Most legszívesebben a politikai helyzetről írnék, de fogja a faszom ilyen szar témával indítani a boldog új évet.
And now for something completely different, inkább nézzünk önfeledten hempergőző jegesmedve kölyköt, hátha attól egyszer csak beköszönt a boldogság az országban:
Elsőre talán fel sem tűnik, mintha semmi se változott volna. Ugyanaz a zöldes alaptéma (már akinek ugye), ugyanazok a szar poénok, ugyanaz a kockáknak erős izgalmi állapotot okozó felhozatal… ámde ez csak a látszat. Ma, majd’ két évvel a blog jelenlegi formájában indulása után (kicsit szomorúan kell megjegyeznem, hogy ennyi idő alatt sem sikerült megtanulnom normálisan fogalmazni) újabb gyökeres, és mindent felforgató módosításra szántam el magam, amely jóval túlmutat egy mondjuk ennél szebb alaptéma beüzemelésénél (különben sincs ennél gyönyörűbb!).
Hölgyeim, és uraim, engedjék meg hogy bemutassam Önöknek a kommentelési szolgáltatást, amely mostantól üzemben van a blogon! Mától működik, és minden tekintetben túlmutat az eddig használt csúnyácska megoldáson a motor, melynek neve DISQUS, és most hogy végre úgy-ahogy bekonfigoltam úgy érzem, hogy már régen meg kellett volna lépnem ezt. Csak pár vonása, ami miatt szerintem maradni is fog:
Az alábbi vonásai pedig az én életemet könnyítik meg:
)Egyelőre úgy érzem minőségi csere volt, nem véletlenül használja a külső kommentrendszert használó weboldalak több mint 75%-a ezt (legalábbis ez a felmérés erre az eredményre jutott).
Amúgy – ha már így belemelegedtem a hegesztésbe – rendbe raktam még egy régóta húzódó problémát az oldalon: a választható Twentyeleven téma oldalsávjáról hiányzott a témaváltó menü, ergo ha átváltottál rá nem tudtál visszaváltani (maximum a vonatkozó cookie törlésével). Jelentem ez is működik mától – egészen a következő WordPress frissítésig, ami majd jól felülírja amit módosítottam a kódban
(Visszatérve a DISQUS-ra: köszönet a hongkiat.com-nak, hogy újra eszembe juttatta ezt a remek tool-t! )
… a sötétbe, ahonnan valami gusztustalan szorcsogás zaja szűrődik ki?
Nekem muszáj volt… a Dead Space című űrhorror hamarosan kielemzésre kerül a blogon!
Ahhoz képest, hogy részemről mindent megtettem azért, hogy ma már ne legyek szarul, ne legyek komplett zombi, és ne émelyegjek kisebb-nagyobb intenzitással valahogy mégse akar összejönni ez a “jól érzem magam a bőrömben” életérzés már napok óta. Pedig tegnap még – otthagyva csapot-papot, GTA4-et, Fallout3-at – jó korán (~11 óra) le is feküdtem, ma minél tovább kitoltam az ébredést, reggel ittam egy jó erős kávét is (mondjuk azt lehet, hogy nem kellett volna), ám mindez hasztalan volt: itt van délután 1 óra, és kábé ugyanúgy érzem magam, mint hétfőn: hányinger, leszedáltság, élőhalott-attitűd. Valaki kitalálhatná már, hogy mivel lehet ezt kúrálni, mert nagyon kezd elegem lenni belőle.
Beteg vagyok megint. Legutóbb – nini, mire jó a blogolás, visszakereshettem könnyedén – december elején voltam halálomon, ami majdnem kereken négy hónappal ezelőtt volt. Nem mondhatnám, hogy túlzottan acélszilárd pilléreken nyugszik az immunrendszerem, legalábbis ahhoz képest, hogy mások több évig is kihúzzák két dokilátogatás között.
Tegnapelőtt este kezdődött: miután egész nap össze-vissza zabáltam, mint egy idióta (ezalatt értsd: krumplifőzelék, krémes, májkrémes kenyér, stbstb…) még a nap koronázásaként megittunk egy üveg vörösbort, és három sört (bár a sörök is délután kerültek elpusztításra). Vasárnap reggel megtörtént az, ami 26 évem alatt soha: reggel fél hétkor rohanhattam a WC-re, hogy egészséges rókakölyköket segíthessek a világra. Nem is tudom idejét annak, hogy mikor volt ilyesmire precedens úgy, hogy épp nem vagyok masszív alkoholos befolyásoltság alatt, most sikerült végre ezt is elérnem az életben. Utána jött a többi kellemes tünet, melyeknek részletezését nem kívánom karakterekbe önteni, maradjunk annyiban, hogy hőemelkedés, és ízületi fájdalom is boldogította a vasárnapi pihengetésemet.
Ma – többek között ezért is – meglátogattam az üzemorvos nénimet, aki – miután vázoltam neki a szitut egy rosszalló pillantással kísérve – megjegyezte, hogy “és így bejött dolgozni?”. Végül aztán kifejtettem neki, hogy ez a második napom az új csapatomban, és nem szerettem volna egy hét táppénzzel indítani a karrieremet. Persze őt ez nem nagyon hatotta meg, és javasolta, hogy azé’ csak nézzek már haza a háziorvosomhoz Pápára, hogy beutalhasson tüdőröntgenre (merthogy nagyon szúrt tegnap még a hátam, de ő nem hallott semmit a sztetoszkópjával… fura). Kaptam is tőle egy szép igazolást, hogy ő küldött haza, de én – egyelőre – szembeszegülvén az akaratával megpróbálom kihúzni a dolgot hazautazás nélkül, és hősiesen tűröm a hidegrázást, és a szar közérzetet, mindezt a munkám miatt
Mindezt azért is fontosnak tartottam lejegyzetelni ide, hogy ne keltse senki halálhíremet, ha esetleg a héten már nem, vagy csak nagyon kevés post lesz: ez nem jelentené azt, hogy neki kell állni koszorúra gyűjteni, csak annyi, hogy mégis megadtam magam, és elzúztam haza fetrengeni (és ott ugyebár nincs net). Remélem, hogy ti rendben vagytok, és csak én vagyok ilyen rohadt tápos
Mi a dilemma? – kérdezi Kohn a rabbit.
Erre a bölcs rabbi így válaszol:
- Disznóhús ingyen.
Hasonló dilemmába kerültem én is ezen a csodálatos februári estén: mivel hirtelen beütött a jóvilág (= felvettem a melegétel-utalványomat a cégnél) úgy döntöttem, hogy meglepem magam egy pizzával. Mivel a kedvenc legtöbbet igénybevett pizzériámnál van olyan akció, hogy ezer forint feletti rendelésnél az emberhez hozzávágnak egy kupont (amiből tizet összegyűjtve egyenes út vezet az ingyenpizza felé), így – jó fogyasztó módjára manipulálható módon – hozzácsaptam még egy gesztenyepürét is a cehhez. Jött is vala a futár (egészen korrekt 35-40 perc elteltével), átvettem a kaját… és akkor nézem, hogy mit is szállítottak le nekem püré helyett:
Ez nem igazán gesztenyepüré… viszont én azt rendeltem, sőt a blokkon is az szerepel! Ránézésre el se tudtam dönteni mit is kaptam, de első felindulásomban megírtam nekik a véleményemet a dologgal kapcsolatban emigyen:
szerintem ez nem gesztenyepure volt… nem kellett volna felhivni es megkerdezni, hogy jo lesz-e ez is??
Eddig teljesen snassz a történet: nem azt kaptam amit kértem, rohadjanak meg – mongyanak le ésatöbbi. A kíváncsiság kedvéért visszatévedtem a weboldalra, ahol leadtam a rendelést, és elképedve tapasztaltam, hogy bizony ez a – mint közben kiderült – gyümölcsrizs kicsit másabb árfekvésben tanyázik, mint az általam rendelni kívánt gesztenyepüré:
Summázva: bár nem ezt kértem, ezt kaptam, de az áránál jóval olcsóbban… jogosan írtam meg nekik a fenti háborgásomat? Ez dilemma a javából!
Ma szerettem volna törölni a blog csoportját a Facebook-on, mivel már kb. egy hete létezik néki fanpage-e, ami sokkal tisztább szárazabb, és biztonságosabb érzés, mint a csoport (pl. fenpédzsnél a tagok üzifalára is tudok írni, ha pl. új post van, vagy ha világmegváltó gondolataim támadnak, míg groupnál ez nem funkcionál). Na okosan utána is néztem, hogy ezt milyen módon lehet megejteni, és meglepődve konstatáltam, hogy – az eddig vérprofinak és átgondoltnak tűnő rendszer röhejesen amatőr módon – csak úgy engedi törölni a csoportot, ha az összes tagot egyesével kirúgod, majd – mintegy szuicidális aktusként – magadat is exitálod. Ez az én esetemben nem is volt olyan durva, de mit szóljon egy olyan admin, akinek mondjuk van párszáz tag a group-jában? Végigklikkelni mindet finoman szólva is idegesítő lehet… (esetleg vmi Greasemonkey-kieggel automatizálni lehet, de akkor is iszonyat amatőr megoldás szerintem). Mindenesetre kidobáltam azokat, akiket értem, majd – abban a hitben, hogy már csak én maradtam a süllyedő hajón – szépen ráklattyintottam a nevem mellett virító ‘Eltávolítás’ ikonra. Nem kellett volna… ugyanis maradt még négy emberke akik kimaradtak a szórásból
Jelenleg ott tartunk, hogy:
én pedig már nem tudom magam újra kinevezni adminná, így akiket nem rúgtam ki megmaradtak tagnak, ergo nem törlődött a csoport. Megkérném őket (ha már úgyis törzsolvasóim), hogy legyenek kedvesek a group oldalán bal felül található ‘Kilépés a csoportból’ opció segítségével kilépni, hogy végre az örök bitmezőkre küldhessem ezt a nyüveket, ha már ilyen kis ügyes voltam (és persze a Facebook is ilyen dilettánsan van megcsinálva)! Köszönöm előre is!
Elvileg mostantól a régóta hanyagolt Twitter-fiókomban is nyoma lesz a blogra íródott postoknak. Hádejóisezgyerekek!
Két fontos dolog történt ma este:
1. kicsit olvashatóbb végre az alapértelmezett téma betűtípusa (kemény meló volt megcsinálni)
2. csináltam teát, csak a filtert felejtettem ki (majdnem) belőle.
Sebaj, visszasírom még ezt a kis hülyeségemet, amikor majd olyan öreg leszek, hogy pisilés után elfelejtem eltenni. Idővel meg majd előtte elővenni. Alig várom…
A pár napja kiírt siklónév-szavazást ezennel lezártnak tekinthetjük, mivel mostanra már nem csurrannak-csöppennek az ötletek. A következő verziók érkeztek:
Szóval szegény ártatlan állat kapott hideget-meleget (pedig nagyon aranyos a szentem, mondjuk az egerek máshogy nyilatkoznának erről), de legalább szereztetek néhány kellemes percet nekünk (azaz nekem, meg a tulajnak, aki szintén kapta a javaslataitokat). A zsűri nehéz helyzetben volt (váá, mekkora sablonduma! 
), de hosszas mérlegelés után mégis csak akadt egy név, amely kettős jelentése miatt nagyon megtetszett nekünk. Ez a név pedig a következő:
(Dobpergés)
Érdekesség még, hogy 679 darab post, és 2330 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 3 vendég - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.
agymenés ajánló android anyjukat art blog borong brutális durva elemzés elmélkedés elvont emmándöfi game gondolkodik hasznos help! helyzetjelentés hosszú írás humor hétfőpost hír kockulás komoly közélet leírás link minecraft nosztalgia politika poén program retro röhej saját stuff szolgközl sztori szósölnetvörk technikai probléma társadalom társadalomkritika villámpost zene észtoszt örülünk
WP Cumulus Flash tag cloud by Roy Tanck and Luke Morton requires Flash Player 9 or better.
