Ezt persze ne tessék most a csillagászathoz kötni, nem arra értve mondom (már csak azért sem, mert ahhoz még annyit se konyítok, mint a következő témához). Táguló világ alatt azt értem, hogy ma körülbelül fél óra megfeszített keresgélésembe tellett, mire utolsó esélyként előkapartam a – már régóta nem használt – Firefox előzményeiből a következő videót. Félő volt, hogy egész egyszerűen elveszítem, mintha az internet óceánjába ejtett értékes karóra lenne, amit lassan elnyel a sötétség, miközben a mellvéden át bámulod. Érdekes érzés volt, pedig emlékeztem rá, arra is, hogy miről szólt, melyik videomegosztón láttam pár hónapja, és mégis alig sikerült újra rátalálnom! Tessék megnézni, elég tanulságos a drága:

Megdöbbentő és sokkoló tények sorjáznak ebben a remekműben. Aki nem ért angolul, annak csak néhány:

• hamarosan Kínában lesz a világ legtöbb angolul tudó embere
• 2010 tíz legkeresettebb munkája még nem is létezett 2004-ben, ebből következően most olyan feladatokra készítjük fel a jövő generációját, amikről még mi sem tudunk
• 2008-ban nyolcból egy házaspár az interneten ismerkedett meg az USA-ban
• minden egyes hónapban 31milliárd (31,000,000,000!) keresést bonyolít le  a Google, 2006-ban ez a szám még csak 2,7milliárd volt
• napjainkban kb 540000 szó van az angol nyelvben, ez ötször annyi, mint amennyi Shakespeare idejében volt
• ha vesszük azt az információmennyiséget, amit egy hétre való New York Times tartalmaz, akkor olyan adagot kapunk, amellyel egy XVIII. századi ember csak egész élete folyamán találkozhatott volna
• 2008-ban a generálódó információ mennyiségét körülbelül a 4 exabyte (negyvenmilliárd gigabyte, ha a videó 10^19-jével számolunk!) környékén lehetett belőni (elképzelni se tudom, hogy ez a szám mekkora 2009-ben), ez a szám több, mint az ezt megelőző 5000 év termése
• 2013-ra a prognózisok szerint megépítjük az első olyan számítógépet, ami az emberi agy kapacitását (mondjuk azért jó lenne tudni, hogy milyen értelemben fogja)
• 2049-re egy 1000 dollárba kerülő számítógép teljesítménye meg fogja haladni a teljes emberiség számítási kapacitását (nagy cucc: az enyémet már a C64-em is bőven meghaladta annak idején :))

So what does it all mean, azaz Mit is jelent mindez? – teszi fel a kérdést a videó készítőgárdája a végén. A kérdés jó, de válaszolni persze nem könnyű, márcsak azért is, mert marha nehéz a jövőre vetítve következtetéseket levonni. Ami már ma is érezteti a hatását az az, hogy sokkal jobban igénybe kell venni az agyunkat, mint bármikor az emberiség történetében, erről szól a következő hír is:

Napi 34 gigabájt adatot préselünk az agyunkba

Fáradtnak, kimerültnek érezzük magunkat a nap végére? Nem csoda, hiszen friss kutatási eredmények szerint napi mintegy százezer szóval találkozunk, nem beszélve a tévézésről, rádióról számítógépes játékokról, vagy akár az újságok, magazinok tartalmáról. Az információ-túlterhelésről készült felmérés ráadásul nem is vette figyelembe a munka során feldolgozott információkat.

Egy átlagos felnőtt napi 100 500 szóval találkozik naponta – derül ki a University of California San Diego (UCSD) és az Oxford egyetem közös felméréséből – értesült a Daily Mail. A kutatók ráadásul csak azokat az időszakokat vizsgálták, amit szabadidő formájában töltünk el, beleértve a mozizást, a tévénézést, a telefonbeszélgetéseket, valamint az újságolvasást.

Mindezzel együtt a tudósok szerint napi mintegy 34 gigabájt információt dolgozunk fel – állítja Roger Bohn az UCSD kutatója. Ez körülbelül ötöde egy napjainkban kapható, belépő szintű laptop merevlemez-kapacitásának.

(forrás)

Elképesztő mennyiségnek tűnik ugye? Naponta bő 7 DVD-nyi információt kell feldolgoznunk, ami nem kevés. Lehet, hogy ez is egy újabb civilizációs ártalom forrása lehet? Lehet, hogy az ilyen mindenre okot keresők, mint én mostantól foghatják arra, hogy stresszesek, hogy túl sok inger érte napközben?

Lehet, hogy csak bemesélem magamnak (mert alátámasztani nem tudom), de én így érzem: sokszor szabályosan már rosszul voltam munka közben/után az engem ért sok internetről érkező adattól, benyomástól. Legszívesebben kikapcsoltam volna az egész kócerájt a francba, amit persze nem szabad, mivel a munkaeszközöm elvileg 🙂 Komolyra fordítva a szót: tényleg el kéne gondolkodnunk azon, hogy jó irányba megyünk-e egyáltalán, tényleg attól leszünk-e boldogak, ha mindig mindenről tudunk, egész nap pörgünk, hajtjuk a pénzt, és még este is csak azon jár az agyunk, hogy mit tehettünk volna jobban napközben.

Néha irigylem a száz-százötven évvel ezelőtt élt embereket: bár nem élt mindenki ilyen jól, mint manapság akár a szegények, mégis nyugodtabb életstílusban, kevesebb frusztrációval élhették le az életüket. A videóban is vázolt folyamat jelenleg exponenciálisan gyorsul, de vége lesz egyszer egyáltalán? És milyen lesz az a vég? Ha nem lesz vége, akkor tényleg bekövetkezik az, hogy a gépek okosabbak lesznek nálunk minden értelemben? Furcsa, és ijesztő belegondolni, hogy a most még fikciónak tartott Skynetes-Terminatoros téma egyszer véres valósággá válhat. Tudom, ezt én is hülyeségnek tartom, de elég kicsit beleérezni abba, hogy mennyire felpörgött a világ, és egyből nem tűnik olyan hihetetlennek…

Ez a post 5,08 Kb-nyi szöveget, és több megányi képet/videót tartalmazott.