Ráktalicska

… hogy görbíti a teret…

Archívum a(z) ‘mjúzik’ kategóriához

A Hold sötét oldala 8 bitbe öntve

Posted by JonC On április - 20 - 2010 6 hozzászólás

Egész egyszerűen hihetetlen, hogy a régi idők számítógépeinek csipogóiból miket ki lehet hozni: ma például ráakadtam egy szent őrült oldalára, aki a NES hangchipjén megkomponálta a Pink Floyd zseniális Dark side of the Moon című albumát 🙂 Márcsak azért is újszerű ez a project, mert általában fordítva szokott történni mindez, azaz a régi klasszikus dallamokat szokták egyes elvakult fanatikusok modern hangszereléssel megbolondítani, elég ha csak a Press Play on Tape nevű zenekart, vagy a rengeteg techno- és egyéb remixet említem (ezen az oldalon van jónéhány), bár az igazi nagy döbbenetet nemrégiben számomra ez a csodálatos videó okozta:

Ez a holland szimfonikus zenekar a tipikus példája annak, hogy néha – bár sajnos elég ritkán – egész jó dolgok sülhetnek ki abból, ha két egymástól teljesen idegen zenei stílust összeboronálunk 🙂

Szóval általában modernebb köntösbe bújtatják a kedvenc 8 bites zenéinket (ajánlott “irodalom”: Supremacy, Monthy on the Run, Giana Sisters, Commando… a satöbbi erősen indokolt), de hogy úgymond analóg muzsikát alakítsanak “prüntyögéssé” az még viszonylag ritka (most hirtelenjében Lady Gaga néhány száma jut eszembe, amik átestek ezen a konverzión, lásd ez a videó), olyanról pedig eddig még soha nem hallottam, hogy egy teljes albumnyi zene jusson erre a sorsra. A Moon8 nevű kezdeményezés pont erről szól, mivel – ha letöltjük a röpke 58 megát a készítő weboldaláról – meghallgathatjuk a fentebb említett 1973-as nagylemezt, amelyen olyan slágerek figyelnek, mint a Money, vagy a Breathe.

A borító -stílusosan pixelekből megrajzolva

Hasonlítsuk kicsit össze az eredetit az átirattal! Példának a Money-t vettem, mivel azt ismerhetik talán a legtöbben, nézzük hogy hangzik eredetiben:

Pink Floyd – Money

És most íme a NES-es változat:

Moon8 – Money

A különbséget zongorázni lehet, ugye? Persze tisztában vagyok azzal, hogy csak az ilyen igazán elborult kockák fognak örömet találni benne, mint amilyen én is vagyok: annak idején konkrétan rákötöttem a C64-emet kábel segítségével apám viszonylag komoly kazettás deck-jére, és telivettem két kilencven perces kazit a kedvenc zenéimmel (emlékszek, volt egy Tetris, aminek a soundtrack-je huszonvalahány perces volt, és annyira tetszett, hogy felvettem az egészet – most nézem, hogy valami állat fel is rakta Youtube-ra :D). Szóval csak saját felelősségre tessék hallgatni, mert olyan, mint mondjuk Kiszel Tünci naptárai: csak az igazán elvakult rajongók tudják értékelni.

Aki kíváncsi, hogy hogyan szólhat a progresszív rock nagy öregjeinek teljes albuma 8 bit-esítve, az erről az oldalról töltheti le!

Kockametál estére

Posted by JonC On március - 8 - 2010 2 hozzászólás

Nyomják az arconpörgést a party animalok!

Fotelban hájt eresztő nőt csak monitoron látott szemüveges testvéreim! Unjátok már, hogy nincs zene, ami kifejezetten nektek szólna? Ami hűen bemutatná, hogy milyen érzés a lootolás World of Warcraft-ban, vagy hogy milyen heroikus tud lenni a virtuális hadszíntereken elbukás a szent zászló védelmében utolsó halálhörgésetekben is a klánotok nevét suttogva? Ugye milyen bosszantó, hogy az összes metálszám olyan dolgokat taglal, amikkel ti még soha nem találkoztatok, úgymint szex, kábítószerek, vagy buli anyu nélkül?

Ha végigbólogattad a fenti kérdéseket, akkor ez a Te zenéd!

Érezni akarom a vérszagot,
Nézni, hogy szakadnak a végtagok,
Gyors vagyok, kegyetlen, bátor,
Elkapom őket, lehetnek bárhol,

Úrrá lett rajtam az őrület,
Hiába mentik a bőrüket,
Célzok és indul a rakéta,
A nevemet nyögi az Arena

Quake!
Mert engem haver csak az mozgat
Ha Quake-ezhetek naphosszat,
Mert engem haver csak az mozgat
Ha Quake-ezhetek naphosszat,

Quake!

Mp3-ban az alábbi linkre klattyintva lehet meghallgatni:

Fürgerókalábak – Quake

Kedvenc virtuális zenekarom, a Gorillaz új klippel rukkolt ki, amely a mostanában megjelent Plastic Beach című nagylemezüket hivatott promotálni. A Blur frontemberének, Damon Albarn-nak, és a Tank Girl című képregény rajzolójának, Jamie Hewlettnek közös együttese évek óta a kedvenceim közé tartozik, mivel látok bennük kreativitást, és ez igaz a zenéjükre, és a klipjeikre is. A zenében rejlő ötletességre az egyik legjobb példa talán az El Manana című számuk lehetne, amely nálam a “világ legszomorúbb klipje” díj nyertese (holtversenyben a Radiohead Paranoid Android-jával), de a vidámabb számaikon is átsüt valamiféle melankólia. Ez a project (utálom ezt a szót) érdekes egyvelege az underground, és a mainstream zenének, mivel nem illik bele a Viva TV-s image-be, mégis nyomják a klipjeiket, és a legtöbb fiatal ismer tőlük legalább egy számot.

Öt éve nem jött ki nagylemezük, kezdtem már azt hinni, hogy feloszlottak (ami rajzfilm-figurákról lévén szó meglehetősen furcsán történhetett volna meg :)), erre ma – Zé barátom linkje által – rábukkantam az új lemez egyik húzószámának klipjére, amely a Stylo címet viseli. A zene alapvetően tetszett, a történések dinamikája is, továbbá érdekes volt látni a zenekar tagjait is úgy, hogy végre kiléptek az élénk színekkel operáló rajzfilm-szerű világból, de az igazi döbbenet a klip közepe táján jött: de hisz ez Bruce ‘Badass’ Willis! Nagyon jól alakítja az ember (vagyis CGI-figura) vadászt, igazi flegma macsó:

Ha meg szeretnétek hallgatni a teljes albumot, akkor ide kattintva megtehetitek!

Óda életem szerelméhez

Posted by JonC On február - 2 - 2010 3 hozzászólás

Tibi, a csajom másik pasija

Közös barátnőnk van a Quimby-s Kiss Tibivel, úgy fest… Sebaj, megosztozunk rajta, én legalábbis 2028-ig a magaménak tudhatom 🙂

Romantikus lelkületűeknek következzék egy dal az új lemezükről, amelyet meghallgatva világossá válik, hogy miért gondolom azt, hogy én és Tibi lyuksógorok vagyunk:

Az új Quimby album egyik száma

A szám címéért kattints ide (csak nem akartam egyből lelőni a poént) ▼

Jó reggelt!

Posted by JonC On január - 11 - 2010 ADD COMMENTS

Azért, hogy jól induljon a hét… :

Porcupine Tree – Open car (katt!)

Kipu: lightos tavaszrakendroll

Posted by JonC On december - 3 - 2009 5 hozzászólás

A Kipu zenekarÉszrevettétek, hogy kezd átmenni a blog alternatív underground zenekarok bemutatásainak színterévé? Ez persze nem baj, sőt örülök, hogy talán kicsit én is segíthetek a magam szerény módján ezeknek a tehetséges fiataloknak népszerűbbé válni. Mai kiszemeltem a velencei gyökerekkel rendelkező Kipu zenekar, akik saját bevallásuk szerint tingli-tangli minimálrockot, (hangzatosabban kifejezve underground funky-punk-popot) nyomnak immáron bő három éve. Ami fontos, és joggal büszkék rá a srácok, hogy 2008 nyarán megnyerték a Fishing on Orfű Feszt tehetségkutatóját, amelynek eredményeként Lovasi András (a Kispál és a Borz énekese) felkarolta őket egy demo rögzítésének erejéig, sőt 2009-ben a Le petit fes nevű gyöngyösi megmérettetésen is sikerrel orozták el az első helyet.

Zeneileg viszonylag könnyen behatárolhatóak: lightos alterrakendroll, amely engem leginkább a korai Kispál-lemezekre emlékeztetett, de természetesen sajátos hangulattal, és szövegvilággal egyedivé varázsolva. Konkrétan olyan az egész, mintha aláfestő zene lenne a jelenethez, amikor az első igazán tavaszi napon kilépsz az utcára, vakít a fény, és lágy langyos szellő kevereg körülötted. Megnyugtató igazi pengetős aligtorzított dallamcentrikus rockzene, abból is a lötyögősebb fajta, néha-néha jelentkező kicsit pattogósabb-zúzósabb betétekkel. Szövegileg hozza az “elvárt” standardot: elszállt, nem túl materiális, inkább a látomásos költészet kategóriába sorolható sorok követik egymást. Jó példa erre a ‘Háffárrúú’ című számuk első versszaka:

Apró férgek a szívben fényes égkövek gyanánt
Mással miért büszkélkedni erre mindenki felfigyel
Csinálj úgy, hogy nem tudsz róla, ezzel elmegy néhány óra
Így legalább boldog leszel
Aztán indulásra készen én most már csak arra kérem
Keressünk egy jó irányt, keressünk egy jobb irányt

Mindenképpen érdekes színfoltjai a rádióbarát underground (tudom, paradoxon) színtérnek, akikre érdemes odafigyelni, fogunk még hallani róluk!

Ízelítőnek íme három számuk, tessék kattintani:

Kipu – Háffárrúú

Kipu – Masztiff

Kipu – Részegen

(mindegyik  letöltése egyben)

Itt pedig megtekinthető egy koncertfelvétel a srácokról, ahogy a Részegen című számot csapatják:

A zenekar hivatalos oldala itt van, míg a myspace-est itt találjátok!

Könnyed melankólia

Posted by JonC On december - 2 - 2009 ADD COMMENTS

Hirtelenjében ez jutott eszembe – immáron sokadszorra – meghallgatván a Képzelt Város nevű zenekar első (és remélhetőleg nem utolsó) nagylemezét, amely a ‘Mit nekem’ címet kapta. A friss – nem egészen egy hónapos – anyagról annyit kell tudni, hogy ugyan nem alkalmas  házibulikba tánczenének, de cserébe nagyon kellemes kis melankóliát sugároz, amelyet az énekes, Oláh Gergő néha kicsit sírdogálós hangszíne tesz igazán hm… a lehangoló nem a legjobb szó ide, de mindenesetre nem az a fajta zene ez, amit az ember a “cabrioval száguldanak a tinik, mert megkezdődött a nyári szünet, és mennek bulizni a tengerpartra fiúk-lányok vegyesen” jelenet alá elképzel egy huszadrangú amerikai tinivígjátékban. Maradjunk annyiban, hogy experimentális, progresszív, indusztriális muzsika ez megtámogatva könnyed, majdhogynem légies zongora – és csellóbetétekkel, sőt a Hercules című számba beleszőtték Latinovits Zoltán hangját is (ahogy épp Ady ‘A muszáj Herkules’ című versét szavalja), ezzel teremtve nagyon hatásos hangulatot.

Nem az a könnyed kis háttérzene, de pont ez az erőssége. Kell ilyen is.

A zenekar szóbanforgó albuma letölthető a myspace, és a hivatalos oldalukról egyaránt.

‘Nesztek egy kis muzsika’ rovatunkban ma

Posted by JonC On december - 1 - 2009 2 hozzászólás

Engedjétek meg, hogy bemutassak egy zenekart, ami a magyar underground alternatív mjúzik egyik markáns színfoltjává vált az évek alatt, bár én csak a napokban vettem a fáradtságot, hogy rájuk gúglizzak (éljen az újmagyar). A formáció neve Manökken Proletarz, és bizonyos hangulatokban kifejezetten jóleső elborult lemezzel rukkoltak elő, amely a nyári táborok hangulatát idéző “Diszkréten élvezz” címet viseli. Érdekes, hogy ez a banda is – többek között – Szigetszentmiklóshoz is köthető gyökerekkel rendelkezik, ugyanúgy mint a Pál Utcai Fiúk, úgy látszik arrafelé van valami altergócpont. Mindenesetre én örülök annak, hogy zenélni kezdtek, és az új lemezen meg is találtam az új kedvenc számomat (talán még last.fm-en is love-oltam, ami nálam nagyon nagy szó), mégpedig az utolsóelőtti, Szánalmas lehettél című track vált a szívem csücskévé pár hétre. Meghallgatni itt lehet:

Manökken Proletarz – Szánalmas lehettél

Természetesen a tömegízléshez képest meglehetősen meredek a műfaj, amiben ők mozognak, de szerintem pont az egyediségük adja meg az értéküket. Akinek a fenti ízelítő alapján megtetszett ez a női énekhangba oltott Kispál/PUF elegy, az itt találja a hivatalos oldalukat (letölthető mp3-akkal egyetemben), itt pedig a Myspace-üket!

Elhinteni a kultúra magvait…

Posted by JonC On november - 20 - 2009 ADD COMMENTS

…generációnk egyik legfontosabb küldetése.

Eme bölcs gondolat jegyében fogadjátok szeretettel a most következő dalt, melynek versnek is beillő sorai joggal emelik alkotóját Ady, és Tóth Árpád szellemi magasságaiba.

Teljen hétvégétek ezen örök gondolatok jegyében:

kultúra péntekre nektek!

Kiéghetett a kockulásrelém

Posted by JonC On november - 18 - 2009 1 COMMENT

Komolyan úgy érzem valami gond lehet. Mostanában valahogy jobban leköt a zene, és a könyvek, mint a net, meg a programok elemezgetése. Ma például kifejezetten szétuntam a fejem egy viszonylag gyors kapcsolattal rendelkező számítógép társaságában, ami nem volt eleddig jellemző rám (vicc, csak eszembe jutott: mi volt a legkomolyabb kapcsolatod életedben? 20/10 MB :)).  Meguntam a Reader-ben olvasgatást, az Index-et, a Velvetet, a WordPress pluginok bújását, az MSN-t, a hülye flashjátékokat, a Facebook-ot (amelynek egyik alkalmazásából ma megtudtam, hogy valszeg február 20.-án nemzettek, jajdejónekem), az iwiw-et, a blogokat amik eddig lekötöttek, egyszóval mindent. Többet voltam kint az udvaron, meg a büfében, mint előtte bármikor, és semmiféle késztetést nem éreztem arra, hogy a gép előtt dögöljek. Most se szívesen ülök itt, de ha nem tenném, akkor hogyan írnám meg, hogy mennyire nem szeretek itt ülni? 🙂

Abban is megnyilvánul ez az “ijesztő” (inkább örömteli) tendencia, hogy újra kezdem felfedezni a zene erejét, ma például egész nap nem hagyott nyugodni ez a csodás kis mjúzik:

Incubus – Mexico

You’d better bend, before I go on the first train to Mexico…egész fülbemászó dallam, nemde? A végén amúgy még nekiállok újra emberek közé járni, meg kocsmázni, jajmilesz velem 🙂



Top 5 post



Érdekesség még, hogy 797 darab post, és 11422 darab kommentár született a blogon 2009. szeptember 12. óta. 2 bot - most ennyien vagytok/vagyunk az oldalon.

Tagek