy az illető egy sarok után állt, ergo a rendőrökkel nem állhatott összetűzésben, ami miatt ilyen intézkedést foganatosítottak ellene!), továbbá hozzáfűzi, hogy “úgysem fogsz tudni meggyőzni”??

Kérlek segítsetek: én fogom fel hülyén, és tényleg verjék le a rendőrök a veséjét azoknak, akik az utcán maradnak, amikor napokig tartó zavargások vannak? Tényleg megérdemelte ez az ember, hogy agyba-főbe verjék?

Hihetetlen dolgok történhetnek az emberrel, ha a szombat délutánjának bágyadtságát egy kis kocsmázással dobja fel. Megeshet akár még az is, hogy összeakad egy igazi Nagymagyarral, aki zászlajára már kitűzte az idegenszívűek kiebrudalását ősei földjéről, és – bár agya annyi mint egy közepesen értelmes szalagféregnek – ezt tűzzel-vassal keresztül akarja vinni. Dolgát nagyban nehezíti az, hogy nincs elegendő esze ahhoz, hogy a pártja által az agyába pumpált „vesszentrianonmocskoscigányokbüdöszsidók” kombón kívül bármit is kipotyogtasson magából a nagyvilágba, de legalább – csodálatos zenei ízlésről téve tanúbizonyságot – teleszórja a zenegépet Kárpátiával, és Egészséges Fejbőrrel, hogy a többi ember húsz perc után sikítva röhögjön az idióta, demagóg szövegek, és a direkt dörmögő dömötörre vett hanghordozás miatt.

A sztori a következő volt: apám – mivel épp a városban tartózkodott – meginvitált egy közös sörözésre, mely közben kellemesen elbeszélgethetünk, tájékoztathatjuk egymást, hogy kivel mi a helyzet, és együtt tölthessünk egy kis időt. Jött velünk asszonykám is, sőt kb. fél óra elteltével csatlakozott hozzánk hugom is, hogy együtt legyen végre a család, még ha egy annyira kiábrándító közegben is, amit egy kocsma nyújthat. Egész jól elvoltunk másfél-két órán keresztül, az idillt csak a helyiség végében, a zenegépnél énekelni próbáló fiatalok zavarták meg kicsit, mivel telibaszták a gépet nagymagyar muzsikákkal, amelyek oly nagy mértékben képesek a hazafiasság lángját egy ifjú honpolgár szívében égve – mit égve, lángolva – tartani.

Apám is kiszúrta őket magának, és egyikükkel szóba elegyedett a 15.-ei tüntetésekkel kapcsolatban. Kérdezte a csávót, hogy mennek-e fel Pestre, meg persze az ilyenkor szokásos „szebb jövőt”-özés sem maradhatott el, úgyhogy a harmónia, és az együvé tartozás boldogsága szinte már-már fokozhatatlannak tűnt – volna, ha az arc nem csak az idióta öreget látta volna apámban, és igyekezett éreztetni vele, hogy szerinte nincsenek egy súlycsoportban. Végül is igaza volt, csak nem úgy, ahogy ő gondolta: az értelmi szintjének súlyos hiánya már az arcáról lerítt.

Következzék egy kis jellemábrázolás: apám alapvetően egy jó szándékú, jó szívű, ámde félrevezethető, manipulálható ember, aki – bár sejti, és tudja, hogy valami nincs rendben – rossz utat választott, amikor a radikális, fanatikus Jobbik pártját fogta. Az az elképesztő ebben az országban, hogy ha a három nagyobb párt közül (nem, nem az MDF-re gondolok harmadikként) kell választani, akkor érthető a döntése, de ez nem jelenti azt, hogy jó oldalra állt: amikor egy párt aktivistája már azért képes elítélni, és alacsonyabb rendűnek tekinteni téged, mert te nem vagy az őt befolyásoló csordaszellemnek a hatása alatt (ahogy azt a sztori folytatása igazolni fogja) akkor a nem fanatizált, normális értékrenddel, és realitásérzékeléssel megáldott ember szerintem joggal gondolja azt, hogy itt valami durván bűzlik.

Velem is ez történt: már épp készülődtünk, hogy elhagyjuk a helyiséget, amikor apám újfent megpróbált imponálni egy kis szebbjövőtözéssel a fiatalembernek. A korrekt tájékoztatás érdekében röviden leírnám a csávót: kopasz, Cro-magnoni fejszerkezet, hiányos, és erősen rohadásnak indult fogazat, sötét gyakorló, beszédhiba, kommunikációs készségek jelentős hiánya, ráadásul pár éve még nagy taraja volt. Szóval: apám megint szóba állt vele, aztán amikor nekiálltak pártjelszavakat osztani egymásnak, akkor én elkezdtem vigyorogtam kínomban, és oldalra pillantottam hugomra, aki szintén jót derült a fiatalember beszédkészségén, és elkötelezett retardáltságán. Azért annyi esze volt, hogy ezt a kis közjátékot észrevegye, és rám meredve, a következő szózatot intézte hozzám: „Te? Te is Jobbik-fan vagy?”. Nem akartam politikai vitába bonyolódni vele (olyan feelingje lett volna az egésznek, mintha megpróbáltam volna sakkozni tanítani egy moszatot), ezért csak annyit válaszoltam erre az értelmes kérdésre, hogy én nem politizálok. Közben a gyerek végig olyan arccal bámult rám, mint aki mindjárt megüt (ámbátor meg kell jegyezzem, hogy ő tipikusan az a fajta, aki soha nem üt, csak a pofája jár), majd a következőket mondta:

„- Gonoltam, hogy te nem vagy Jobbikos. Egyből kiszúrom az ilyeneket!”

Ezt azért tartom kurva mókásnak, mert tegnap este baráti sörözés közben hugom barátja pont azzal vádolt meg, hogy nagy Jobbik szimpatizáns vagyok, erre ma meg az a baj, hogy nem vagyok az Most komolyan: ha az is vagyok, meg nem is vagyok az, akkor voltaképpen kire kell leadnom a voksomat majd azon a szép vasárnapi reggelen?

A viccet félretéve: bár versenyzőnk ezzel a porba akart alázni (sőt, ahogy készülődtünk kifele is olyan szemekkel méregetett, hogy ha ölni lehetne nézéssel ott helyben összecsuklottam volna), de engem épphogy feldobott: ha egy ilyen véglénynek (aki ráadásul végig a nőmet méregette elég pofátlanul) nem vagyok szimpatikus, akkor jó az út amin járok, és ezt halálosan komolyan gondolom! Továbbgondolva: ha egy pártnak egy ilyen ember elkötelezett híve (gondolom még Vona Gáboros alsógatyája is van neki), akkor az számomra azt jelenti, hogy nem akarom semmilyen formában támogatni azt!

Sokszor leírtam már, de a mai történések fényében megint aktuális: a Jobbik esetében az általa képviselt fanatizmus, intolerancia, és szemellenzős látásmód sajnos szépen semmissé teszi a programjuk néhány értelmes pontjának értékét is, amelyek – ha megvalósulnának – sokat segítenének az ország helyzetén. A fanatizmusra jó példa volt ez a hülyegyerek, aki képes volt majdnem nekem jönni csak azért, mert nem a pártjára szavaznék (és még hány ilyen lehet a tagok között, jézusom), bár – ahogy már írtam – ezzel csak megerősített abban a hitemben, hogy valamit jól csinálok (és mivel hiszek a Karmában remélem ez vissza is fog rám szállni), és nem én vagyok beteg, hanem a világ, ami körülvesz.

Persze az efféléket könnyű begyűjteni a fanatikusgyárba alapanyagnak: elég nekik ezüsttálcán kínálni egy választ arra a kérdésükre, hogy miért élnek szarul: az ilyen ostobáknak megteszi magyarázatként néhány szó is: ha azt mondogatod nekik, hogy „a mocskos cigányok/zsidók/uránuszlakók/tengeri sünök a hibásak mindenért”, akkor ezt rövid idő alatt olyannyira magukévá teszik, hogy kialakul bennük egy egészségtelen felsőbbrendű-tudat, amely oda vezethet, hogy megvetik a még józanul gondolko(dni próbál)ókat.

Az ilyenek miatt nem fogok a Jobbikra szavazni.

Az alábbi videó már keresztül-kasul járta a magyar netet (oldala itt), de annnnyira jól meg van csinálva, hogy – már csak a technikai megoldások miatt is – be kell ide vágnom. Gery Greyhound és csapata, a Dogbyte készítette, és ilyen profi munka minden elismerést megérdemel! Mondjuk – bár nagyon távol állok attól, hogy MSZP-s legyek, előbb operáltatom magam nővé szerintem – mégiscsak meg kell jegyeznem, hogy van pár olyan érv az anyagban (barát nélküli magyar állampolgárok, meg hasonlók), amelyeket felhozni, és megtenni miattuk a baloldalt bűnbaknak szerintem hülyeség (ennyi erővel bevághatták volna a sarki jégsapkákat is, és néhány csecse effekttel kiírhatták volna, hogy hány négyzet(kilo)métert csökkent a területük 2002 óta), de ettől eltekintve van az anyag annyira szép, és jól kigondolt, hogy már csak a megoldások miatt is érdemes megnézni.

Amúgy neki(k) köszönhettük annak idején a nagysikerű Best of Gyurcsány videosorozatot is (link itt), amelyek szintén jól megkomponált darabok voltak, és megtudhattuk belőlük azt, amit már amúgy is mindenki vágott: azt, hogy minden politikus hazudik (Ferike, városom szép szülöttje meg pláne), mert ha nem tenné, akkor nem is került volna hatalomra – kigolyózták volna a többiek, mint nem a pályára valót.

Végezetül következzék a videó is (fullscreen, lehetőség szerint HD alap!). A címe: “A mi éveink”:

(A végén amúgy vártam, hogy a “namajdmostmegszivatjukarohadtkomcsikat” duma után szépen elő fog derengeni a “Szavazz a Fideszre!” felirat is, de legnagyobb meglepetésemre – és megkönnyebbülésemre – elmaradt. Ettől függetlenül kicsit elszomorít, hogy az ilyen tehetséges fiatalok, mint a készítők is látens pártkatonák, kérdés, hogy mikor fog előtörni belőlük.)

Csodálatosan indult a mai reggel: ahhoz képest, hogy tegnap egész este kamillával borogattam magam (mert persze nem elég, hogy hétfő lévén egész nap úgy csoszogtam össze-vissza, mint egy élőhalott, de a szemem is begyulladt), és ráadásul csak fél egy fele keveredtem az ágyba mégis egész frissen sikerült kipattannom belőle. Sütött a napocska, ez már eleve jó jel, és pozitív irányba befolyásolja az ember első pár percét, ami aztán szépen kihat az egész napjára. Irány a fürdő, zuhanyzás, utána jöhet egy jó meleg kávé, meg persze még egy adag kamilla a biztonság kedvéért, aztán csüccs a gép elé, mailek csekkolása céljából…

Nahát, megint írt ez a Tomcat gyerek, egyből jobban indul a napom! Hm… hogy kikerültek a Bombagyár felhasználóinak az adatai? Hm… na ez már annyira nem vicces, nézzük csak meg azt a kurucinfós linket, amin elvileg szerepel a lista… tényleg ott van a JonC is. Ez felettébb érdekes, de mindenesetre hálás köszönet a kedves szerkesztőknek, hogy a – regisztrálásnál anno kötelezően megadott – név/lakcím/telefonszám kombót nem mellékelték hozzá. Persze merték csak volna megtenni, a bő háromezer(!) érintett felzúdulása valószínűleg nem tett volna jót a kampány dandárjában se a Jobbiknak, se magának a kurucinfónak (hogy az adatvédelmi törvény nevű misztikumról ne is beszéljünk), de akkor is milyen dolog már ez? Elvileg amúgy úgy került nyilvánosságra, hogy Tomcat leadta a névsort az NBH-nak, de ő levelében persze próbálja menteni a menthetőt:

Hány ponton bukik a Kuruc.infó ostoba hazugsága?

1. A spiclikkel kapcsolatot tartó hivatásos állományú rendőrt tartótisztnek hívják, nem “összekötőtisztnek” (sic!) Összekötő tiszt a hadseregekben van, feladata a szövetséges magasabbegységekkel való kapcsolattartás a hadműveletek során. Laikusnak ez lehet egyszerű nyelvbotlás, de egy rendőr vagy egy titkosszolga ilyet sosem mondana.

2. Vajon hány év börtönt kapna az a titkosszolgálati ember, aki csak úgy elcsacsogná akárkinek, hogy kit szervezett be, s annak mi volt a fedőneve? És még egy fedett művelet során megszerzett, kulcsfontosságú adatbázist is csak úgy átküld. Hogyne. Az ilyesmit magával szokta vinni az ember, ha kilép a Cégtől. Persze, hihető! A Kuruc.infón közzétett levél egyértelműen azonosítaná az illetőt a Cég előtt, és bár nem kerülne sose a címoldalakra, úgy menne az ürge a katonai ügyészség elé, mint a sicc… És ettől az sem mentené meg, ha Kanadában van, ahogy a levélíró állítja, mert a kiadatási egyezményt nem viccből találták ki. Aki nem hiszi, kérdezze meg az ugyanott élő Farkas Rolandot, mi lenne, ha hirtelen eljárna a szája például az Afganisztánban megismert szolgálati titkokról.

3. A fedőnevek megválasztásánál értelemszerű alapfeltétel, hogy a fedett személyre a legtávolabbról se utaljon. Akkor vajon miért éppen az “Alfa” nevet kaptam volna, a német juhászkutya nevét, akivel felnőttem, és akinek megírtam a történetét a régi blogomon?

4. Milyen érdekes, a névtelen olvasó pontosan ugyanolyan stílusban írta levelét, amelyben rendszeresen kap fenyegető leveleket a családom, Blogin barátnője és még néhányan. Ez az illető gyakran próbálkozik azzal, hogy hihetőnek tűnő leveleket fabrikáljon arról, hogy mit tudott meg rólunk, ki csalja a barátnőjét/barátját, ki mit mondott egyszer a másikról, és csak jóindulatból szól, hogy… Na, persze. Ezekből a levelekből egy szó sem igaz, mint ahogy a Kuruc.infón közöltből sem.

Egy kérdésem volna csak: a kurucosok kezébe mégis hogyan jutott ez az anyag, ha valóban igaz a meséjük, és Tomcat a hatóságoknak jelentett? Ez a paradoxon is az alábbi hackelős teóriát támasztja alá:

A Kuruc.infó listáján 3782 név van, ezzel szemben a Bombagyáron jelenleg 5870 felhasználó van regisztrálva. 3782 körüli számú felhasználónk 2008 közepe táján volt, amikor még aránylag új volt a Bombagyár, még egy éves sem. Vagyis nem most törték fel a Novarát a kurucok, hanem még akkor. A Kuruc.infón közzétett listát a felhasználói adatbázisunkkal összevetve kiderül, hogy a nevek közül a legkorábbi regisztráló a Bombagyár indulásának napján, 2007 szeptember 29-én regisztrált (egyébként én vagyok az), a legutolsó pedig 2008 augusztus 12-én. Tehát ezen a napon történt a törés. Ez biztos, mert nem volt olyan nap, amikor ne történt volna regisztráció.

Vagyis a Kuruc.infó már jóval azelőtt, hogy nekem egyáltalán eszembe jutott volna a Jobbikot kritizálni, úgymond “árulóvá lenni” a Nemzeti Kötélhúzással, vagy bármi olyasmit tenni, amit ők nemzetellenes árulásnak kiálthattak volna ki, ŐK MÁR RÉG FELTÖRTÉK A NOVARÁT (a Bombagyár szervere – JonC) ÉS KÉMKEDTEK UTÁNUNK, azaz UTÁNATOK, kedves Gyárlakók!!

Igen bazmeg, és hogy lehet az, hogy ezt nem vettétek észre? Nanemár…

Nézzük az esetet az én szemszögemből: annak idején nem azért regeltem be a szóbanforgó oldalra, mert megveszekedett szélsőjobbos, esetleg náci lennék, sőt a nemzeti rockot hallgató turbómagyarság, meg az árpádsávos zászlóval óbégatás is messze áll tőlem. Az okok jóval prózaibbak voltak (de már ezt is írtam régebben): sok hozzászólást csak úgy lehetett megnézni, ha bejelentkeztél, különben csak egy kövér hibaüzenet virított helyettük. Mivel gyakran szembesülök azzal, hogy a hozzászólások több, és hasznosabb információkat tartalmaznak, mint maga a post így ez zavaró volt számomra, ez vezetett odáig, hogy – bár nem örültem annak, hogy személyes adatokat is meg kellett adni – beregisztráltam. Eme tettem ellenére a lelkiismeretem tiszta, nem gondolom azt, hogy valaha is írtam a neten bárhol is olyat, amit ne vállalhatnék fel, és ez nem azért van, mert – tartva a következményektől – félnék kinyilvánítani a véleményemet, hanem azért, mert egész egyszerűen nem vagyok egy elborult agyú fanatikus szemellenzős nácifasz, aki lépten-nyomon azt fröcsögi az éterbe, hogy rohadjon meg mindenki, aki nem hallgat Kárpátiát/Divízió88-at/Füstifecskéket. Szóval nem érzem úgy, hogy bármi félnivalóm is lenne, de az eset ettől még nem lesz kevésbé bosszantó: látszik, hogy beindult a kampány, amelyben mindenki a maga színvonalán vesz részt: a nagy pártok – hellyel-közzel, mikor hogy sikerül – kulturált sárdobálással vesznek részt benne, míg a radikális oldal – nevéhez híven – olyan meglehetősen kemény módszerekkel, mint amilyen ez is. Na de könyörgöm: engem kurvára nem érdekel az egész (és ez a kurucinfó – Tomcat rangadó meg pláne nem), ne keverjenek már bele egy ilyen ügybe!

Kicsit bosszant az, hogy létezik egy olyan lista, ahol bizony szerepel a nevem, és a lakcímem is, és ez az adatbázis bizony nem feltétlenül van jó kezekben. Persze aki egy kicsit is konyít az internethez néhány kattintással amúgy is megszerezheti ezeket az infókat (nem adok tippeket, és az erre utaló hozzászólásokat is törölni fogom, örüljünk, hogy nem mindenki ismeri ezt a módszert), de mégiscsak más a szitu ebben az esetben: egy kalap alá lettem véve jópár olyan emberrel, akiknek egy részével azért nem szívesen vállalnék közösséget, egész egyszerűen azért mert ők fanatikus idióták, én meg nem vagyok az.

Szóval amikor annak idején nagy naivan beregeltem még nem gondoltam, hogy most, 2-3 év elteltével kint lesz a nickem a kurucinfón. Persze piac után minden kofa okos, most már én is belátom, hogy hülyeség volt, de nem gondoltam volna, hogy a Bombagyár adatbázisából bármikor is kikerülhetnek bizalmas adatok. Biztosra veszem, hogy számomra semmi fejleménye nem lesz ennek az esetnek (mert nem követtem el semmi törvénybe ütközőt), de tanulságnak jó volt: soha ne adj ki több adatot, mint amit muszáj. A politikai pártoknak/erőknek meg további jó szórakozást kívánok.

Furcsa érzés kerített hatalmába: olyan mintha rádöbbennél, hogy igazából mindaz, amit megpróbálnak veled elhitetni hazugság, és igazából a rosszak a jók. Olyan érzés, mint a filmek végén, amikor kiderül, hogy az akire végig gyanakodtál ártatlan, és igazából a kedves öreg nénike a szomszédból a gyilkos. Kezdek ráébredni, hogy igazából nem is olyan gonosz a farkas, és igazából nem is olyan ártatlan a bárány… Durva átlendülés, a dolgok a fejük tetejére állnak, mindaz, amit gyerekkoromban hittem mind hamisnak bizonyul, és – valóban megbízható viszonyítási pontok híján – én csak a fejem vakargatom, hogy tényleg az-e az igazság, amire most éreztem rá, vagy csak egy újabb propaganda hatása alá kerültem a régi helyett.

Én alapvetően becsületes embernek tartom magam. Apámtól tanultam ezt, aki – rengeteg hibája mellett – a mai napig kitart az elvei mellett, és igyekszik korrekt lenni azokkal, akik hasonlóan viszonyulnak hozzá. Mégis valahogy nem érzem magam bűnösnek, ha a neten keresztül jutok hozzá valamihez ingyen, és ez szerintem főleg a jogvédő szervezetek inkorrekt, és hazug módszerei miatt alakulhatott ki bennem. A Proart, ASVA, HENT, artisjus és társai sokszor hoztak olyan intézkedéseket, amelyek nyilvánvalóan a megsarcolást célozták, és gyakran olyan érvekre hivatkozva hozták őket, amelyek gyenge lábakon állnak. Ezek közül a legpofátlanabb szerintem az volt, amikor 2009 április 15.-én bevezették, hogy a pendrive-ok vásárlása után is kötelesek vagyunk szerzői jogdíjat fizetni (ez a DVD-kre már régóta vonatkozott akkor), mivel “a pendrive-okon sokan zenéket, filmet és egyéb jogdíjas terméket tárolnak”. Ezzel feltételezik a vásárlóról, hogy nem legális adatok tárolására is fel fogja használni az adathordozót, és szerintem ez – függetlenül attól, hogy ez tényleg gyakori – ellenkezik az ártatlanság vélelmének elvével: már bűnözőnek tekintenek minket mielőtt bármit elkövettünk volna.

A sort lehetne folytatni (kezdve a hihetetlen összegű büntetésektől – amelyeket néhány mp3 letöltése miatt szabtak ki- a jogtalanul sávszélességet korlátozó internetszolgáltatókig), de az élet szinte minden területével kapcsolatban ezt a meghasonulást érzem: döbbenten állok azelőtt, hogy sokkal szimpatikusabb a Jobbik, mint az MSZP, vagy akár a Fidesz (mindezek ellenére nem fogok rájuk szavazni, mert a radikalizmustól, és fanatizmustól a hátamon áll fel a szőr… a kérdés már csak az, hogy kire tudnék?), a Heti Hetestől  is lassan megkeseredik a szájízem, mert néhány évvel ezelőtthöz képest most már majd’ mindegyik adásban belefutok egy-egy olyan mondatba, amitől forrni kezd az agyvizem (ezt a hatást mostanában Hajós András váltja ki belőlem a legjobb hatásfokkal, pedig régen egy értelmes, és elfogulatlan embernek ismertem meg… hatalmas tévedés volt), és bizony egyre jobban nyomaszt, hogy meg akarják szabni, hogy mit mondhatunk, és mit nem. A holokauszt-tagadást ellenző törvényről is – a már sokszor emlegetett – Orwell 1984-e jut az eszembe, és én zsigeri undort érzek minden iránt, ami az abban leírtakra kicsit is emlékeztet. Eszembe se jutott volna bármikor is azt mondani, hogy a zsidókat nem is irtották ki milliószámra, de az, hogy erőszakkal kényszerítenek arra, hogy ne jelenthessem ki az ellenkezik mindennel, amiben hiszek!

Hányingerem van attól, amikor korlátoznak a szabadságomban, amikor azért büntetnek amit el se követtem, és főleg attól, amikor megpróbálják az agyamból kimosni a – szerintük – eretnek gondolatokat. A nagyipari agybutítással igencsak jó munkát végeznek: a generációm nagy részét egész egyszerűen nem érdekli az, ami körülöttük történik, és ez alatt érthetjük az egész világot, de akár csak a szűkebb értelemben vett országot. Ezt valahol a neten olvastam, és egyetértek vele: az átlagember addig nem fog utcára vonulni, és átvedleni forradalmárba, amíg tud enni adni a gyerekének, és van fedél a feje fölött. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenképpen látni akarom, hogy a nép utcai harcokban elfoglalja a fővárost a karhatalommal véres összecsapásokba bonyolódva, de egy minimális rálátás szükséges lenne mindenki részéről. Ismerek olyan srácot, aki azt válaszolta nekem nemrég arra a kérdésemre, hogy “téged érdekel kicsit is a politika?”, hogy “amíg van metál, meg pia addig nem”. Nem akarok mindenkiből index-fórumokon észt osztó pártkatonát nevelni, de ha mindenki így fogja fel, annak előbb-utóbb az lesz a vége, hogy szépen beterelnek mindenkit a karámba, és ott bizony nincs metál, nincs pia, csak szorongás, és depresszió van, hogy mikor jön érted a nagy fekete autó…

Ijesztőnek tartom ezt a dekadenciát, és beleszaromságot. Nem tudom, hogy ez tényleg annyira általános hozzáállás-e a fiatalok között, mint ahogy én gondolom, és tapasztalom, de ha igen, akkor kurva nagy szarban vagyunk. Erről persze a magyar politikai elit is vastagon tehet: elérték azt, hogy az emberek megpróbálják minél jobban kizárni az életükből azt, amit ők politizálás címszóval művelnek, és csípőből ignorálnak mindent, ami kívül esik a “rezsi – kaja – család – meló” négyesen. Állítólag pl. Svájc ilyen még: ott az emberek szintén nem vesznek tudomást a kormány és az ellenzék csatározásairól, de más az okuk rá: ott nincs szükség erre, mert megy minden flottul, nem emelkednek hihetetlen ütemben a közüzemi szolgáltatások árai, és ellentétben velünk nem hever romokban a közegészségügy, és az oktatás.

Remélem, hogy nincs igazam, és csak a magyarokra jellemző kincstári pesszimizmus beszél belőlem. Ha viszont ráéreztem a jelenlegi helyzetre, és tényleg birkákat nevel az állam, akiket az orruknál fogva húzkodhat jobbra-balra… nos, akkor vége lesz az álomnak, és iszonyatosan kellemetlen lesz az ébredés.

UPDATE:

Az ITHAKA WIP2009 [1] tavaly tavaszi felmérése szerint az MSZP szavazók körében az internethasználók aránya jóval átlag alatti, míg a Fidesz szavazók esetében átlagos, a Jobbiknál pedig jóval átlag feletti.

/forrás/

Ez azért lehet, mert a Jobbikosok – a netnek hála – tájékozottabbak? Vagy pont a régóta neten lógó emberek az így szerzett tájékozottságuk okán fognak a Jobbikra szavazni? Esetleg arról van szó, hogy a szóban forgó pártnak sokkal erősebb az online propagandája, és emiatt lettek ezek az emberek a hívei? Tipikus tyúk, vagy a tojás volt-e előbb kérdés…

UPDATE2:

azt a problémát, ami miatt írtam a postot már mások is észrevették, sőt mocskos jó dalszöveggel elő is adták:

Redline Offside – A kisebbik rossz probléma

Látszat biztonság,
Látszólagos kontroll a saját jövőd felett
Uralni véled a helyzetet, mely döntésre kényszerít de gondolkodni nem tanít meg

Saját álláspontod csak látszólag sajátod,
Rossz és rossz között a kevésbé rossz csak egy mondvacsinált szempont
Gondosan befektetett bizalmad felhasználható ellened

Szabadságod nem váltod meg
De meghajtod fejed
És mégis úgy érzed nyugodt lelkiismereted
De nem gondolsz bele
A legjobb barátod ellenséged ellensége
Mint aki nincs ébren
Egyezkedsz egy boldog szabad jövő reményében
Nem kaphatod meg
Kompromisszumokkal szabadságod nem váltod meg

Van ugye ez a BKV-sztrájk, amelynek minősítése nem jelen postom tárgya, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a bérlet kifizetése meglehetősen rossz üzleti húzás volt sokezer embertől, és tényleg mókás lenne, ha polgári engedetlenségi mozgalom keretében jövő hónaptól notóriusan bliccelnie mindenki, hogy a korrupció új csúcsait épp meghódítani készülő cég elessen néhány(száz) milliótól. Engem személyesen nem érint, de ettől függetlenül figyelemmel követem az eseményeket. Az egész mizériának sok káros hatása mellett (elég, ha csak a szmogot, és a munkájukból késő embereket említjük), de szerencsére ennek az érmének is két oldala van (a jin meg a jang ugye), és ennek a szivatásnak hála indult el egy remek mozgalom, amely BKV-pótló néven fut. Nem járnak a buszok, villamosok? Rohadjon meg a BKV, megoldjuk egyedül! Mostantól kezdve a kezdeményezéshez csatlakozó  autósok egy szélvédő mögé tett A4-es lap segítségével jelzik, hogy mi az úticéljuk, és – ha pont arra vinne az utunk – leinthetjük őket, akár egy taxit. Vannak alapszabályai az egésznek, ezt had idézzem a Facebook-oldalukról:

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya az autósoknak:
1. Írd fel egy A4-es lapra melyik városrészbe mész.
2. Tedd jobboldalt előre a szélvédő alá.
3. Ne kérj pénzt a fuvarért.

A BKV-pótló Mozgalom 3 szabálya a gyalogosoknak:
1. Csak azt az autót intsd le, ami a te irányodba megy.
2. Csak akkor beszélgess, ha a sofőr is beszélgetni akar.
3. Kedves dolog, ha van nálad 100 Ft megköszönni a fuvart.

Nem kicsit zseniális, ugye? Amellett, hogy valamelyest függetleníti a városlakókat a BKV-sok sztrájkjától még talán kicsit összébb is hozza a gyakran a külvilágot minél jobban kizárni igyekvő, fásult, antiszociális embereket (bár ez a típus szerintem nem fog se autósként, se gyalogosként részt venni ebben, de lehet, hogy mégis lesz néhány, aki kibújik a burokból).

Csak néhány szívmelengető szemelvény a csoport üzenőfaláról a fenti jelenség illusztrálására:

• Reggel 5-en zsúfolódtunk be a kis Nissanba:D (Ebből 3 random utas…) János Kórház-Moszkva tér. Alkotás utcában is stoppolt egy leányzó de sajnos nagyon nem egyfelé vitt az utunk:( Stoppoljatok bátran!!:) Ma 11 BME-Óbuda még max 3 helyem van!
• Ezúton is mégegyszer szeretném megköszönni annak a kedves hölgynek a segítségét aki reggel elhozott Budafok Leányka utcától egészen a Ferenciek teréig! ( :
• Tegnap este egy “Örs” feliratú táblával a kezemben tébláboltam a Pesti úton, buszt vagy egy arra tévedő autóst várva. Láttam, hogy többen hülyének néznek… az egyik gyalogos odébb is húzódott tőlem. Ám egyszer csak megállt egy kedves autós, és elvitt nemhogy az Örsig, hanem a célállomásomig!! Ezúton is köszönöm neki!
• Ma reggel két utast szállítottam Délután 5-kor A Lánchíd budai hídfőjétől indulok és a Czuczor utca felé tartok akinek van kedve csatlakozhat. Bátran kérdezzetek rá a buszmegállóban akar-e valaki utazni veletek.

Jó érzés ilyeneket olvasni nna

Kéne csinálni egy felmérést, hogy egy ilyen megoldással minimálisra lehetne-e redukálni a tömegközlekedés szerepét egy akkora városban, mint Budapest. Tételezzük fel a lehetetlent: ha minden autós örömmel taxizná a gyalogosokat, akkor vajon szükség lenne-e buszokra, trolikra, villamosokra? Ha a metróval közlekedő embertömeg is rákényszerülne erre a stoppolósdira akkor tutira eluralkodna a káosz a városban, de ha meghagynánk? El tudná látni a feladatot az autós társadalom a vízfejű, és közvagyont elherdáló állami cég helyett? Tudomásom szerint sehol nem működik ilyen rendszer, de elméletben – talán – tudna. Azt viszont be kell látnunk, hogy néhány nap (talán hét) után már elfogyna az oxigén a város levegőjéből, mivel egy autóba maximum 4-5 ember fér, és arányaiban több károsanyagot bocsát ki, mint egy autóbusz, amire felférnek akár 50-60-an is.

Mégis kéne valami megoldást találni erre a helyzetre… vannak akik szerint privatizálni kéne a vállalatot (most éppen 150-en vannak a Facebook-csoportjukban), de talán a már régóta sokak által emlegetett vezetőség-leváltás is segíthetne kicsit (akik nem kicsit sárosak egy-két apró-cseprő ügyben, vegyük példának Sz.-né Sz. Eleonórát, a cég volt humánpolitikai igazgatóját, akit kb. 54 milliós sikkasztással kapcsolatban tartanak épp hűvösön a rendőrök).

Addig is bíztatok minden bérlettel rendelkező pesti olvasómat, hogy tessék szépen a buszsávban, és a villamossíneken gyalogolni (csatlakozni itt lehet a mozgalomhoz), ha már egyszer kifizették az árát, vagy ha ez túl merész ötlet, akkor nyomtatni a papírokat (generátor itt) a szélvédő mögé, és bőszen szedegetni a fagyoskodó utasokat! Használjuk ki, hogy végre felcsillant valami kis remény, és mutassuk meg, hogy mégse vagyunk annyira széthúzóak és ellenségesek egymással, mint ahogy azt sokan gondolják!

Különösebb bevezetés nélkül íme a hír, amin most az ország csámcsog:

Az ORTT szerdán a Fidesz, a KDNP és az MSZP által delegált tagok voksával határozott a két országos kereskedelmi rádió műsorszolgáltatási jogosultságának odaítéléséről; a döntést egyhangúlag hozták meg. A kisebbik vételkörzetű, a lakosság 67 százalékát elérő – november 18-áig a Danubius Rádió által használt – jogosultságot az Advenio Zrt., a nagyobbik, 81 százalékos lefedettséget biztosító, most a Sláger Rádió adását továbbító hullámsávot pedig az FM1 konzorcium nyerte el hét évre.

A téma meglehetősen kényes. Én – naiv tudatlan kis hülye – azt hittem, hogy a szóban forgó két adó örök, és elévülhetetlen, és hogy most már életem végéig lesz mit nem hallgatnom. Tévedtem. Ha nem nézzük az ügy hátterét, akkor a frappáns “leszarom” lehetne a reakció, de itt azért most sokkal többről is szó van, nem csak annyi, hogy mostantól más néven nyomja két adó a gagyibbnál gagyibb zenéit.

Kezdjük azzal, hogy mindkét nyertes erősen függ anyagilag politikai oldalakhoz köthető cégektől: az Advenio például erősen jobbos háttérrel bír, míg a FM1-konzorcium pedig szocialista kötődésű cégektől (is) kapja majd a működéshez szükséges tőkét. Én szerencsére még nem éltem (legalábbis nem emlékszek rá, mert kicsi voltam) amikor a rádió egy propagandaeszköz volt a hatalom kezében, de most a helyzet, ami így fog előállni elővetíti az esélyét annak, hogy mindkét csatorna bele-bele fogja szőni az adásába a politikai üzeneteket. Persze, volt már ilyen régen is a médiában, fizetett politikai hirdetés címszóval, de most, hogy a pénzügyi támogatók is oldalakhoz fognak húzni ki garantálja majd, hogy csak etikus eszközökkel fognak élni, ha a pártjuk népszerűsítéséről van szó? Persze, tudom, hogy az előző két frekvenciatulajdonos se volt szent, de nekik nem sikerült elkötelezni magukat egyik oldal mellett sem (bármennyire szerették volna), most viszont a két új tulaj kapásból ilyen háttérrel fog indulni. Lehet, hogy a ________ (ide mindenki képzeljen egy jelzőt ízlés szerint) Danubius/Sláger páros helyett kapunk két pártszócsőt?

A piszkos módszerek persze sajnos alátámasztják az aggályaimat: már maga a pályázatra jelentkezés is bűzlött kicsit: kihasználva a kiírás kiskapuit  tettek előnyre szert az ún. sales house-os megoldás segítségével. Ennek az a lényege, hogy a reklámidőt eladják külsős cégnek, így a reklámokból befolyt pénzek is ott realizálódnak, de – mivel a rádió nem birtokol megfelelő tulajdonhányadot az adott cégben – a pályázat értelmében nem tekinthető kapcsolt cégnek, így tulajdonképppen úgy néz ki a dolog, mintha csak minimális köze lenne a frekvenciatulajdonos költségvetéséhez. Ez persze szöges ellentétben áll a valósággal…

Szóval a dolog sok szempontból gyanús, Majtényi László lemondása is ezt támasztja alá. Azért döntött így, mert ezzel akart tiltakozni a módszer ellen, amellyel pártbefolyás alatt álló rádiók veszik át a régiek helyét.

Persze agyatlan birka lennék, ha nem gondolkodnék el néhány dolgon az egésszel kapcsolatban:

Valóban ez lehetett Majtényi lemondásának a valódi oka? Nem lehet, hogy esetleg az most leváltott adók iránti elkötelezettsége okán döntött így? (Persze, hogy nem, az ORTT elnöke természetesen pártatlan!)

Mi van, ha az egész pártelkötelezettesdi, meg a pánikkeltés ezzel kapcsolatban csak egy ügyes húzás a vesztesek részéről, és szó se lesz ilyesmiről (legalábbis a gyakorlatban nem fog jelentkezni, hogy honnan kapják a büdzsét)?

Úgy fest, hogy van még jópár kérdés, ami egészen addig megválaszolatlan  fog maradni, amíg el nem indulnak az új adók, és el nem telik pár hét/hónap, amely alatt kibújhat a szög a zsákból, már ha egyáltalán van. Személyes véleményem szerint a hiszti, ami övezi az egész procedúrát a felesleges pánikkeltés kategóriába esik, amelynek természetesen az a célja, hogy gyanakvás övezze az új rádiók indulását. Ami biztos, hogy Béla, a fuvaros néhány nap alatt meg fogja szokni, hogy más szlogent fog tízpercenként hallani a készülékéből, miközben reggel hordja az árut.