okt 11
Amikor szombat éjjel fél tizenkettőkor egy alagsori koncertteremben ülsz, hallgatod a dübörgő pankzenét, nézed a villogó színes fényekben pogózó fiatalokat, és ahelyett, hogy te is bent ugrálnál, inkább a süppedős kanapéban egyre jobban elfolyva az álmossággal küzködsz, miközben a sörödet sem bírod meginni, annyira jóllaktál, akkor rá kell döbbenned, hogy öregszel.
néha nekem is van ilyen, de csak ha nem jó a társaság. viszont a pénteki grenma koncertet végigugráltam és ordítottam. fájt is utána a lábam, meg a torkom. de megérte. 😀
persze, én is túldramatizáltam a dolgot, de csak hogy frappáns legyen a post 🙂 fogok én még fosrészegen a tömegben pogózni! 😀
lájkolom. 😀