Beszélgetésem nem túl közeli ismerőssel kocsmapultnál. A helyszín Pápa, az időpont éjfél előtt, véralkoholszintek: enyém: 0%, övé: ezért már elvennék a jogsiját.

– Hallod, aztán hol dolgozol?

– Fehérváron az IBM-ben.

(Lényegtelen hablatyolás egy szintén ott dolgozó ismerőséről.)

– Aztán ott is laksz?

– Ja, bérelek egy szobát, sok lenne az a 100 kilométer.

– Dehogyis, én naponta lejárok (Pápáról – szerk.) x-be (na ezt totál elfelejtettem – a szerk.)

– Mennyi is az?

– Ó, csak 140 kilométer, egy óra alatt megvan (az még rémlik, hogy nincs arra autópálya – a szerk már megin’)!

– Ja, hát ha csak egy óra lenne az út én is meggondolnám, de se jogsim, se pénzem kocsira.

– Bazmeg, ne is mondd, most basztak meg a köcsög rendőrök hatvanezerre.

– Gyorshajtás?

– Ja, az. Honnan tudtad?

Arcom jelenleg

Na jó, poénnak erős lenne, ha védelmembe venném ezt az unszimpatikus, humor- önkritika és empátiahiány miatt valószínűleg meglehetősen magányos antiszociális embergyűlölő entitást, úgyhogy lófaszt, tessék nyugodtan tovább ekézni. Úgyis leszarja, az ő egoközpontú világába nem fog belerondítani senki, nevezzék akár impotensnek, vagy csak simán seggfejnek. Már csak azért sincs bennem semmi affinitás hogy túlzott vehemenciával védjem be őt, mert tavaly év elején volt mersze azt mondani, hogy a Batman béna(!!), meg hogy néz az már ki hogy felnőtt ember gumibugyiban ugráljon ide-oda mindenféle háztetőkön ahelyett, hogy – mint minden rendes ember – őt hallgatná a rádióban (volt (van?) műsora valahol ahol tudtommal filmeket elemezett a tőle megszokott leginkább a virslinyakú verőemberekre jellemző eleganciával). DE. És most jön a DE: az ember csinált nemrégiben egy olyan videót, amelyben végre a megfelelő társadalmi rétegekre öntötte a lelkét megtöltő tömény sav egy részét, és olyan maró cinizmussal tálalta a véleményét, amely szinte még az arca által nyújtott sokkot is feledtetni tudja (ahogy Douglas Adams írta: legszívesebben féltéglával verném le a mosolyát… már ha lenne persze):

Köszi Robi, még mindig egy pöcsnek tartalak, de legalább fel tudok hozni valamit melletted is, ha netán szóba kerül a neved. Azért nem sok számomra unszimpatikus ember mondhatja el ezt magáról 🙂

Az alábbi videóban található úriember valószínűleg elég sok időt eltölthetett a kilencvenes évek egyik sikerjátékával (pontosabban mindkét akkortájt megjelent részével), a The Incredible Machine-nal, ugyanis egy meglehetősen körülményes módját választotta az újságolvasásnak, melyhez szükség van többek között egy méregdrága MacBook Pro-ra (amit nem sajnálunk összetörni), gázégőre, és egy hőre meglehetősen érzékeny tengerimalacra. Mindez, valamint a belefeccölt meló persze eltörpül amellett a tény mellett, hogy legalább úgy lapozhatunk az újságunkban, ahogy még soha senki nem tette ezen a Földön:

Ez esetben god mode alatt nem a sebezhetetlenséget értem, hanem a játék azon sajátos aspektusát, miszerint ha valamilyen baleset folytán sikerült elhaláloznunk (mondjuk mögénk settenkedett egy kurva creeper, és azt mondta hogy ssshhh BANG), akkor újjászülettünk a legutóbb használt ágyikónál (mondjuk ha jobban belegondolok ez nem is God, hanem inkább Jézus-mód :)). Az 1.9-ben már szerepelni fog a nehézségi szintek között a hardcore, amelyet leginkább a következő Game Over képernyő tudna a leginkább jellemezni:

„Nem születhetsz újra hardcore nehézségi fokon” felirat, alatta egy „Világ törlése” gomb – hát nem bájos?

Ha belegondolunk ez csak még reálisabbá teszi a játékot, viszont már túllép egy szintet ami fölött a realitás inkább frusztráló – elvégre éppen elég büntetés lehet egy rosszul sikerült lávató fölötti lavírozás eredményeképpen bukni a tárgylistában felhalmozott cuccainkat, mellé még törölnünk kell a világot is, amit építgettünk serényen? Még szerencse, hogy mindez kikapcsolható, szóval tolhatjuk a játékot hardcore nehézségen (gondolom még a birkák is belénk harapnak :)) anélkül, hogy le kelljen mondanunk a respawnról.

Ami viszont már tényleg elképesztő az az alábbi menüpont az options-ből:

 Még szerencse, hogy ez csak fake. Jó hogy nem törli az összes pornót a vinyóról halál esetén, esetleg respawn-onként megterheli a bankszámládat egy ezressel vagy valami 🙂 „- Anyu, nem elittam a fizetésem, csak tudod sok volt a creeper abban a barlangrendszerben!”

Köszönet a találatért a minecraft.web4 blognak!

Sokan állítják magukról, hogy nagy állatbarátok, sőt egyesek addig merészkednek, hogy kijelentsék: némelyik kutya okosabb, mint néhány embertársunk (amivel egyet tudok érteni, ha viszonylatokban gondolkodunk, azaz a legtöbb kutyának megvan a magához való esze, ellentétben pár „emberrel”).

Ez eddig oké, de tegye fel a kezét, aki ennyire szereti őket! Na ugye, hogy van még hova fejlődni? 🙂

Az a cuppogás meg egyenesen priceless bazz.

Mint minden komplex, és rengeteg lehetőséget magában rejtő játéknak a GTA 4-nek is vannak jócskán olyan vonásai, amiken az ember csak nyeríteni tud a röhögéstől (lásd Fallout 3, amiben szintén hemzsegtek a hülyeségek, mégis imádtam). A nonszensz, abszurd jelenetek, játékmechanizmusból adódó groteszk megoldások érzékeltetésére már külön meme-műfaj is kialakult, amelynek nevét ugyan nem tudom, mégis generáltam pár ilyen kis képecskét. Íme a galéria (ahol kellett bővebb magyarázatot is fűztem hozzájuk, hogy az is értse a poént, aki még nem tolta a játékot):

Vedd fel a Molotov-koktélt – Tedd zsebre úgy, hogy még ég

Mert bizony Nico, a főhős kabátja minden bizonnyal azbesztbélelésű zsebekkel rendelkezik

Csapódj bele a falba 20 mp/h-val – halál – Csapódj bele egy másik kocsiba 130 mp/h-val – semmi nem történik a világon

A játékban a fizika furcsán működik: a frontálpuszi kevesebb energiát szabadít fel, mint a falba csapódás

Légy a szemtanúja egy balesetnek – Lopd el az áldozat pénzét

 Mert neki már úgysincs rá szüksége ugye

Légy csatakrészeg – A helikopterajtó nem nyílik 

 Gondolom valami alkoholdetektor lehet beépítve, ami a leheletedből kimutatja, hogy nem vagy képben (pedig milyen jó lenne bekarmolva röpködni a toronyházak között!)

Tarold le az egész várost – Akadj fenn egy árva fán

A kamion és az elpusztíthatatlan tereptárgyak esete

Öld meg a boltost – A játék figyelmeztet, hogy türtőztesd magad

Erről már megemlékeztem, ezúton még egyszer

Egy ismeretlen megkér téged az utcán, hogy ölj meg valakit – Semmi gond

Mert ez már csak így megy Liberty City-ben

Lőj valakit fejbe – „Ne kelljen megölnöm téged!”

Ez a figyelmeztetés talán már kicsit elkésett, mire elhangzik

Ess le a motorról a beszélgetés közepén – Folytasd, mintha mi se történt volna

No igen, ezek a scriptelt események már csak ilyen makacs módon folytatódnak a körülményektől függetlenül

Lőj valakit fejbe miközben egy padon ül – Pár percen belül a környező padokon ülni fognak

Ne zavarja meg a kellemes délutáni ejtőzést a téren egy szétlőtt fejű hulla (vonatkozó screenshot itt)!

Repülj át a városon az autóval, mint Superman – Nem elég jó

Amikor a játék nem értékeli zehnkommanull-ra a csodálatos ugratásodat, pedig megérdemelné

A lektorálásért köszönet S@ti-nak!

Szerencsére még nem készült játék Bear Grylls bácsi kalandjaiból (bár meglenne a sajátos bája az átvezető videókban a főhős fogai között szétplaccsanó hernyóknak, mindezt természetesen DirectX10-es grafikával, lassítva megjelenítve :)), viszont a CollegeHumor-os arcok elképzelték milyen lenne, ha ez az enyhén kattant bizonyítási kényszeres idióta szerepelne egy 8 bites RPG-ben (hasonló stílusúban, mint a nemrég tárgyalt Chrono Trigger). Íme az eredmény, amelyből természetesen a pisiivás sem maradhatott ki:

A kis hazánkban immáron húsz éve tevékenykedő Spar üzlethálózat marketingesei nem tétlenkednek: egyrészt pár hete pörög a megboldogult (hüpp) általános iskolás korom Lutra-albumos őrületéhez hasonlító Dzsungelmániás promójuk (ami ugye arról szól, hogy kétezer forint feletti vásárlásnál kapunk egy csomag állatos matricát, amihez persze a gyűjtőfüzet egyrészt fizetős, másrészt meg jellemző módon hiánycikk), másrészt pedig a legújabb húzásuk az volt, hogy létrehoztak egy oldalt, ahol bárki megtervezheti a táskát, amelyet a bolt idővel be fog vezetni a mostani helyett.

Erre különféle gyümölcsök állnak a rendelkezésünkre, amelyeket egy alaposan lebutított Photoshop-hoz hasonló felületen rendezgethetünk a táskára ízlésünk szerint. Persze a fake adatok megadásával készült pályaművek most is sokkal szórakoztatóbbak, mint azok amiket vér komolyan gondoltak alkotóik, nézzünk is párat közülük – márcsak azért is, mert esélyes, hogy az enyészetéi lesznek idővel, ha észreveszik őket az adminok:

1. Csillámsparláma:

a Facebook talán legdinamikusabban fejlődő magyar csoportja (bevallom néha visítva röhögök azokon, amiket kipostolnak, biztos szar lehet a humorérzékem) itt is képviselteti magát, ráadásul jelenleg ez rendelkezik a legtöbb szavazattal. Hát ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy nyáhh:

2. Rárántotta:

nem hinném, hogy befutó lesz, művészi kivitelezés ide, frappáns jelmondat oda:

3. Ebben van a vitamin:

mint ahogy ez sem, pedig igazán kreatív zöldséghasználatnak lehetünk tanúi:

4. Faszt a szátokba:

az anarchista jelmondat, a művészi igényességgel felépített makk, és a tökéletes kompozíció alapján azt kell mondanom, hogy majdnem tuti, hogy a befutót tisztelhetjük benne. Kicsit mondjuk explicit, de maximum eltakarjuk a kisgyerekek szemét, Margit néni a harmadikról meg úgyis látott már ilyet még anno ’67-ben :

5. Izmos szúnyog fejjel lefele:

ha valaki látja a szúnyogot ebben a képben az szóljon. Nekem csak a három padlizsán, a két kókuszdió, meg a többi növény van meg:

6. Tártva nyitva (sic!):

a kidolgozás ugyan elnagyolt, ámde a mondanivaló mégis átütő erejű. Boldog volnék, ha ilyen táskával libeghetnék be legközelebb a forgóajtón túli mesevilágba:

7. Fetish Leszbikusok:

újabb mű, ami rendkívüli kreativitásról tesz tanúbizonyságot. Tessék megfigyelni a bal oldali alak testének kidolgozásánál a körte formájának szellemes felhasználását! A még soha nem hallott szlogen pedig csak hab a tortán:

Aztán persze voltak olyanok is, akik túlléptek a „mindenből csináljunk faszt meg pinát” vonalon, és világnézetüknek, elveiknek adtak hangot, amikor megragadták az egeret, és karfiolokba, banánokba oltva nekiálltak alkotni:

8. Tesco:

meg lennék lepve ha ez nyerne nna:

9. anti-marketing:

a szélsőbalos antiglobalista hippimozgalom egyik jeles tagja sem volt rest körtét, és cseresznyét ragadni, hogy felhívja a figyelmünket a ránk leselkedő veszélyekre. Ezentúl életem végéig fényen fogok élni, annak a pesti családnak is hogy bejött:

10. NE A MULTIT TÁMOGASD!:

nem is értem, hogyan merülhetett fel bárkiben is az a  bűnös gondolat, hogy a Spar nem áll ki mellszélességgel a magyar termelők mellett, pedig aztán de. Az is csak teljesen véletlen, hogy csak hosszas keresgéléssel lehet hazai hagymát találni a polcokon, illetve a többi cucc között is bőven van olyan, amin még a magyar feliratot is csak nagy erőfeszítések után lehet megtalálni. No mindegy, a cég minden igyekezete ellenére (állítólag most folynak a tárgyalások, hogy az idegenül csengő Spar nevet lecseréljék valami másra, ami közelebb áll hozzánk, mondjuk Balatongulyásalföldunicumszegedipaprikamagyarborcsikósostorospálinkaszéplányokgyönyörűtájak Kft-re) még mindig akadnak ilyen renitensek, elrettentő példaként álljon egy ilyen táska is:

11. Légy kreatív!:

nem értem a táska készítőjének a problémáját: mi lehetne kreatívabb annál, mint amikor egy banán és két kókuszdió segítségével rittyentesz egy nagy falloszt?:

Persze akadnak még ezeken kívül is gyöngyszemek dögivel, érdemes itt körülnézni. Ezek után kíváncsi leszek, hogy melyiket fogja majd a rendkívül szakmai zsűri a legjobbnak tartani, de erős a gyanúm, hogy valami olyat, amin nem szerepel egy pina vagy fasz sem. Úgy gondolom, hogy ez szomorú, de sajnos ilyen savanyú, sótlan világban élünk, nem hiába mi vagyunk a legdepisebbek széles e világon.

Mostanában (megint) tele van a net Portal-os tematikájú vicces képekkel, videókkal, és egyéb audiovizuális anyagokkal (csak hogy szakszerű legyek), és lassan várható a Flash-játékok áradata is, amelyek még tovább növelik majd a játék körüli hype-hullámot. (Apropó hype: tervezem, hogy én is hozzájárulok majd egy posttal, csak még végig kell tolnom, nehogy úgy járjak mint mostanában pár elemzésemmel, amikben hülyeségeket pontatlanságokat állítottam egyes játékokkal kapcsolatban, mivel kellő belemélyedés nélkül álltam neki őket megszakérteni. Jó példa erre a Just Cause 2 tesztem, amiben azt állítottam, hogy a négykerekű járművek irányíthatatlanok, közben pedig mégis lehet őket. Ezúton szeretném üzenni azoknak, akik emiatt tettek le a játékról, hogy ne tegyék, inkább vegyék figyelembe a viszonylagos céltalanságot, ami a stuff nyüstölése közben gyakran elfogja az embert, ha már finnyáskodni akarnak valamiért.)

Meg is érkezett az első fecske, amelyben a kortalan orosz klasszikust, a Tetrist hozta össze a mókás kedvű fejlesztő a Valve csodájával. Izgatottan várom a highscore-okat, természetesen csak screenshot-tal bizonyítva azok valódiságát!:

Tovább »

A magyar blogger szcéna éllovasával, a netes körök bálványával, az információk szellemes tálalásának alfájával és omegájával, JonC-val egy meghitt belvárosi kávézó teraszán beszéltem meg találkozót. Kevergettem a kávémat, és közben azon gondolkoztam, hogy mivel is kezdjem a Mester faggatását. Bevallom őszintén, kicsit aggódtam, elvégre tudvalevő, hogy nem szívesen ad interjút – mint mondta, nem akar lesüllyedni a celebek színvonalára azzal, hogy nyakra-főre nyilatkozik, és folyamatosan a magazinok címlapján tanyázik.

Ebben a pillanatban lépett be ő – hirtelen mintha megállt volna az idő. Minden szem rá szegeződött, ámde ő erről látszólag nem vett tudomást – hanyag eleganciával a fogasra akasztotta kabátját, majd végigkémlelte a helyiséget. Amikor észrevett, szemei felvillantak, halványan elmosolyodott, majd ruganyos léptekkel elindult felém. Ekkor felvillant egy emlékkép: valahogy így éreztem magam annak idején az egyetemen vizsga előtt. A szívem egyre hevesebben dobogott. Leült velem szemben, mély dallamos hangon köszöntött, ujjait összekulcsolta, és felöltött egy olyan arckifejezést, amely egy szempillantás alatt lehűtött – a túláradó nyugalom, és pozitív életszemlélet áradt egész lényéből.

Riporter: – Jól nézel ki? Tegezhetlek?

JonC: – Csak nyugodtan. Alapvetően nem szeretem ha egyből ezzel kezdi valaki, de veled kapcsolatban még ezt is meg tudom bocsátani <mosolyog>.

Riporter: – Mi van veled mostanában? Kicsit mintha leült volna a pörgés körülötted.

JonC: – No igen, mostanában sajnos nem tudom minden energiámat a nép művelésére fordítani, bármennyire is szeretném. Tudom, hogy követők tíz- és százezrei várnak minden megnyilatkozásomra, de nagyon leköt a munka, a család, és a különféle egyéb tevékenységek, amelyeket nem szeretnék megnevezni. Megnyugtatok mindenkit: a raktalicska.hu élt, él és élni fog! Nem kell sokat várnotok, és újra nekidurálom magam valami világmegváltó gondolat megfogalmazásának, ahogy az már megtörtént számtalanszor az utóbbi években.

Riporter: – Apropó évek! Hogyan tudod ilyen régóta hozni ezt a konstans magas színvonalat a blogon?

JonC: – Igazából erre születni kell azt gondolom. Egy halandó, mint mondjuk te – és most nem szándékozlak megsérteni – szinte egészen biztosan nem tudna ilyen 7-8, esetenként még több sorból álló körmondatokat fogalmazni, amelyekben hemzsegnek az egymásba ágyazott záró- és gondolatjelek, metaforák, színesztéziák, és egyéb irodalmi struktúrák. Talán nem véletlen, hogy ennyi olvasó kíváncsi nap mint nap a gondolataimra.

Riporter: – Valóban népszerű vagy országszerte. Nem gondoltál még arra, hogy esetleg politikai pályára lépj?

JonC: <elkomorul> – Én úgy gondolom, hogy nem kéne a lényemet efféle alantas feladatra pazarolni. Vagy szerinted igen?

Riporter: – Jaj, dehogy! Inkább beszéljünk másról: mi a véleményed hazánk jelenlegi helyzetéről?

JonC: – Véleményem szerint a kormány agilitása megkérdőjelezhetetlen, csak az a kérdéses, hogy az irány jó-e amerre nagy erőkkel nyomulnak. Egyelőre megfigyelő álláspontra helyezkedtem, ezt az olvasóim is észrevehették: manapság viszonylag kevés belpolitikai jellegű post született a blogon, éppen emiatt. Van még egy másik oka is az efféle kinyilatkoztatások megritkulásának: kezdek megcsömörleni a jelenlegi kormánytól, a nap mint nap születő néha egészen abszurd hírektől (elég, ha csak a vármegyékre, ispánságokra, és hasonlókra utalok <mosolyog>), így – bár véleményem mindenről van, nekem ne lenne? – nem szándékozok írni ezekről a fejleményekről az oldalam hasábjain. Mihelyst látok valami olyat, amivel kapcsolatban úgy érzem, hogy be kell avatkoznom, helyes útra kell térítenem a honatyákat, akkor azt észre fogja venni mindenki. Ugyanis ütni fog, mint a buszkerék <megint mosolyog>.

Riporter – Ez azért megnyugtató. Jó tudni, hogy van még kontroll, van még aki megálljt parancsolhat, ha nagyon elvadulna a helyzet. Igaz, hogy a te postodnak köszönhetően mondott le Mubarak, az Egyiptomot évtizedekig sanyargató diktátor?

JonC – Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igen! Semmiség az egész. Örülök, hogy segíthettem. Szerintem fordított esetben valamelyik egyiptomi sztárblogger is megtette volna Magyarországért. A következő megváltandó ország, amit kiszemeltem az Líbia, ahol még bőven akad tennivaló. Legrosszabb esetben el vagyok szánva arra is, hogy személyesen utazzak le ebbe a csodálatos országba, hogy kiosszak néhány csicskalángost a kormánypárti katonáknak, és persze Kadhafinak, aki valami sajnálatos tévedésnek köszönhetően elfelejthette, hogy kivel áll szemben. Mélységesen megvetem az erőszakot, de ha ez az ára egy ország szabadságának, akkor sajnos kénytelen leszek alkalmazni az elnyomókkal szemben.

Riporter: – Bámulatra méltó, hogy mennyire szíveden viseled a világ sorsát! Japánnal kapcsolatban mik a terveid?

JonC: – Már folyamatban van egy post, amelyben felszólítom a tektonikus lemezeket, hogy azonnali hatállyal hagyják abba a mozgolódást, továbbá szintén szervezés alatt van a Japán-tenger megkorbácsoltatása. Remélem tanulni fog a dologból.

Riporter: – Elképesztő! Úgy gondolom, hogy az egész világ nevében mondhatom: köszönjük, amit értünk teszel!

JonC: <megint mosolyog, ellenállhatatlanul> ugyan. Bárki ugyanezt tenné a helyemben. Feltéve persze, ha ilyen képességek birtokában lenne, mint én.