Ha valaki esetleg zacskóban tengetné napjait annak idézem a tegnapi hírt, ami hallatán engem is elkapott az „itt van Amerika„-feeling:

Egy elsőéves gyógyszerészhallgató maroklőfegyverrel lövöldözött a pécsi egyetemen, a gyógyszerészhallgatók fizika gyakorlati óráján. Egy 19 éves fiatalember – az elkövető csoporttársa – a helyszínen meghalt, a mentők egy életveszélyes és két súlyos sérültet szállítottak a pécsi traumatológiára. A lövöldözőt, aki egy pécsi lőegylet tagja volt, elfogták.

(forrás)

Eddig a hír, és akkor nézzük, kiből mit váltott ki egy elborult agyú hülyegyerek ámokfutása!
Volt, aki tévedhetetlen vaslogikával egyből felismerte a háttérben húzódó szálakat:

Nekem is tudathasadásom lenne, ha meg akarnám úszni a tényleges életfogytot.
A parabellum nem sportfegyver, komoly sportegyesületben viszont csak sportfegyverrel lőnek. Következésképp ez nem sportklub volt, hanem valamelyik újnáci szervezet hazafias kommandós kiképző központja. Mit tud erről a titkosszolgálat, illetve fel fogja-e tárni a nyomozás a „sportegyesület” valós tevékenységét?? Drazsé elvtársnak melegen ajánlom, hogy újabb idióta rendeletgyártás helyett inkább azokat a szervezeteket helyezzék gondos megfigyelés alá, ahol a következő időszak bomlott agyú tömeggyilkosai éppen mostanság kelnek ki a kígyótojásból…
Felhasználom az alkalmat és bejelentem Drazsé elvtársnak, hogy pszichotikus idióták százával masíroznak a pesti utcákon árpádsávos zászlók alatt, a rendőrség még vigyáz is rájuk, nehogy valami bajuk essék.

(forrás, a fentieket Hammada Fleet kommentálta 2009. november 27.-én 08:30:16-kor a cikkhez)

A másik reakció, ami sokaknál kiverte a biztosítékot a következő volt:

(forrás)

(kicsit nehezen olvasható, legépelem:

a gólyabál persze elmarad a **** anyját annak a ****fejnek akinek pont ilyenkor kell lövöldözni, a számlát a fodrásztól kinek nyújtsam be?? ha pár embernek elbaszták a dolgait, akkor minek kell még sok száznak?)

UPDATE:

második versenyzőnk (de lehet, hogy ez nem is ő, de az a szomorúbb verzió, akkor többen is vannak) a Twitter-t is telifossa a degeneráltságával: katt ide screen itt

Megígértem a címben, hogy nem lesz kommentár, de nem bírom megállni, hogy ne tegyem fel a kérdést:

BAZMEG, TI NORMÁLISAK VAGYTOK?

Volt anno 60 éve is egy hasonló kezdeményezés, amely egy mai hír kapcsán beugrott nekem. Volt az a töpörödött kis szobafestő, aki jellegzetes kis bajuszkájával, félrefésült hajával, és rikácsoló hangjával milliókat vont tömeghipnózis alá, és segítségükkel magáénak tudhatta Európát egy viszonylag rövid időre. Eme varázslatosan beteg agyú emberre hatottak olyan magukat tudósnak valló egyedek elméletei, mint Ernst Haeckel, aki a darwinizmusra alapozva megalkotta az árja fajelmélet alapjait, mely szerint egyes fajok már génjeik által megszabva alsóbbrendűek másoknál. Úgy vélte (és ezt a véleményt sokan osztották is, főleg a korabeli felvételeken zikkájlozó, menetelő németek vezérkarában), hogy a kiválasztott, uralkodó embercsoportnak nem szabad keverednie a rosszabb génekkel rendelkező „alattvalókkal”, és ezt szegregációval, azaz elkülönítéssel kívánta elérni.

Ennyi volt mára a történelemóra. Amiért fontosnak éreztem, hogy leírjam mindezt az az volt, mivel ma az Übermensch-tenyésztés („felsőbbrendű ember” kb.) régi hagyományait véltem újjáéledni egy internetes oldalon. A dánoknál létrehozott, ma már világszerte elérhető www.beautifulpeople.com nevű portál hasonlít a többi ezer társkereső/közösségi oldalhoz egy különbséggel: ide csak szép emberek kerülhetnek be. Amennyiben regisztrálni szeretnél, fel kell töltened egy profilt magadról (szigorúan képekkel!), amelyet aztán az aktív tagok pontoznak, és ha a többség úgy dönt, hogy szép vagy, akkor tagja lehetsz ennek a VIP-csordának.

Mindazonáltal hogy az oldal ötlete szellemes, mégiscsak szomorú, hogy újabb löketet ad a működése annak a világszerte elterjedt felfogásnak, miszerint ha nem vagy szép, trendi, és fiatal, akkor alsóbbrendű vagy, sose leszel igazán boldog, és se a munkádban, se a párkapcsolataidban nem fogsz tudni érvényesülni, és győztesként kijönni a konfliktusokból. Az, hogy valójában mennyire vagy értékes (és itt most nem a magadra aggatott ékszerek áráról beszélek), azaz mennyire vagy okos, kedves, vagy csak szorgalmas az manapság utolsó utáni prioritást élvez. Olvastam pár hete egy felmérést, hogy a mai gyerekek mik szeretnének lenni, ha felnőnek: tűzoltó, katona, és vadakat terelő juhász helyett (tessék kapaszkodni)… celebek! Ez persze vastagon a drága kereskedelmi televízióink sara (azoknak is lejárhatna már végre valami sugárzási engedélye…): legutóbb nálam az verte ki a biztosítékot, hogy októberben a Hal a tortánban egy héten keresztül sitteseket mutogattak, köztük azzal a Tasnádi Péterrel, akiről 2006-ban a következők jelentek meg a sajtóban:

Vádat emelt az ügyészség Tasnádi Péter ellen; tizenegy különböző bűncselekménnyel vádolják, többek között azzal, hogy az ő utasítására késeltek meg több embert és gyújtottak fel autókat; a vádiratban szereplő 11 bűncselekmény közül kilencet bűnszervezet tagjaként követett el.

Nos, most három év elteltével ez az ember levágott lófejekkel, és agyonveretéssel viccelődik a TV-ben, ezzel azt sugallva a nézőinek (amelyek között azért elég sokan még a befolyásolható korosztályba tartoznak), hogy „csaljatok, sikkasszatok, ölessetek embereket, lesz pénzetek, és még a TV-be is meghívnak utána bohóckodni!”.

Témába vágnak még a Viva/MTV által sugárzott undorító tiniagymosó hulladékok is, amelyek rendre azt próbálják a tizenévesek agyába sulykolni, hogy legyetek menők, meg trendik, legyen kurva nagy dzsipetek, mutogassátok magatokat 16 évesen egy szál bikiniben, szerepeljetek kefélős valóságsókban (természetesen úgy, hogy ti vagytok a kurvák, akiknek még a partner neme is mindegy, sőt esetleg még a faja is), éljetek sikerben fényben és csillogásban… A felvételek persze nem mutatják az ezüsttálcáról kokószippantgatás gyönyörű ceremóniáját (az orrból kicsurranó vérpatakocskával természetesen), se a drogok és alkohol miatt lecsúszott „sztárokat” hányni, és a saját mocskukban fetrengeni (Amy Winehouse, Britney Spears, de kis csúsztatással idesorolható szerencsétlen David Hasselhoff is… a lista folytatható). A hollywood-i sztárpletykák nem tesznek említést arról az ipari mennyiségű emberi selejtről, amit a média, és a popszakma kitermel, akik a csúcsra jutás után jobb esetben megússzák azzal, hogy életük végéig a külvilágtól elzártan vegetálnak valahol (amíg egy rosszul sikerült löket a vénába el nem viszi őket), rosszabb esetben mindenüket elvesztve egy szanatórium hűvösében élik le maradék néhány évüket… Én kurvára nem sajnálom ezeket az embereket, mivel amikor hagyták elcsábítani magukat a nagy pénz által tudhatták, hogy ez is benne lehet a pakliban, volt már elég precedens a világtörténelemben, amikor a szárnyalást nagy szarnyalás váltotta fel (Janis Joplin, Elvis Presley, stb.). De (hogy kicsit visszakanyarodjak az eredeti témához): veszélyesnek tartom azt, hogy ezt a világot úgy mutatják be a mai tizenéveseknek, hogy közben szemérmesen hallgatnak a kegyetlen valóságról, ami a csillogás mögött bújik, ráadásul azzal, hogy mindent a külsőségek, szépség, látszat alá rendelnek azt is tanítják nekik, hogy ne törődjenek a körülöttük élők belső értékeivel, nyugodtan hajtsák el őket, ha nem elég trendik. Ez a bjútifulpípöl is ezt az új felfogást lovagolja meg: melyik csitri ne próbálná meg magát szívesen egy jól beállított fotóval, hátha ő is bekerülhet a gyönyörűek közé? Bezzeg IQ-tesztet nem töltetnek a jelentkezőkkel, az tuti…

Hosszú hetek vergődése eredménytelen küzdelme után mára virradóra kilehelte lelkét hazánk két kultúrálisan legmeghatározóbb intézménye: a Szépművészeti Múzeum, és a Nemzeti Színház Sláger és a Danubius Rádió. Százezrek – milliók lelkében támadt betölthetetlen űr utánuk. Egy egész nemzet gyászolja szegény Bochkor-t meg a Borost, hogy a Vonáról Vogáról ne is beszéljünk, és persze drámai körülmények között hallgatott el sómen Balázs, és hű barátja, Janika is. Aljas módon megnémították őket! Őket, akik lángoszlopként vezettek egy generációt át az igazságtalanság, és profitéhség tengerén, őket, akiknek egy elmésnek szánt beszólására kettényílt volna a Vörös-tenger is, őket, akik reggelente kínosan erőltetett poénkodását egy emberként nem tartotta cikinek sok-sok rajongójuk… És ennek vége… Nem szól tovább a rádió, elveszett a haza. Ma reggel a Nap is csak tétován kelt fel, a Föld is kicsit lassabban forog éjfél óta. Hiába volt minden, a társadalmi tiltakozás, a szimpátiakoncert Csárlival, és a többi zombival,  a majdnem kitört forradalom, a közös dudálás, a sírva betelefonáló Margit nénik hada, hogy a tegnap éjszakai virrasztásról ne is beszéljünk… Csak nem sikerült életben tartani őket…

Örök mementóként álljon itt ez a két videó, amely mutassa a messziről jött vándornak: ember vigyázz! Magyarországon nincs se Isten, se haza. Csak ORTT, politika, és pénz van. Gyalázat!

(Amúgy úgy volt, hogy fent maradok éjfélig, és magam veszem fel, de úgy döntöttem, hogy virrasszon emiatt akinek két anyja van, inkább kialszom magam végre.)

Nem tudom, hogy tudtátok-e, hogy a közösségi oldalak bizony hatással lehetnek a való világra is. Bizony, amikor felmentek az iwiw-re, és feltöltitek a legutóbbi party hányós-fekvős képeit magatokról azzal akár egy jövőbeli álláslehetőséget is elpuskázhattok, mivel a HR-esek rendszerint informálódnak az interjú előtt a jelöltekről, és erre a leghatékonyabb megoldás egy profiloldal végigböngészése. Nekem speciel szerencsém volt még márciusban, mivel ugyan voltak fent khm… kevésbé beszámítható állapotomban készült fotók is rólam a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon, mégis megkaptam ezt a csodás melót, amely megengedi, hogy blogra pötyögjek reggel negyed 11-kor, míg az előző cégemnél erre esélyem se volt.

Visszatérve a témára: a fenti elég követhető ok-okozati összefüggés egy elég egyszerű példa volt arra, hogy a netes tevékenység esetleg kihathat az ember életére, de vannak sokkal elképesztőbb példák is, amelyek főleg külföldi oldalakon olvashatóak a Facebook-kal kapcsolatban. Ugye ez az oldal „csöppet” profibb, mint az iwiw (ami csak szeretne olyan lenni, mint ő, de egyelőre ez esélytelen), mivel a fentebb vázolt példa már kapásból elképzelhetetlen, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy aki nem ismerősöd az nem nézheti meg a képeidet (legalábbis alaphelyzetben), sőt, lehetőség van arra is, hogy – a neveden kívül – semmilyen információhoz ne juthasson rólad külső személy, még a profilképedhez sem! Ez nagyon jó lenne, ha az iwiw-nél is bevezetésre kerülne, mivel ezzel kivédhető lenne, hogy úgymond illetéktelenek juthassanak információkhoz rólad a képeid által (és nem a HR-esekre gondolok első sorban, vannak sokkal veszélyesebb csoportok, akiknek nem szívesen árul el az ember semmit magáról…).

Tudtátok például, hogy volt olyan betörő, aki úgy bukott le, hogy „akció” közben a házigazda gépéről bejelentkezett a Facebook-profiljába, és nyitva felejtette a böngészőt? [1] Ezek után nem volt nehéz a rendőrségnek elkapni őt… Most komolyan: hogy lehet valaki ilyen hülye, hogy – mielőtt elvinne két gyémántgyűrűt, amiért akár 10 évet is kaphat – gyorsan még lecsekkolja, hogy hogyan áll a vetés a Farmville-ben? 🙂

Aztán volt nem egy, nem kettő eset, amikor a Facebook, és társai „tehettek” arról, hogy valakit kiraboltak, mivel az emberek igencsak nyíltak tudnak lenni azzal kapcsolatban, hogy mikor mennek nyaralni, mikor nem lesznek otthon („este meccs, hajrá XY, kint találkozunk a lelátón!”), illetve milyen a napi rutinjuk („mostanában minden nap csak este 9-kor esek haza, elegem van belőle”)[2]. Ezen információk segítségével (amelyek simán elérhetőek elég sok Facebook felhasználónál, hát még a Twitterezőknél) egy rutinos, technika vívmányait kihasználó betörő nagy biztonsággal tudja megállapítani, hogy mikor érdemes akcióba lépni, mivel nem lesznek otthon a házigazdák. Egy brit felmérés szerint a közösségi oldalak használóinak 40%-a osztja meg üzenőfalon a nyaralási terveit, ráadásul a Facebook használók 13, míg a Twitterezők 92 százaléka igazol vissza ismerősnek boldog-boldogtalant mindenféle visszakövetés nélkül. Tipikus példája ez a gondatlanságnak, a nemtörődömségnek. Az emberek – főleg a kezdő nethasználók – néha hitetlenkednek, amikor a gépbe pötyögés, és kattintgatás kihatással van az életükre, valahogy nem fogják fel, hogy a net az nem csak egy szövegszerkesztő, és amit írnak azt olvashatja akárki (jó példa volt erre Adrián az előző cégemnél, aki aznap amikor bekötötték a netjét poénból rendelt egy műp*nát, és teljesen ledöbbent, amikor 3 nap múlva hozta a futár 🙂 Utána – tetőzvén a bajokat – a cégnél próbálta elpasszolni, persze rajta röhögött mindenki).

Előfordult már olyan is – hogy a hihetetlen példák sorát folytassam -, hogy azért tartóztattak le, és csuktak börtönbe egy fószert Tennessee-ben, mert megbökött egy nőt Facebook-on! [3](Bökés: opció, amellyel jelezheted egy ismerősödnek a szóban forgó oldalon, például, hogy online vagy, de alkalmas arra is, hogy oda-vissza bökdössétek egymást az idők végezetéig. Tk. egy felesleges opció, de mindjárt kiderül, hogy valamire azért mégiscsak jó.) Azzal, hogy használta ezt a lehetőséget vétett a törvény betűje ellen, ugyanis bírósági határozat volt érvényben, miszerint az adott hölggyel semmilyen formában nem léphet kapcsolatba, és bizony ez a viszonylag egyszerű módja a kommunikációnak is ebbe a kategóriába tartozott a hatóságok szerint. A következmények: legfeljebb 29 nap börtön, és akár 2500$-os büntetés…

Persze az is előfordulhat, hogy az internetes közösségi életben való részvételel úszod meg a börtönt (szöges ellentétben az első példában emlegetett vérprofi tolvajjal): a 19 éves Rodney Bradford-ot egy október 17.-én Brooklyn-ban elkövetett rablással gyanúsították, ámde a bíróság felmentette, mert a kérdéses időpontban írt egy státuszüzenetet a Facebook-ra az apja harlemi házából [4]. A vádat akkor ejtették ellene, amikor az oldal üzemeltetői igazolták, hogy valóban ott jelentezett be a portálra. Napersze az egész egy vicc, hihetetlen, hogy egy ilyen trükkel sikerült megetetni a bíróságot! Ki garantálja, hogy valóban ő volt a bejegyzés írója? Honnan vette a bíróság, hogy nem mondjuk egy haverja fedezte azzal, hogy a szobájában bepöccentette az oldalt az elkövetés időpontjában, és írt ki az üzifalra egy „heyya brotharz, wazzup”-ot? Ha voltak még egyéb nyomok is arra utalólag, hogy nem ő követte el a rablást, akkor kiegészítő bizonyítéknak megfelel ez is, de a hír arról szól, hogy csak ez az egyetlen alibije volt a srácnak, és ez – meglátásom szerint – nem elegendő. A jövőben várhatóan sokan fogják majd a ezt a módszert választani arra, hogy bebiztosítsák magukat azokra az időtartamokra, amíg épp járókeretes nagymamáktól veszik el pisztoly segítségével a retiküljüket, vagy esetleg ártatlan kiskutyákat kínoznak sötét sikátorokban. Sebaj, a szóban forgó T. Bíróság elintézte magának a pluszmunkát, ehhez ezúton szeretnék gratulálni!

UPDATE:

kellett nekem erről a témáról cikkeznem, íme egy klasszikus példa, aminél ezek szerint a britek 13%-a a sötétkék gombot választja:

Források:

[1] http://mashable.com/2009/09/17/facebook-robber-arrested/

[2] http://mashable.com/2009/08/27/facebook-burglary/

[3] http://mashable.com/2009/10/10/facebook-poke-arrest/

[4] http://mashable.com/2009/11/11/facebook-alibi/

A piaci áraknál 30-50 százalékkal magasabb ajánlati árakkal nyerte meg a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság 4,3 milliárd forintos papírtenderét egy szocialista kötődésű, offshore hátterű cég októberben. A rövid határidővel kiírt közbeszerzési eljárásban csak két, forrásaink szerint egymástól nem teljesen független cég vett részt, a piacvezető papírkereskedő bojkottálta a tendert. A Transparency International felajánlotta hogy korrupciómentesíti az eljárást, de kikosarazták. A kormányszóvivői iroda szerint a KSZF által kialkudott árak nem tekinthetők magasnak.

(forrás)

Villáminterjú Rizó Mihállyal, Antalóczi Zoltánnal,  és Szabó Pállal (akik részt vesznek ebben az ügyletben társaikkal):

– Egyetértenek-e azzal, hogy amiben részt vesznek az pofátlanul korrupt, felháborító, és gerinctelen eljárás, és tisztább lenne, ha nyíltan felvállalva osztanák szét az állam pénzét, mint a zsebtolvajok a szajrét?

(kórusban)

– Nem!

– Köszönöm az interjút!

(a villáminterjú ötletét innen loptam: villaminterju.blog.hu/)