Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

A szó, amit csak politikusok használnak

Posted by JonC On április - 8 - 2010 3 hozzászólás

Még egyszer, és jó időre talán utoljára hozom fel mindannyiunk kedvenc témáját, amelyet talán a Windows-hoz, vagy a fogorvosi kezelésekhez lehetne hasonlítani: ez is szükséges, és rossz egyszerre. Bizony, ez a téma a politika, amelyet most már eleget boncolgattam az utóbbi hetekben (nem is ismerek magamra, nem voltam én ez az agitálós fajta…), de ígérem ezúttal a véresen komoly megmagyarázós hangvételemet hanyagolva inkább a vidám oldalát fogom taglalni ennek a cirkusznak, amit a mi adónkból űznek ezek a bűnözők (tudom, demagógia).

Ma – miközben gyökkettővel próbáltam visszavánszorogni az albérletbe az öt kilométer futásom után, amit idén már harmadszor(!) sikerült abszolválnom az egyik helyi konditeremben – a belvárosban kaptam egy helyre kis újságot egy szép nagydarab mosolygós körszakállas metálosnak tűnő fiatalembertől. Elfogadtam, megköszöntem (persze minek, tudom, tudom), és csak úgy futtában átvizslattam a címlapját. Az virított a lap tetején hatalmas betűkkel, hogy “SZEGEDI CSANÁD AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN”. Hm mondom magamban, ez elég suta cím egy újságnak, de legalább azt levágtam belőle, hogy ez a szórólap nem szórakozóhelyet, meg ablakboltot akar reklámozni, hanem valami választási nyüvek má’ megint… de akkor mégis melyik párt ez? Megfordítottam… jé, Jobbik 🙂 Ja, hogy ez az arc a párt alelnöke, és ez volt az, amelyik beült az EP alakuló ülésére Gárda-egyenruhában? Na, megint tanultam valamit (kérdés, hogy mennyi haszna volt)! Vacsora közben átrágtam magam rajta egy kicsit tüzetesebben is (az ilyen propaganda-anyagoktól mindig megindul a nyáltermelésem), és két cikken röhögtem fel hangosan, a többi csak mulattatott (ilyen címek voltak, hogy ‘A gárdisták zaklatása helyett a cigánybűnözést számolja fel a rendőrség!”, meg “A lelkivilágomtól egy Székely Köztársaság sem áll messze”). A szóban forgó írás címe az volt, hogy “A Jobbik külpolitikája Keletre néz” (így, nagy kával), és ez a bekezdés szerintem vicces belőle:

A magyarokat Belső-Ázsiában testvérnek tekintik, és ez a kazahokra fokozottan igaz.(…) A Jobbik véget fog vetni annak az időszámításnak, hogy a haszon legyen az elsődleges. Sokkal inkább fontosabb a magasabb rendű lelki öröm, hogy a rokonainkkal, testvéreinkkel köthetünk újra szövetséget. Nem mellesleg ez a magyar-kazah szövetség lesz Európa és Belső-Ázsia szövetségének az új alapja.

Tudom, fasz vagyok, de Kazahsztánról nekem valahogy mindig ez jut az eszembe:

Borat, és húgocskája, aki Kazahsztán egyik legelismertebb kurvája, a háttérben egy átlagos kazah falu

Szóval akkor miért is lesz gyümölcsöző ez a magyar-kazah szövetség, és miért is lesz a két földrész (legalábbis nagy kiterjedésű terület) szövetségének, mi több testvéri összefogásának, és zokogva egymás mellére borulásának alapja? Nem voltam rest, felütöttem a Wikipedia vonatkozó oldalát, és az ott leírtak alapján a következőket szűrtem le: érdemes lesz spanolni velük, mert Bajkonurban van az oroszok űrközpontja, ja meg van sok olaj, szőlő, teve meg kecske, ráadásul 8-10 évnyi általános iskola után már mehet az ember főiskolára(!). Ja, és gyönyörűek a kazah lánykák is, lásd a fenti képet 😀 Szóval ha a Jobbik hatalomra kerül, akkor mi is részesülhetünk ebből a földi paradicsomból, amelyet Kazahsztánnak neveznek.

Volt ma még egy cikk, amelyen azért derültem nagyot, mivel Csanád is újfent bebizonyította általa, hogy létezik a magyar nyelvben egy olyan szó, amit csak és kizárólag a politikusok használnak, ez pedig a elkúrtuk meggyőződésem. Tegye fel a kezét, aki hallotta már olyasvalaki szájából elhangzani, aki nem volt tolvaj politikus! A Belga is felismerte ennek a szónak a magyarban elfoglalt kitüntetett helyzetét, mivel a – nem is olyan rég megjelent, mellesleg egész egyszerűen zseniális, és ingyen tölthető – Arany című albumukon egy egész számot szenteltek neki. A – meglepő módon – Meggyőződésem címen futó számot muszáj mellékelnem itt, mivel tökéletes példája annak, hogy mennyire bódító, és értelmetlen masszává összefolyó maszlagot képesek összehordani ezek a kivételes tehetséggel megáldott mesemondók, akiket mi a politikai elit tagjainak hívunk:

Dalszöveg is dukál hozzá, ehunvane (bár had tegyem hozzá, hogy semmivel se teszi érthetőbbé a mondanivalót az olvasása).

Még egy poén, és tényleg leszállok a Jobbikról (márcsak azért is, mert az összes többi párt ugyanígy megérdemelné a fikázást), de ez teljesen véletlenül akadt az utamba miközben jöttem haza ma:

Végre egy szókimondó tökös gyerek! Ez az Ákos, csak így tovább! Esetleg a párt jelmondatát is le lehetne cserélni erre, nem? 😀

Találkozásom a Jobbikossal

Posted by JonC On március - 13 - 2010 10 hozzászólás

Hihetetlen dolgok történhetnek az emberrel, ha a szombat délutánjának bágyadtságát egy kis kocsmázással dobja fel. Megeshet akár még az is, hogy összeakad egy igazi Nagymagyarral, aki zászlajára már kitűzte az idegenszívűek kiebrudalását ősei földjéről, és – bár agya annyi mint egy közepesen értelmes szalagféregnek – ezt tűzzel-vassal keresztül akarja vinni. Dolgát nagyban nehezíti az, hogy nincs elegendő esze ahhoz, hogy a pártja által az agyába pumpált „vesszentrianonmocskoscigányokbüdöszsidók” kombón kívül bármit is kipotyogtasson magából a nagyvilágba, de legalább – csodálatos zenei ízlésről téve tanúbizonyságot – teleszórja a zenegépet Kárpátiával, és Egészséges Fejbőrrel, hogy a többi ember húsz perc után sikítva röhögjön az idióta, demagóg szövegek, és a direkt dörmögő dömötörre vett hanghordozás miatt.

A sztori a következő volt: apám – mivel épp a városban tartózkodott – meginvitált egy közös sörözésre, mely közben kellemesen elbeszélgethetünk, tájékoztathatjuk egymást, hogy kivel mi a helyzet, és együtt tölthessünk egy kis időt. Jött velünk asszonykám is, sőt kb. fél óra elteltével csatlakozott hozzánk hugom is, hogy együtt legyen végre a család, még ha egy annyira kiábrándító közegben is, amit egy kocsma nyújthat. Egész jól elvoltunk másfél-két órán keresztül, az idillt csak a helyiség végében, a zenegépnél énekelni próbáló fiatalok zavarták meg kicsit, mivel telibaszták a gépet nagymagyar muzsikákkal, amelyek oly nagy mértékben képesek a hazafiasság lángját egy ifjú honpolgár szívében égve – mit égve, lángolva – tartani.

Apám is kiszúrta őket magának, és egyikükkel szóba elegyedett a 15.-ei tüntetésekkel kapcsolatban. Kérdezte a csávót, hogy mennek-e fel Pestre, meg persze az ilyenkor szokásos „szebb jövőt”-özés sem maradhatott el, úgyhogy a harmónia, és az együvé tartozás boldogsága szinte már-már fokozhatatlannak tűnt – volna, ha az arc nem csak az idióta öreget látta volna apámban, és igyekezett éreztetni vele, hogy szerinte nincsenek egy súlycsoportban. Végül is igaza volt, csak nem úgy, ahogy ő gondolta: az értelmi szintjének súlyos hiánya már az arcáról lerítt.

Következzék egy kis jellemábrázolás: apám alapvetően egy jó szándékú, jó szívű, ámde félrevezethető, manipulálható ember, aki – bár sejti, és tudja, hogy valami nincs rendben – rossz utat választott, amikor a radikális, fanatikus Jobbik pártját fogta. Az az elképesztő ebben az országban, hogy ha a három nagyobb párt közül (nem, nem az MDF-re gondolok harmadikként) kell választani, akkor érthető a döntése, de ez nem jelenti azt, hogy jó oldalra állt: amikor egy párt aktivistája már azért képes elítélni, és alacsonyabb rendűnek tekinteni téged, mert te nem vagy az őt befolyásoló csordaszellemnek a hatása alatt (ahogy azt a sztori folytatása igazolni fogja) akkor a nem fanatizált, normális értékrenddel, és realitásérzékeléssel megáldott ember szerintem joggal gondolja azt, hogy itt valami durván bűzlik.

Velem is ez történt: már épp készülődtünk, hogy elhagyjuk a helyiséget, amikor apám újfent megpróbált imponálni egy kis szebbjövőtözéssel a fiatalembernek. A korrekt tájékoztatás érdekében röviden leírnám a csávót: kopasz, Cro-magnoni fejszerkezet, hiányos, és erősen rohadásnak indult fogazat, sötét gyakorló, beszédhiba, kommunikációs készségek jelentős hiánya, ráadásul pár éve még nagy taraja volt. Szóval: apám megint szóba állt vele, aztán amikor nekiálltak pártjelszavakat osztani egymásnak, akkor én elkezdtem vigyorogtam kínomban, és oldalra pillantottam hugomra, aki szintén jót derült a fiatalember beszédkészségén, és elkötelezett retardáltságán. Azért annyi esze volt, hogy ezt a kis közjátékot észrevegye, és rám meredve, a következő szózatot intézte hozzám: „Te? Te is Jobbik-fan vagy?”. Nem akartam politikai vitába bonyolódni vele (olyan feelingje lett volna az egésznek, mintha megpróbáltam volna sakkozni tanítani egy moszatot), ezért csak annyit válaszoltam erre az értelmes kérdésre, hogy én nem politizálok. Közben a gyerek végig olyan arccal bámult rám, mint aki mindjárt megüt (ámbátor meg kell jegyezzem, hogy ő tipikusan az a fajta, aki soha nem üt, csak a pofája jár), majd a következőket mondta:

„- Gonoltam, hogy te nem vagy Jobbikos. Egyből kiszúrom az ilyeneket!”

Ezt azért tartom kurva mókásnak, mert tegnap este baráti sörözés közben hugom barátja pont azzal vádolt meg, hogy nagy Jobbik szimpatizáns vagyok, erre ma meg az a baj, hogy nem vagyok az 😀 Most komolyan: ha az is vagyok, meg nem is vagyok az, akkor voltaképpen kire kell leadnom a voksomat majd azon a szép vasárnapi reggelen? 🙂

A viccet félretéve: bár versenyzőnk ezzel a porba akart alázni (sőt, ahogy készülődtünk kifele is olyan szemekkel méregetett, hogy ha ölni lehetne nézéssel ott helyben összecsuklottam volna), de engem épphogy feldobott: ha egy ilyen véglénynek (aki ráadásul végig a nőmet méregette elég pofátlanul) nem vagyok szimpatikus, akkor jó az út amin járok, és ezt halálosan komolyan gondolom! Továbbgondolva: ha egy pártnak egy ilyen ember elkötelezett híve (gondolom még Vona Gáboros alsógatyája is van neki), akkor az számomra azt jelenti, hogy nem akarom semmilyen formában támogatni azt!

Sokszor leírtam már, de a mai történések fényében megint aktuális: a Jobbik esetében az általa képviselt fanatizmus, intolerancia, és szemellenzős látásmód sajnos szépen semmissé teszi a programjuk néhány értelmes pontjának értékét is, amelyek – ha megvalósulnának – sokat segítenének az ország helyzetén. A fanatizmusra jó példa volt ez a hülyegyerek, aki képes volt majdnem nekem jönni csak azért, mert nem a pártjára szavaznék (és még hány ilyen lehet a tagok között, jézusom), bár – ahogy már írtam – ezzel csak megerősített abban a hitemben, hogy valamit jól csinálok (és mivel hiszek a Karmában remélem ez vissza is fog rám szállni), és nem én vagyok beteg, hanem a világ, ami körülvesz.

Persze az efféléket könnyű begyűjteni a fanatikusgyárba alapanyagnak: elég nekik ezüsttálcán kínálni egy választ arra a kérdésükre, hogy miért élnek szarul: az ilyen ostobáknak megteszi magyarázatként néhány szó is: ha azt mondogatod nekik, hogy „a mocskos cigányok/zsidók/uránuszlakók/tengeri sünök a hibásak mindenért”, akkor ezt rövid idő alatt olyannyira magukévá teszik, hogy kialakul bennük egy egészségtelen felsőbbrendű-tudat, amely oda vezethet, hogy megvetik a még józanul gondolko(dni próbál)ókat.

Az ilyenek miatt nem fogok a Jobbikra szavazni.

Az alábbi videó már keresztül-kasul járta a magyar netet (oldala itt), de annnnyira jól meg van csinálva, hogy – már csak a technikai megoldások miatt is – be kell ide vágnom. Gery Greyhound és csapata, a Dogbyte készítette, és ilyen profi munka minden elismerést megérdemel! Mondjuk – bár nagyon távol állok attól, hogy MSZP-s legyek, előbb operáltatom magam nővé szerintem – mégiscsak meg kell jegyeznem, hogy van pár olyan érv az anyagban (barát nélküli magyar állampolgárok, meg hasonlók), amelyeket felhozni, és megtenni miattuk a baloldalt bűnbaknak szerintem hülyeség (ennyi erővel bevághatták volna a sarki jégsapkákat is, és néhány csecse effekttel kiírhatták volna, hogy hány négyzet(kilo)métert csökkent a területük 2002 óta), de ettől eltekintve van az anyag annyira szép, és jól kigondolt, hogy már csak a megoldások miatt is érdemes megnézni.

Amúgy neki(k) köszönhettük annak idején a nagysikerű Best of Gyurcsány videosorozatot is (link itt), amelyek szintén jól megkomponált darabok voltak, és megtudhattuk belőlük azt, amit már amúgy is mindenki vágott: azt, hogy minden politikus hazudik (Ferike, városom szép szülöttje meg pláne), mert ha nem tenné, akkor nem is került volna hatalomra – kigolyózták volna a többiek, mint nem a pályára valót.

Végezetül következzék a videó is (fullscreen, lehetőség szerint HD alap!). A címe: “A mi éveink”:

(A végén amúgy vártam, hogy a “namajdmostmegszivatjukarohadtkomcsikat” duma után szépen elő fog derengeni a “Szavazz a Fideszre!” felirat is, de legnagyobb meglepetésemre – és megkönnyebbülésemre – elmaradt. Ettől függetlenül kicsit elszomorít, hogy az ilyen tehetséges fiatalok, mint a készítők is látens pártkatonák, kérdés, hogy mikor fog előtörni belőlük.)

Beindult a kampány gyerekek?

Posted by JonC On március - 2 - 2010 3 hozzászólás

Csodálatosan indult a mai reggel: ahhoz képest, hogy tegnap egész este kamillával borogattam magam (mert persze nem elég, hogy hétfő lévén egész nap úgy csoszogtam össze-vissza, mint egy élőhalott, de a szemem is begyulladt), és ráadásul csak fél egy fele keveredtem az ágyba mégis egész frissen sikerült kipattannom belőle. Sütött a napocska, ez már eleve jó jel, és pozitív irányba befolyásolja az ember első pár percét, ami aztán szépen kihat az egész napjára. Irány a fürdő, zuhanyzás, utána jöhet egy jó meleg kávé, meg persze még egy adag kamilla a biztonság kedvéért, aztán csüccs a gép elé, mailek csekkolása céljából…

Nahát, megint írt ez a Tomcat gyerek, egyből jobban indul a napom! Hm… hogy kikerültek a Bombagyár felhasználóinak az adatai? Hm… na ez már annyira nem vicces, nézzük csak meg azt a kurucinfós linket, amin elvileg szerepel a lista… tényleg ott van a JonC is. Ez felettébb érdekes, de mindenesetre hálás köszönet a kedves szerkesztőknek, hogy a – regisztrálásnál anno kötelezően megadott – név/lakcím/telefonszám kombót nem mellékelték hozzá. Persze merték csak volna megtenni, a bő háromezer(!) érintett felzúdulása valószínűleg nem tett volna jót a kampány dandárjában se a Jobbiknak, se magának a kurucinfónak (hogy az adatvédelmi törvény nevű misztikumról ne is beszéljünk), de akkor is milyen dolog már ez? Elvileg amúgy úgy került nyilvánosságra, hogy Tomcat leadta a névsort az NBH-nak, de ő levelében persze próbálja menteni a menthetőt:

Hány ponton bukik a Kuruc.infó ostoba hazugsága?

1. A spiclikkel kapcsolatot tartó hivatásos állományú rendőrt tartótisztnek hívják, nem “összekötőtisztnek” (sic!) Összekötő tiszt a hadseregekben van, feladata a szövetséges magasabbegységekkel való kapcsolattartás a hadműveletek során. Laikusnak ez lehet egyszerű nyelvbotlás, de egy rendőr vagy egy titkosszolga ilyet sosem mondana.

2. Vajon hány év börtönt kapna az a titkosszolgálati ember, aki csak úgy elcsacsogná akárkinek, hogy kit szervezett be, s annak mi volt a fedőneve? És még egy fedett művelet során megszerzett, kulcsfontosságú adatbázist is csak úgy átküld. Hogyne. Az ilyesmit magával szokta vinni az ember, ha kilép a Cégtől. Persze, hihető! A Kuruc.infón közzétett levél egyértelműen azonosítaná az illetőt a Cég előtt, és bár nem kerülne sose a címoldalakra, úgy menne az ürge a katonai ügyészség elé, mint a sicc… És ettől az sem mentené meg, ha Kanadában van, ahogy a levélíró állítja, mert a kiadatási egyezményt nem viccből találták ki. Aki nem hiszi, kérdezze meg az ugyanott élő Farkas Rolandot, mi lenne, ha hirtelen eljárna a szája például az Afganisztánban megismert szolgálati titkokról.

3. A fedőnevek megválasztásánál értelemszerű alapfeltétel, hogy a fedett személyre a legtávolabbról se utaljon. Akkor vajon miért éppen az “Alfa” nevet kaptam volna, a német juhászkutya nevét, akivel felnőttem, és akinek megírtam a történetét a régi blogomon?

4. Milyen érdekes, a névtelen olvasó pontosan ugyanolyan stílusban írta levelét, amelyben rendszeresen kap fenyegető leveleket a családom, Blogin barátnője és még néhányan. Ez az illető gyakran próbálkozik azzal, hogy hihetőnek tűnő leveleket fabrikáljon arról, hogy mit tudott meg rólunk, ki csalja a barátnőjét/barátját, ki mit mondott egyszer a másikról, és csak jóindulatból szól, hogy… Na, persze. Ezekből a levelekből egy szó sem igaz, mint ahogy a Kuruc.infón közöltből sem.

Egy kérdésem volna csak: a kurucosok kezébe mégis hogyan jutott ez az anyag, ha valóban igaz a meséjük, és Tomcat a hatóságoknak jelentett? Ez a paradoxon is az alábbi hackelős teóriát támasztja alá:

A Kuruc.infó listáján 3782 név van, ezzel szemben a Bombagyáron jelenleg 5870 felhasználó van regisztrálva. 3782 körüli számú felhasználónk 2008 közepe táján volt, amikor még aránylag új volt a Bombagyár, még egy éves sem. Vagyis nem most törték fel a Novarát a kurucok, hanem még akkor. A Kuruc.infón közzétett listát a felhasználói adatbázisunkkal összevetve kiderül, hogy a nevek közül a legkorábbi regisztráló a Bombagyár indulásának napján, 2007 szeptember 29-én regisztrált (egyébként én vagyok az), a legutolsó pedig 2008 augusztus 12-én. Tehát ezen a napon történt a törés. Ez biztos, mert nem volt olyan nap, amikor ne történt volna regisztráció.

Vagyis a Kuruc.infó már jóval azelőtt, hogy nekem egyáltalán eszembe jutott volna a Jobbikot kritizálni, úgymond “árulóvá lenni” a Nemzeti Kötélhúzással, vagy bármi olyasmit tenni, amit ők nemzetellenes árulásnak kiálthattak volna ki, ŐK MÁR RÉG FELTÖRTÉK A NOVARÁT (a Bombagyár szervere – JonC) ÉS KÉMKEDTEK UTÁNUNK, azaz UTÁNATOK, kedves Gyárlakók!!

Igen bazmeg, és hogy lehet az, hogy ezt nem vettétek észre? Nanemár…

Nézzük az esetet az én szemszögemből: annak idején nem azért regeltem be a szóbanforgó oldalra, mert megveszekedett szélsőjobbos, esetleg náci lennék, sőt a nemzeti rockot hallgató turbómagyarság, meg az árpádsávos zászlóval óbégatás is messze áll tőlem. Az okok jóval prózaibbak voltak (de már ezt is írtam régebben): sok hozzászólást csak úgy lehetett megnézni, ha bejelentkeztél, különben csak egy kövér hibaüzenet virított helyettük. Mivel gyakran szembesülök azzal, hogy a hozzászólások több, és hasznosabb információkat tartalmaznak, mint maga a post így ez zavaró volt számomra, ez vezetett odáig, hogy – bár nem örültem annak, hogy személyes adatokat is meg kellett adni – beregisztráltam. Eme tettem ellenére a lelkiismeretem tiszta, nem gondolom azt, hogy valaha is írtam a neten bárhol is olyat, amit ne vállalhatnék fel, és ez nem azért van, mert – tartva a következményektől – félnék kinyilvánítani a véleményemet, hanem azért, mert egész egyszerűen nem vagyok egy elborult agyú fanatikus szemellenzős nácifasz, aki lépten-nyomon azt fröcsögi az éterbe, hogy rohadjon meg mindenki, aki nem hallgat Kárpátiát/Divízió88-at/Füstifecskéket. Szóval nem érzem úgy, hogy bármi félnivalóm is lenne, de az eset ettől még nem lesz kevésbé bosszantó: látszik, hogy beindult a kampány, amelyben mindenki a maga színvonalán vesz részt: a nagy pártok – hellyel-közzel, mikor hogy sikerül – kulturált sárdobálással vesznek részt benne, míg a radikális oldal – nevéhez híven – olyan meglehetősen kemény módszerekkel, mint amilyen ez is. Na de könyörgöm: engem kurvára nem érdekel az egész (és ez a kurucinfó – Tomcat rangadó meg pláne nem), ne keverjenek már bele egy ilyen ügybe!

Kicsit bosszant az, hogy létezik egy olyan lista, ahol bizony szerepel a nevem, és a lakcímem is, és ez az adatbázis bizony nem feltétlenül van jó kezekben. Persze aki egy kicsit is konyít az internethez néhány kattintással amúgy is megszerezheti ezeket az infókat (nem adok tippeket, és az erre utaló hozzászólásokat is törölni fogom, örüljünk, hogy nem mindenki ismeri ezt a módszert), de mégiscsak más a szitu ebben az esetben: egy kalap alá lettem véve jópár olyan emberrel, akiknek egy részével azért nem szívesen vállalnék közösséget, egész egyszerűen azért mert ők fanatikus idióták, én meg nem vagyok az.

Szóval amikor annak idején nagy naivan beregeltem még nem gondoltam, hogy most, 2-3 év elteltével kint lesz a nickem a kurucinfón. Persze piac után minden kofa okos, most már én is belátom, hogy hülyeség volt, de nem gondoltam volna, hogy a Bombagyár adatbázisából bármikor is kikerülhetnek bizalmas adatok. Biztosra veszem, hogy számomra semmi fejleménye nem lesz ennek az esetnek (mert nem követtem el semmi törvénybe ütközőt), de tanulságnak jó volt: soha ne adj ki több adatot, mint amit muszáj. A politikai pártoknak/erőknek meg további jó szórakozást kívánok.

Kiábrándulás és közöny

Posted by JonC On február - 26 - 2010 7 hozzászólás

Furcsa érzés kerített hatalmába: olyan mintha rádöbbennél, hogy igazából mindaz, amit megpróbálnak veled elhitetni hazugság, és igazából a rosszak a jók. Olyan érzés, mint a filmek végén, amikor kiderül, hogy az akire végig gyanakodtál ártatlan, és igazából a kedves öreg nénike a szomszédból a gyilkos. Kezdek ráébredni, hogy igazából nem is olyan gonosz a farkas, és igazából nem is olyan ártatlan a bárány… Durva átlendülés, a dolgok a fejük tetejére állnak, mindaz, amit gyerekkoromban hittem mind hamisnak bizonyul, és – valóban megbízható viszonyítási pontok híján – én csak a fejem vakargatom, hogy tényleg az-e az igazság, amire most éreztem rá, vagy csak egy újabb propaganda hatása alá kerültem a régi helyett.

Én alapvetően becsületes embernek tartom magam. Apámtól tanultam ezt, aki – rengeteg hibája mellett – a mai napig kitart az elvei mellett, és igyekszik korrekt lenni azokkal, akik hasonlóan viszonyulnak hozzá. Mégis valahogy nem érzem magam bűnösnek, ha a neten keresztül jutok hozzá valamihez ingyen, és ez szerintem főleg a jogvédő szervezetek inkorrekt, és hazug módszerei miatt alakulhatott ki bennem. A Proart, ASVA, HENT, artisjus és társai sokszor hoztak olyan intézkedéseket, amelyek nyilvánvalóan a megsarcolást célozták, és gyakran olyan érvekre hivatkozva hozták őket, amelyek gyenge lábakon állnak. Ezek közül a legpofátlanabb szerintem az volt, amikor 2009 április 15.-én bevezették, hogy a pendrive-ok vásárlása után is kötelesek vagyunk szerzői jogdíjat fizetni (ez a DVD-kre már régóta vonatkozott akkor), mivel “a pendrive-okon sokan zenéket, filmet és egyéb jogdíjas terméket tárolnak”. Ezzel feltételezik a vásárlóról, hogy nem legális adatok tárolására is fel fogja használni az adathordozót, és szerintem ez – függetlenül attól, hogy ez tényleg gyakori – ellenkezik az ártatlanság vélelmének elvével: már bűnözőnek tekintenek minket mielőtt bármit elkövettünk volna.

Az emberek megpróbálják minél jobban kizárni az életükből azt, amit ők politizálás címszóval művelnek, és csípőből ignorálnak mindent, ami kívül esik a "rezsi - kaja - család - meló" négyesen
A sort lehetne folytatni (kezdve a hihetetlen összegű büntetésektől – amelyeket néhány mp3 letöltése miatt szabtak ki– a jogtalanul sávszélességet korlátozó internetszolgáltatókig), de az élet szinte minden területével kapcsolatban ezt a meghasonulást érzem: döbbenten állok azelőtt, hogy sokkal szimpatikusabb a Jobbik, mint az MSZP, vagy akár a Fidesz (mindezek ellenére nem fogok rájuk szavazni, mert a radikalizmustól, és fanatizmustól a hátamon áll fel a szőr… a kérdés már csak az, hogy kire tudnék?), a Heti Hetestől  is lassan megkeseredik a szájízem, mert néhány évvel ezelőtthöz képest most már majd’ mindegyik adásban belefutok egy-egy olyan mondatba, amitől forrni kezd az agyvizem (ezt a hatást mostanában Hajós András váltja ki belőlem a legjobb hatásfokkal, pedig régen egy értelmes, és elfogulatlan embernek ismertem meg… hatalmas tévedés volt), és bizony egyre jobban nyomaszt, hogy meg akarják szabni, hogy mit mondhatunk, és mit nem. A holokauszt-tagadást ellenző törvényről is – a már sokszor emlegetett – Orwell 1984-e jut az eszembe, és én zsigeri undort érzek minden iránt, ami az abban leírtakra kicsit is emlékeztet. Eszembe se jutott volna bármikor is azt mondani, hogy a zsidókat nem is irtották ki milliószámra, de az, hogy erőszakkal kényszerítenek arra, hogy ne jelenthessem ki az ellenkezik mindennel, amiben hiszek!

Hányingerem van attól, amikor korlátoznak a szabadságomban, amikor azért büntetnek amit el se követtem, és főleg attól, amikor megpróbálják az agyamból kimosni a – szerintük – eretnek gondolatokat. A nagyipari agybutítással igencsak jó munkát végeznek: a generációm nagy részét egész egyszerűen nem érdekli az, ami körülöttük történik, és ez alatt érthetjük az egész világot, de akár csak a szűkebb értelemben vett országot. Ezt valahol a neten olvastam, és egyetértek vele: az átlagember addig nem fog utcára vonulni, és átvedleni forradalmárba, amíg tud enni adni a gyerekének, és van fedél a feje fölött. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenképpen látni akarom, hogy a nép utcai harcokban elfoglalja a fővárost a karhatalommal véres összecsapásokba bonyolódva, de egy minimális rálátás szükséges lenne mindenki részéről. Ismerek olyan srácot, aki azt válaszolta nekem nemrég arra a kérdésemre, hogy “téged érdekel kicsit is a politika?”, hogy “amíg van metál, meg pia addig nem”. Nem akarok mindenkiből index-fórumokon észt osztó pártkatonát nevelni, de ha mindenki így fogja fel, annak előbb-utóbb az lesz a vége, hogy szépen beterelnek mindenkit a karámba, és ott bizony nincs metál, nincs pia, csak szorongás, és depresszió van, hogy mikor jön érted a nagy fekete autó…

Ijesztőnek tartom ezt a dekadenciát, és beleszaromságot. Nem tudom, hogy ez tényleg annyira általános hozzáállás-e a fiatalok között, mint ahogy én gondolom, és tapasztalom, de ha igen, akkor kurva nagy szarban vagyunk. Erről persze a magyar politikai elit is vastagon tehet: elérték azt, hogy az emberek megpróbálják minél jobban kizárni az életükből azt, amit ők politizálás címszóval művelnek, és csípőből ignorálnak mindent, ami kívül esik a “rezsi – kaja – család – meló” négyesen. Állítólag pl. Svájc ilyen még: ott az emberek szintén nem vesznek tudomást a kormány és az ellenzék csatározásairól, de más az okuk rá: ott nincs szükség erre, mert megy minden flottul, nem emelkednek hihetetlen ütemben a közüzemi szolgáltatások árai, és ellentétben velünk nem hever romokban a közegészségügy, és az oktatás.

Remélem, hogy nincs igazam, és csak a magyarokra jellemző kincstári pesszimizmus beszél belőlem. Ha viszont ráéreztem a jelenlegi helyzetre, és tényleg birkákat nevel az állam, akiket az orruknál fogva húzkodhat jobbra-balra… nos, akkor vége lesz az álomnak, és iszonyatosan kellemetlen lesz az ébredés.

UPDATE:

Az ITHAKA WIP2009 [1] tavaly tavaszi felmérése szerint az MSZP szavazók körében az internethasználók aránya jóval átlag alatti, míg a Fidesz szavazók esetében átlagos, a Jobbiknál pedig jóval átlag feletti.

/forrás/

Ez azért lehet, mert a Jobbikosok – a netnek hála – tájékozottabbak? Vagy pont a régóta neten lógó emberek az így szerzett tájékozottságuk okán fognak a Jobbikra szavazni? Esetleg arról van szó, hogy a szóban forgó pártnak sokkal erősebb az online propagandája, és emiatt lettek ezek az emberek a hívei? Tipikus tyúk, vagy a tojás volt-e előbb kérdés…

UPDATE2:

azt a problémát, ami miatt írtam a postot már mások is észrevették, sőt mocskos jó dalszöveggel elő is adták:

Redline Offside – A kisebbik rossz probléma

Látszat biztonság,
Látszólagos kontroll a saját jövőd felett
Uralni véled a helyzetet, mely döntésre kényszerít de gondolkodni nem tanít meg

Saját álláspontod csak látszólag sajátod,
Rossz és rossz között a kevésbé rossz csak egy mondvacsinált szempont
Gondosan befektetett bizalmad felhasználható ellened

Szabadságod nem váltod meg
De meghajtod fejed
És mégis úgy érzed nyugodt lelkiismereted
De nem gondolsz bele
A legjobb barátod ellenséged ellensége
Mint aki nincs ébren
Egyezkedsz egy boldog szabad jövő reményében
Nem kaphatod meg
Kompromisszumokkal szabadságod nem váltod meg

Megdöglünk, de előtte még kifosztanak

Posted by JonC On február - 23 - 2010 2 hozzászólás

Nem használati utasításnak szánta Orwell az 1984-et!

Nem lehet igazunk se a Tisza ciánmérgezésében, se a Duna elterelésében, se határunkra épített szemétégetőben, se a Rába szennyezésében, se a párját ritkító szlovák nyelvtörvényben. Nyelvemen van a kérdés, fel is teszem: Mi a francot keresünk mi az Európai Unióban?

/Tibor bá’/

A post címében vázolt kecsegtető jövőkép csapódott le bennem ma, miután eltöltöttem Antalffy Tibor bá’ blogján egy félórácskát. Elolvastam a legutóbbi látogatásom óta felhalmozódott hatalmas postmennyiség egy részét (Tibi bá’ is elég termékeny szerző, így elég pár napra szem elől téveszteni az oldalát, hogy az ember eltemetve érezze magát utána a rengeteg iromány között), és egyre jobban hatalmába kerített a félelem. Tényleg az a jövőnk, hogy kipusztuljunk, de előtte még el is adjuk az országunkat/lelkünket a pénzéhes kapitalista multiknak, és pénzintézeteknek? Tényleg vagyunk annyira birkák, hogy elhiszünk mindent, amit a média tálal elénk, és tényleg nem vesszük észre, hogy milyen célok által vezérelve manipulálnak bennünket? Tényleg minden párt, és minden politikus csak a saját érdekeivel törődik, és azzal van épp’ elfoglalva, hogy minél nagyobbat ígérve megnyerje a választásokat (ami már most lefutott verseny szerintem, esetleg a 2/3-os többség lehet még lehetséges cél a jobboldalnak) ezzel az orruknál fogva vezetve (többek között) a rengeteg nyugdíjast? És tényleg olyan szűk látókörűek az emberek, hogy csak a saját érdekeikre hallgatva döntik el, hogy melyik pártra adják a voksukat? Tényleg egy szép új világ előszele az, hogy meg akarják szabni nekünk, hogy mit, és hogyan mondhatunk, mit gondolhatunk, publikálhatunk? Tényleg kapzsi zsidók akarják felvásárolni az országot kilóra? Tényleg jobb ha vigyázunk, mert lassan olyan az ország, mint Weimar volt, ahol fel-alá meneteltek a nácik? Tényleg ennyire rosszindulatú erőktől függve kell vergődnünk az életben maradásért ahelyett, hogy láthatnánk egy kicsit a napfényt is végre?

Ennyire szar az egész?! Nincs senki, aki látná, hogy rossz az irány, és hatalmában állna megváltoztatni azt?

Slota megint hallat magáról

Posted by JonC On február - 4 - 2010 ADD COMMENTS

A nyelvtörvény után a szlovákiai magyarság számára újabb csapást jelenthet a hazafiasság megerősítését célul kitűző javaslat, amely szerdán a szlovák parlament elé került. A törvény ötletgazdája Ján Slota, az SNS elnöke, aki azt szeretné, hogy az ország iskoláiban reggelente mindenki elénekelje a szlovák himnuszt, és ha minden tanteremben kifüggesztenék az ország címerét, zászlaját, a himnusz szövegét és az alkotmány bevezetőjét. E mellett minden állampolgárnak hűséget kellene esküdnie a Szlovák Köztársaságnak. A szövegben az is szerepelne, hogy külön tiszteletet érdemelnek az ország alkotmányos szervei, az államfő, a parlament és a kormány.

(forrás)

Az őszi Fico – Bajnai örökrangadó után (írtam is róla) újra kinyitotta a száját Szlovákia legnagyobb államférfija, az exautótolvaj alkoholista Ján Slota. Ha igazán bunkóparaszt szemellenzős turbómagyar lennék akkor azt is mondhatnám, hogy persze hogy ennyire erőltetnék a hazafiaskodást, elvégre egy olyan állam vezetői, amelynél még én is idősebb vagyok joggal érezhetnek némi kisebbségi komplexust, de ilyenre nem ragadtatom magam… Maradjunk annyiban, hogy felháborító, és nonszensz, hogy a csodálatos Unió megtűri, ha egy állam olyan negatív diszkriminációban “részesítsen” kisebbséget (nem etnikumot), mint ahogy azt a szlovákok (pontosabban az általuk megválasztott politikusok, törvényhozók) teszik. Az ilyen struccpolitika eredménye a fenti ötlet is, ezt az embert (és pártját, az SNS-t) már az őszi (és “karrierje” alatti folyamatos) magyarellenes  megnyilvánulásai után el kellett volna marasztalni, és lehetetleníteni… Mit vár az Unió? Megkapja ez a féreg a csillogó golyót a fejébe, az megoldaná a problémát? Nem lehetne kulturáltabban kiiktatni ezt a feszültségforrást, amelyet ő jelent, és folyamatosan mérgezi a két ország viszonyát?

Európa Slota pártja szerint: Magyarország nem is létezik…

Érdemes elolvasni, amit a Wikipedia ír róla, különös tekintettel a ‘Magyarellenes megnyilvánulásai‘ bekezdésre. Nálunk mikor mert akárki is ilyen kijelentéseket tenni bármelyik kisebbség ellen vezető politikusi posztban? Az állítólagos “civilizált” Európa tényleg megtűri az ilyen szennyeket? Elkeserítő…

Csak vége lett ennek is

Posted by JonC On november - 19 - 2009 ADD COMMENTS

Hosszú hetek vergődése eredménytelen küzdelme után mára virradóra kilehelte lelkét hazánk két kultúrálisan legmeghatározóbb intézménye: a Szépművészeti Múzeum, és a Nemzeti Színház Sláger és a Danubius Rádió. Százezrek – milliók lelkében támadt betölthetetlen űr utánuk. Egy egész nemzet gyászolja szegény Bochkor-t meg a Borost, hogy a Vonáról Vogáról ne is beszéljünk, és persze drámai körülmények között hallgatott el sómen Balázs, és hű barátja, Janika is. Aljas módon megnémították őket! Őket, akik lángoszlopként vezettek egy generációt át az igazságtalanság, és profitéhség tengerén, őket, akiknek egy elmésnek szánt beszólására kettényílt volna a Vörös-tenger is, őket, akik reggelente kínosan erőltetett poénkodását egy emberként nem tartotta cikinek sok-sok rajongójuk… És ennek vége… Nem szól tovább a rádió, elveszett a haza. Ma reggel a Nap is csak tétován kelt fel, a Föld is kicsit lassabban forog éjfél óta. Hiába volt minden, a társadalmi tiltakozás, a szimpátiakoncert Csárlival, és a többi zombival,  a majdnem kitört forradalom, a közös dudálás, a sírva betelefonáló Margit nénik hada, hogy a tegnap éjszakai virrasztásról ne is beszéljünk… Csak nem sikerült életben tartani őket…

Örök mementóként álljon itt ez a két videó, amely mutassa a messziről jött vándornak: ember vigyázz! Magyarországon nincs se Isten, se haza. Csak ORTT, politika, és pénz van. Gyalázat!

(Amúgy úgy volt, hogy fent maradok éjfélig, és magam veszem fel, de úgy döntöttem, hogy virrasszon emiatt akinek két anyja van, inkább kialszom magam végre.)

Becsődölt a Bombagyár

Posted by JonC On november - 9 - 2009 3 hozzászólás

Ezt se gondoltam volna, hogy valaha be fog következni: a bombagyar.hu szerkesztői (élükön Tomcat-tel) köszönték szépen az eddigi figyelmet, de ezennel úgy döntöttek, hogy bezárják a gyár kapuit. Mivel nem szeretnék bíróságra járni rágalmazás és/vagy becsületsértés okán (és itt most természetesen nem csak velük teszek kivételt, amúgy is óvakodni szoktam az alaptalan vádaskodástól), így nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni a döntés miértjét illetően. Tomcat szerint nem szeretnének kiégni, és túl nagy nyomás alatt kellett élniük, szeretnének kicsit élni is, míg a Gabucino néven futó szerkesztő azzal érvel, hogy Blogin (Tomcat hű társa) nőügye miatt kell megszűnnie az oldalnak. Ez finoman szólva is sántít, de jó, legyen ez az ok, mindenesetre Tomcat verziója jóval hihetőbb a számomra. Nekem, a kisembernek a gyomrom összeszorul még egy rutinigazoltatásnál (és csak a látszat kedvéért próbálok lazán viselkedni), ehhez képes ő(k) szinte nap, mint nap szembementek a hatalommal (ld. – egy kiragadott példaként – a legutóbbi pólós-buzirendőrös ügyet, amitől én aludni nem tudtam volna napokig, neki meg egy volt csak a sok közül, és nem is a legdurvább, sőt), és mégse omlottak össze. Hihetetlen bátorságról, és kitartásról tett tanúbizonyságot ez az ember, és ezt még akkor is el kell ismernem, ha nem feltétlenül értettem egyet a nézeteivel, sőt néha a céljai is érthetetlenek voltak a számomra, amikért harcolt (sőt, néha annyira nem érdekelt az egész, hogy kicsit nevetségesnek éreztem, hogy van, aki főállásban tud forradalmár lenni ebben az országban, és ha nem volt ellenség, akkor keresett magának újat). Igazából nekem a mai napig az volt a fő hajtóerő, amiért olvastam – főleg – őt, mert ugyanabban a vicces stílusban fogalmazta meg a vele történteket, amit annyira megszerettem anno a Terror News-ban is (erről bővebben itt, és itt olvashattok). Kiváló érzéke van például a párbeszédek megírásához, amit világ életemben irigyeltem tőle (ugyanis én nagyon béna vagyok ezen a téren). Szóval élveztem olvasni, akármiről írt, a többi szerkesztő viszont hidegen hagyott. Ahogy kivettem a szavaiból valószínűleg nem fog mostantól sehol publikálni (pedig akár a biciklizésről, meg a kutyáiról is írhatna, azt is szívesen olvasnám, sőt: azt olvasnám igazán szívesen), és ez elég szomorú számomra.

Talán sikerült megnyugtatnom mindenkit, hogy nem vagyok vérnáczi, és nem ideológiai alapon kedveltem a szóban forgó blogot, bár azt azért had tegyem hozzá, hogy valahogy könnyebb azonosulni az általuk közvetített gondolatokkal, mint mondjuk a Reakcióéval, de hangsúlyozom: a “mozgalom”, a hazamegváltás eme sajátos módja (ez a “csináljunk Táncsicsot Budaházy-ból” is csak röhejes volt szerintem) nem az én stílusom, mint ahogy az sem, hogy paranoiásra hazafiaskodjam magam, és mindenhol “idegenlelkűeket”, és minket felvásárolni akaró csúnya pajeszos zsidókat lássak (ha ilyen hülye lennék még a végén engem is ilyen könnyű lenne csúnya izraeli kapitalistákról szóló mesékkel beetetni, mint ebben az esetben a sokak által oly nagyra tartott kurucinfós szerkesztőbácsikat. A szánalmas talán a legmegfelelőbb szó, ami idekívánkozik, és én nem szeretnék ilyen lenni soha). Értem én, hogy valami változás kell ebben az országban, de nem hiszem, hogy pont bomberdzsekis kopasz szakmunkások fogják jobbá tenni a helyzetet (igen, általánosítottam). Fejjel a falnak – módszerrel nem lehet a jelenlegi mutyizós (de utálom ezt a szót, a hátamon feláll tőle a szőr), egymás között pályázatokat lezsírozós (lásd a néhány nappal ezelőtti villáminterjúmat), sikkasztgatós-elkúrós velejéig korrupt jelenlegi politikai elitünket leváltani, egész egyszerűen azért, mert már nem 56-ot írunk, és nem is szovjet tankok ellen kell harcolnunk. Egy polgárháború semmiképpen sem segít az országon, márpedig vannak olyan körök a hatalomban, akik a “divide et impera” (oszd meg és uralkodj) jól bevált módszerével próbálja egymásnak ugrasztani a magyarokat és a cigányokat, akik – annak ellenére, hogy koloncként lógnak a nyakunkon – mégse tehetnek az ország helyzetéről olyan súllyal, mint amilyennel egyes jobboldali emberkék próbálják őket beállítani. Nem hiszem azt, hogy bármi jóra is vezetne a romákkal való viszálykodás, és ezt annak ellenére mondom, hogy szinte naponta látok ingyenélő, nagyképű, mindenkibe belekötő, biciklit (és egyebeket) ellopó, kölcsönt vissza nem adó cigányokat, akiknek néha a látványuktól is elfut a düh. A vérük kiontása megoldhat bármit is? El kell érni, hogy a következő cigánygeneráció már kevésbé legyen antiszociális, és próbáljon beilleszkedni, és – már megint idealista vagyok, mert amit itt leírok évszázadok óta nem sikerült senkinek – szép lassan váljon hasznos rétegévé a társadalomnak (amilyenek voltak néhány száz éve, amikor még teknőt vájtak, vályogot vetettek, illetve késeket éleztek vándorlásaik során). Talán unokáink már látni fogják, hogy nincsenek cigányputrik, és nem a minél nagyobb gyerekáldást látják majd fő bevételi forrásnak.

Kicsit elkanyarodtam a fő témától, bár annyiban kapcsolódott ez, hogy sok jobboldali van annyira szűk látókörű, ostoba, és gonosz, hogy csak erre az egy problémakörre szűkít le mindent, pedig aztán ez is csak egy csepp (bár jó kövér) a tengerben.

Mindenesetre én egyelőre csak enyhén tartom veszélyesnek a magyarországi szélsőjobbos mozgalmat, azon a néhány barmon kívül akik kijártak romákat lövöldözni a többiek szerencsére megelégednek a Kárpátiás póló viselésével, és a kopaszra nyiratkozással, tettlegesség még nem történt tömeges méretekben, és adja ég, hogy ne is történjen. Kicsit azért megijedek mondjuk, amikor ilyen videókat látok (pedig én szerintem nem tartozok abba a körbe, akiknek félnivalójuk lenne akár így akár úgy):

Amit a videón látunk, az mind szép és jó, régi értékeink elpusztítása, és az idegenszívűek térnyerése úgymond örökzöld sláger bizonyos körökben. Igyekszek a továbbiakban nem ennyire cinikus lenni, mert szeretném azt hinni, hogy ezek az emberek nem csak simán belehülyültek a paranoiába (mert abba azért egész könnyen bele lehet), hanem valóban féltik hazájukat, és csak ez ellen szeretnének tenni. Amikor mondjuk először feltűntek betyárruhában volt némi halk kacaj azok között akiknek megmutattam, de a végén látható tekintélyes méretű mellizmok mindenkit meggyőztek, hogy igazi sportemberekkel állunk szemben. De: nem rájuk van szükség! Nem lőfegyverekkel pózoló harcművészek kellenek nekünk, hanem józanul gondolkodó politikusok, polgármesterek, tisztviselők! Egy maréknyi magát Rózsa Sándor leszármazottjának tartó jókötésű jobbos érzelmű fiatalember maximum arra jó, hogy tovább fokozza a cigányokban a félelmet (merthogy ők lesznek a “célközönség”, nem a politikai elit, azt is tutira veszem), ami rossz vért szül. Ha egy népcsoportot folyamatosan rettegésben tartunk, annak általában a sarokba szorított patkány reakciója szokott lenni a vége, és végül szélsőséges ellenreakcióba csaphat át a félelem (lásd Amerika, és a Fekete Párducok [1] nevű színesbőrű mozgalom, amely a rasszizmussal vette fel a harcot néha elég durva eszközökkel).

Szóval jó lenne, ha az ügyes kezű animátor nem ilyen filmecskék renderelésével múlatná az idejét, hanem mondjuk megcsinálná a Vukk 2-t úgy ahogy kellett volna, vagy egyéb kevésbé veszélyes területen kamatoztatná a tehetségét. Iszonyatosan veszélyesnek érzem az ezzel való felelőtlen játszadozást, és azzal, hogy előre láthatóan egy második Gárdát akarnak létrehozni (esetleg kicsit radikálisabbat) máris nyilvánvaló, hogy ők is rossz célpontra álltak rá, amikor úgymond hagyták elterelni a figyelmüket a valós veszélyekről.

Nagyon antirasszista dumának hangzik amit nyomok (tisztában vagyok vele), de bennem is jó adag ellenérzés van velük szemben. Nem fogom elfelejteni a Kozma-gyilkosságot, amelyet a magát maffiózóvá felküzdő rétegüknek “köszönhettünk”, és nem fogom elfelejteni a velük szemben tapasztalt pozitív diszkriminációt, amelynek tudatában elszemtelenedve engednek meg maguknak sok pofátlan, és aljas húzást (emlékszem, volt a gyárban ahol dolgoztam egy másfél méter magas cigányfaszi, aki éjszakásban például a raktárban aludt a targoncán, bent a csarnokban meg állt a munka miatta, meg hasonlók, és amikor odakerült a sor, hogy kirúgják, akkor egyből feltette a százezer forintos kérdést: “most ezt azé’ me’ cigány vagyok?”, szerencsétlenségére emberére akadt, mert az üzemvezető azt válaszolta “nem tetszik? menj az ombudsmanhoz!”), és még nagyon sok undorító dolog a számlájukra írható. De tisztában kéne lennie a jobb oldalnak is két ténnyel: 1. nem ők a fő okozói a szarnak, amiben az ország van 2. nem lehet fegyverrel békét, és jobb világot teremteni. Amíg ezt nem látják be, addig csak egy helyben toporgás, és röhejes Y-terves, rendőrökkel verekedős, cigányok előtt masírozós módszerek fognak a rendelkezésükre állni. Ez pedig nem elég. Ezt már felismerte a Jobbik, és hatalmas szimpátiával fogadta az a néptömeg, amely megcsömörlött a Fidesz-MSZP duótól. Én mégis félek, hogy nem biztos, hogy jó párthoz menekültek a jelenlegiektől, talán jobb lenne, ha ezek az emberek nem mennének el szavazni jövőre…

[1] A ’60-as évek vége felé kezdtek lecsengni a polgárjogi mozgalmak és a feketék megsegítését, védelmét már senki nem tartotta igazán fontosnak. Igazából a többség úgy gondolta, hogy Dr. Martin Luther King Junior elért mindent, amire egy afrikai-amerikainak szüksége lehet. Persze négernek lenni abban az időben sem számított épp kellemesnek. Valószínűleg azért is szerveződtek olyan fekete közösségek, akik nem akartak nagy lépéseket tenni, vagy szónokolni az egyenjogúságról, mindössze megvédeni magukat. Mind közül a leghíresebb a Fekete Párducok közössége, vagyis a BPP (Black Panther Party for Self-Defense) volt. A Fekete Párducok elsődleges célja valóban az önvédelem volt. Mindössze azért alakultak meg 1966-ban, hogy kiálljanak azokért a jogokért, amiket végre megkaptak, de még mindig nem járt mellé tisztelet és megbecsülés. További céljuk a nők esélyegyenlőségének elérése volt. Legfőbb eszközük a média volt és sokan ismerték őket, mert a szórólapok, graffitik, művészeti alkotások országszerte hirdették a szervezet létezését. (Azt azért had tegyem hozzá, hogy olvastam róluk kevésbé pacifista módszereket is…-JonC)
(forrás) (cikk róluk a Wikipedia-n)

Köszönet Yettencsnek, hogy felhívta a figyelmemet a videóra!

Civakodó kiscsoportosok

Posted by JonC On szeptember - 16 - 2009 4 hozzászólás

Jó, tudom, hogy nem szép dolog ennyire ledegradálni két kormányfőt, mégis talán jó hasonlat rájuk, mivel ha félretesszük a diplomáikat, vélt vagy valós érdemeiket, és éltes korukat, akkor a kislapátért veszekedés szint környékén kell keresnünk tetteik mozgatórugóját. Pedig mindketten egy oldalon állnak (politikailag legalábbis mindenképpen), korban is megközelítőleg összepasszolnak, igazából jobb lenne, ha inkább a fociról beszélgetnének sörözés közben ahelyett, hogy különféle módszerekkel próbálják kelteni a hangulatot, hogy feszültséget szítsanak a két ország népe között. Ennek az lehetett volna (mert most már úgy fest, hogy szerencsére jogos a feltételes mód) a vége, hogy sorozatossá váltak a magyarok elleni támadások (ahogy megtörtént már ez néhány éve, amikor szélsőjobbos fiatalok megvertek egy utcán magyarul megszólaló lányt), és persze ugyanez várt volna a hozzánk látogató szlovákokra is.

Fico VS Bajnai

Ha valakinek nem vált volna nyilvánvalóvá az eddig leírtak alapján én most a szlovák-magyar viszonyról, a Fico-kormány által bevezetett nyelvtörvényről, és annak hatásairól beszélek. Pár hete másról se szól a külpolitikánk, mint hogy Fico mit nyilatkozott, Gordon mit publikált szlovák lapokban, ki kit mivel vádolt meg éppen. Dedó. De miért is van ekkora ellentét a két ország között? Vannak alapjai ennek az egésznek, és bár pártatlan nem tudok lenni magyarként, de mégis úgy gondolom, hogy az 1968 augusztus 21.-én történt támadás[1], ami Csehszlovákiát érte mégse hat ki akkora súllyal napjainkra, mint mondjuk a hozzájuk tőlünk 1920-ban elcsatolt 61633 km²! Ráadásul – ha mai fiatalként struccpolitikát folytatnék – azt is mondhatnám, hogy kit érdekelnek már ezek a 80-90 évvel ezelőtt történt események, jó elvesztettünk pár tízezer négyzetkilométert, de maradt legalább 93 036, örüljünk neki! (Még mielőtt valaki betámadna, ezzel a felfogással nem értek egyet, mert igenis hatással vannak mindennapjainkra is ezek a közel száz éves “sztorik”, csak ehhez kéne kicsit gondolkodni is, hogy az ember belássa…)

A nemzetiségek megoszlása az elcsatolt területeken

Tehát van ez a tinédzser ország (16 éves a szentem), amely népességének  9,7%-a magyarnak vallotta magát 2001-ben. Ez a kábé félmillió ember bizony nem betelepült oda, hanem ősidők óta ott élt, csak közben – hogy a CAFB zenekart idézzem – átgázolt rajtuk a történelem. Ők nem idegenek ott, nekik ott van eltemetve még az ük-ük-ük-ük-ük-ük-üköregapjuk is, és bizony már a szóban forgó öregúr is magyarul kérte a lovát, amikor harcba indult. Ők a mai napig magyarul beszélnek, és bár gondolom nagy részük érti a szlovákot is, mégis otthon, baráti körben a magyar lehet a megszokott nyelv. Bár a szlovák nagykövettől kezdve a kormány több tagjáig (beleértve Ficót is a maga bájos stílusával) mindenki igyekszik leszögezni, hogy ez a törvény rájuk, azaz a közemberekre nem fog vonatkozni, én mégis kicsit félek tőle, mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa szerint is vannak benne homályos pontok, amelyek alkalomadtán épp elegendőek lehetnek a törvény jogkörének khm… kiterjesztésére. Na itt kerülhet szar a palacsintába, de durván. Nem szeretném, ha megélnénk azt, hogy a rendőr megbírságoljon akárkit is, mert a hivatalban magyarul merte kérni az illetékbélyeget. Bár az EU-ban ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, most már nem vagyok ennyire biztos ebben, mivel a konfliktus kezdetekor se nagyon reagáltak a megkereséseinkre (erre mondta a Bajnai, hogy olyanok ők, mint két óvodás, és az EU az óvónéni… nos akkor ez egy nagyon rossz pedagógus, mert őt nem érdekli, ha Pistike végighúzza Katikát a mászóka rácsain mintegy erődemonstráció gyanánt).

Ami viszont bizakodásra ad okot, hogy tót barátaink húzzák-halasztják a büntetések kiszabását, mindenféle okokra hivatkozva, valószínűleg azért, mert “kicsit” kapják az ívet nyugat felől, hogy “srácok azért ezt mégse kéne ám!” (Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy pejoratív jelzőkkel csak a hatalmon levő politikusaikat illetem, a szlovák néppel nekem személy szerint semmi bajom. Érdekes viszont, hogy egy ilyen törvény bevezetése úgymond társadalmi támogatottság mellett mehet végbe! Érdekes adalékokkal szolgál ehhez a megállapításhoz ez a kis felmérés, amely szerint a szlovák tizenévesek többsége azt szeretné, ha magyarul nem szabadna beszélni az utcán…)

Mindent összevetve gusztustalannak tartom amikor egy politikus “ősi” sérelmekre hivatkozva aktuálpolitikai előnyt próbál kovácsolni egy népcsoport módszeres elnyomásából. Amin csodálkozom, hogy a másik nagy kedvencem, Slota nem nyitotta még ki a pofáját az üggyel kapcsolatban (illetve már kinyitotta, csak mindenki leszarja), mert az még olaj lehetne a tűzre a régebbi aranyköpései alapján.

[1] A Varsói Szerződés öt tagállamának – Bulgária, Lengyelország, Magyarország, NDK, Szovjetunió – hadseregei mintegy 600 ezres létszámban 1968. augusztus 20-ról 21-re éjjel lépték át a csehszlovák határokat, hogy erőszakkal vessenek véget az Alexander Dubcek kommunista pártfőtitkár nevével fémjelzett reformfolyamatnak és liberalizációnak. Míg négy ország katonái néhány héten belül kivonultak az országból, s szovjet hadsereg tartózkodását szerződéssel törvényesítették, s a mintegy 90 ezer szovjet katona végül 23 évig maradt “ideiglenesen” Csehszlovákiában. (forrás)


Top 5 post



Érdekesség még, hogy 796 darab post, és 2678 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 vendég, 3 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek