Tételezzük fel, hogy be vagy regelve mondjuk két tucat olyan oldalra, amelyek mindegyike alkalmas arra, hogy atombombát indíthass róla Moszkva/Washington/Peking/Alsó-Bivalybasznád/stb. ellen, és nem szeretnéd, ha ezek a jelszavak (amelyek nem feltétlenül olyan facsipesz-egyszerűek, mint az átlagnetező asdasd-je, hogy az abc123 nevű klasszikust, és társait ne is említsük) esetleg elfelejtődjenek, vagy illetéktelen kezekbe kerüljenek a gondosan a Windows Asztalán elhelyezett titkosítatlan .doc file eltulajdonításával. Ilyenkor két lehetőség adódik:

1. fogod a password-öket, felírod egy papírra láthatatlan tintával, bezárod egy széfbe, a széfet egy nagyobba, ezt ismételed 5-6X, majd az így kapott széf-matrjoskát még leplombálod, bebetonozod, majd elrejted az alagsorban kialakított ujjlenyomat olvasóval nyíló titkos platinumerősítésű ajtóval ellátott helyiségben

2. letöltöd a most boncolgatásra kerülő KeePass nevű freeware csodát, és pofonegyszerűen, és ráadásul magyarul tárolod őket a gépeden szépen letitkosítva.

Azért tudom javasolni őkelmét, mivel ma – hosszas szemezés után – elvittem a kicsikét egy próbakörre, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem csalódtam benne: a hirtelen nyakamba szakadt tucatnyi jelszót/felhasználónevet/egyebeket elegánsan, biztonságosan és egyszerűen tudtam vele elmentetni. Amennyiben nehezen megjegyezhető, esetleg érzékeny adatokat védő jelszavakat kell használnod, akkor ez a te választásod!

Nézzük csak hogyan is működik:

letöltés után (amúgy van belőle portable, és létezik hozzá magyarítás is, amit az exéje mellé kell bemásolni) elindítva szükséges készíttetni vele egy új adatbázist, amelynek hozzáférhetőségét három különböző paraméter együttes meglétéhez is köthetjük: Mesterjelszó, Kulcsfájl, és a Windows Felhasználói fiók közül bármilyen kombinációt megadhatunk neki, amely szükséges lesz a későbbiekben ahhoz, hogy a jelszavakhoz hozzáférjünk (pl. Mesterjelszó + Kulcsfájl esetén ha csak a jelszót tudjuk, de nincs meg a file, akkor se enged az adatokhoz hozzáférni a program, és fordítva):

Ráadásul a kulcsfájl létrehozásánál még az egér rángatásával is növelhetjük a titkosítás erejét, mivel az így generált véletlenszerű értékek is további biztonságot nyújtanak a jelszavaknak (érdekesség: erre azért van szükség, mert a számítógép nem tud valódi véletlenszámot létrehozni, egész egyszerűen azért, mert egy gép, viszont a kedves júzer az egeret valóban randomban rángatja).

Miután ezzel megvagyunk elénk tárul a program felülete:

Szerencsére nincs az ilyen managelős programoknál megszokott ikonrengeteg a felső sávon, sőt maga a főablak is pofon egyszerű: balra vannak a jelszavaink kategóriái (természetesen mi is hozhatunk létre az alapértelmezetteken kívül is újakat), míg középen sorakoznak a jelszavak, felhasználónevek, ilyesmik. Ide a jobb klikk -> Bejegyzés hozzáadása (Add Entry) menüponttal, vagy az Insert billentyűvel adhatunk újabb jelszavakat, a meglévőket pedig az Enterrel tudjuk szerkeszteni. Amikor jelszót írunk be a zseniális algoritmus elemzi azt, és folyamatosan írja, hogy mennyire erős, sőt a beépített passgenerátorral mi is csináltathatunk véletlenszerű karakterhalmazokat:

Webes jelszavak esetében még a böngésző jelszókezelőjét is kiválthatja: amennyiben a bejegyzésnél megadtunk URL-t, akkor a neten az adott oldalt betöltve, majd az előre beállított billentyűkombinációt leütve helyettünk írja be a passwordot (kábé mint az Operánál a Ctrl + Enter).

A fő funckiókat ezzel ki is merítettük, de a program tud még pár hasznos apróságot: adhatunk a passoknak lejárati időt, exportálhatjuk a jelszólistát (ha mondjuk mégiscsak kinyomtatnánk, és széfbe raknánk), file-okat csatolhatunk a bejegyzésekhez (amelyek szintén durván titkosítva tárolódnak utána), jópár adatbázisformátumból tud importot végrehajtani, egy kattintással kirakható a kívánt jelszó vágólapra (sőt, beállítható az is, hogy mennyi idő elteltével törlődjön róla), stb. stb.

Végszóként: ha nem csak a myVip-edhez, meg a hasonló khm… nem túl nagy biztonsági kockázatot jelentő oldalakra kell jelszóval bejelentkezned, akkor csak ajánlani tudom ezt a programot!

Van ugye a levegő. Az jó dolog, és (még) nem kell érte fizetni. Aztán ott van a naplemente, az erdők, a nyári meleg, a szeretet, a barátok, meg még pár egyéb dolog (az egyik legfontosabbat direkt hagytam ki, mert már megint meg leszek szólva, hogy csak azon jár az eszem :)) ami ingyen van, mégis nagyon fontosak az ember életében.  Ne tessék megijedni, nem arról van szó, hogy megnéztem 15 Paula és Paulina részt és elborítottak az emóciók hullámai, csak ezzel a frappáns bevezetővel tereltem a szót megint a kockulás felé 🙂 Programajánló fog ugyanis következni, az utóbbi idők legkellemesebb meglepetése volt ugyanis a következő kis okosság, amely végre megoldást jelentett egy régóta fennálló problémámra.

Következő a szitu: szeretnék a blogra egy képet, amelyen egy weboldalnak csak egy részlete szerepel. Szeretnék ezen a képen néhány kényesebb részt ki is takarni (ismerős e-mail címe, japán tinilányos pornó a letöltések között, stb.), meg esetleg feliratozni rajta ezt-azt. Eddig – nekem – ez így nézett ki: PrintScreen billentyű, Paint indít, beillesztés, majd kívánt rész kijelölése, új kép, beillesztés, mentés, majd a takarások, feliratok, nyilak elhelyezése FastStone Image Viewerrel. Még leírva is hosszadalmas, és macerás ugye? Nna, erre találtam meg a tökéletes megoldást, ami ráadásul freeware, azaz ingyenes!

A program neve Greenshot, és egyaránt kínál megoldást mindennemű képlopási problémára. Nem kell telepíteni se, mivel nem akarja magát beírni a registry-be, ami nem is gond, ha az ember mondjuk a munkahelyén szeretné használni 🙂

Nézzük csak mire jó:

Print Screen billentyű: megnyomása után a bal egérgombot lenyomva kapunk egy négyzetet, amellyel kijelölhetjük, hogy a képernyő melyik részét szeretnénk file-ba menteni.

Alt + PrintScreen billentyűkombináció: lenyomásuk után arról az ablakról készül kép, amelyre kattintunk

Ctrl + PrintScreen billentyűkombináció: ezekkel lehet a teljes képernyőről képet lopni.

Azt, hogy mit akarunk csinálni az elkészült képekkel a Preferences (az valami előrend? a ‘pre’-ből kiindulva…:D) menüben állíthatjuk be, itt is van azért pár lehetőségünk:

Legfelül állítható be, hogy hova kerüljenek a kilopott képek. Megnyithatóak a beépített képszerkesztőben (ahol utána kényelmesen lehet feliratozni, nyilazni, stb. őket), mehetnek a vágólapra, nyomtatóra, vagy akár egyből file-ba is. Ezek közül többet is kijelölhetünk ha akarunk! Alatta a mentés helye adható meg, illetve az, hogy milyen formátumban, és minőségben szeretnénk az elkészült képet menteni. Legalul pedig a nyomtatási opciók látszanak, ahol szintén elég sok lehetőségünk van állítgatni a dolgokat.

A program tehát könnyen kezelhető, sokoldalú, ingyenes, és nem kell telepíteni! Ha neked is gyakran kell képeket lopnod a képernyődről, akkor ez a te választásod!

Íme egy újabb bejegyzés, ami a zseniális WordPress nevű blogmotorral kapcsolatban nyújthat segítséget. Reményeim szerint ebből előbb-utóbb rendszert fogok csinálni, mivel ez az ingyenes motor meglehetősen népszerű Magyarországon is (nem véletlenül), és nem nagyon lehet hozzá tutorialokat találni. Ebben a leírásban a mai AdSense-es kalandjaimat szeretném megosztani veletek, tehát azt, hogy hogyan sikerült némi reklámmal „feldobni” a blog kinézetét.

Az egész sztori még tegnap kezdődött, amikor is hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy mégiscsak beregisztrálom magam a Google Adsense nevű szolgáltatásába. Erről azt kell tudni, hogy oldaltulajdonosoknak szól, és segítségével különféle formátumú hirdetéseket helyezhetünk el a felületen, amelyek akkor hoznak némi bevételt, ha a látogatók kattintanak rájuk. A bejelentkezés viszonylag egyszerű volt, bár meglepődtem kicsit, hogy a már létező Google fiókom nem elég neki magában, hanem csak elbírálást követően engedélyezi majd a rendszer a szolgáltatás használatát. Mindenesetre megadtam neki a blog címét, és várakozó álláspontra helyezkedtem. Gondolom ezután megnézték az oldalamat, hogy vannak-e rajta pónilovakkal barátkozó nénik, meg náczikok (ezeket nem szeretik a Google-nél, micsoda finnyás banda), de mivel ilyesmit nem találtak, ezért a rendes reggeli e-mail csekkolásnál már olvashattam is a beérkező leveleimben mosolygó velkám-mail-t. Gyorsan be is jelentkeztem, és némi tűnődés után sikeresen legeneráltam néhány reklámcsíkot vele. Ennek menete a következő volt:

1. az Adsense beállítás fülön belül a ‘Hirdetés kérése’ menüpontot kell választani

2. Itt beállítható egy nagyszerű varázsló segítségével, hogy milyen típusú hirdetést szeretnénk használni (képes, vagy csak szöveg, de van lehetőség a feed-oldalt is megszórni némi fogkrém-reklámmal, stb.), majd a reklám megjelenését, méretét, színeit stb.-jét lehet megadni. Ha ezzel is megvagyunk jöhet a csatorna beállítása. Ez valami olyasmi, amit mindenképpen meg kell adnunk, ugyanis ez alapján választhatják direktben is a hirdetők az oldalunkat, tehát ha szépeket írunk az oldalunk leírásába itt, akkor akár minket is célzottan kiszemelhet egy cég, hogy a termékeik nálunk is reklámozzák! Ez – gondolom – azért jó, mert az ilyen fajta hirdetés többet tejel kattintásonként, de ez csak feltételezés.

3. Ha mindennel megvagyunk jöhet az utolsó lépés:  megkapjuk a reklámunk Java nyelvű kódját, amelyet azután használhatunk az oldalunkon. Persze egy valamirevaló WP-s nem fog csak úgy programozgatni (meg nem is tud :)), ezért körülnéz a pluginek csodálatos világában. Így bukkantam rá én is az Advertising Manager nevű kiterjesztésre, amely meglehetősen tág kereteket biztosít a reklámunk elhelyezéséhez. Nekem kapásból fontos volt például, hogy ne widgetekkel akarjon operálni, mivel az oldalon egy darab nincs, helyette php-kód segítségével is működésre lehessen bírni a kicsikét. Persze aki widget-fan, annak lehetősége van azzal is megoldani a dolgot. Szóval ha megvan a feltelepítése, jöhet a következő lépés:

4. Katt ide a WordPress adminjában:

Itt szépen beilleszted az előzőleg már vágólapra rakott kódot, amit az AdSense-ben kaptál, majd az Importálásra bökve máris a beállítások képernyőn találod magad. Itt túl sok mindent nem kell módosítani alapesetben (színeket, méretet pl. azért nem, mert már megtetted az AdSense oldalán), esetleg a reklám címét átírhatod valami könnyen megjegyezhetőre, mert még szükség lesz rá.

5.  Jöhet a php-buherálás: én szerettem volna a blog oldalsávjában némi reklámot látni, ezért a sidebar.php-t megnyitva a következő sorokat szúrtam be:

<li>
<h2>Némi PH-érték</h2>
<ul>
<li style="background: #56850D;"> <- ez csak nálam kellett, hogy szépen belepasszoljon a háttérbe
<?php advman_ad('REKLÁM NEVE'); ?>
</ul>
</li></li>

Ebből a lényeg az advman_ad-ot meghívó sor. Itt a REKLÁM NEVE helyére be kell írni az előzőleg a pluginban beállított nevet, ez mondja meg a pluginnak, hogy ott melyik reklámodat kell megjelenítenie. Ez azért fontos, mert pl. én is két hirdetést kértem az AdSense oldalán, az egyik a zöld hátterű az oldalsávra, a másik pedig akkor látszik, amikor egy post önállóan van betöltve (amikor látszik a kommentmező is pl.) és az meg fehér hátterű, és más a mérete is. Ezeknek megjelenését így lehet megadni a pluginnak.

Persze nem csak így, és nem csak ide lehet reklámot elhelyeztetni a pluginnal! Vannak további lehetőségek is:

[ad #REKLÁMNEVE]

így lehet postokba reklámot illeszteni. Ezt simán (persze behelyettesítve a reklám nevét, és az ‘ad’ szócska utáni space nélkül) beírva a post szövegébe a plugin oda generálni fog némi khm… olvasnivalót 🙂

Nézzük csak meg működés közben:

[ad#post_ad_1]

Tadamm! 🙂

Ennyi tudással már szerintem senkinek nem okozhat nehézséget az, hogy némi reklámmal „feldobja” az oldalát 🙂 Annyit azért had tegyek hozzá, hogy egy oldalon egyszerre csak 3 (három!) hirdetést engedélyez a Google, és ne nagyon rondítsák szét az elrendezést! Sok sikert hozzá!

Na vééégre leesett valakinek az iwiw-nél is, hogy nem ártana valamit kezdeni az erősen elavult oldalukkal (és most nem az idióta alkalmazások bevezetését értem ezalatt, mert az nem sokkal lendítette elő a fejlődést, sőt)!  A mai naptól végre majdnem úgy működik az üzifal, mint a nagytestvéren, a Facebook-on, mivel mostantól ha linket illesztesz be, akkor az már többletinfókat is nyújt, mivel látható az első néhány sora a linkelt oldalnak, meg esetleg egy kép is róla! Szemléletes példa következik (már megint):

Mennyivel jobb már, mint a régi megoldás, hogy csak egy kékkel írt sor látszott a linkekből, ugye? 🙂

Adott tehát végre a kulturált linkmegosztás lehetősége (amit persze páran majd szokás szerint túlzásba is fognak vinni), éljünk is vele! Most a saját módszeremet szeretném megosztani veletek, hogy hogyan sikerült odavarázsolni azt a kis iwiw-ikont a postok alá, amivel megoszthatjátok a cikkeket a szóbanforgó üzifalon. Tuti, hogy van elegánsabb, sőt egyszerűbb módszer is, de én (ahogy azt már leszögeztem párszor) alapvetően hülye vagyok a programozáshoz (még a mosógépéhez is :)), ezért én így csináltam:

kellett a dologhoz a Sociable nevű plugin, ami kirakja az „Oszd bele a nagyvilágba” ikonsort a postok alá. Ebbe rengeteg megosztóoldal van előre beleépítve, de sajnos az iwiw mint olyan nem tartozik ezek közé, ezért egy kicsit bütykölnöm kellett a plugin php-jával. Miután betelepítetted, és aktiváltad szépen meg kell buherálgatni a sociable.php file-t, amit két módon tehetsz meg:

1. a WordPress adminfelületén bal oldalt a menüsorban Bővítmény -> Telepítve -> a listában a Sociable melletti kis Szerkesztés gombra böksz

2. FTP-n felmész a tárhelyedre, és a blogod /wp-content/plugins/sociable mappájából lehúzod őkelmét, és a saját gépeden módosítasz rajta mondjuk Notepad++-szal.

A varázslat a következő:

a file-ban megkeresed a $sociable_known_sites nevű array-t, és az alatta elterülő listába beszúrod a következő részletet:

'Iwiw' => Array(
'favicon' => 'http://static.iwiw.net/common/image/favicon.ico',
'url' => 'http://iwiw.hu/pages/share/share.jsp?u=PERMALINK',
),

Ezután elmented, felülírod vele a szerveren található eredetit, majd a WordPress adminfelületén már meg is jelenik a választható megosztási módok között az iwiw, pipát neki, és kész is!

Remélem segítettem ezzel a leírással (pláne hogy én szívtam vele egy röpke fél órát, mivel a gyárilag javasolt kódrészlet nem akart szuperálni)!

UPDATE:

a megosztás lehetőségén túl ez az új üzenőfal egy használhatatlan szar. A már kivett pipák a szűrési lehetőségeknél nem jegyződnek meg, és ha kézzel kiszeded őket, akkor előfordulhat, hogy az egész falból egy hozzászólás (vagy annyi se) marad meg. Gratulálok, kedves iwiw-gárda! Az ilyen húzásokkal tudjátok tönkrecseszni az oldal általános megítélését, és ezzel az a gond, hogy negatív irányba sokkal könnyebb befolyásolni az ilyesmit, mint pozitívba! Szinte röhögnöm kell magamon, hogy néhány napja még a Facebook-éhoz hasonlítottam ezt a megoldást…