Sikeresen beütött ma is a hétfő, de a megszokottnál sokkal durvábban, úgyhogy elhatároztam, hogy lófaszt bakfittyet írok ma, nem posztot, ehelyett bemutatok nektek néhány mjúzikot, amik meghatározóak számomra mostanában (főleg hétfőnként hajnalban azok, amikor valahogy minden, még a zene is sokkal nagyobb hatást fejt ki az ember kicsinyke lelkére). Azért, hogy legyen is valami információtartalma ennek a szösszenetnek voltam olyan maximalista, hogy a legelső bemutatott számnak lefordítottam a szövegét már amennyire hiányos angoltudásom engedte.
Kezdjük egy kellemesen elborult darabbal, imádom az ilyen rapszodikusan idegbeteg melódiákat:
Porcupine Tree – The creator has a Mastertape
| He captured and collected things
And he put them in a shed He raised a proper family So he could tie them to a bed The creator had a mastertape But he left it in a cab I stared into the void tonight The best dream I ever had He worked himself into the ground And drove a spike into his head A voice said „Are you happy now? Your sordid home is running red?” Pills and chloroform All the pages torn |
Elkapott, és begyűjtött dolgokat
És egy csűrbe tette őket Összehozott egy korrekt családot Úgyhogy oda tudta őket kötözni az ágyhoz A teremtőnek volt egy mesterdarabja De egy taxiban hagyta azt Ma este a semmibe bámultam Ez volt a legszebb álmom életemben Betegre dolgozta magát És egy csavart hajtott a fejébe Egy hang azt kérdezte: „most boldog vagy, hogy a nyomorult otthonod vörösbe fordul?” Pirulák és kloroform Minden oldal elszakadt |
Aztán kicsit más vizekre evezve következzék egy Üllői Úti Fuck szám, amely leplezetlen őszinteséggel járja körül az énekes gyengéd érzelmeit a női nemmel kapcsolatban:
Üllői Úti Fuck – A pesti lányok
Aztán nem hagyhatom ki a néhány hete a személyes Kispál Best Of listám első 10 helyének valamelyikét (hogy melyiket, azt még nem döntöttem el) bitorló új számukat sem, az Űrbemarkolót:
Kispál és a Borz – Űrbemarkoló
Isssszonyat pörgős, ugye? Nézzük tovább: Lisa Miskovsky neve nekem nem sokat mondott pár hónappal ezelőttig, aztán amikor meghallottam énekelni a Mirror’s Edge című játék főcímzenéjében egyből beleszerettem a hangjába (olyannyira, hogy anno még írtam is róla):
Lisa Miskovsky – Still Alive (Mirror’s Edge theme)
(szöveget nem mellékelek annyira primitív, nem is az a lényeg a számban :))
Következzék a végére egy kis igazi trippelős könnyűdrogos szerzemény, amiben van azért annyi groove, hogy táncolható lehessen, sőt jobbat mondok: dallamos, és ráadásul rendelkezik mondanivalóval is. Nem hiába hallgattam már ronggyá a bitjeit, és mégse unom:
Ennyit mára a zenei világomból, hallgassátok őket egészséggel. Remélem holnap már máshoz is lesz kedvem a gép előtt kisgatyában sörözés helyett, és rittyentek majd néhányat a világmegváltó gondolataimból ide (mai bölcsességem volt kérdésre válaszolva: „szerintem mi csak álldigáltunk itt, és élveztük a csodálatos időt. Nem feltétlenül kell mindennek céljának lennie, néha jó csak úgy értelmetlenül létezni.”), sőt, már van egy kiszemelt hasznosprogim is a kockulásra vágyóknak! 🙂
