jún 22
A patakocska lassan de biztosan elmosta az éjszaka utolsó fekete, piszkos foszlányait is. A nagyra nőtt gombák között mókus surrant makkal kicsi mancsában, néha két lábra emelkedve körbekémlelte a tisztást. A csillogó fűszálak felett lebegő könnyű hajnali köd prizmájában szivárványt festett a napsugár, amely épp átszivárgott a levelek zöldje között. A távolból lantpengetés kósza dallamait hozta a langyos szellő.
– Szeretsz? – kérdezte a fűzfa. A másik elmosolyodott, és csak a lombkoronája apró rezdülése árulta el, hogy biccent. – Akkor jó – mondta megkönnyebbülten, majd hagyta, hogy ágaik egymásba fonódjanak.
a másik biztos fatökű. ikszdé
szép. és elgondolkodtató. és költői. tetszik.
végre egy olyan WP, ami BLOG. nagybetűvel 😉 és nem marketinges meg céges weboldal 😀
Gratulálok!!!
köszönöm az elismerő szavakat, tőled pláne jól esik a dicséret! 🙂
úgy látszik, enyémet nem olvastad még, kedves varnyú 😉