Mivel természetesen már megint dögrováson vagyok, és az éjszakát kellemes hőemelkedéses állapotban sikerült eltöltenem, így újra átélhettem azt a jelenséget, hogy amikor forgolódás közben egy pillanatra bejut egy kicsi a kevésbé meleg levegőből a takaró alá, akkor majd’ megfagy az ember. Gondoltam is olyan fél három felé, hogy nem ártana bekapni még egy Rubophen-t, hátha végre el tudnék normálisan aludni… és ekkor történt az, hogy rájöttem, hogy az éjszakai láz hordoz magában egy rohadt nagy 22-es csapdát is:
ha lázas vagy, akkor fázol, így csak dideregve, kínok árán tudnál bevenni egy gyógyszert ellene, mert fel kell hozzá kelni, kitenni magadat a hidegnek. Ha viszont nem fázol, akkor az azt jelenti, hogy nem vagy lázas, ergo felesleges is volna a gyógyszer bevétele!
Hm, amíg csak a fejemben volt ez a paradoxon, addig valamivel elmésebbnek tűnt, de ha már leírtam… Na megpróbálok felgyógyulni, mert úgy fest az agyamra is ráment a baci 😀
jobbulást, kismester!
köszönöm, rajta vagyok az ügyön! 🙂