Jajj, de rohadtul antiszemitának is tűnik ez a cím, szinte látom, ahogy egyes olvasóim fejében vörösen villódzó világító betűkkel kigyullad a „NÁCI! NÁCI!” felirat 🙂 Pedig aztán hazug lehet bárki: keresztény, buddhista, református, ateista, de akár bizony zsidó is. A hazudozás vallástól független emberi tulajdonság, és ők se kivételek. A 20. század történései teszik a post címét annyira riasztóvá, és tolerálhatatlan módon őszintévé, de engem nem érdekelnek az efféle tabuktól vezérelt vélemények: hazudtak és kész, és én nem leszek attól még szélsőjobbos bomberes kopasz, mert ezt ki merem jelenteni.
Egy hete erről szól a sajtó: beperelték ugye a MÁV-ot röpke 1773 milliárd (!) forint erejéig, mivel véleményük szerint az elegendő kárpótlás lenne az elszenvedett sérelmek kompenzálására. Nem szeretnék belemászni a holokauszttagadás elég sikamlós falú gödrébe önszántamból (pereltek már be kevesebbért is bloggert), úgyhogy az első ezzel kapcsolatban felmerült gondolatomat inkább le se írom. A második viszont az, hogy eltelt azóta 65 év, akikkel ezek megestek már réges-rég meghaltak (néhányan még talán vegetálhatnak, de ők is minimum 70-75 évesek), viszont akik a pert indították a második, sőt esetenként már a harmadik generáció tagjai, akiknek a nagyszüleik élték át ezt a korszakát a történelemnek. Eltelt bő fél évszázad, és pont most jutott eszükbe perelni? Mennyi időnek kell eltelnie, hogy a zsidóság végre leszálljon a témáról, és ne menjen perre minden, és mindenki ellen, akinek egy kis köze is volt az egészhez? Száz év? Kétszáz? Esetleg ezer? Olyan ez az egész, mintha a náci Németországnak „hála” az emberiség örök időkre a zsidók lekötelezettjévé, és adósává vált volna, és amíg ki nem pusztulunk fizethetünk nekik. Mocskos rohadt érzéketlen szemétnek tűnhetek, de azért álljon már meg a menet: nincs alapjuk, és nincs joguk (ahogy azt neves történészek is állítják), hogy ekkora összeget követeljenek egy állami cégtől, amely ráadásul nem is volt abban a helyzetben, hogy ellentmondjon a Harmadik Birodalomnak. Az persze magyar sajátosság, hogy mindig a rosszabbik oldalra álltunk minden háborúban, de valahova állnunk kellett, mivel azt nem tehettük meg mint Svájc: nem maradhattunk függetlenek (bármennyire is szerette volna Teleki Pál, aki talán az utolsó tetteiért felelős politikusunk volt).
Vettem a fáradtságot, és átfutottam a mindössze 15 oldalas beadványt, amelyet a rengeteg Goldstein közösen adott be Brazíliából az USA-ból, Magyarországról, és a UK-ből. Találtam néhány érdekes mondatot, amit a fentebb már belinkelt Index-cikk is kifogásolt:
The sick, the elderly, pregnant women, babies and young children were treated with equal brutality by MAV’s agents. The trains bound to Auschwitz would be stopped at intervals, allowing railroad employees to remove the dead bodies and the persons who had gone mad. MAV employees had dug ditches in advance to receive the dead bodies and bury them. The persons who showed signs of mental illness were led to the edge of the ditches and then shot by MAV employees.
Magyarul:
Az idősekkel, a terhes nőkkel, a csecsemőkkel, és a fiatal gyerekekkel ugyanolyan brutalitással bántak a MÁV alkalmazottjai. Az Auschwitz-ba tartó vonatok bizonyos időközként megálltak, hogy a vasúti dolgozók eltávolíthassák a vagonokból a halottakat, és azokat, akik megőrültek az út alatt. A MÁV-alkalmazottak sírokat ástak, hogy eltemethessék a hullákat. Azokat pedig, akik a mentális betegségek jelét mutatták, azokat a gödrök szélére állították, és lelőtték.
Történelmi kutatások, és a Fővárosi Levéltár iratai alapján bizton állítható, hogy efféle kegyetlenségek nem történtek az út során, se akkoriban, se azóta nem fegyverrel felszerelkezve dolgoznak a vasutasok. Röhejes részletekből még van néhány az irományban, de nekem ez volt a legkirívóbb.
Úgy gondolom, hogy nem én vagyok a visszataszító azzal, hogy ezen a peren felháborodok. Szerintem pont ez a csapat pénzéhes zsidó gyalázta meg a nagyszüleik emlékét azzal, hogy általuk ilyen gusztustalan módszerrel próbálnak pénzhez jutni. A Holokauszt nagyon jó üzletnek bizonyul azóta is, de könyörgöm: nem lenne szimpatikusabb, ha nem a kibaszott pénz lebegne a szemük előtt, amikor az elhunyt rokonaikra gondolnak? Nem lenne jobb, ha nem próbálnának így pénzt csiholni őseik halálából, ráadásul egy olyan beadvány segítségével, amelyet körberöhögött a fél világ? Mennyire pitiáner, és kapzsi dolog már ez? Semmi bajom a megemlékezésekkel, a gyásszal, a csendes tüntetésekkel, nade könyörgöm: az undorító zsidósk mindenből pénzt csinálni akarás a hányingert hozza a jobbérzésű emberekre…
rózentál alapítvány. véres szájú rohadékok. valójában ők a rasszisták és a nacionalisták.
A MÁV-ot még senki nem vonta azért felelősségre emlékeim szerint, hogy a saját üzletszabályzata és a keresztény humanitás szellemiségével ellentétesen személyszállítást végzett marhavagonokban, ezen keresett, és segítséget nyújtott emberek halálba szállításához, ellenben ténylegesen hagyott a „személyszállító járatán” embereket meghalni. Nem értek egyet a keresetlevéllel, de azzal, hogy a Deutsche Bahnhoz hasonlóan ideje a MÁV-nak is szembenéznie ezen terhes örökségével, azzal igen.
csak részben értek veled egyet: tény, hogy bűnt követett el az akkori vezetőség azzal, hogy emberek deportálásában vett részt, de:
1. nem hinném, hogy bármilyen módon is ellenszegülhettek volna a náci befolyásnak
2. engem az háborít fel mélységesen, hogy pénzt, és ráadásul ennyi pénzt követelnek, ráadásul – mint kiderült – a hatás kedvéért torzított tények alapján. ha nyilvános bocsánatkérésre, és – mittudomén – holokauszt-emlékmű felállítására akarnák kényszeríteni a MÁV-ot, akkor nem lenne semmi bajom az egésszel, de ebben a formájában a dolog semmi másról nem szól, csak hogy hogyan próbálnak szakítani több milliárd forintot egy magyar állami cégről olyanok, akiknek mára semmi közük sincs hozzánk (legalábbis legtöbbjük már kint született a beadvány írói közül). szerintem ez gusztustalan dolog. ja, és a blogodon írt hozzászólásodra itt reagálva: nincs semmi baj a postom címével, de ezt meg is indokoltam az első pár mondatomban, sajnálom, ha neked bajod van vele.
A MÁV sem ingyen deportált.
de nem is 1773 000 000 000 forintért cserébe.
jó lenne, ha végre békében hagynák ezt a nyavajás MÁV-ot. mi a répából fizessék ki a lét? az a sok kis köcsög meg ott kint így is jobban él – nem mellesleg, normálisan utazhat -, mint mi itthon.. vagy ez is majd hozzáadódik az amúgy is tetemes államadóssághoz? vagy viszket a tenyerük a csodás imf hitelünkért?
(bocs a káromkodásért, de ez már tényleg pofátlan szarság kategória. az ilyeneket visszaküldeném az időben máv dolgozóként/főnökként, hogy akadályozzák meg, ha merik.. na ugye, hogy mind lapít mint sz@r a bokorban.)