Aztán hogy is volt az a sztori azzal az atombombával, aminek Európában kell robbannia, ha ez megtörténik? Lehet, hogy ma egész érdekes napunk lesz? 🙂 Sebaj, tessék ezt a számot hallgatni (természetesen végtelenítve), vagy helyette újfent ledöbbenni a jenkik kibaszottul túlfejlett egóján mondjuk ebben a threadben, aztán majd meglátjuk mi lesz – max nem lesz több post a blogon, több is veszett Mohácsnál.
Az egyiptomi tüntetésekről olvastam ma valamelyik hírportálon, és megdöbbentő volt a számomra, hogy az egy hónapja kezdődött megmozdulások változatlan erővel zajlanak. Alapvetően az ember – legyen az egyénről, vagy egy tömegről szó – törekszik a harmóniára, a nyugalomra (ezt az Inception-ből loptam :)), éppen ezért is furcsa, hogy azok után, hogy az évtizedes elnyomás (no meg persze a szomszéd országban történtek) az utcára zavarták az embereket azok mégsem kezdenek lassan hazaszállingózni a kezdeti lelkesedés lanyhulása után sem. Nálunk amikor 2006 őszén a tüntetők egy – nem is annyira maroknyi – csoportja az utcára vonult, hogy kinyilvánítsa az azóta már megvalósult „Gyurcsány takarodj!” kívánságát, az is lecsengett pár nap alatt, csak a keménymag döntött úgy, hogy kicsit elidőzik a Kossuth-téren. Erről Egyiptomban szó sincs: több százezer ember döntött úgy, hogy addig egy tapodtat sem mozdul a Kairó utcáiról, amíg Mubarak elnök (akinek nevét most már egy életre megjegyezte a világ) le nem mond a kormányával együtt.
Kérdéses, hogy ez sikerülhet-e békés úton, avagy a népharag fogja elsodorni az urat a népet sanyargató rezsimjével együtt. Amennyiben a második eshetőség fog bekövetkezni: kell-e, helyes-e részvétet, empátiát érezni egy olyan emberrel szemben, mint ő, amikor majd esetleg fellógatják a Tahrír-tér egyik jól látható, központi helyen álló lámpavasára? Szabadott-e sajnálni Szaddám Husszein-t, amikor véget vetettek az életének úgy, ahogy ő tette ezrekével (köztük saját országának lakosaival is esetenként)? Nem szeretnék párhuzamot vonni, de szabadott-e sajnálni Berlusconi-t, amikor fejbedobták a milánói dómról készült fémszoborral, és ezek után ez a drága ember vértől csöpögő orral, arcán páni félelemmel bámult ki a luxusautója ablakán, ahova a testőrei tuszkolták? Nem követünk-e el éppen azzal bűnt, hogy empátiát érzünk az efféle népsanyargató, korrupt, emberek százezreinek, millióinak életét tönkretevő szemetek iránt?
Ahogy a legújabb hírek alapján nyilvánvaló, ma estére lehet, hogy új erőre kapnak majd a zavargások, miután a nagy tévébeszéd, melyet az elnök mondott nem arról szólt, hogy le fog mondani, pedig mindenki ezt várta. Ha netán elunja a várakozást a milliónyi ember, és erőszakkal veszik át a hatalmat, amely során az elnököt is bántani fogják… sajnálnunk kéne őt?
UPDATE: úgy látszik Mubarak is olvassa a blogot (fordíttatja valakivel magyarról), ugyanis megrettent az általam vázolt jövőképtől, és önként lemondott a hatalomról. Nagyon szívesen világ! 🙂
A nyelvtörvény után a szlovákiai magyarság számára újabb csapást jelenthet a hazafiasság megerősítését célul kitűző javaslat, amely szerdán a szlovák parlament elé került. A törvény ötletgazdája Ján Slota, az SNS elnöke, aki azt szeretné, hogy az ország iskoláiban reggelente mindenki elénekelje a szlovák himnuszt, és ha minden tanteremben kifüggesztenék az ország címerét, zászlaját, a himnusz szövegét és az alkotmány bevezetőjét. E mellett minden állampolgárnak hűséget kellene esküdnie a Szlovák Köztársaságnak. A szövegben az is szerepelne, hogy külön tiszteletet érdemelnek az ország alkotmányos szervei, az államfő, a parlament és a kormány.
(forrás)
Az őszi Fico – Bajnai örökrangadó után (írtam is róla) újra kinyitotta a száját Szlovákia legnagyobb államférfija, az exautótolvaj alkoholista Ján Slota. Ha igazán bunkóparaszt szemellenzős turbómagyar lennék akkor azt is mondhatnám, hogy persze hogy ennyire erőltetnék a hazafiaskodást, elvégre egy olyan állam vezetői, amelynél még én is idősebb vagyok joggal érezhetnek némi kisebbségi komplexust, de ilyenre nem ragadtatom magam… Maradjunk annyiban, hogy felháborító, és nonszensz, hogy a csodálatos Unió megtűri, ha egy állam olyan negatív diszkriminációban „részesítsen” kisebbséget (nem etnikumot), mint ahogy azt a szlovákok (pontosabban az általuk megválasztott politikusok, törvényhozók) teszik. Az ilyen struccpolitika eredménye a fenti ötlet is, ezt az embert (és pártját, az SNS-t) már az őszi (és „karrierje” alatti folyamatos) magyarellenes megnyilvánulásai után el kellett volna marasztalni, és lehetetleníteni… Mit vár az Unió? Megkapja ez a féreg a csillogó golyót a fejébe, az megoldaná a problémát? Nem lehetne kulturáltabban kiiktatni ezt a feszültségforrást, amelyet ő jelent, és folyamatosan mérgezi a két ország viszonyát?
Európa Slota pártja szerint: Magyarország nem is létezik…
Érdemes elolvasni, amit a Wikipedia ír róla, különös tekintettel a ‘Magyarellenes megnyilvánulásai‘ bekezdésre. Nálunk mikor mert akárki is ilyen kijelentéseket tenni bármelyik kisebbség ellen vezető politikusi posztban? Az állítólagos „civilizált” Európa tényleg megtűri az ilyen szennyeket? Elkeserítő…
Újabb hír, amely mellett nem mehettem el szó nélkül:
Kígyózó sorok és forgalmi káosz kísérte Izlandon a McDonald’s éttermek utolsó munkanapját. A háromszázezer lakosú szigetország három amerikai gyorséttermének bezárását hétfőn jelentette be a hálózat helyi vezetője, aki a pénzügyi válsággal indokolta a döntést.
Hádehánemár gyerekek. Most azért, mert valami nem lesz többé elérhető nem kell minden pénzeteket kiszórni érte! A szar attól még szar marad, ha hiánycikké válik, ugyanúgy drága, és kevés mint eddig! Oké, az agyatokra ment a hideg, de miért is kell kígyózó sorokat produkálni egy rohadt mekdonáldsz elé? Ez olyan, mintha bejelentenék, hogy „gyerekek, a gazdasági válság miatt holnaptól nem lesz kapható a füstöltbaconos-zöldhagymás ízesítésű krémpuding”, erre mindenki ott lökdösődne a hűtőpultoknál, hogy felvásárolja a készleteket.
A reakció persze várható volt, és kicsit engem is zavarna, ha bármelyik multi (mármint az ilyen branddel rendelkezők közül) látványosan kivonulna kishazánkból, mondván, hogy itt már felesleges bármit is csinálni, legjobb lenne ledózerolni az egészet, és bevetni sóval. De: nem rohannék az utolsó napon mondjuk nyomtatót venni, ha mondjuk a HP nagy mizériával elhagyná kishazánk határait. Persze a hasonlat kicsit sántít, mert Izlandon mindössze három boltot kellett bezárni, hogy ez a kivonulás megtörténjen, míg egy HP-s patkányosdi a süllyedő hajón hosszabb lecsengésű lenne, de mégis érdekes az egész. Ennyire hiányozni fog ezeknek az a falatnyi hamburger, meg a többi bóvlikaja, ami kapható volt a mekiben? Voltak a vásárlók között, akik könnyek között hosszas szertartást követően fogyasztották el az utolsó BigMac-üket? Esetleg öngyilkos is lett némelyik nagy bánatában, hogy többet nem szürcsölhet Shake-t? Nanemár. Hihetetlen, hogy mennyire túlmisztifikálják egyesek a szóban forgó étteremhálózatot, ami pedig csak az, ami: étterem, ahol szar kaját árulnak rohadt drágán. Jó hogy nem iktattak be nemzeti gyásznapot, meg egyperces néma csendet a hír hallatán 🙂
Persze fikázom itt őket, de rájöttem, hogy mi se vagyunk különbek: náluk a McDonald’s megszűnése miatt van felzúdulás, nálunk a Danubius/Sláger eltűnése miatt vizionál a Bochkor már forradalmat…
UPDATE:
íme egy videó az izlandiakról (most már tuti, hogy ezek se normálisak):
Jó, tudom, hogy nem szép dolog ennyire ledegradálni két kormányfőt, mégis talán jó hasonlat rájuk, mivel ha félretesszük a diplomáikat, vélt vagy valós érdemeiket, és éltes korukat, akkor a kislapátért veszekedés szint környékén kell keresnünk tetteik mozgatórugóját. Pedig mindketten egy oldalon állnak (politikailag legalábbis mindenképpen), korban is megközelítőleg összepasszolnak, igazából jobb lenne, ha inkább a fociról beszélgetnének sörözés közben ahelyett, hogy különféle módszerekkel próbálják kelteni a hangulatot, hogy feszültséget szítsanak a két ország népe között. Ennek az lehetett volna (mert most már úgy fest, hogy szerencsére jogos a feltételes mód) a vége, hogy sorozatossá váltak a magyarok elleni támadások (ahogy megtörtént már ez néhány éve, amikor szélsőjobbos fiatalok megvertek egy utcán magyarul megszólaló lányt), és persze ugyanez várt volna a hozzánk látogató szlovákokra is.
Ha valakinek nem vált volna nyilvánvalóvá az eddig leírtak alapján én most a szlovák-magyar viszonyról, a Fico-kormány által bevezetett nyelvtörvényről, és annak hatásairól beszélek. Pár hete másról se szól a külpolitikánk, mint hogy Fico mit nyilatkozott, Gordon mit publikált szlovák lapokban, ki kit mivel vádolt meg éppen. Dedó. De miért is van ekkora ellentét a két ország között? Vannak alapjai ennek az egésznek, és bár pártatlan nem tudok lenni magyarként, de mégis úgy gondolom, hogy az 1968 augusztus 21.-én történt támadás[1], ami Csehszlovákiát érte mégse hat ki akkora súllyal napjainkra, mint mondjuk a hozzájuk tőlünk 1920-ban elcsatolt 61633 km²! Ráadásul – ha mai fiatalként struccpolitikát folytatnék – azt is mondhatnám, hogy kit érdekelnek már ezek a 80-90 évvel ezelőtt történt események, jó elvesztettünk pár tízezer négyzetkilométert, de maradt legalább 93 036, örüljünk neki! (Még mielőtt valaki betámadna, ezzel a felfogással nem értek egyet, mert igenis hatással vannak mindennapjainkra is ezek a közel száz éves „sztorik”, csak ehhez kéne kicsit gondolkodni is, hogy az ember belássa…)
Tehát van ez a tinédzser ország (16 éves a szentem), amely népességének 9,7%-a magyarnak vallotta magát 2001-ben. Ez a kábé félmillió ember bizony nem betelepült oda, hanem ősidők óta ott élt, csak közben – hogy a CAFB zenekart idézzem – átgázolt rajtuk a történelem. Ők nem idegenek ott, nekik ott van eltemetve még az ük-ük-ük-ük-ük-ük-üköregapjuk is, és bizony már a szóban forgó öregúr is magyarul kérte a lovát, amikor harcba indult. Ők a mai napig magyarul beszélnek, és bár gondolom nagy részük érti a szlovákot is, mégis otthon, baráti körben a magyar lehet a megszokott nyelv. Bár a szlovák nagykövettől kezdve a kormány több tagjáig (beleértve Ficót is a maga bájos stílusával) mindenki igyekszik leszögezni, hogy ez a törvény rájuk, azaz a közemberekre nem fog vonatkozni, én mégis kicsit félek tőle, mivel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa szerint is vannak benne homályos pontok, amelyek alkalomadtán épp elegendőek lehetnek a törvény jogkörének khm… kiterjesztésére. Na itt kerülhet szar a palacsintába, de durván. Nem szeretném, ha megélnénk azt, hogy a rendőr megbírságoljon akárkit is, mert a hivatalban magyarul merte kérni az illetékbélyeget. Bár az EU-ban ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, most már nem vagyok ennyire biztos ebben, mivel a konfliktus kezdetekor se nagyon reagáltak a megkereséseinkre (erre mondta a Bajnai, hogy olyanok ők, mint két óvodás, és az EU az óvónéni… nos akkor ez egy nagyon rossz pedagógus, mert őt nem érdekli, ha Pistike végighúzza Katikát a mászóka rácsain mintegy erődemonstráció gyanánt).
Ami viszont bizakodásra ad okot, hogy tót barátaink húzzák-halasztják a büntetések kiszabását, mindenféle okokra hivatkozva, valószínűleg azért, mert „kicsit” kapják az ívet nyugat felől, hogy „srácok azért ezt mégse kéne ám!” (Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy pejoratív jelzőkkel csak a hatalmon levő politikusaikat illetem, a szlovák néppel nekem személy szerint semmi bajom. Érdekes viszont, hogy egy ilyen törvény bevezetése úgymond társadalmi támogatottság mellett mehet végbe! Érdekes adalékokkal szolgál ehhez a megállapításhoz ez a kis felmérés, amely szerint a szlovák tizenévesek többsége azt szeretné, ha magyarul nem szabadna beszélni az utcán…)
Mindent összevetve gusztustalannak tartom amikor egy politikus „ősi” sérelmekre hivatkozva aktuálpolitikai előnyt próbál kovácsolni egy népcsoport módszeres elnyomásából. Amin csodálkozom, hogy a másik nagy kedvencem, Slota nem nyitotta még ki a pofáját az üggyel kapcsolatban (illetve már kinyitotta, csak mindenki leszarja), mert az még olaj lehetne a tűzre a régebbi aranyköpései alapján.
