Nem használati utasításnak szánta Orwell az 1984-et!

Nem lehet igazunk se a Tisza ciánmérgezésében, se a Duna elterelésében, se határunkra épített szemétégetőben, se a Rába szennyezésében, se a párját ritkító szlovák nyelvtörvényben. Nyelvemen van a kérdés, fel is teszem: Mi a francot keresünk mi az Európai Unióban?

/Tibor bá’/

A post címében vázolt kecsegtető jövőkép csapódott le bennem ma, miután eltöltöttem Antalffy Tibor bá’ blogján egy félórácskát. Elolvastam a legutóbbi látogatásom óta felhalmozódott hatalmas postmennyiség egy részét (Tibi bá’ is elég termékeny szerző, így elég pár napra szem elől téveszteni az oldalát, hogy az ember eltemetve érezze magát utána a rengeteg iromány között), és egyre jobban hatalmába kerített a félelem. Tényleg az a jövőnk, hogy kipusztuljunk, de előtte még el is adjuk az országunkat/lelkünket a pénzéhes kapitalista multiknak, és pénzintézeteknek? Tényleg vagyunk annyira birkák, hogy elhiszünk mindent, amit a média tálal elénk, és tényleg nem vesszük észre, hogy milyen célok által vezérelve manipulálnak bennünket? Tényleg minden párt, és minden politikus csak a saját érdekeivel törődik, és azzal van épp’ elfoglalva, hogy minél nagyobbat ígérve megnyerje a választásokat (ami már most lefutott verseny szerintem, esetleg a 2/3-os többség lehet még lehetséges cél a jobboldalnak) ezzel az orruknál fogva vezetve (többek között) a rengeteg nyugdíjast? És tényleg olyan szűk látókörűek az emberek, hogy csak a saját érdekeikre hallgatva döntik el, hogy melyik pártra adják a voksukat? Tényleg egy szép új világ előszele az, hogy meg akarják szabni nekünk, hogy mit, és hogyan mondhatunk, mit gondolhatunk, publikálhatunk? Tényleg kapzsi zsidók akarják felvásárolni az országot kilóra? Tényleg jobb ha vigyázunk, mert lassan olyan az ország, mint Weimar volt, ahol fel-alá meneteltek a nácik? Tényleg ennyire rosszindulatú erőktől függve kell vergődnünk az életben maradásért ahelyett, hogy láthatnánk egy kicsit a napfényt is végre?

Ennyire szar az egész?! Nincs senki, aki látná, hogy rossz az irány, és hatalmában állna megváltoztatni azt?

Tessék kitalálni, hogy milyen borzasztó fenyegetést jelent a következő cipő az emberi szervezetre:

Első ránézésre semmi különös nincs rajta, maximum az ember esztétikai érzékét érő negatív hatás tapasztalható rápillantva, pedig aztán

A termék vegyi kockázatot jelenet, mivel a dobozban található illatosítótasak 3.79 mg/kg dimetilfumarátot (DMF) tartalmaz. A dimetilfumarát bőrrel érintkezve erősen irritáló hatású, használata a 2009/251/EC jelű bizottsági döntés értelmében be van tiltva.

Ezt az információt egy olyan weboldalról szereztem, aminek linkje ma spamként esett be a postaládámba, szövegét idézném szintén, mert érdemes:

Ne vegye meg… mert mérgező élelmiszer, veszélyes cucc.

ITT nézheti meg, mit NE vásároljon:

http://www.ketesaruk.hu

Ez NEM kereskedelmi hirdetés, ez közérdekű levél. Sajnálatos, hogy csak így értesülhet róla.

A KétesÁruk.hu honlapját a közadakozás tartja fenn, az adatok ellenőrzött EU-s forrásból származnak, NEM rémhírek.

Ha támogatja a honlapot, akkor terjessze állampolgári jogon: építsen rámutató linket saját honlapjába, tegye szóvá fórumokon, küldje tovább E-mailben, stb.

– Ha nem támogatja, akkor jelezze válaszában.

Köszönjük türelmét és elnézést, ha nyugalmát megzavartuk!

Tök jó, hogy van ez az oldal tényleg. Például ha nem tudom a fenti információt, akkor nyugodt szívvel megveszem ezt a gyönyörű topánkát 400 forintért a kínai piacon, de így – hogy örökre bevésődött a képe a memóriámba – már tudom, hogy az emberi életre veszélyes, és viselése halált okozó bőrirritációval jár. Azt eddig is tudtam, hogy a kínai bóvli fényfüzér agyonvághat, na de hogy a gyerekruha, a cement, a gumipók, a flakonos gázzal működő duda, de még a plüssnyuszi formájú asztali dísz is az életre veszélyes az már kicsit meglepő volt.

Az oldal hasznos, de felmerült bennem néhány kérdés vele kapcsolatban:

1. miért spamként szórják teli a netet a linkjével? miért nem indítanak Twitter/Facebook-kampányt a promotálása érdekében?

2. honnan tudták meg az én mailcímemet? semmilyen tájékoztatást nem tartalmaz a levél ezzel kapcsolatban

3. kik, és honnan szedik az információikat? miért van szükség erre a site-ra, az NFH hasonló célú oldala nem megfelelő?

A fenti sirámaim ellenére most az egyszer örülök, hogy kéretlen levél érkezett a fiókomba (amit a spamszűrő se fogott meg), mivel a gagyicucc-börze mellett hasznos, érdekes, és legfőképpen ijesztő cikkek is megtalálhatóak az oldalon (pl. a Coca-Cola összetételéről, vagy a Tesco kisvállalkozás- és gazdaságbarát üzletpolitikájáról), így ajánlható a portál mindazoknak, akiket kicsit is érdekel, hogy mivel mérgeznek minket. Jó példa ezekre a toxikus anyagokra ez a képsorozat, amit még annak idején egy karácsonyi partin fotóztam üditőitalnak álcázott felmosószerekről. Kényszeríteni kéne a gyártó cég igazgatósági tagjait, hogy fél évig csak ilyeneket fogyaszthassanak folyadék gyanánt, utána pedig megnézni hány hónappal rövidült meg az életük tőle amolyan Super Size Me – módon…

UPDATE:

az újonnan indult flipp.hu nevű blogajánló oldalon jópár órán keresztül kiemelt post volt ez a szösszenet (pedig aztán annyira nem jó :D):

Ó, te szánalmas kis pörsenés a nagyvilág seggén. Ó, te utolsó parasztja annak a hatalmas sakktáblának, amit univerzumnak hívunk. De kurva rossz neked, komolyan sajnálatraméltó életet élsz. Azt, hogy élsz, csak egy szám jelzi az anyakönyvi hivatalban, de ezen kívül semmi jele annak, hogy bármit is számítana, hogy élsz vagy meghalsz. Tényleg kurva rossz lehet az a tudat, hogy egy csikkhez hasonlóan téged is bármikor elnyomhat a Sors, a Végzet, a Halál… nevezd ahogy akarod. Egy nagy szerencséd van: túl ostoba vagy ahhoz, hogy ezt a veszélyt felfogd.

Te vagy az, aki úgy éli le az életét, hogy végig a szűk környezete bűvkörében marad, nem akar, és nem tud átlátni az élet sűrű, és kusza szövetén. Azt látod, amit elédtesznek, azt eszed, amit elédtesznek, és azt szereted, akit elédtesznek. Oldalra pillantani, vagy esetleg új utat találni már eszedbe se jutna. Fogyasztod amit neked kreáltak, hogy szórakoztassanak, nézed a hülye vígjáték-sorozatokat, hallgatod a rádiót, tankolod a kocsid minél olcsóbb benzinnel, nagybevásárolsz, plazma TV-t, és mosogatógépet veszel, játszod a flash-játékokat, és veteményezed a farmodat a Facebook-on. Igényeled a gyors netet, de nem használod másra, csak hogy újabb szórakoztató perceket szerezz magadnak. Meg se próbálsz információhoz jutni a téged körülvevő világról általa: nem olvasol hírportálokat, nem böngészel blogokat, nem írsz választ kommentekre. Minden nap ugyanazt a féltucat oldalt nézed meg újra és újra. Futod a köreidet nap nap után, mindig ugyanazokat. Úgy élsz, mint a jövő emberisége, akik a kapszulákban lebegve álmodják a Matrix által elképzelt világot, a különbség csak annyi, hogy ezt a világot te alakítottad ki magadnak. Észre se veszed, hogy burokban élsz, azt hiszed, hogy szabad vagy. Iszonyatos lehet ilyen önbecsapásban élni… Nem embernek való.

Szeretsz, és viszont szeretnek? Számít ez? Neked nem, úgyse fog semmi emlékeztetni rád, miután 60 év kétségbeesett botladozás után meghalsz. Gyerekek? Igen, csinálj párat, és készítsd fel őket arra, hogy hogyan maradhatnak társadalmilag elfogadottak azáltal, hogy ugyanúgy élnek majd mint te (mint egy vak bányaló a legmélyebb tárnában). Semmit se fogsz érteni – hiába éltél „sokat” – a téged körülvevő világból, de téged ez nem is fog zavarni. A burkod életed végéig ki fog tartani, ne aggódj. Tökéletesen ki fog téged szolgálni a szabadság illúziója életed végéig, észre se fogod venni (és nem is akarod észrevenni) a távolban húzódó korlátokat, amelyek nem engednének sehova, ha kitörnél. Olyan vagy, mint Truman: a díszletek rabja vagy te is, csak te ezt fel se fogod vele ellentétben.

Jogos a haragod. Most még teljes meggyőződéssel, és megalapozottan gondolhatsz egy beképzelt szemétnek, mert ennyire tartalak. Ennek ellenére nem fogok bocsánatot kérni tőled, mert amit írtam igaz rád. Hiába mondod, hogy nem kell a sajnálatom, de mégis szánlak azért, ahogy élned kell. De el kell árulnom neked valamit: mi – te és én – egy dolgot leszámítva ugyanazt az életet éljük: én is ugyanolyan szánalmas véglény vagyok, mint te: ha meghalok, pár év múlva az én esetemben is csak egy fejfa fogja mutatni, hogy valaha éltem, igen.

Egy kurva nagy különbség van közted és köztem: engem ez zavar, míg te észre se veszed… Gyűlöllek, és irigyellek azért a hamis biztonságtudatért, amit ez ad neked. Bárcsak én is olyan lehetnék mint te…

UPDATE: (másnap) nos gyerekek, ezért nem szabad a fosidegbetegen, és fosfáradtan születő gondolataitokat leírni, ilyen esetben helyette inkább szépen feküdjetek le aludni, nehogy ti is ilyeneket csináljatok!

Komolyan mondom hülye vagyok. Ma – hétfő lévén – alapból nem vagyok túl jó formában (ugye a 4 óra alvás, és a hasonló finomságok kicsit tönkre szoktak vágni ezen a napon, de nem szeretném ma is ezt boncolgatni, mert lassan illendő lenne indítanom egy hetfoihiszti.raktalicska.hu című aloldalt :)), de most az is rátesz egy lapáttal, hogy most éppen beképzeltem magamnak, hogy influenzás vagyok. Persze nem volt nehéz, mivel egész nap a zsír új (‘Mitulát báti hotta’) szőrmebéléses melegítőmben villogtam (amire Jezy barátom csak annyit mondott, hogy ‘nem rossz, csak kicsit stricis’), úgyhogy persze hogy izzadok, meg iszonyatosan melegem van. Nem, nem vagyok lázas, dehogyis! De mi van ha mégis??! Szóval kellemesen eltépelődök az élet igazságtalanságán (mivel mindig elkapok minden szart, naná, bezzeg az iksz, meg az ipszilon sose), és már készülök lelkiekben az egyhetes izzadós-rémálmodós-szarközérzetes-hidegrázós-izomfájós tortúrára, amely nélkül az ember nem tudná értékelni az egészséget. Persze – gyakorló hipochonderként – nagyjából sejtem, hogy jelenleg semmi jele nincs annak, hogy beteg lennék, a fáradtság, és nyúzottság is a kialvatlanság számlájára írható, míg az izzadás pedig a már említett stricipulcsiéra, de akkor is bennem bújkál a kétség, hogy mi van ha mégis elkaptam? Erről persze a rohadt média is tehet, mivel az ember nem hallgathat meg egy rohadt hírblokkot a rádióban anélkül, hogy ne halljon halott kismamákról, és agygyulladásos(!) kisgyerekekről, akiket egytől egyig a szóban forgó vírus támadott meg. Hihetetlen az egész felhajtás, és az a szomorú helyzet állt elő a sajtóorgánumokkal kapcsolatban, mint Aiszóposz tanmeséjében* a pásztorral a falubeliek: annyiszor csinált már pánikot csak a hecc kedvéért, hogy az ember már akkor se hisz neki, amikor tényleg kéne. Honnan kéne tudnom nekem, hogy most nem csak a szokásos példány/nézőszám növelő médiafelhajtásról van szó, és tényleg komoly baj van? Már megint nem talál az ember támpontot, hiába is szeretne, egymásnak ellentmondó információk között állva totál összezavarodva pedig nehéz értelmes döntést hozni: egyik oldalról pánikkeltés zajlik, míg a másik oldalról azt az információt kapjuk, hogy:

A megbetegedés általában az influenza szokásos tüneteivel jár, és szövődmény nélkül, magától gyógyul.

(forrás pdf-ben)

Na most akkor az intenzíven fekvő a vírus elkapását megelőzően elvileg makkegészséges emberekről szóló rémhírek, vagy az ÁNTSZ közleménye a mérvadó? Ésszerűen dönteni szinte lehetetlen… Oltatni meg – ha nem muszáj – nem akarom magam, mert hátha tényleg csak egy bolhából csinált elefánttal állunk szemben, és nem szívesen böketném magam feleslegesen valami szerrel, amivel kapcsolatban azt nyilatkozta az Omninvest ügyvezető igazgatója, hogy „Az oltóanyag hibája miatt esetlegesen jelentkező mellékhatásokért a gyártót terheli a felelősség, a kártérítésre pedig a cég saját tőkéje és felelősségbiztosítása jelenti a garanciát”. Hmm… de jó is annak, aki esetleg lebénul miatta, legalább van kitől pénzt követelnie! Tudom persze, hogy ez a verzió mégiscsak jobb, mintha valóban az állítólagos ciprusi offshore cégen kéne megpróbálni behajtani a kártérítést, de az a rémisztő, hogy ez a téma egyáltalán felmerülhetett!

Ilyen gondolatok kavarognak most a fejemben. Nagyon melegem van, szar a hangulatom, és egész hétvégén egy beteggel voltam egy lakásban, szóval most éppen azon görcsölök, hogy ne legyek rosszul szerdáig (csütörtökig max), mert az azt jelentené, hogy megúsztam a lappangási idő leteltét, és feleslegesen hülyítem magam az egésszel. Ha netán mégis legyűrné a – vélt vagy valós – vírus a vasszervezetemet, akkor max a hét további részét blogolás helyett kellemes ágybanhaldoklással fogom tölteni (pedig ágyban párnák közt nem meghalni szeretek, hanem… :)), de legalább elmondhatom, hogy nekem volt igazam!

* Egy pásztor kihajtotta nyáját a faluból távolabbra, és a következő tréfával töltötte az időt: hangosan kiáltozva segítségül hívta a falusiakat, mímelve, hogy farkasok támadtak a juhokra. Kétszer-háromszor meg is ijedtek a falusiak, és előrohantak, de aztán nevetve távoztak. Végül azonban történetesen tényleg megjelent a farkas, és nekiesett a nyájnak. A pásztor segítségért kiáltott, de a többiek azt hitték, hogy szokása szerint csak tréfál, és nem sokat törődtek vele. Így aztán elpusztult minden juha.

A mese bizonyítja, hogy ezt nyerik a hazudozók: akkor sem hisznek nekik, ha igazat mondanak.

Most mit szépítsem, meg miért írjam körbe? Ez történt. Persze nálam nem olyan nehéz ezt elérni, de hogy most épp mivel sikerült az az alábbi idézet alapján nyilvánvaló lesz, amelyet most az Indextől emeltem át:

Az ügyvéd utalt arra: ha egy érdekvédelmi szervezet azt felvállalná, akkor közérdekű pert lehetne indítani a legnagyobb bankokkal szemben. Ennek lényege, hogy az érdekvédő szervezet lenne a perben a felperes, és ha a bíróság a felperesnek adna igazat a szerződésmódosítás ügyében, akkor az a bank összes érintett ügyfelére kihatással lenne, függetlenül attól, hogy az ügyfél nem volt perben álló fél. Két társadalmi szervezet már jelezte is az ügyvédnek, hogy vállalná ezt a szerepet.

<forrás>

Legyen úgy, bár rajtam ma ez még nem segít. Éjjel legszívesebben elindulnék a városba néhány orosz gyártmányú koktéllal a hátizsákomban pénzintézet-vizitre… Czirmes Gyuri, hol vagy ilyenkor?

UPDATE:

azóta befáradtam a Rajf*szom bankba, ahol elintéztem, hogy még egy fél évig had tömjem csak a bank zsebét (tehát semmit se törlesztek, csak kamatokat, meg egyéb elhanyagolható apróságokat), cserébe viszont marad pénzem enni, meg hasonló felesleges hülyeségekre.

“Megmenthettük volna magunkat, de nem tettük. Bámulatra méltó! Mifajta elmeállapotban voltunk, hogy bár saját kihalásunk nézett velünk szembe, mi csak megrántottuk a vállunkat?”

Annak idején a megboldogult hetvenes években a brit fiatalok nem biztos, hogy olyan értelemben értették lázadásuk fő jelszavát, a Nincs jövő-t, mint ahogy manapság sokan használják. Gyűlnek a bíztató hírek, hogy van még 40-50 szép évünk, aztán khm… jelentős törés áll be az emberiség fejlődésében, úgyhogy tessék szépen kihasználni ezt a rövidke időt, és dugni, kábítószerezni, és zabálni a továbbiakban, mert utána már nem lesz rá lehetőség. Gyereket – ha nem akarunk nagyon kicseszni vele – azért ne nagyon hozzunk létre, mivel szegényke egy atomháborúktól sújtott súlyosan mérgezett beteg bolygón lenne kénytelen leélni rövidke életét, mielőtt bele nem pusztulna a sugárfertőzésbe. Most komolyan, tényleg ez vár az emberiségre? A leszármazottaink nyomhatják élőben a Fallout-ot (vagy akár a Mad Max-et ízléstől függően) egy sivár pusztaságban, ahol az emberek csoportokra szakadva háborúznak egymással a vízért? Nekem ez az egész nagyon hihetetlennek tűnik, pláne ilyen rövid időn belül. Itt, Európa közepén nagyon kevés előjelét érzem, hogy bármi is negatív irányba változna (leszámítva, hogy évek óta nem volt normális telünk), bár ha kicsit kitekintek a nagyvilágba már egészen más a helyzet. Vannak hírek, amelyek arra épp elegendők, hogy az embert átitassa némi félelem, de tenni végképp nem lehet ellenük (ilyen például a felmelegedés miatt felolvadt szibériai talaj alól kiszökő metángáz, ami nem tesz túl jót az üvegház-hatásnak például).

Ami miatt épp ma támadt kedvem ezen a témán mélázni az az, hogy tudomást szereztem egy olyan filmről, amely Földünk 2055-ös évét mutatja be. Érdekes lesz a helyzet, ha így fog minden történni mint a filmben:

Ázsiában egy ciklonnak 80.000 áldozata van. Hollandiában jegyre adják az ivóvizet. Erdei tűz végigsöpört Spanyolországon. Úgy döntöttek, hogy New Orleanst nem építik újjá harmadszor. Pakisztánban nincs kellő mennyiségű víz. San Francisco-ban hőhullámtól szenvednek az emberek. 35 millió kínai menekült el az országból. Az Alpokban már nem lehet síelni. Bangladesben 100 millió vált hajléktalanná. Az Európai Unió hermetikusan lezárta a határait. Indonéziában kivágták az utolsó erdei fát, hogy teret adjanak a pálmaolaj termelésnek. Új-Zéland lezárta határait az ausztrál menekültek előtt. A Közel-keletről 100 millió ember próbál elmenekülni. Egyes helyeken az emberek megeszik a kóbor kutyákat és a házimacskákat is. Kitör a termonukleáris háború.

/idézet a forrásból, ahol a filmről olvastam/

A film címe amúgy Age of Stupid (magyarul A hülyeség kora), és kategóriáját tekintve a tényfeltárós dokumentumfilmek közé lehetne sorolni, már ha valós eseményekről szólna. Az ijesztő mégis az benne, hogy az általa vázolt vad ötletek mégis reálisabbak, mint egy sci-fiben, mivel ezeknek egy része már most is úgymond bizonyított tény (prognózisok és számítógépekkel végzett modellezések alapján), és jelen pillanatban elkerülhetetlennek tűnnek. Vidám jövő előtt állunk, ha tényleg így lesz…

Végeztül itt a film trailere, amelyet főleg angolul értőknek ajánlok:

Az biztos, hogy én meg fogom nézni…

Öntudatra ébredtek, csak még titokban tartják,
Míg olyanok leszünk a gépeknek,
Mint nekünk a macskák
Én halottnak tettetem magam,
Hogy azt higgyék nem fájt
De nem kapcsolok ki teljesen
Csak kinyomom a stand-by-t

/Junkies – Ne csinálj nekem programot/

Kezd bekebelezni minket a technika. Értem ez alatt azt a már hosszú ideje tartó jelenséget (amely exponenciálisan gyorsul), hogy lassan már az utcán se sétálhat végig az ember anélkül, hogy legalább fél tucat informatikai rendszer ne követné minden lépését. Ez valahol már most is így van, elég végigmenni egy belvárosi utcán, és tuti, hogy jópár különböző térfigyelő kamera rögzítette az arcunkat, a ruházatunkat, az időpontot másodpercre pontosan, amikor elsétáltunk alattuk. Aztán ott van a magánélet: még a nálam kevésbé kockák is néznek TV-t, amely megintcsak csúcstechnikával készült képeket ad nyakonöntve azzal a rengeteg reklámmal, amit muszáj lenyelni, ha az embert érdekli a műsor. Innen is jóval több információt kapunk, mint amennyire szükségünk lenne, és ez is káros hatású hosszú távon. Az embert egész nap pörgetik, impulzusokat küldenek feléje, amelyekre muszáj reagálnia, nincs egy szabad perce soha. Tessék kipróbálni a következőt: lefeküdni az ágyra, kikapcsolni mindent (tévét, számítógépet, világítást, hifit, mindent), és csak 10 percig nézni a bútorokat, vagy ízlés szerint a plafont. Furcsa? Nincs behatás (csak esetleg az utca zaja)? Tíz perc még kevés ahhoz, hogy unalmassá váljon, de mégis jó érzés, hogy erre a rövid időre sikerült kikerülni modern korunk divatos egércsapdájából, az oly sokszor emlegetett információs társadalomból. Nekem van még egy jó módszerem arra, hogy ezt a nyugalmat elérjem, mégpedig az esti biciklizéssel (amikor már nincs forgalom), de tény, hogy gyakran egy hetet is eltöltök úgy, hogy csak akkor nem özönlik felém a felesleges adatáradat, amikor éppen alszok. Nem csoda, hogy stresszes vagyok, és folyamatosan az bújkál bennem, hogy le kéne feküdni az ágyra, és végre olvasni pár órát Asimov Alapítványából (ami ott hentereg a szobámban hetek óta), mivel – bár az is információ – legalább az érdekel! Ehelyett gyakorta (szóval mindig) fullad a délutánom abba, hogy a cégnél gép előtt eltöltött ~8 óra után (amely neonfényt, légkondit, folyamatosan csipogó gépeket, és meg-megszólaló mobilokat is jelent csak a poén kedvéért) otthon is majdnem annyit görnyedek előtte, és este vörös szemekkel ájulok az ágyba (amely persze még fél óra tévézést jelent, mielőtt végre elaludnék).
Ki kell kecmeregni ebből a csapdából. Az információdömping az, ami feszültté teszi az embert, de hasonló a keménydroghoz: hiába tudod, hogy tönkretesz, mégis szükséged van rá. Nagyon nehéz kinyomni azt a kurva power-gombot úgymond idő előtt, de előbb-utóbb szükség lesz rá, és ezt nem csak magamra (vagy akár rátok) vonatkoztatva értem, hanem úgymond globálisan is. Különben eljöhet az az idő, amit egyelőre az olyan filmekben látunk, mint a Különvélemény (amely a zseniális Philip K. Dick egyik írása nyomán született), amelyben a kormány bárkit bárhol megfigyelhet, és a bőröd alá ültetett chipeket bemérve (vagy – mint a filmben – a retinádat az utcán letapogatva) mindig tudják, hogy épp merre jársz. A technika fejlődése egyre komolyabb lehetőségeket helyez a hatalom kezébe, ami ezt ki is fogja használni. És ha ez el fog jönni, azért mi leszünk a hibásak, nem ők. Mi, akik nem nyomtuk ki a power-gombot idejekorán.