Hosszú hetek vergődése eredménytelen küzdelme után mára virradóra kilehelte lelkét hazánk két kultúrálisan legmeghatározóbb intézménye: a Szépművészeti Múzeum, és a Nemzeti Színház Sláger és a Danubius Rádió. Százezrek – milliók lelkében támadt betölthetetlen űr utánuk. Egy egész nemzet gyászolja szegény Bochkor-t meg a Borost, hogy a Vonáról Vogáról ne is beszéljünk, és persze drámai körülmények között hallgatott el sómen Balázs, és hű barátja, Janika is. Aljas módon megnémították őket! Őket, akik lángoszlopként vezettek egy generációt át az igazságtalanság, és profitéhség tengerén, őket, akiknek egy elmésnek szánt beszólására kettényílt volna a Vörös-tenger is, őket, akik reggelente kínosan erőltetett poénkodását egy emberként nem tartotta cikinek sok-sok rajongójuk… És ennek vége… Nem szól tovább a rádió, elveszett a haza. Ma reggel a Nap is csak tétován kelt fel, a Föld is kicsit lassabban forog éjfél óta. Hiába volt minden, a társadalmi tiltakozás, a szimpátiakoncert Csárlival, és a többi zombival, a majdnem kitört forradalom, a közös dudálás, a sírva betelefonáló Margit nénik hada, hogy a tegnap éjszakai virrasztásról ne is beszéljünk… Csak nem sikerült életben tartani őket…
Örök mementóként álljon itt ez a két videó, amely mutassa a messziről jött vándornak: ember vigyázz! Magyarországon nincs se Isten, se haza. Csak ORTT, politika, és pénz van. Gyalázat!
(Amúgy úgy volt, hogy fent maradok éjfélig, és magam veszem fel, de úgy döntöttem, hogy virrasszon emiatt akinek két anyja van, inkább kialszom magam végre.)
