Mit akar ábrázolni az alábbi kép?

Na, szabad a gazda? 🙂

Tovább »

Gyakran előfordul, hogy elgondolkodok, hogy egy-egy funkciót miért nem tudnak alapból a programok, amiket mindennap használok. Miért kell mindenféle pluginnal elérni például, hogy a Firefox ne jelenítsen meg reklámokat? Miért nem tud a beépített Jegyzettömb effektíve semmit azon kívül, hogy txt megjelenítés + sortörés? Miért nem lehet a vágólapra több cuccot is kirakni, ha az ember pl. egy Excel-file-lal, vagy php kóddal szüttyög, és gyakran kell ugyanazokat az adatokat beszúrnia? Nos, eme legutolsó gondra találtam gyógyírt a napokban, amely a Ditto névre hallgat.

A programocska „mindössze” annyit nyújt, hogy – beépülve a Windows vágólapjába – egyszerre rengeteg kimásolt adatot képes eltárolni, amelyeket utána akár gépek között is szinkronizálhatunk, illetve gyorsbillentyűket rendelhetünk hozzájuk, amellyel gyorsan beszúrhatjuk őket ahova szeretnénk. Saját adatbázis-file-ba dolgozik, így a kilopott szövegek/képek/akármik akár az idők végezetéig is elérhetőek maradnak számunkra, így nem fordulhat elő az az idegesítő vonása az alap Windowsos vágólapnak, hogy véletlenül felülírjuk azt a fontos adatot (weblapcím, kódrészlet stb.) amit épp használni szerettünk volna.

Rengeteg funkcióval rendelkezik, mazsolázok közülük:

lent figyel tálcán jobb oldalt az ikonja, amelyre kattintva előhozható a vágólapon szereplő adatok listája, akár kis előképekkel is (képadatok esetén). A másolatok (amelyeket a program klipeknek nevez) szerkeszthetők, importálhatóak, gyorsbillentyűt lehet hozzájuk rendelni, beállítható rájuk, hogy sose törlődjenek a vágólapról, sőt, hálózaton keresztül megoszthatóak más gépekkel, bár ezt még nem sikerült kipróbálnom a gyakorlatban (olyasmi lehet, mint az Operának az a funkciója, hogy a Linken keresztül a Jegyzeteket lehet szinkronizálni több masina között). Opcionálisan tud hangot lejátszani kimásolásnál, megváltoztatható az adatfile-jának az elérési útja, áttetszővé tehető az ablaka, beállítható hol bukkanjon fel gyorsbillentyű leütésénél, sőt van lehetőség három ún. Copy Buffer beállítására, amelyekre rakhatunk be adatokat használatra anélkül, hogy az alap vágólapot bármilyen módon is módosítanák.

Az opciók képernyője immáron magyarul

Nem túl elegáns, de hasznos: a klipek listája

Sokrétű, és kényelmes a kicsike, nincs nagy mérete, sőt nyílt forrású, ingyenes, működik Win7 alatt, és van belőle portable is, úgyhogy mindenképpen megér egy próbát. Sőt – hogy fokozzam a hangulatot – ma elkészítettem hozzá egy magyar fordítást is, csak hogy megkönnyítsem a hazai elterjedését! A zászlóra kattintva (jobb klikk -> Cél mentése más néven) letölthetitek:

Használata egyszerű: a telepített Ditto Language mappájába kell bemásolni a többi xml mellé, majd a futó program ikonján jobb klikk -> Options -> Language lenyílójában kiválasztani a Hungarian-t, majd mehet az oké. Nem lesz minden magyar, sajnos néhány mondatot nem lehet fordítani, mivel nem a nyelvi file-ból szedi őket a program, de így talán könnyebb lesz kezelni. Sok sikert hozzá, ha bármi kérdésetek, esetleg javaslatotok van a fordítással vagy a programmal kapcsolatban írjatok nekem!

A program további verziói letölthetőek innen.

Aznap már sokadszor bámult ki a csodát kínáló ablakon. Gyakran oda se figyelt igazán arra, hogy megint kínozza magát vele, pedig minden alkalommal, amikor végre sikerült kiszabadulnia a bűvös varázsköréből szentül megfogadta, hogy soha többet nem teszi ki magát ilyen szenvedésnek. És mégis megtette újra és újra. Dohos penészes szobájának nyirkos hidege szinte kényszerítette, hogy lelkét megcirógassák az ablakon túli tájak csodálatos hangulatai, és újra és újra odatapasztotta arcát a hideg üvegnek, amelyen túl -mintha egy színház forgószínpadát látná- forogtak, váltakoztak a gyönyörű tájak. Kagylókkal sűrűn teleszórt homokos tengerpart, amelynek hátterét a lenyugvó nap vörösében izzó felhők szolgáltatják; őszi levelektől mélybordó erdei táj, amelybe hatalmas drágakövekként illeszkednek a mohákkal benőtt sziklák; nyugalmat, és békét árasztó falusi patakocska, amelynek partján kacsák fehérlenek, míg a háttérben kis parasztház guggol… Hirtelen kirázta a hideg. Megfordult, végigpásztázta szemével a sivár szobát, amelynek vasajtaja előtt csak ritkán hallott bakancsos lábakat elhaladni, leginkább a csönd őrületbe kergető üressége töltötte ki napjait. A sarokba tapadt koszos pókhálóról lecsöppent az összegyűlt nyirok, a sötétben valami halkan kaparászott. Szíve összeszorult, amikor újra belévágott a felismerés: ez a valóság, az ablak pedig a káprázat! Ordítani, tépni tudta volna magát, ehelyett csak harapdálta az ajkait míg sós íz nem öntötte el száját. Minden alkalommal, amikor elszakadt az ablaktól átélte a realitás megélésének iszonyatos kínját. Össze akarta törni az üveget, átmászni a cserepeken nem törődve azzal, hogy húsába vágnak, és ki akart szabadulni a szobából, bele a csodálatos kinti világba… De nem lehetett, és ezt ő nagyon jól tudta. Valahányszor eszébe jutott a szökés gondolata (pipacsmező, amely alatt a tenger robajlik) jeges félelem markolt a szívébe, és szinte pánikroham fogta el. Most is zihálni kezdte a levegőt, közben érthetetlen halálfélelem fogta el, lelke szinte nyüszített az elviselhetetlen nyomás alatt. Úgy érezte menten megfullad, és mellét markolászva rázuhant a dohos priccsre. Csizmák sietős dobogása verte fel a folyosó csendjét, majd hallotta, ahogy nagy csattanással elhúzzák az ajtó vasreteszét. A léptek közeledtek felé, és hallotta ahogy egy férfi a másikhoz szól megállván felette:

– Már megint egy rohamos. Kapd meg a lábát, visszük a gyengélkedőre!

– Látod, mondtam én, hogy nem jó ötlet azt az ablakot odarakatni a Varázslóval, a héten ez már a második, akit kikészít.

– Igen, szólni kéne neki, hogy ez nem könnyít a rabok helyzetén, sőt csak megőrülnek tőle. Szerinted miért van rájuk ilyen hatással?

– Tudja tököm, az biztos hogy alapból se voltak százasok ezek, ha egy pár háttérkép így hat rájuk! – mondta az első megvetően, és megfogta az ágyon fuldokló sovány kezeit.

– Ja, nemhogy örülnének, hogy nem olyan unalmas az életük. A fene se érti ezeket… – tette hozzá a második. Lassan elkezdték kivinni a folyosóra, a tehetetlen test balra-jobbra himbálózott kettejük között. Döngve csapódott be mögöttük az ajtó, ahogy az egyikőjük sarkával berúgta, majd a szabálytalan léptek hangja lassan elhalt a távolban.  Az ablak ezüstös fénnyel borította be a szegényes berendezést, rajta keresztül egy mediterrán városka felett úszó Hold hajolt be a sötétbe. A szobára néma csönd ereszkedett, csak a sarok sötétjében élő lény motoszkált tovább.

Reggel jutott eszembe, hogy milyen jó ötlet lenne egy ilyen képet összehozni:

Aktualitása is van: Isten éltessen mindenkit, aki ma, péntek 13.-án született! 🙂

(Gyk.: ez itt Jason, a Péntek 13. filmek főszereplője)

Ma – bő egy órányi Photoshop bűvölés után – megszületett az alábbi wallpaper:

(Jobb klikk -> megnyitás új fülön/lapon/ablakban, hogy ne effekttel nagyítsa ki az oldal)

Mivel jó arc vagyok, a psd verzióját is letölthetővé teszem itt (4.2 mega), de felhívom a figyelmet arra, hogy ilyen kaotikus layer-struktúrát se minden nap fogtok látni 🙂

Külön köszönet ennek az oldalnak a csodálatos tutorialokért, amik miatt megszállt az ihlet!

UPDATE:

nagy nehezen rájöttem mire emlékeztet: olyan, mint a Pepsi-logo, nem? 😀

UPDATE2:

sőt, ha jobban megnézem, akkor Barátok közt logo… jézusom…

UPDATE3:

nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy terveztem egy második szappanopera logo-t, úgyhogy nagy nehézségek árán (értsd: két perc alatt) megcsináltam ezeket a verziókat:

A psd segítségével ti is tudtok saját verziókat csinálni belőle, ha akartok 🙂 (Észrevettétek, hogy így mennyivel dizájnosabbak a bubik? 🙂 )

Hosszú ideje gondolkodtam már a dolgon. Tetszett az ötlet, hogy valami rám jellemző mintát/motívumot hordjak a testemen, amely mindig emlékeztetni fog valami fontos részére az életemnek. Évekig törtem a fejem, hogy mi legyen a témája a tetoválásomnak: legyen jin-jang jel? Az elcsépelt, mint ahogy unalmasak már a koponyák/szárnyas szívek/akármik is, a japán jelektől is ódzkodok (hátha rámvarrja valami vicces kedvű egyén az ő sajátos jeleikkel, hogy mondjuk „hülyegyerek” :)), hát még a nonfiguratív ábráktól. Állatokat se nagyon szeretnék magamon látni (és most itt nem a higiénia fontosságáról akartam papolni), szóval abszolút nem találtam az egyéniségemhez méltó rajzot. Aztán pár hete megálmodtam, hogy mi legyen az. Álmomban magamra tetováltattam gyerekkorom kedvenc hősét, és még reggel is olyan  élénken élt bennem a dolog, hogy elhatároztam, hogy ezt jelnek tekintem: meg kell valósítanom a dolgot.

Tovább »