Pörögnek az események! Nem elég, hogy megint csinálhattam a kedvenc elfoglaltságomat (gyk.: WordPress-költöztetés), de még a múlt heti késő augusztusból hirtelen belecsöppentünk a november végébe is! Csodálatos idők járnak, lefagy az ember keze/füle/orra a biciklin miközben kerülgeti a szanaszét repkedő karton- és egyéb papírdarabokat, amelyeket a lomtalanítás okán kihelyezett szeméthalmokból kapott fel a 80-100 km/h-s szellő. Szinte belegondolni is nehéz, hogy néhány napja még leizzadtam mire beértem a céghez (hogy a délutáni hazatekerést már ne is említsem), most meg már azon gondolkodom, hogy nem-e kéne erre az évre már hanyagolni a kerékpárt mint közlekedési eszközt, hacsak nem akarok tüdőgyulladást kapni. Furcsa kicsit ez a 30 foknyi hőmérséklet-eltérés nna. Most is esik az eső, épphogy nulla fok felett van a hőmérséklet (ami elég valószínű, hogy az alá is fog esni az éjszaka, reggel meg indulhat a roncsderbi), és kifejezetten barátságtalannak hat a néhány napja oly kedélyes városkép. Sok negatívuma mellett mindez azzal is jár, hogy a következő havi helyijárat-bérletemet már nem adhatom el, hanem bizony tényleg arra kell használnom amiért adja a cég, és én is beállok a buszon emberszagban aszalódó prolik tömegébe.

Persze – ahogy azt már megszokhattuk – hó nem lesz idén se, csak rohadt csikorgató hideg, meg eső, úgyhogy alig várom már az év eme csodás szakát. Persze, hogy nekem is novemberben kellett megszületnem (amúgy idén elég vicces napra esik a születésnapom, de ezzel már túl sokat mondtam :)), amikor már semmi életörömöt nem vélek felfedezni a világban, és már este hétkor olyan sötét van, hogy világít a negró az ember szájában. Mennyivel jobb lett volna mondjuk július 15.-én előbújni a barlangból, akkor legalább valami kedélyes kertipartin ihatná le az ember magát a szent cél érdekében, de így? Marad valami fűtött kocsma…

Azért persze nem vagyok elkeseredve, mivel az albérlet jó meleg (most végre örülök neki, bezzeg nyáron nem értékeltem ennyire), van sok kajám, megy az oldalam, és lelkesít a tudat, hogy holnapután itthagyom ezt a koszfészket. Érdekes az is, hogy ennyire még sose örültem annak, hogy belépek a cég ajtaján, mivel a kellemes 24 fok kifejezetten pozitív a kinti zord időjáráshoz képest (megmondta anno az osztályfőnököm is, hogy „fiam, te is csak melegedni jársz ide ugye?” … hát… igaza lett :D). Mondjuk néha akadnak komplikációk az odaúttal kapcsolatban, mivel ma is konfliktusba keveredtem az ipari park biztonsági őrével. Régi olvasóim tudhatják, hogy a park területén elvileg tilos kerékpározni, és nekem már többször adódott problémám ebből az őrökkel. Van egy olyan „gondom” ugyanis, hogy azokat a szabályokat, amelyeknek nem látom értelmét nem nagyon szeretem betartani. Ennek pedig aztán végképp semmi értelme nincs, mert tudok én magamra vigyázni, a felesleges cseszegetést meg nagyon nem szeretem. Ma reggel is ennek szellemében tekertem be a gyalogos kapun nagy lendülettel, és hallhattam – a headseten keresztül is! – ahogy ordít utánam az őr, hogy álljak meg 🙂 Ez már a második eset volt, amikor így próbált megfékezni (sikertelenül), de a holnapi naptól őszintén szólva félek, mert lehet, hogy már készülni fog az érkezésemre. Ez ellen is van egy taktikám: kiszámíthatatlan vagyok, néha 8-ra megyek, néha fél9-re 🙂 Ha ez se segít, akkor maximum ordítozunk egymással egy jót, segít levezetni a stresszt, más haszna nincs.

A hét első komolyabb énpostját olvashattátok, köszönöm a figyelmeteket! 🙂

Ez jó, megosztom!

•