Különösebb felvezetés nélkül következzék egy screenshot (igen, megint Minecraft, üssetek):

Megfordult a világ…

Az talán első blikkre is feltűnhet, hogy valami nem stimmel… mintha kicsit problémák lennének a perspektívával nem? 🙂 Persze ha netán éppen úgy tévedtél az oldalra, hogy különféle gombák hatása alatt állsz, akkor nem biztos, hogy feltűnik a stikli (elvégre neked a böngészőablak, a monitor, a billentyűzet, meg úgy általában minden ugyanilyen effekteket produkál), de ha józan fejjel próbáljuk értelmezni a képet, akkor máris érezhető, hogy mintha kicsit magába fordulna a táj valahogy úgy, mint amikor az Inception-ben a kiscsaj összehajtja a várost, mint egy palacsintát. Ezzel a módosítással bárki elérheti, hogy úgy barangolhasson fel-alá a kockavilágban, mintha épp’ elrágott volna néhány szál szárított gombát, de persze értelmesebb dolgokra is jó, ha a grafikára ráhúzunk valami custom shader-t. Nézzük csak, hogyan fest mozgásban:

Gondolom már mindenki ég a vágytól, hogy kellemes hányásközeli állapotba hozhassa magát, úgyhogy íme a telepítés menete:

1. fogjuk a mod hivatalos fórumán a letöltőlinket, rákattintunk, (jelenleg innen szedhető Windows-ra, de ez változhat, ezért érdemes a fórumon megkeresni)
2. kitömörítjük a .minecraft könyvtárba (C:\Documents and Settings\<felhasználónév>\Application Data\.minecraft Windows XP-n, Win7-en is valahogy így található meg),
3. csinálunk backupot a minecraft.jar-ról (a \bin-ben van)
4. letöltjük a megfelelő konfigfile-t (a fenti tértorzítós mókához erre lesz szükség)
5. átnevezzük base.vsh-ra
6. bemásoljuk (felülírva az előzőt, előtte nem árt lebackupolni) a .minecraft/mods/shaders/contents/files/shaders könyvtárba
7. elindítjuk a második lépésben kitömörített nitrous.jar-t, majd nyomunk egy ‘Install Mod’-ot
8. indítható a játék, lehet flashelgetni szépen (azért vödröt hozzatok a gép mellé :))

No persze ennek a shader-nek a hasznossága megkérdőjelezhető, viszont ez csak egy a sok közül: az alapcsomag /mods/shaders/alternative shaders könyvtárában még van néhány, amelyekkel az hatos pontban leírt módon felül kell csapatni az alapfile-okat, majd érvényesíteni őket a nitrous.jar újbóli lefuttatásával. Van olyan például (jellemzően azok, amelyeknek nevében szerepel a „dof”, azaz Depth of Field szócska), amelyekkel újabb grafikai effekttel bővíthetjük a játékot: onnantól, hogy alkalmaztuk ezeket a játék „fókuszál”, azaz a közeli tárgyak homályosabbak lesznek, ha távolba nézünk, és fordítva. Ezt a módszert a modern 3D-s játékok már elég régóta ismerik, nagyban megnöveli a grafika életszerűségét! Érdemes végigpróbálgatni mindegyiket a pack-ben, illetve körülnézni itt, érdekes új küllemet, hangulatot tudnak adni a játéknak! A pláne az, hogy a nálam eddig tökéletesen repesztő játék némelyiktől szabályosan megakadt, 15 FPS-nél többre nem volt képes, ami azért elképesztő. Persze a különféle shader konfigfile-okat lehet finomhangolni is (sima szöveges doksik ugyanis), így egy kis próbálkozással teljesen átszabhatóak az effektek! Sok türelmet, és jó szórakozást hozzájuk! 🙂

Az Androidban – többek között persze – azt szeretem, hogy ad a szemnek is, nem csak az agynak: még az én alacsony felbontású kicsi képernyőm is alkalmas arra, hogy annyira szétmoddoljam, hogy idővel jó érzés legyen ránézni. Ehhez szerencsére rengeteg app áll a rendelkezésünkre, de a bátrabbak akár rendszerszinten mókoló témákat is ráhúzhatnak a rendszerre (amelyeket úgy kell flashelni, mintha ROM-ot telepítenél recovery menüből), de most ezekbe nem szeretnék belemenni, egyrészt mert típusonként máshogy kell őket felrakni, másrészt pedig mert nem ezek szerepelnek a post címében, és gondoltam igyekszek azért konzekvens maradni amennyire lehet 🙂

Óra, ikonok, csúszkák

A most bemutatásra kerülő WidgetLocker nevű app fizetős. Ez persze egyből eltántorítja a magyar lakosság Androidos felhasználóinak a felét (és még optimista voltam) a használatától, pedig össz-vissz kerül kettő darab dollárba (mai árfolyamon kb. 400 forint), ráadásul meg lehet venni Paypal-en is, nem kell MarketEnabler-rel meg hasonlókkal vesződni. Ha viszont túltettük magunkat a sokakra jellemző „már pedig ami nem ingyen van, akkor nem is érdekel” mentalitáson, és kicsengettük a 3/4 doboz cigi (vagy másfél sör) árának megfelelő összeget, akkor egyrészt büszkék lehetünk magunkra, mert kezdjük felfogni a szoftverpiac értelmét (azaz hogy ha fizetsz, akkor a jövőben megkapod az update-eket, továbbá a fejlesztők alkalomadtán kezüket-lábukat törve igyekeznek majd segítséget nyújtani neked, ha problémád adódik a termékükkel, stb.), másrészt a birtokunkban tudhatunk egy olyan programot, ami zseniális. Zseniális, ugyanis egy olyan területét engedi szanaszét módosítani a telefonnak, ami eddig tiltott volt: a csúszkás képernyőt, amin kioldhattuk a billentyűzárat, vagy lenémíthattuk a telefont, aztán kifújt. Örömmel jelentem be, hogy ezennel lehetőségünk nyílt ezt a képernyőt is megszállni: új csúszkákat rakhatunk rá, megszabhatjuk azok kinézetét, sőt widgeteket, és programok parancsikonjait is kirakhatjuk ide mostantól! Egy nagyon egyszerű megoldás következik, ez az én képernyőm jelenleg:

Ami a post írásának az apropóját adta, hogy tegnap este megérkezett e-mail-ben a legújabb, 2.0-s verziónak az apk file-ja, amelyet nemrég pakoltam fel a telefonra. Gyanús volt, hogy a levélben említette a fejlesztő, hogy ha moddoltam a programot, akkor az általam végzett módosításokat törölnöm kell, különben nem fog működni az új verzió. Milyen módosítások? – gondoltam – lehet ezt a cuccot még tovább alakítgatni?! 🙂 Néhány perces nyomozás után sikeresen bele is akadtam ebbe az oldalba, és tátott szájjal bámultam, hogy aztak… mennyi miez 🙂 Ügyes kezű amatőr grafikusok összedobtak jó pár úgy csúszkastílust, hogy még az eddigieknél is jobban át tudjuk alakítani a kioldóképernyőt.

A 400 forintot bőven megéri, jópofa, hasznos, és okos – érdemes kipróbálni, ugyanis nem csak parasztvakításra való, de arra is tökéletes 🙂

Beszerezhető innen, vagy QR-kód alapján:

Mindig nagy öröm, amikor az egyesek szerint a világ legjobb játékának tartott Minecraft-ot frissíti Notch, és egyre népesebb gárdája (ami nem meglepő, mármint a létszámnövekedés, ennyi pénzből már fel lehet bérelni néhány ügyes kezű programozót, meg grafikust – kár, hogy a szerverupgrade még mindig nem hozta meg a kívánt eredeményt, és gyakran nem elérhető): van, hogy új, színes kockákat kapunk (amelyekkel már szinte nincs olyan kép, amit egyes autisták ne tudnának kirakni mondjuk 3000X4000-es méretben :)), van, hogy egyszer csak elkezd működni multiban is a folyadéköntés (az olyan veteránok, mint én (na jó, arcoskodok, nem is vagyok veterán :)) még emlékezhetnek erre a bosszantó bugra), és van hogy csak a naplementék/felkelték kapnak szép színes égalját a romantikus lelkületűek nagy örömére.

A játék párszáz kilobyte-os futtató exéje viszont eleddig nem ment át ilyen szignifikáns változásokon – értsd: a kutya hozzá nem nyúlt évekig. Ezennel megtört a jég, ugyanis tegnap óta elérhető a játék letöltőoldalán az új exe, amelyet elindítva ez a kép tárul elénk:

No persze az, hogy követve az idők szavát átszabták a bejelentkezőfelületet MMORPG-mintára még nem nagy cucc, ámde a bal oldali szöveghalmazban elrejtett lehetőség már annál inkább: mostantól ugyanis lehetőség van parancssorból(!) indítani a játékot úgy, hogy egyből a kedvenc szerverünkre másszon fel, ráadásul a jelszót se kérje be! Bár le is van írva, de íme a trükk:

Minecraft <felhasználónév> <jelszó> <szervernév:szerverport>

Tehát Windows alatt így nézzen ki a parancs:

„<elérési út>/minecraft.exe” <felhasználónév> <jelszó> <szervernév:szerverport>

Ha ezt a parancsot adjuk meg a játék parancsikonjában, akkor egy duplakattal bent tudunk lenni a hőn szeretett hálózati játszóterünkön. Bár nem annyira elegáns ez a megoldás, mintha végre implementáltak volna a srácok egy „Kedvenc szerverek” opciót a főmenübe, de legalább valamiféle előrelépés – bár elővigyázatosságot igényel, ugyanis a parancsikonból ezentúl bárki, aki a gépünket használja kilesheti a jelszavunkat.

Újdonsága még, hogy mostantól titkosított (https) kapcsolaton keresztül küldi el a jelszó/név kombót (hát… ideje volt), illetve rákérdez frissítésnél, hogy szeretnéd-e telepíteni (ami egyes multifüggő embereknek rendkívül hasznos lehet, ugyanis gyakori probléma volt, hogy régi verzión futó szerverre nem engedett fel a játék).

Örülök az új launchernek, de én vigyázó szemeimet a legkésőbb holnapra ígért update-re vetem, amelyben elvileg fejlesztett világítási metódust (ambient occlusion-t ha jól emlékszem), és egyéb nyalánkságokat kapunk majd kézhez. Addig is marad a Dead Space-ezés 🙂

UPDATE: hozott még pár változást a frissítés (ja igen, most jött ki pár perce, az 1.3-as bétáról beszélek épp’ :)), kár hogy kipróbálni „természetesen” nem tudom őket, ugyanis megint áll a minecraft.net szar a launcher:

• új grafikai opciók (a világításfejlesztésen felül)
• most már lehet craftolni ágyakat, amikbe belefeküdve egyből reggel lesz (mondanom sem kell, hogy ez mennyire hasznos :))
• három új félblokk magasságú kocka (ha jól tudom, fa, cobblestone, és még valami)
• késleltető és ismétlő redstone-blokkok a logikai kapcsolásokba belebuzult kedves felhasználóknak
• whitelist a szervertulajoknak
• új világmentési formátum, immáron nem többszáz könyvtárba pakol több ezer file-t (legalábbis nagyon remélem). A régi világokat a játék automatikusan átkonvertálja
• végre lehet menteni(!!) öt darab slotba
• gördítősáv a pálya- és a modválasztó képernyőn
• új logó…

Jó lenne már kipróbálni…

UPDATE2: egyrészt: az épp’ agyba-főbe dicsért launcherrel sok embernek nem megy a játék (sebaj, böngészőben igen), másrészt pedig gondoltam generálok egy új világot, amikor megakadt a szemem ezen a mezőn:

Valami rohadt nagy királyságot sejtek a háttérben, csak még nem tudom mi az… 🙂

UPDATE3:

ez az újfajta fénykezelés egész egyszerűen odabasz! Tessék megfigyelni a különbséget:

előtte:

most pedig így fest:

Még mindig kockákat pakolunk, de ez a derék svéd és gárdája kezdi kihozni belőle a maximumot! Lopom a szöveget, de most muszáj: uraim, csodálatos korban élünk 🙂

Felkavaró, és sokkoló: a kék halál maga

Aki Windows-t használ évek óta már biztos találkozott a jelenséggel: általában mindenféle előjel nélkül (esetleg egy kis szívszaggató vinyónyöszörgés után) a képernyő elsötétül egy pillanatra, majd egy vészjósló kék háttéren megjelenik jó pár sornyi szöveg megtámogatva néhány olyan kifejezéssel, amit még Neo sem nagyon értene, hiába látja a rendszert a lefolyó zöld karakterekben. A riasztó jelenség általában hardvergondokra vezethető vissza, úgyhogy az embernek nem elég, hogy megijed a nagy büdös kékségtől, ráadásul még hirtelen szúró fájdalom is elfoghatja a pénztárcája tájékáról… Nos, van egy jó hírem: én tudom, hogy hogyan előzhetitek meg a kék halált, és nem vagyok irigy elárulni nektek a ‘Tovább’-ra kattintás után!

Tovább »

Két dologra is rácsodálkoztam a napokban újfent: az egyik amit angelday is szokott mondani: uraim, csodálatos korban élünk, a másik pedig az, hogy az Androidban az (is) remek, hogy bizonyos programok okos kombinálásával érhetünk el újabb funkciókat! Olyasmi az egész, mint az RPG-kben az alkímia, vagy a javítás: veszünk két összetevőt, és létrehozhatunk belőlük egy teljesen másikat. Ez a fajta „Heuréka!”-élmény engem fel tud dobni (olyannyira, hogy postot is képes vagyok/voltam írni róla), mivel újra és újra élményszámba megy megtapasztalni, hogy a készülék amit használok nem csak egy telefon előre égetett szoftverrel, hanem egy érző lény operációs rendszerrel megáldott számítógép, amely újszerű képességeivel ki tudja húzni az emberfiát a szarból alkalomadtán (jó példa volt erre a karácsony utáni visszautam Fehérvárra asszonnyal: amikor már láttam, hogy le fogjuk késni a veszprémi csatlakozást, csak előkaptam ezt a csodát, néztem egy vonatot a MÁV Start oldalán, majd rákerestem a veszprémi taxisokra is, hogy ki is tudjunk jutni a vasútállomásra, így elkerültük az ilyenkor szinte törvényszerű idegeskedést. Amúgy nem lett volna más opciónk, mivel több busz nem indult!)

Amire konkrétan hétfő hajnalban a buszon zötyögve jöttem rá a következő: egyrészt egész használható a távolsági buszok némelyikén elérhető ingyenes Wi-fi online rádióhallgatásra, másrészt pedig könnyedén megoldható, hogy megtudhassuk az épp’ hallgatott szám előadóját, címét is egy zseniális app segítségével!

Rádióhallgatásra én a nemrég felfedezett Rádiók Plusz nevű magyar fejlesztésű programot használom. A több mint kétszáz adó lenyűgöző mennyiség, amelyben egész extrémek is vannak, például a Gárdonyi Református Internátus csatornája, vagy a Magyar Katolikus Rádió. Ezek egy része persze nem akar működni, de a kínálat még így is korrekt, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a Neo/Class FM által nyújtott zenei örömöket azért nem olyan nehéz felülmúlni. A program segítségével akár lementhetünk az épp’ hallgatott zenéből az SD-kártyánkra (ráadásul mp3-ban!), szóval többet is ad, mint egy sima lejátszó. Hátrányai, hogy efféle megoldásokra „kényszerül” az ember a használata közben, mint amit most olvashattok, ugyanis nem írja ki az éppen hallgatott szám címét, illetve hogy nem lehet favoritba rakni állomásokat, úgyhogy minden indításkor újra meg kell keresni a listában, ha valamelyik megtetszett.

Ezt a zenehallgatási lehetőséget kombináltam a Soundhound nevű csodával, ami funkcióját tekintve azért csúnyán túlmutat azon, amire én használtam, ez a program ugyanis képes egy körülbelül 20-30 másodperc alapján egész jó találati aránnyal beazonosítani a mikrofonja (pontosabban: a készülék által leadott hangjelek, és a mikrofon, lásd lejjebb) által „vett” számokat! Ez olyannyira jól megy neki, hogy még amikor én a nem túl Roger Waters-es hangommal ráénekeltem a Pink Floyd-tól a „Wish you were here” elejét, vagy amikor Freddie Mercury-t megszégyenítően előadtam neki a Bohemian Rhapsody „I see a little silhouetto of a man Scaramouch, Scaramouch, will you do the Fandango” kezdetű sorát azt is egyből levágta! A felismerés egész gyorsan megy: a felvett hangmintát feltölti a szolgáltatás szerverére, majd „postafordultával” érkezik is a telefonunk kijelzőjére a válasz.

Na én ezt a két okossággal oldottam meg a következőt: hallgattam a valamelyik metálrádiót (ha jól emlékszek), megtetszett egy szám, így elindítottam a SoundHound-ot, felvetettem vele néhány másodpercet, majd újabb néhány másodperc elteltével már tudtam is, hogy az újonnan felfedezett kedvenc nem más mint Vanessa Carlton-tól a Paint it Black című Rolling Stones-feldolgozás 🙂 Ennek örömére hallgassuk is meg, mert tényleg jó (bár ez azért jelentős mértékben köszönhető Jagger papának és remegő nyugdíjasokból álló csapatának):

Nekem, mint folyamatosan új, és jó zenékre ácsingózó zenekedvelőnek ez a kombó egy álom: hallgatom a rádiót, amelyen esélyes, hogy jó zene fog szólni, és ha elindul egy nekem tetsző szám csak megnyomok egy nagy sárga gombot a telefonom kijelzőjén. Tényleg csodálatos korban élünk, már ami a technikát illeti 🙂

Azon drága olvasóim, akik kiváló ízlésről, és tökéletes tájékozottságról tanúbizonyságot téve már csatlakoztak a blog Facebook-oldalához már találkozhattak az alant bemutatásra kerülő weboldallal, amelyet mintegy karácsonyi ajándékként mutatok be azoknak, akik vannak olyan vének, és még emlékeznek a Commodore cég nyolcvanas évek végét, kilencvenes évek közepét meghatározó számítógép-családjára, az Amigákra (ez egy mondat volt, mehetne érettségire elemeznivalónak :)). Régóta van lehetőség az ezekre a gépekre készült játékok PC-n való emulálására is, de ez néha még a tapasztalt bitlovagoknak is macerás volt: a WinUAE nevű program beizzításához nem elég, ha beszereztük a játékokat, de még bizony olyan – ráadásul jogvédett – okosságok is kellenek hozzá, mint a WorkBench, aminek még a verziószáma is számított.

Ezt a szexista Amiga-reklámot csak elrettentő példaként raktam be ide, teljes mértékben elhatárolódok tőle!

Ennyi szívást persze bőven megérdemeltek ezek a csodák, de néhány napja rábukkantam erre az oldalra, amelyen jelen pillanatban 185 darab Amigás játék figyel letölthető formátumban! Mindegyik átesett egy Amiga – PC konverzión, így exe-ként tölthetőek, azaz nem szükséges semmilyen emulátor hozzájuk: csak duplakatt, és már futnak is! Tegnap első felindulásból az Alien Breed-del toltam pár percet, és a tapasztalatom az, hogy az indítás után felvillanó splash logo-t leszámítva autentikus Amiga-élményt kínálnak a programok, semmi nem utal arra, hogy PC-n toljuk – leszámítva a floppymeghajtó ismerős kerregésének, és a kezünkbe simuló Quickshot típusú joystick-nak a hiányát.

Arra az esetre pedig ha a címek nem mondanának semmit, akkor íme egy lista azokról a játékokról, amelyek elérhetőek az oldalon, és emlékeim szerint nagyon jók:

• Alien Breed
• Cannon Fodder (Christmas Edition csak az érzés kedvéért :))
• Cannon Fodder 2
• Holiday Lemmings 1994
• Mega Lo Mania
• North and South
• Rick Dangerous 2
• Superfrog

Persze ez csak a személyes véleményem, akadhat még az oldalon olyan, amit érdemes kipróbálni, csak éppen én nem ismerem (pl. a Breathless-ről csak olvastam annak idején az 576KByte-ban, lehet hogy jó cucc).

Úgy gondolom, hogy ezeket a játékokat érdemes kipróbálni a fiatalabb korosztálynak is, márcsak azért is, mert grafikailag hozzák azt a szintet, amit még el lehet viselni mai szemmel is (sőt, némelyik kifejezetten szép), és érdekes lehet visszatekinteni egy kicsit a múltba, látni hogy milyen fejlődés ment végbe, aminek hála olyan csodák készülhettek, mint a GTA4, vagy a Crysis2. Ezzel a posttal szeretnék Boldog Karácsonyt kívánni minden olvasómnak, jövőre ugyanitt, ha netán olyan részeg lennék januárig, hogy a világomat nem tudom netán nem maradna időm a blogra az év végi őrületben!

(Na jó, ez már hetekkel ezelőtt megtörtént, csak most jutottam el addig, hogy írjak is róla :)) Azok, akik – hozzám hasonlóan – olyan géppel nyomulnak, amelyben nem pörög másfél gigás memóriával megáldott videokártya (akár több is), továbbá nincs 4-8-16 giga RAM-juk azok bizony két megoldás közül választhatnak: vagy visszavesznek a grafikából (amit ugye senki sem szeret), és spórolnak ezerrel (vagy beletörődnek a „megváltoztathatatlanba”), vagy pedig igyekeznek a maximumot kifacsarni a jelenlegi vasból ilyen-olyan trükkök által. Mondanom sem kell, hogy én a második típusba tartozok, ezért is bukkantam rá jó pár hónappal ezelőtt a Game Booster nevű remek kis segédprogramra, amelyet az IOBit nevű cég fejleszt. Amikor annak idején feltelepítettem a cég egy másik programját (az Advanced System Care nevezetűt, amely ráaádásul ingyenes license-sel került a birtokomba egy akció lévén), akkor kezdtem el használni ezt a tool-t is.

Mire is jó? Ahogy a neve is mutatja, a játékokban elérhető FPS (Frame Per Second, azaz képkocka/másodperc) értéket lehet segítségével kicsit feljebb tornázni azáltal, hogy elindítása után egy kattintással leállíthatunk egy jó adag háttérben futó process-t, amelyekre nincs szükség ilyenkor, csak az erőforrásokat eszik. Ezek megtekintéséhez elég, ha csak a Feladatkezelőben (Ctrl+Shift+Esc) átváltunk a ‘Szolgáltatások’ fülre: lehet döbbenni, hogy mennyi szar (már bocsánat) fut akkor is, ha az ember csak egy Jegyzettömböt indított még csak el. Ezeknek egy részét szépen leállítgatja ez az okosság, majd ha kiléptünk a játékból, akkor egy kattintással visszatölti őket a memóriába.

Ezt eddig is tudta a program, viszont voltak hibái: a kezelőfelület effektíve ronda volt (mondjuk ezt ki nem ejti le), ráadásul a folyamatok is csak komótosan akartak a virtuális enyészeté lenni. Ezen problémákat küszöböli ki a 2.0-s verzió, amely így néz ki:

Mint látható bal oldalt a további opciók, középen felül a játékmódba váltó csúszka (amolyan okostelefon billentyűzár -módra), alatta pedig a fontos információk figyelnek, mint például hogy hány szervízfolyamatot fog leállítani, ha átvált turbómódba. Ezeket persze mi is megadhatjuk, de ha nem tudjuk melyik mire jó, akkor hagyjuk csak alapbeállításon.

Pár szó a bal oldali menüsorról: a Game Drivers menüpont alatt megnézethetjük a programmal, hogy mennyire frissek a játékokhoz szükséges drivereink, sőt ha valamelyik már régi egyből mehetünk is a letöltőoldalára:

A Game Essentials segítségével egy kattintással letölthetjük a TeamSpeak-et, Ventrillo-t, meg a többi (készítők szerint) nélkülözhetetlen programot, amelyeknek megléte kötelező egy igazi kockának.

Ami igazán érdekes újítás volt a 2.0-ban az a Game Box bevezetése. Ez egy olyan kis indítófelület, amelyre ha ráhúzunk egy parancsikont, akkor onnantól kezdve az adott program (jellemzően játék) úgy fog indulni, hogy előtte a gép turbó módba vált. Ez alapvetően egy jópofa kényelmi szolgáltatás, mivel így elkerülhető, hogy úgy kezdjünk el nídforszpídezni, hogy mindenféle háttérfolyamatok futnak a gépen. Valahogy így néz ki:

Még egy nagyon érdekes kép így a végére: ezen a képernyőn lehet megnézni a license adatokat:

Amúgy a program a gyakorlatban is működik, nem csak a placebo-hatás miatt: valóban, érezhetően kevesebbet swappel a vinyóm például Team Fortress 2-zés, vagy Fallout 3-azás közben! Használata javallott, kivéve ha nagyon gyenge, vagy ha nagyon bika géped van. Letölthető innen.

Közszolgálati hírünk következik: növelendő az eladásokat, továbbá alig-alig titkolt adatgyűjtési szándékkal a Steam urai tegnaptól jövő hét hétfőig újfajta akcióval kedveskednek: minden nap kisorsolnak harminc szerencsést, aki megkapja a saját kívánságlistájáról az első öt, azaz általa legfontosabbnak tartott játékot!

A részvétel egyszerű:

1. beregelsz a Steam-re (ha még nem vagy tag) ezen a linken
2. elkezded végigböngészni a játékokat a főoldal legördülő menüjében
3. amelyik megtetszik, arra klatty rá, majd jobb oldalon ‘Add to my whishlist’ gombocska kiválaszt:



4. repeat hármas pont until wishlist = minimum 10 darab játék (remélem érthető :))
5. nem árt rendezni a listát prioritás szerint, ehhez a játékok címeit az egérrel a kívánt sorrendbe kell rendezni (drag&drop-pal)
6. kéztördelve várni, hátha mi leszünk azok a szerencsések, akiket kisorsol a randomgenerátor, és megkapjuk az öt áhított játékot ingyen!

Más érdekességekkel is készültek az arcok, például minden nap (gondolom szintén hétfőig) akciósan adnak játékpakkokat, amelyeket szétszórhatunk Steam-es (és leendő Steam-es) ismerőseink között. Ma például megkaphatjuk a Half Life 2-t tíz példányban 19.99$-ért, ami azt jelenti hogy darabja kábé 400 forintunkba kerül! Azért ez is korrekt, ráadásul mindenki jól jár vele: a Steam is, mert vásároltál, te is, mert egyrészt olcsón jutottál hozzá a játékhoz, másrészt jópár kocka haverodnak megvan a karácsonyi ajándék (bár akinek nincs meg ez a játék, az nem is igazi kocka, viszont a Borderlands is megvehető emigyen, ami azért lényegesen frissebb darab), sőt még a szomszéd macskája is, mert az afelett érzett örömödben, hogy milyen jó vásárt csináltál gyakrabban fogod megsimizni.

Végül, de nem utolsó sorban (csak hogy meglegyen a napi modoros szófordulat is a blogon): néhány blockbuster játék elképesztően leárazva megvehető most, elég ha csak a Counter Strike: Source-ot említem, ami kemény 1000 forintért a tied lehet!

Minden hibája ellenére a Steam-et szeretjük az ilyen húzásaiért, szóval ha végre szeretnél jó útra térni a sok torrentezés után (és részesülni az update-ekből, achivement-ek elérésének örülni, stb.), akkor itt a lehetőség! (Mielőtt valaki megkérdezné: nem, nem kaptam pénzt ezért a postért, viszont érdemesnek tartottam a dolgot arra, hogy informáljalak titeket róla ;)).

UPDATE:

no persze nem lenne hülyeség, ha működne is a fizetési rendszer, ha már ennyire olcsón adnak mindent:

Belső hiba mi?

Egy órája ez megy. Köszönjük Steam!

UPDATE2:

azért végül mégis sikerült még az akció lejárta előtt 🙂 Végre én is teljes jogú CS-warrior lehetek 😀

(Előrebocsátom, hogy ha nem fagyott volna le ez a drága program körülbelül 5 perccel ezelőtt, akkor ma se lett volna post. Hol dolgozok, hol Minecraftozok, nem lesz ez így jó :)).

A Minecraft egy év alatt jelenséggé nőtte ki magát. A játék, amelyet egyetlen szakállas csávó fejlesztett immáron a Gameinformer nevű játékokkal foglalkozó szaklap hasábjain virít, több millió eurós bevételeket hoz, sőt a Bioshock atyja, Ken Levine is így sóhajtott fel a minap: „Oh Minecraft, how long can I avoid your sweet siren call?” (azaz: „Ó Minecraft, meddig fogok tudni ellenállni a szirénénekednek?”). Annak ellenére, hogy Notch mostanában valószínűleg meztelen kurvák seggéről kokószippantgatással tölti a napjait, és nincs update hetek óta a közösség nem pihen: jópár kreatív emberke nekiállt, hogy szétgyúrja, átalakítsa, megszépítse az alapprogramot, ha már az atyja nem hajlandó rá. Persze október 31.-én várható egy nagy update, amely után gazdagabbak leszünk egy új síkkal, a pokollal, továbbá néhány új szörnnyel, tájanként változó növényvilággal, meg hasonló nyalánkságokkal, de az még odébb lesz, meg különben is: ha már az ember megtanult Java-ban programozni, akkor miért ne írjon hasznos segédprogikat benne a többiek örömére? Ezek közül a kiegészítések, textúrapakkok, és miegyebek közül szeretnék bemutatni nektek néhány nagyon hasznosat/érdekeset.

Kezdjük minden módosítás alfájával és omegájával: a minecraft.jar nevezetű file-lal. Ez a kicsike a Documents and Settings/…/.minecraft/bin könyvtárban figyel, és őkelmét módosítva varázsolhatjuk újjá a játék kinézetét/működését. Bár „csak” egy sima tömörített file-ról beszélünk, amelynek módosításához elegendő egy WinRAR/WinZIP én mégis más megoldás után néztem, márcsak azért is mert a két fentebb említett program egyike se található meg a gépemen elvi okokból. Ez a program a Minecraft Mod Installer, amelynek neve épp elég beszédes, de kicsit körbeírnám mit is tud: segítségével nem kell a tömörítőprogramokkal szórakozni, meg kézzel felülírni a dolgokat, elég ha csak betallózzuk a textúra pakk/mod .zip file-ját/könyvtárát/egyetlen file-ját, nyomunk egy elegáns Install now-ot, és ő mindent megcsinál helyettünk, beleértve a backup kreálást is. Mindehhez egy letisztult felület, és egyértelmű menüpontok társulnak, szóval csak javasolni tudom a használatát!

Ha már ennyit emlegettem a textúrapakkokat, akkor nézzük mik is ezek: tulajdonképpen csak egy halom képfile, amelyeket a program ráfeszít a különféle kockák/lények felületére, így adva nekik egyedi megjelenést. Ha ezeket módosítjuk, akkor módosulni fog a játék kinézete is rendesen. A három legnépszerűbb ilyen textúrapakkról mellékelek képet is a letöltőlinkek mellé:

Painterly Pack:

Alapvetően nem sokat változtat az alap textúrakészleten, csak kicsit kevésbé harsányak a színei, így valamivel kifinomultabb, reálisabb képet fest általa a táj. Jópofa módon a weboldalán van egy kérdőív is, amely segítségével mi adhatjuk meg, hogy a készítők által lekreált rengeteg fajta textúra közül nekünk melyekre van szükségünk.

LETÖLTHETŐ INNEN

Doku’s RPG Texture Pack:

Kifejezetten hangulatos, fantasy beütésű pakk jól passzoló mozaikokkal (ezalatt értve: ahogy a két textúra egymáshoz ér jó az illesztés). Jópofa.

LETÖLTHETŐ INNEN

Mixcraft:

Kilóg a sorból, mivel ez egy HD textúracsomag, ami azt jelenti, hogy nagyobb méretű képekkel dolgozik, mint az alapverzió. Ennek eredményeképpen kicsivel szebb az összhatás, viszont a folyós-animálós dolgok (láva, víz, tűz) csak a minecraft.jar megpatchelése után fognak újra mozogni. A patch innen szedhető le, használata viszonylag egyszerű: miután ezt, vagy bármely másik HD pakkot betelepítettük utána futtassuk le kipipálva, beállítva mindent.

LETÖLTHETŐ INNEN

Persze ez csak néhány a rengeteg elérhető kinézet közül, vannak közöttük használhatók, és kifejezetten khm… érdekesek is (pl. ez a Gameboy-os téma, amit nem használnék, de valahogy mégis tetszik :)).

Aztán persze a külső hekkelésénél nem állt meg a tudomány: ezek a – már bocsánat – állatok lekódoltak pár olyan programot, amelyekkel elképesztő dolgokat lehet művelni a játékkal. Java részük Java-ban íródott (és a java még hátravan! :D), így elcrashelnek néhanapján, de alapvetően már most használható, működőképes mindegyik, amelyiket most fel fogok sorolni.

Kezdjük a szívem jelenlegi csücskével, amely a MC MapDeleter / Pine Tree Generator névre hallgat. Ne tessék megijedni a nevének első felétől: nem fogja letörölni a pályánkat, „mindössze” generál rá nekünk néhány gyönyörű hatalmas jegenyefát 🙂 Használata egyszerű: elindítjuk, megadjuk neki a File -> Open segítségével a Map-ünk könyvtárát, majd az egérrel kijelöljük azokat a területeket, amiket be szeretnénk fásítani. Még időben szólok, hogy tessék biztonsági mentést csinálni a teljes mapkönyvtárról, mivel nekem is volt olyan próbálkozásom, hogy utána nem volt hajlandó fagyi nélkül betöltődni a pálya! Visszatérve: kipirosítjuk azokat a területeket, ahol szeretnénk némileg több fát látni, majd a menüsáv -> Map Modification -> Generate Trees legyen a következő opciónk. Itt egy csúszka segítségével beállíthatjuk a fásítás mértékét (jobbra húzva sűrűsítjük), majd mehet a Generate. Ha lepörgött, utána még szükség van egy File -> Save-re is, amellyel hosszú percekig is képes elszöszölni, de ha végzett máris indíthatjuk a pályánkat! Én például totál ledöbbentem, amikor a kastályom melletti megszokott füves puszta helyett ez fogadott:

Ezekkel már lehet jópofa dolgokat művelni, akár komplett házakat, hídhálózatokat építeni rájuk! 🙂
LETÖLTHETŐ INNEN

Aztán tetszett még a Minecraft X-Ray nevű szösszenet is (köszi érte Bobónak), amely segítségével egy nagy titokról lebbenthetjük le a fátylat: mit rejt a pályánk mélye? Unod már, hogy sose találsz gyémántot? Esetleg lávát szeretnél folyatni a házad faláról, de nem találsz sehol? Netán egy mob spawner az életed álma (egy olyan ketrec-szerű cucc, ami termeli a szörnyeket)? Ezzel a programmal nem marad rejtve semmi: szabadon repülhetsz a pálya legmélyére, fedezheted fel, hogy melyik barlang mit rejt! Videó is van róla, hogy nyilvánvalóbb legyen a haszna:

Mint látható ki lehet jelölni egyes ritka ásványok helyét, hogy folyamatosan átvilágítsanak minden mást (gyémántok, redstone-ok, stb.).

LETÖLTHETŐ INNEN

Hirtelenjében ezeket próbáltam ki ma délután, de persze vannak még csodák ezeken kívül is: egyes emberek újfajta nyílvesszőket építettek be a játékba, mások barlang generátorokat kódoltak a játékhoz, hogy igazán hatalmas földalatti termeket találhassunk bányászkodás közben, aztán volt olyan elmebeteg, aki megcsinálta a Portal című klasszikus sárga és kék dimenziókapuit, sőt készült a játékhoz automap is, hogy soha többet ne tévedjünk el… Már most sok új lehetőséget adtak a programhoz a rajongók, és akkor még a Notch által beígért Halloween-update majd rátesz egy jó nagy lapáttal 🙂

Elképesztő bazmeg. Elképesztő. És még hol a vége?! 🙂