Nem tudom ti hányszor futottatok bele a napokban abba a megosztásba a Facebook-on, amely arról ad hírt, hogy a kormány január 1-jétől újra bevezeti a sorkatonaságot. Én sokszor. Amikor a cink.hu-s postot olvastam még „csak” 35000 megosztásnál járt a téma (amúgy a linkelt cikkben frankó levezetés található a megosztások száma, és a kamuhír témája között: előbbi annál magasabb lesz, minél mélyebb társadalmilag elnyomott frusztrációkat pendít meg az utóbbi).

Miről is van szó? A Hírszabadság néven futó blogspot.hu-n hostolt blog (egyik) szerzője írt egy hivatalos stílusban megírt cikket, amely arról szól, hogy hamarosan visszaáll a sorkatonaság. A jelen pillanatban 43000+ megosztó nagy része ezt valószínűleg halál komolyan beszopta (a figyelmeztető popup, és a disclaimer hegyek dacára), és nagy örömmel meg is osztotta a Facebook-os ismerőseivel. Mire alapozom, hogy a legtöbbjük (nem lennék meglepődve a kilencven százalék feletti arányon sem) készpénznek vette a hírt, és ironizáló duma helyett valami mély életbölcsességet csatolva adta tovább? Szerintem azért, mert a post szövegezésében nyoma sincs a Hírcsárdára jellemző poénos szófordulatoknak, alkoholista Pista bácsiknak, így viccből megosztani elég sovány alapanyag. Viszont egész más a helyzet, ha nem vesszük észre (khm…), hogy ez egy kamuhír, és tényként kezeljük a leírtakat! Egyből megy a megosztás, egyből elindul a lavina, amelynek a vége még mindig nem látszik, de érdekes következtetések vonhatóak le abból, hogy csak az elmúlt fél-egy napban 8000(!)-rel nőtt ez a szám!

Ha a cink.hu könnyen belátható alapfeltevéséből indulunk ki (miszerint minél szélesebb társadalmi rétegeket érint egy téma annál többen fogják megosztani), akkor érdemes megvizsgálni: miért érdekel ennyi embert a sorkatonaság kérdése (a megosztások száma alapján még többet, mint hogy decembertől nem lesz elérhető a Facebook Magyarországon)?

A megválaszoláshoz három nagy korcsoportra bontanám a magyar lakosságot:

1. 14 – 30 évesek,
2. 30 – 40 évesek és
3. 40+-osak.

Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy csak nagy mintákkal, durván általánosítva jellemzem az adott csoportokat, valamint hogy az alábbi kijelentések csak az én véleményemet tükrözik, nincsenek alátámasztva semmiféle kutatással.

Nézzük csak hogyan, melyik rétegből kerülhetett ki az a bő 43000-as szám.

1. csoport: szerintem ők azok, akik a legkevesebb megosztást produkálták, és a legkevésbé viszonyulnak pozitívan a dologhoz. A csoport fiatalabb része (14 -18 évesek) valószínűleg némi félelemmel néz a változás elébe, úgy érezhetik, hogy most meg lesznek szívatva. A csoport idősebb fele már nem feltétlenül veszélyeztetett, és még talán azok a motivációik is hiányoznak, amelyek az idősebb korosztályokat vezérlik – bővebben alant. Ők úgymond semlegesek a kérdésben, nincs kiforrott véleményük.

2. csoport: ők már érdekesebben viszonyulnak a kérdéshez: önigazolást látnak abban, hogy ők még voltak sorkatonák, és „férfit is faragtak belőlünk, megtanultuk mi az a fegyelem”! Ők üdvözlik a kezdeményezést, és a dőlt betűshöz hasonló kommentek kíséretében tömegével osztják meg a postot a Facebook-on. Mennyiségben még így is bőven elmaradnak az utolsó csoporttól, amelynek ugyanis súlyos, lelkiismeretét nyomasztó bűnökkel kell elszámolnia, ennek pedig a legjobb módja a külső tényezők hibáztatása – lássuk csak, miről is beszélek:

3. csoport: ugyanaz a mozgatórugó hajtja őket, mint az agresszív videojátékok betiltásáért kardoskodó önjelölt megváltót: az álszentség, a saját hibáinkért másokért okolás. Remek iskolapéldája ennek a pszichológiai reakciónak az, amikor ennek a csoportnak a tagjai azt mondják, hogy az elkanászodott fiatalság megregulázásának az egyetlen módja a sorkatonai szolgálat, ahol majd megtanulják hogyan kell felnőttként viselkedni. A nyilvánvaló problémák, amelyekkel a fiatal kapcsán meg kell küzdeni (pia, cigi, és mostanában a különféle betonkeverőkben kotyvasztott szintetikus drogok, munkanélküliség, stb. stb.) a csoport azon tagjai szerint, akik a megosztásra kattintottak meg fognak szűnni, ha a gyerekeket 9 hónapra – 1 évre bevágjuk katonának ahelyett, hogy főiskolára, egyetemre, netán dolgozni mehetnének. Pedig ez így ebben a formában csak egy felelősségátruházási mechanizmus: mennyivel egyszerűbb egy külső tényezőt (ez esetben: a sorkatonai szolgálat eltörlését) hibáztatni a saját kudarcunk beismerése helyett, amelyet szülői státuszunkban szenvedtünk el! Mennyivel kényelmesebb nem beismerni, hogy a gyerek azért vett fel deviáns viselkedésformákat, mert mi – mint érett, felelősségteljes felnőtt, szülő! – nem foglalkoztunk vele eleget, nem neveltük belé a legalapvetőbb normákat sem!

Ami még az előző két csoportra egyformán hathat az a jó öreg „ezek a mai fiatalok, bezzeg a mi időnkben” hatás, de ez szerintem csak mint katalizátor játszhat szerepet, nem mint alapvető motiváció. Fontos megjegyezni, hogy a kettes csoport tagjai átfedésben lehetnek a hármassal: nem kell feltétlenül negyven felettinek lennünk ahhoz, hogy 18-19 éves (azaz a fiatalok problémáiban érintett) gyerekünk legyen.

A blog szerzője/szerzői ezzel a témával úgymond beletenyereltek a csalánba, így biztosítva a hozzám hasonló botcsinálta szociológusok/pszichológusok számára remek elemezni valót. A következő téma lehetne mondjuk az, hogy miért érdekli jobban a megosztókat a Facebook megszűnése, mint hogy lemondott mindannyian kedvenc vezére, Orbán Viktor.

Remélem büszke vagy magadra barátom, világrekordot állítottál fel!

A kis hazánkban immáron húsz éve tevékenykedő Spar üzlethálózat marketingesei nem tétlenkednek: egyrészt pár hete pörög a megboldogult (hüpp) általános iskolás korom Lutra-albumos őrületéhez hasonlító Dzsungelmániás promójuk (ami ugye arról szól, hogy kétezer forint feletti vásárlásnál kapunk egy csomag állatos matricát, amihez persze a gyűjtőfüzet egyrészt fizetős, másrészt meg jellemző módon hiánycikk), másrészt pedig a legújabb húzásuk az volt, hogy létrehoztak egy oldalt, ahol bárki megtervezheti a táskát, amelyet a bolt idővel be fog vezetni a mostani helyett.

Erre különféle gyümölcsök állnak a rendelkezésünkre, amelyeket egy alaposan lebutított Photoshop-hoz hasonló felületen rendezgethetünk a táskára ízlésünk szerint. Persze a fake adatok megadásával készült pályaművek most is sokkal szórakoztatóbbak, mint azok amiket vér komolyan gondoltak alkotóik, nézzünk is párat közülük – márcsak azért is, mert esélyes, hogy az enyészetéi lesznek idővel, ha észreveszik őket az adminok:

1. Csillámsparláma:

a Facebook talán legdinamikusabban fejlődő magyar csoportja (bevallom néha visítva röhögök azokon, amiket kipostolnak, biztos szar lehet a humorérzékem) itt is képviselteti magát, ráadásul jelenleg ez rendelkezik a legtöbb szavazattal. Hát ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy nyáhh:

2. Rárántotta:

nem hinném, hogy befutó lesz, művészi kivitelezés ide, frappáns jelmondat oda:

3. Ebben van a vitamin:

mint ahogy ez sem, pedig igazán kreatív zöldséghasználatnak lehetünk tanúi:

4. Faszt a szátokba:

az anarchista jelmondat, a művészi igényességgel felépített makk, és a tökéletes kompozíció alapján azt kell mondanom, hogy majdnem tuti, hogy a befutót tisztelhetjük benne. Kicsit mondjuk explicit, de maximum eltakarjuk a kisgyerekek szemét, Margit néni a harmadikról meg úgyis látott már ilyet még anno ’67-ben :

5. Izmos szúnyog fejjel lefele:

ha valaki látja a szúnyogot ebben a képben az szóljon. Nekem csak a három padlizsán, a két kókuszdió, meg a többi növény van meg:

6. Tártva nyitva (sic!):

a kidolgozás ugyan elnagyolt, ámde a mondanivaló mégis átütő erejű. Boldog volnék, ha ilyen táskával libeghetnék be legközelebb a forgóajtón túli mesevilágba:

7. Fetish Leszbikusok:

újabb mű, ami rendkívüli kreativitásról tesz tanúbizonyságot. Tessék megfigyelni a bal oldali alak testének kidolgozásánál a körte formájának szellemes felhasználását! A még soha nem hallott szlogen pedig csak hab a tortán:

Aztán persze voltak olyanok is, akik túlléptek a „mindenből csináljunk faszt meg pinát” vonalon, és világnézetüknek, elveiknek adtak hangot, amikor megragadták az egeret, és karfiolokba, banánokba oltva nekiálltak alkotni:

8. Tesco:

meg lennék lepve ha ez nyerne nna:

9. anti-marketing:

a szélsőbalos antiglobalista hippimozgalom egyik jeles tagja sem volt rest körtét, és cseresznyét ragadni, hogy felhívja a figyelmünket a ránk leselkedő veszélyekre. Ezentúl életem végéig fényen fogok élni, annak a pesti családnak is hogy bejött:

10. NE A MULTIT TÁMOGASD!:

nem is értem, hogyan merülhetett fel bárkiben is az a  bűnös gondolat, hogy a Spar nem áll ki mellszélességgel a magyar termelők mellett, pedig aztán de. Az is csak teljesen véletlen, hogy csak hosszas keresgéléssel lehet hazai hagymát találni a polcokon, illetve a többi cucc között is bőven van olyan, amin még a magyar feliratot is csak nagy erőfeszítések után lehet megtalálni. No mindegy, a cég minden igyekezete ellenére (állítólag most folynak a tárgyalások, hogy az idegenül csengő Spar nevet lecseréljék valami másra, ami közelebb áll hozzánk, mondjuk Balatongulyásalföldunicumszegedipaprikamagyarborcsikósostorospálinkaszéplányokgyönyörűtájak Kft-re) még mindig akadnak ilyen renitensek, elrettentő példaként álljon egy ilyen táska is:

11. Légy kreatív!:

nem értem a táska készítőjének a problémáját: mi lehetne kreatívabb annál, mint amikor egy banán és két kókuszdió segítségével rittyentesz egy nagy falloszt?:

Persze akadnak még ezeken kívül is gyöngyszemek dögivel, érdemes itt körülnézni. Ezek után kíváncsi leszek, hogy melyiket fogja majd a rendkívül szakmai zsűri a legjobbnak tartani, de erős a gyanúm, hogy valami olyat, amin nem szerepel egy pina vagy fasz sem. Úgy gondolom, hogy ez szomorú, de sajnos ilyen savanyú, sótlan világban élünk, nem hiába mi vagyunk a legdepisebbek széles e világon.

Íme egy videó, ami még tovább emelheti a karácsony fényét:

Lálálálálá!

(Tudom-tudom… a látszólagos paradoxon ellenére megtörténhet az ilyesmi, de ettől függetlenül szerintem vicces.)