Tudom, elcsépelt szófordulat, viszont most nagyon ide kívánkozik, hogy a nagy sikerre való tekintettel nem hagyom hamvába halni a folytatásos történetes ötletemet (előzményekkel kapcsolatban tessék ezt a postot csekkolni). Nézzük csak mire jutottunk eddig: tizenkilencen(!) voksoltatok amellett, hogy legyen ilyen sorozat a blogon, és kellemes csalódásként ért az is, hogy senki nem szavazott arra, hogy ez hülyeség. Nos, motivációnak ennyi épp’ elég is nekem, egy híján húsz támogató olvasó kedvéért szívesen írok kisregényt – sőt, megtenném kevesebbért is, a lényeg, hogy valaki olvassa 🙂
Mivel a blogon totális demokrácia van (jól van, azért nem szakadt le a plafon), ezért most újabb szavazás keretében lesz lehetőségetek eldönteni a történet idősíkját, és főszereplőjét. Már ezen a ponton is sok fejtörést okozott számomra, hogy olyan alaphelyzeteket találjak ki, amelyeknek kibontása engem is szórakoztatna, úgyhogy kérem, hogy hosszas mérlegelés után döntsetek, nehogy aztán hetekig kelljen írnom a bölömbikák nemi életéről egy ógörög városállam szélén található kies tisztáson, ami a kutyát sem érdekli (na jó, ez nem volt tökéletes példa, mert ekkora hülyeséget nem fogok a szavazásba rakni, mert ahogy ismerlek titeket mindenki ezt választaná, hogy meg legyek szívatva jól 🙂 (persze nem lenne annyira nagy gond a számomra, hogy a pár sorral ezelőtt tett kijelentésemet, miszerint a Ráktalicskán népuralom van egy elegáns <span style=”text-decoration: line-through;”>-gal áthúzzam, de amíg csak lehet igyekszek fenntartani a látszatot, ahogy az jó diktátorhoz illik.))
Na tényleg sok lesz már a duma, jöjjön a lényeg:
span style helyett használj szimplán s tag-et. 😉