Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

A bicikli egy ördögi szerkezet

Posted by JonC On július - 9 - 2010 6 hozzászólás

Szerintem a kerékpárt maga a Sátán küldte a Földre, hogy megkeserítse általa néhány kiválasztott életét, és általa romlást, és örök kínszenvedést okozzon ezeknek a szerencsétleneknek. Nagyon úgy fest, hogy én is ilyen cshúzenvan lehetek, mivel nagyjából két hete(!) szenvedek folyamatosan ezzel a rohadékkal, és egyelőre annyit sikerült vele elérnem, hogy tegnap a cég felé vezető út felét meg tudtam tenni vele, haza már tolnom kellett.

Na de ne szaladjunk az események elébe, kezdjük az elején:

mivel “kedves” lakótársamat átrakták két műszakba, így megszűnt a lehetőség, hogy cipeltessem a seggem fel-alá az albérlet és a cég között ezen a távon:

View Larger Map

Gondoltam sebaj, úgyis csak hízok, mint az államháztartási hiány, nosza rakassuk rendbe a biciklit (amivel tavaly egész nyáron tekertem össze-vissza, mint a hülye), aztán újra én leszek az utak királya. Voltak apróbb bajai szegénynek, amelyek közül a legzavaróbb az volt, hogy a bal pedálja hajlamos volt leesni a tengelyről, ami – mondanom sem kell – meglehetősen kellemetlen tudott lenni, amikor az ember a kocsisor közepén próbálja épp a súlyát ráhelyezni. Ezen viszonylag egyszerűen segítettünk pár hete: becuccoltuk az egészet anyám barátjának a kocsijába, hazafuvaroztuk Pápára, majd a garázsunk hűvös mélyén kapott a kicsike egy új monoblokkot (ez a bicikli pedáljait összekötő tengely nagyjából, amúgy egy hónapja azt sem tudtam mi fán terem -legalább  megint tanultam valamit). Naivan azt gondoltam, hogy most már csak vissza kell szállítani Fehérvárra, pumpálni némi levegőt a kerekeibe, aztán használható lesz, de neeem, ez nem így történt… Az odüsszeia azzal vette kezdetét, hogy nem tudtam visszarakni a kerekeit normálisan: vagy hozzáért a fékpofa a felnihez, vagy nem fogott abszolút, hiába rángattam a kart, de volt olyan is, hogy a vázhoz sikerült hozzászorítanom a gumit, így nem akart elfordulni – érthető okokból. Az első kerék szelepével is szívtam rendesen, mivel nem lehetett fújni bele se autó se sima pumpával, de ahhoz nagy nehezen szereztem eszközt. Múlt hét végén fel is pumpáltam, kár, hogy csak kedden derült ki, hogy ezt úgy sikerült abszolválnom, hogy a jobb oldalán egy szakaszon kitüremkedett a belső, de addigra már visszaadtam a pumpát, mivel csak kölcsönben volt nálam.

További gondot okozott, hogy – meghazudtolva azt, hogy eddig hattalmas műszaki embernek tartottam magam, mivel meg tudtam különböztetni egymástól egy zégergyűrűt egy krovától – egész egyszerűen nem sikerült normálisan felszerelni a váltót. Végül aztán megbeszéltem Balázs kollegámmal, a kerékpárok nagy tudorával egy napot, amikor betolom a céghez a biciklit, és majd ő megszakérti a parkolóban jól. Ez az esemény keddre volt időzítve, megnézte a gépsárkányt, majd némi hümmögés után közölte, hogy a váltót valóban nem úgy kell felszerelni, amúgy meg nem hozott magával tizenötös kulcsot, úgyhogy túl mélyen nem fog tudni belemászni a lelkivilágába, majd talán legközelebb igen. Sebaj, az első féket használható állapotba hozta, én pedig abban a boldog tudatban toltam haza, hogy most már csak szereznem kell egy autószelepes belsőt a mostani spéci helyett, mivel mindenképpen le kell eresztenem a kereket ahhoz, hogy a kitüremkedést orvosolni tudjam, viszont fújni bele már nem fogok tudni, mivel visszaadtam a kölcsönpumpát. Szerdán a nyakamba is vettem a várost meló után, irány a teszkó, ott úgyis van belső dögivel, annyi hogy el kell adniuk. Fehérváron két ilyen létesítmény üzemel, először a buszpályaudvar mellettit vettem célba, mivel az közelebb van, a másik meg konkrétan az Ipari Park mellett, ahol melózok, csak napközben nem mentem ki körülnézni. Odaérek a biciklis polcokhoz, nézem a kínálatot… van 20-as, 22-es, 24-es, 26-os… na az nincs. Elnézést kérünk, ideiglenes készlethiány. Az összes többi méretből hegyek tornyosultak, de pont a huszonhatosból nincs egy darab sem, ilyen az én formám. Azért besoppingoltam otthonra némi kaját, két szakadásig telipakolt biológilag lebomló szatyorral cammogtam haza. Már félúton jártam, amikor eszembe jutott, hogy van még egy teszkó a városban, csak az jópár kilométer gyaloglás lenne, és mi lenne, ha szereznék egy kocsit, úgy mégiscsak egyszerűbb. Néhány telefon árán még ez is sikerült, persze minek, mivel a másik boltban is volt minden a macska kaparófától a teszkó gazdaságos atombunkerig, de a 26-os bicikligumi belsőnél csak egy enyhén kifakult piros cetli árválkodott készlethiány felirattal. Itt megpattant valami bennem: nem elég, hogy legyalogoltam a városközpontba potyára, nem elég, hogy hazacipeltem 10 kiló cuccot gyalog úgy, hogy most meg itt vagyok egy kurva nagy bevásárló-központban kocsival, de még itt se tudtam hozzájutni a belsőhöz, és holnap úgy kell megint gyalog mennem dolgozni, hogy már fixre vettem, hogy végre biciklizhetek? Deus ex machina, bárki bármit mond! Isten nem akarja, hogy biciklizhessek…

Másnap – miután végiggyalogoltam a rendes napi 3-4 kilométeremet, amelyet ráadásul zene nélkül voltam kénytelen leküzdeni, mivel a headset-em is megadta magát végre – hála Anitának, aki napközben elment egy bicikliboltba, és bevásárolt nekem is hozzájutottam az áhított 26-os belsőhöz. Hazaérve őrült szerelésbe kezdtem, a helyére raktam a váltót (egy kis alkatrész még mindig hiányzik belőle, de minek is az oda), lecseréltem a spéci szelepes gumibelsőt az újra, majd megpróbáltam felfújni. Ez persze újabb előre nem látott akadályt gördített elém, mivel a pumpám (ami egy amolyan vibrátor méretű miniszerkezet tömlő nélkül) nem ment rá az elvileg szabványos szelepre, így csak félig sikerült valamelyest felfújni a kereket, ami nagyjából olyan hasznos volt, mint a félmerev f@sz: a strandon jól mutat, de dugni nem lehet vele 😀 Szóval tolni lehetett így a biciklit, de ráülni már nem. Ennek következtében másnap reggel a benzinkút keresgélés jegyében telt, szeressük az ilyet. A másodiknál már némileg elgyötörten kérdeztem a kutas srácot, hogy “aztán kompresszorotok van-e?”, mire mondta, hogy van ám, csak az Audi eltakarja. Nagyon megörültem, felpumpáltam az első kerekemet is, majd a nyár legboldogabb percei következhettek: el tudtam gurulni a cégig a maradék másfél kilométert leküzdve.

Persze mire kiértem meló után már újra lapos volt a gumi, úgyhogy tolhattam haza ezt a két keréken guruló foskazalt, és tegnap este már az undor is elkapott attól, amikor belegondoltam abba, hogy hozzá kéne nyúlni, meg kéne nézni miért eresztett le. Inkább jöttem ma is gyalog, a biciklit meg hamarosan kibaszom a kilencedikről. Nyugi, fel fogom venni videóra.

Néhány milliméter

Posted by JonC On május - 13 - 2010 13 hozzászólás

Néha egy milliméteren is nagyon sok minden múlhat. Vegyük példának az agyműtéteket: nagyon nem mindegy, hogy hol, és mekkora metszést ejt a doktorbácsi, és ha esetleg megremeg a keze, akkor előfordulhat, hogy mondjuk életed hátralevő részében elveszted az uralmat a záróizmaid felett, csak rákjárásban leszel képes menni, és visszafelé fogsz tudni folyékonyan beszélni.
Erre én is rádöbbentem néhány hete, amikor egy néhány milliméteres tévedésemből kifolyólag sikeresen vágtam tönkre egy rendkívül precíz, okos techinkai eszközt, ráadásul olyan döntést kellett meghoznom miatta, ami a khm… “morálisan ingoványos” kategóriába esik. Ez így még elég rébuszosan hangozhat, de alant rögtön ki fogom fejteni a történetet. Előrebocsátom, hogy erős lelkiismeret-furdalást éreztem, amikor effektíve kihasználtam a velem korrektül viselkedő kereskedőt, és erre esetleg annyi mentségem van, hogy nem lett volna pénzem máshogy intézni a dolgot.
A történet azon a csodálatos tavaszi napon kezdődött, amikor – némileg megalkuvó módon – elfogadtam a tényt, hogy nem az általam rendelt típusú memóriát fogom az új gépembe tuszkolni. Ez egy telefonbeszélgetés alkalmával dőlt el (amit a téves memóriát leszállító számtech-bolt vezetőjével folytattam, teljes sztori itt), amely során nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy ha most még tovább reckírozom a dolgot, akkor még hosszas heteknek kell majd eltelnie, hogy végre beüzemelhessem a régóta polcon porosodó zsír új alaplapomat, és processzoromat (mondjuk az a vicces, hogy így is ez történt, csak más okból).
Délután hazaértem az albérletbe, ledobtam a hátamról a táskát, feltűrtem a nem létező ingujjam, és nekiálltam a gépet összeszerelni. Először a régi alaplapot kellett kibányásznom a házból, ez zökkenőmentesen sikerült is (azt leszámítva, hogy majdnem asztmás rohamot kaptam a rengeteg portól, ami csomókba gyűlve hempergett a ház aljában, és ez csak súlyosbodott, amikor a hűtőbordákból is megpróbáltam kifújni az évek során felgyülemlett mocskot). Ott feküdt előttem az üres gépház, mint valami szerveitől megfosztott test, amelyben az éktelenkedő üreg csak arra vár, hogy jól működő szív, tüdő, és máj kerüljön bele. Óvatosan beleraktam az új alaplapot, procit (ami egész egyszerűen szép, főleg a tűkkel teli fele), memóriát, rádugtam az összes tápot, beletűztem a régi videokártyámat (mivel újra még nem volt pénzem, így maradt a 8600GTS), gép indít, monitor jelet kap, és… ez fogadott:

USB Device over current status? WTF??!


Vázolom a szitut: ezzel a hibaüzenettel nem ment tovább a masina BIOS-ból, sőt 15 másodperc elteltével ki is kapcsolt, ráadásul senki nem volt épp’ az albérletben, akinek a gépén megnézhettem volna a neten, hogy mit jelent ez a szöveg! Némi töprengés után előkaptam a telefonomat, felhívtam Dezsőt (aki még most se Dezső igazából), és némi egyeztetés után átsprinteltem hozzájuk netezni (tisztára, mint a régi szép időkben, amikor még nem volt otthon bekötve). Néhány fórumot átnyálazván arra a megállapításra jutottam, hogy BIOS-t kéne frissítenem. Szedtem is le a pendrive-omra, hazafutottam, és – mivel ez már egy modern lap – a gép indítása után egyből elérhető frissítőmenüből meg is ejtettem az upgrade-t.
Ami persze semmit sem használt… itt kezdett elfogyni a türelmem.

Tovább is van… »

Az ifjú zseni

Posted by JonC On március - 1 - 2010 4 hozzászólás

Délutánra össze fogom szedni magam, és megírom, hogy milyen volt a hétvége net nélkül, de addig is tessék elgondolkodni azon, hogy most neki jó-e (á, nem vagyok fáradt, dehogyis) rossz-e az, hogy nem tudja, amit mi, vagy jobb neki a tudatlanság:


Johnny, a színvak kisfiú még mindig azt hiszi, hogy 14 másodperc alatt kirakta a  Rubik-kockát

Tényleg 2010-ben fog véget érni a világ

Posted by JonC On november - 30 - 2009 3 hozzászólás

Most már egyre biztosabb vagyok benne. Az ember észleli a jeleket, nem lehet elmenni mellettük: kezdődött azzal, hogy meghalt Magdi anyus, utána Jacksonból lett Jacksoff, feloszlott a No Thanx, két fogyatékos került az EU élére… és most újabb csapással kell szembenéznie a világ kormányainak, amely talán igazi közösséggé kovácsolja a régóta egymással civakodó népeket: zsidó, és arab egymás vállára borulva fog zokogni, a Gárdisták pedig vigasztalásképpen megnyitják a tagfelvételt a cigány származásúak előtt is: döglődik a Napiszar!

Sokkolta a fejlett országok lakosságát a tegnapi drámai hangú bejelentés, amelyet Bozólaci megbízott főszerkesztő tett az oldal – talán – utolsó postjában:

Gondolom Nektek is fura, hogy lassan dél van de sehol egy bejegyzés. Ennek oka az, amitől én is, és sokan mások is féltek, de legtöbben mégis örültek.

A Napiszar.com határozatlan időre megszűnik!

Okai a következőek:
-Akármennyire is próbáltam névtelen maradni, és a BozóLaci álnevet használni kiderült ki is vagyok, és ez nem kevés fejfájást okozott nekem és családomnak az elmúlt napokban.

Laci – akiről kiderült közben, hogy Dávidnak hívják, még szerencse, hogy nem mondjuk Aranka – végül elbukta a csatát a rajokkal, emósokkal, farokmutogatósokkal, bebaszcsizott lánykákkal, szellemi fogyatékosokkal és egyéb önmagukat kereső – helyenként iszonyat szánalmas – entitásokkal szemben vívott háborúját, végül – a sok fenyegető levél írója közül valamelyik – megtalálta hősünket, aki nemhogy fele királyságot nem kapott a legkisebb királykisasszonnyal egyetemben a sok próbáért cserébe, amit kiállt de esélyes, hogy hamarosan néhány bepipázott cig nig színesbőrű fiatalember fogja meglátogatni hegesztőpisztolyokkal, és feszítővasakkal, már ha egyáltalán ez a kevésbé örömteli esemény nem történt máris meg (amire azért van némi esély).

Szóval vége van, újra magára kell találnia az emberiségnek. Talán a Föld is forogni fog tovább, talán nem, mindenesetre drukkolok Dávidnak, hogy valahogy sikerüljön élve megúsznia a rajok rajait, és a feldühödött emós kisfiúk életveszélyes hajsütővassal elkövetett gyilkossági kísérleteit. Úgy vélem, hogy nem csinált annyira rosszat ez az arc, sőt ő is olyan tiszteletreméltó módon tűrte az oldal, és személye elleni támadásokat, mint Tomcat, és ő is ugyanúgy végezte, mint kopasz sorstársa. Szomorú, de bizony ha az ember botrányoldalt szerkeszt, akkor szembe kell néznie a népszerűség árnyoldalaival, és azzal, hogy bizony – bármennyire óvatosan is hagy nyomokat a világhálón, és hiába használ 30 mailcímet 25 különböző gépről – előbb-utóbb úgyis lesz valaki, aki elkapja a tökét, és addig szorítja, amíg nem mutálódik a hangja 4 oktávval magasabbra véglegesen. Hasznos volt a site azért, mert legalább görbe tükröt tartott az ilyen magukból szánalomra és röhejre méltó formát mutató egyéneknek, és talán némelyiket ráébresztette arra, hogy rossz az út amin jár. De: nem volt tolerálható az, hogy soha nem gyakoroltak könyörületet senkin, és nem vették figyelembe azt se, hogy tizenévesen bizony sokan hajlamosak idiótán viselkedni/öltözködni, de ezt a nagy részük kinövi néhány éven belül! Az olyan emberkék pellengérre állítása nem volt túl korrekt dolog, akik egy épp dívó divathullámhoz csatlakozva csináltak magukból bohócot, bár tény, hogy nem biztos, hogy megérdemli a kíméletet, aki trendiségből kever pl. egy másik csávóval.

Kettős az érzés mindenesetre, és ez érezhető a szóbanforgó búcsúlevélre érkezett (most már) több mint ezer kommenten is: pontos arányt nem fogok mondani (mert olvasson ennyi tizenévesek által írt hülyeséget, akinek két anyja van), de talán 50-50%-ban örülnek, és szomorúak a megszűnés okán a napiszar generáció tagjai.

Álljon eme szépen ívelő karrier vége tanulságként a jövő netes népnevelői előtt: aki korpa közé keveredik azt bizony néha megeszik a disznók!

(Csak zárójelben: mi van ha az egész csak egy jól kivitelezett reklámkampány, amellyel hírverést akarnak kelteni az oldalnak arra késztetve mindenkit – beleértve engem is -, hogy velük foglalkozzon? Ez is egy eshetőség, pár napon belül kiderül, hogy igaz-e.)

Éljenek a backupok!

Posted by JonC On október - 7 - 2009 ADD COMMENTS

Sírni tudnék. Komolyan. Túl vagyok egy röpke 4-5 órás(!) szopáson már megint (és most megintcsak tessék átvitt értelemben érteni ezt a kifejezést, annyira azért nem volt rossz a délutánom :)). Amit most láttok az már egy zsír új WordPress-motoron ketyeg, egy teljesen legyalult, úgymond szűz tárhelyen egy szintén érintetlen SQL-adatbázis által támogatva.

Kezdődött minden azzal, hogy ilyenolyan okok miatt (amelyek megintcsak kívül álltak rajtam) költözködnie kellett a blognak. Persze ez nem a raktalicska.hu címére értendő, az maradt a régi, “mindössze” a vas, amiről a böngésződ beolvassa az én okos kis karaktereimet lett egy totál másik. Ez rutinműveletnek számít elvileg, adatbázis-backup lement, másik szerveren feltol, hejhó, semmi meló nincs vele szinte. Nos, ez úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy először nem akart maga a blog se menni (pontosabban ment, csak szétesve), majd nem tudtunk bejutni az adminfelületére, végezetül következett a szopás a jelszavakkal, és adatbázisokkal, de haladjunk szépen sorjában. MSN-en konzultáltam a tárhelyes arccal, a következőkben a vele történt beszélgetés néhány részletét osztom meg veletek (csak hogy átérezzétek sanyarú sorsomat :)).

(17:13) JonC: csak egy infó estig: Opera alatt be tudtam jutni az adminfelületre, csak minden oldal tetején ott virít h session_start();
(17:13) JonC: és nem működik az export funkciója
szólj ha ráérsz!

Na itt kezdődtek valahol a gondok… Bejutni betudtam a WordPressbe, de ott elég limitált lehetőségek fogadtak (pl. nem tudtam exportálni a bejegyzéseket, mivel php-hibákat dobált az oldal).

(17:30) Tárhelyes arc: na vagyok
nézem
egyre inkább nem értem mi a gond

Szeret az ember ilyet hallani… 🙂

Próbáltunk egy tesztoldal segítségével rájönni, hogy mi a hiba, ezért a srác csinált két ideiglenes címet a blognak:

19:49) Tárhelyes arc: http://*****.cc/
meg
(19:49) Tárhelyes arc: http://regiblog.****.cc/
(19:50) Tárhelyes arc: parancsolj
(19:50) JonC: nem nyert…
Warning: Cannot modify header information – headers already sent by (output started at /var/www/virtual/raktalicska.hu/htdocs/wp-config.php:2) in /var/www/virtual/raktalicska.hu/htdocs/wp-login.php on line 290Warning: Cannot modify header information – headers already sent by (output started at /var/www/virtual/raktalicska.hu/htdocs/wp-config.php:2) in /var/www/virtual/raktalicska.hu/htdocs/wp-login.php on line 302

Ilyen és ehhez hasonló hibaüzikből ma tényleg teli volt a padlás, nekem meg a tököm…

A következő kis párbeszéd akkor esett meg, amikor megpróbáltam bejutni a tárhely adminfelületére, és harminc percre kitiltott, mert háromszor elrontottam a jelszót:

(20:24) JonC: 30 perc blokk
(20:24)Tárhelyes arc: uhh
azon nemtudok segíteni
(20:24) JonC: User name: raktalicska.hu
Password: hb=6wU3
(20:24) Tárhelyes arc: akkor megcsinálomén az aldomaint
(20:24) JonC: ez volt
egyenlőségjel?!
(20:24) Tárhelyes arc: jahm
(20:25) Tárhelyes arc: beszarok ez se jó
nem értem
hülye ez a rendszer
(20:25) JonC: nem lehet h az új szeró nem tud vmit?
nem értek hozzá
csak kérdem
(20:26) Tárhelyes arc: dee jóó
én is blokkolva lettem 😀

Szóval azok után, hogy még az adminom is kizárta magát röpke fél órára a rendszerből (mármint a blog adminjából, nem az egészből) már veszni látszott minden, pláne, hogy folytatódott a szívás:


(20:58) JonC:  nem jó a pass
(20:59) Tárhelyes arc:
(20:59) JonC: megkaptam pedig a mailt is róla
(20:59) Tárhelyes arc: nekem megy
(20:59) JonC: ctrl+c ctrl+vzni lehet a jelszót?
(20:59) Tárhelyes arc: engem beengedett
(20:59) JonC: akkor beírom kézzel
(20:59) Tárhelyes arc: jahm
(20:59) JonC: f*szom már bele
(20:59) Tárhelyes arc: elvileg lehet
nekem ment
jól írtad be az oldalcímet is?
(20:59) JonC: lehet h az msn elé rakott egy csillagot a vágólapon?
bazzz
neee
(21:00) Tárhelyes arc: lehet
(21:00) JonC: a k**** anyját most már
(utólagos cenzúra on :))

(Itt még azt hittem az MSN a hibás a csillagjaival, de aztán kiderült, hogy…)

(21:01) Tárhelyes arc: lazíts.P

(21:01) Tárhelyes arc: mondom ezt én
már tiszta ideg vagyok
(21:01) JonC: újabb harminc perc blokk
beírtam kézzel
(21:01) JonC: kimásoltam innen notepadba
(21:01) JonC: aztán onnan az oldalra
(21:02) Tárhelyes arc: már nincs is 30 perces blokk
már kikapcsoltam
(21:02) JonC: mi a cím?
(21:02) Tárhelyes arc: max 10
(21:02) JonC: rossz címen próbálom?
http://<rosszwebcím.org/>
én itt
(21:02) Tárhelyes arc:
<jówebcím.hu>
(21:02) JonC: neee
bazmeg
(21:02) Tárhelyes arc:
(21:02) JonC: te most szopatsz?
(21:02) Tárhelyes arc: én? nem
lol
Mailba azt kaptad?
a  http://<rosszwebcím.org/>-ot?
(21:03) JonC: grr
nem

Szóval kiderült, hogy eleve rossz oldalon akartam beírni a jelszavat, szóval feleslegesen küldte el 3-4-szer a mailcímemre… Ezek után már szinte felüdülés volt szintén háromszor-négyszer újrarakni a WordPress-t (ennyi “WordPress telepítve. Bocsánatot kérünk attól, akinek csalódást okoztunk azzal, hogy további lépésekre számított”-üzenetet még az életben nem láttam), meg szarakodni egy jót a phpMyAdmin-nal, hogy az összes plugin újra felrakását már meg se említsem. Holnap persze mindet be is kell majd konfigolnom, de most már rohadtul neki fogok állni csézni mielőtt megőrülök.

Verem a fejem az asztalba

Posted by JonC On szeptember - 29 - 2009 6 hozzászólás

ááá

Tudtátok, hogy ha Firefoxban (, és az Operában, de még a nyolcas Explorerban is) középső gombbal kattintotok linkre az új lapfülön jön be? Most már csak az a kérdés, hogy mi a  f****nak nyomkodtam évekig a Control billentyűt??!



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 797 darab post, és 2681 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 1 vendég, 2 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek