Nem, nem az örökös leterheltség jött ki rajtam ilyen nyilvánvaló, és feltűnő módon, mindössze arra próbáltam utalni, hogy – kihasználván azt, hogy nem születtem mondjuk Kínába, vagy valami hasonlóan demokratikus országba – a holnapi napomat bizony voltam oly’ bátor, és kivettem szabinak. Ennek köszönhetően többek között elkerülhetem a péntekente jelentkező tömegnyomort a buszon, pedig az a kedvenc részem a héten (Veszprémig végigállni az egy órás utat úgy, hogy majdnem elájulsz olyan fáradt vagy egész egyszerűen csodálatos dolog). Úgyhogy a mai nappal vége a hétnek a számomra, megyek délután haza, eszek főtt kaját, és fetrengek kedvemre néhány napot. Ennek örömére ma még lesz néhány post, de a hétvégét valószínűleg piálással pihenéssel fogom eltölteni, nem gép előtt görnyedéssel 🙂
