Komolyan úgy érzem valami gond lehet. Mostanában valahogy jobban leköt a zene, és a könyvek, mint a net, meg a programok elemezgetése. Ma például kifejezetten szétuntam a fejem egy viszonylag gyors kapcsolattal rendelkező számítógép társaságában, ami nem volt eleddig jellemző rám (vicc, csak eszembe jutott: mi volt a legkomolyabb kapcsolatod életedben? 20/10 MB :)). Meguntam a Reader-ben olvasgatást, az Index-et, a Velvetet, a WordPress pluginok bújását, az MSN-t, a hülye flashjátékokat, a Facebook-ot (amelynek egyik alkalmazásából ma megtudtam, hogy valszeg február 20.-án nemzettek, jajdejónekem), az iwiw-et, a blogokat amik eddig lekötöttek, egyszóval mindent. Többet voltam kint az udvaron, meg a büfében, mint előtte bármikor, és semmiféle késztetést nem éreztem arra, hogy a gép előtt dögöljek. Most se szívesen ülök itt, de ha nem tenném, akkor hogyan írnám meg, hogy mennyire nem szeretek itt ülni? 
Abban is megnyilvánul ez az „ijesztő” (inkább örömteli) tendencia, hogy újra kezdem felfedezni a zene erejét, ma például egész nap nem hagyott nyugodni ez a csodás kis mjúzik:
You’d better bend, before I go on the first train to Mexico…egész fülbemászó dallam, nemde? A végén amúgy még nekiállok újra emberek közé járni, meg kocsmázni, jajmilesz velem
Helyes, helyes… még végén kiderül, hogy a kommentjeim befolyásolnak tudatalatt.