Tudom, elcsépelt szófordulat, viszont most nagyon ide kívánkozik, hogy a nagy sikerre való tekintettel nem hagyom hamvába halni a folytatásos történetes ötletemet (előzményekkel kapcsolatban tessék ezt a postot csekkolni). Nézzük csak mire jutottunk eddig: tizenkilencen(!) voksoltatok amellett, hogy legyen ilyen sorozat a blogon, és kellemes csalódásként ért az is, hogy senki nem szavazott arra, hogy ez hülyeség. Nos, motivációnak ennyi épp’ elég is nekem, egy híján húsz támogató olvasó kedvéért szívesen írok kisregényt – sőt, megtenném kevesebbért is, a lényeg, hogy valaki olvassa 🙂

Mivel a blogon totális demokrácia van (jól van, azért nem szakadt le a plafon), ezért most újabb szavazás keretében lesz lehetőségetek eldönteni a történet idősíkját, és főszereplőjét. Már ezen a ponton is sok fejtörést okozott számomra, hogy olyan alaphelyzeteket találjak ki, amelyeknek kibontása engem is szórakoztatna, úgyhogy kérem, hogy hosszas mérlegelés után döntsetek, nehogy aztán hetekig kelljen írnom a bölömbikák nemi életéről egy ógörög városállam szélén található kies tisztáson, ami a kutyát sem érdekli (na jó, ez nem volt tökéletes példa, mert ekkora hülyeséget nem fogok a szavazásba rakni, mert ahogy ismerlek titeket mindenki ezt választaná, hogy meg legyek szívatva jól 🙂 (persze nem lenne annyira nagy gond a számomra, hogy a pár sorral ezelőtt tett kijelentésemet, miszerint a Ráktalicskán népuralom van egy elegáns <span style=”text-decoration: line-through;”>-gal áthúzzam, de amíg csak lehet igyekszek fenntartani a látszatot, ahogy az jó diktátorhoz illik.))

Na tényleg sok lesz már a duma, jöjjön a lényeg:

 Betöltés ...

Régóta gondolkodok azon, hogy a most bemutatásra kerülő ötletemnek van-e létjogosultsága, lesz-e igény, érdeklődés iránta, ha esetleg belevágok. Ne tessék túl komoly dologra gondolni, nem fogok új blogot indítani, esetleg indulni a polgármesteri választásokon, sőt az életemet sem szándékozok újrakezdeni valami Karib-tengeri nyaralóparadicsomban mint nádkunyhóban a laptopján keresztül rendszereket felügyelő high-tech hippi (bár ez nem is hangzik rosszul, sőt), mindössze arra gondoltam, hogy indítanék egy postsorozatot, amely hasonló lesz a kilencvenes évek derekán virágkorukat élő „Kaland, játék, kockázat” könyvekhez, amelyek ugye úgy néztek ki, hogy a kedves olvasó nekiállt a sztorinak az első lapon, elolvasta, hogy „előtted áll egy nálad három fejjel magasabb, erősen bűzölgő, jobb kezében hatalmas buzogányt lóbáló ork, mit teszel?”, majd a döntésétől függően lapozott a 67., vagy akár a 23. oldalra. Ilyen döntések segítségével alakult ki a sztori, amely során persze sűrűn volt lehetőség meghalni is – ezért néhány percnyi olvasás után már az ember összes ujja a lapok között volt könyvjelző gyanánt ezzel mintegy a Save lehetőséget biztosítva 🙂

Valami hasonlót szeretnék én is indítani csak valamivel modernebb környezetben: van ugye a blogmotorba implementálva egy remekbeszabott szavazóplugin, amelynek segítségével két kattintással dönthettek bármiről, amire kíváncsi vagyok. Miért ne használnánk fel valamiféle történet elmesélésére? Én írom a sztori darabjait, ti pedig minden ilyen újabb történés után a post alján szavazhattok, hogy hogyan folytatódjon a történet: nekimenjen a főhős az orknak, vagy inkább menekülőre fogja a dolgot? Megpróbálja megmenteni a gonosz célok szolgálatába szegődött morálisan ingoványos fegyverkereskedőt, vagy hagyja meghalni? Egyáltalán: milyen környezetben játszódjon a történet? Legyen posztapokaliptikus eposz, kutatóbázis napjaink Antarktiszán, esetleg a nyolcvanas évek Amerikája? Tovább megyek: szerintetek jó ötlet ez egyáltalán? Lesz, aki szavazna rendszeresen? Nézzünk egy tesztmenetet 🙂

 Betöltés ...