(Tudom-tudom… a látszólagos paradoxon ellenére megtörténhet az ilyesmi, de ettől függetlenül szerintem vicces.)

Igazi kelet-európaiként egyből felröhögtem az alábbi képen, amit a Deviantarton (pontosabban a Hongkiat egyik tematikus gyűjteményében) találtam ma:

Robot in disguise by *spybg on deviantART

Ami igazán érdekes vele kapcsolatban az nem az, hogy egy Transformers Trabant látható rajta, hanem az, hogy készítője elérhetővé tett néhány olyan képet is, amelyen a készítés fázisai láthatóak. Íme, így készül a 3D-s grafika kétmillió poligon felhasználásával:

Akinek megtetszett a végleges mű, az letöltheti 3280X1700-as felbontásban a fent már említett Deviantart-oldalról.

A félkész státuszú képeket innen szereztem.

Találtam két képet, amelyek megtekintése NSFW kategóriába esik: az embernek megindul a nyálelválasztása, erős izgalmi állapotba kerül, és mindenáron szeretné megkapni ezeket a szépségeket! Most komolyan: ti nem indultok be ettől a látványtól?

Tovább »

Végre elérkezett ez a pillanat is: ma életemben először úgy tartottam a kezemben egy zsír új processzor dobozát, hogy tudtam, hogy ez az én gépembe lesz, nem haveréba, esetleg az épp aktuális főnököm egyik ismerősének a gépébe (amelyet velem rakatnak össze, mert én értek hozzá). Nem, ma megtört a jég: a doboz az enyém volt, a tartalma meg pláne 🙂 Alaplapot is hozott a futár, bár ez már ismerős érzés volt, ugyanis a jelenlegimet is zsír újan vettem még 2-3 éve. Amúgy a céghez rendeltettem a cumót (így jár az, aki 8-tól 5-ig melózik: akkor szabadul a gályából, amikor már bezárt minden bolt, illetve a futárcégek is csak felárral hajlandóak szállítani), kifizettem a futárnak, és nagy boldogan loholtam befele a hatalmas dobozzal, hogy majd a helyemen jól szemügyre veszem a tartalmát, amikor egy dörgedelmes hang a következő szózatot intézte hozzám a portánál: „abban a dobozban mi van?”. Közöltem vele a tényállást, miszerint számítógép-alkatrészek, mire ő felhívta a figyelmemet az egyik kirakott figyelmeztető írásra, amelyen nagy piros betűkkel (úgy a negyedik sor környékén, a lőfegyver, és szúró-vágóeszköz alatt) ott figyelt az erre vonatkozó tiltás is. Kénytelen voltam riadóztatni Peti barátomat, hogy ugyanmár nyissa ki a kocsiját a parkolóban, had tegyem bele a cuccot, szóval sajnos csak most – hazaérvén az albérletbe – tudtam tüzetesebben szemügyre venni a szajrét. Az erről készült képeket alant találjátok:

Ez meg a  proci maga (még a dobozában):

Most őszintén: nem gyönyörűek? Na oké, a proci annyira nem, de az alaplap azé’ meg van dizájnolva rendesen 🙂 Még jó is, hogy ilyen esztétikus, különben megunnám a hátralevő másfél két hétben a látványát, tudniillik kábé ennyit kell még várnom, hogy a bolt kiszállíttassa nekem a memóriát is, amit rendeltem hozzá… addig nézegetem 🙂

Ez a kedvencem

Jópár kilométer legyaloglásába került ugyan, de mégiscsak sikerült lőni pár jó fotót, amelyek alapján mégiscsak korrigálnom kell a korábbi véleményemet: mégse annyira ronda ez a város, mint amennyire eleinte gondoltam.

Elérhetőek ezen a linken (Picasa-album), továbbá Feri kollegám is feltöltötte a sajátjait ide.

… megleli a szépséget ebben a gusztustalan német városban:

Ma is eredményes napom volt:

És ezzel kiléptem a szerverről 🙂

Délutánra össze fogom szedni magam, és megírom, hogy milyen volt a hétvége net nélkül, de addig is tessék elgondolkodni azon, hogy most neki jó-e (á, nem vagyok fáradt, dehogyis) rossz-e az, hogy nem tudja, amit mi, vagy jobb neki a tudatlanság:

Johnny, a színvak kisfiú még mindig azt hiszi, hogy 14 másodperc alatt kirakta a  Rubik-kockát

Tegye fel a kezét, aki el tudja képzelni, hogy hogyan játszódhatott le az a jelenet, amiről a cetli írója panaszkodik:

Nehezményezem, hogy az egyik hölgy rápisált a kövekre! Ezzel akarta párásítani a szaunát! A vezetőség válasza: Hát ez van. Sajnáljuk!

(A kép a fehérvári Magma fitness centerben készült.)

Ez a legszebb dolog, amit ezen a télen láttam. Komolyan.