Amióta elindult újra a blog (sose felejtem el, annyira szép pillanat volt :könnycsepp elmorzsol:) azóta rágódok a következő problémán: miről is írjak? Nem, nem arról van szó, hogy nem lenne témám (ez szerencsére nem fordulhat elő, mivel minden nap történik valami hülyeség), mert néha – ha nem vagyok nagyon fáradt – magamtól is tudok oldalakat teliírni központi téma nélkül, csak maga az alapkérdés okoz manapság fejtörést számomra, miszerint: írjak-e ilyen se füle-se farka személyes (egyesek szerint gay) esszéket? Mert hogyha átmegyek ún. énblogba, és leírom például, hogy tegnap este elvágtam a nyelvem késsel (amúgy tényleg, Medvesajt-krémet akartam lenyalni róla, fene se gondolta, hogy úgy ki van élezve mint egy szamurájkard), meg esetleg még olyanokat, hogy milyen jó volt betekerni ma reggel a 90 km/h-s szélben a céghez (konkrétan majdnem levitt párszor a szél a nyeregből, meg persze amikor olyan szögben fúj, akkor pár pillanatig nem kapsz levegőt, ami azért elég para), akkor lehet, hogy páran azt mondják, hogy „ezdeunalmas, kitérdekelmár a nyomorod, bazz”, és nem is olvasnak tovább. Persze a régi cimborák (akik a kommentelők 100%-át teszik ki jelenleg) gondolom szívesen olvasnak tőlem ilyesmiket is, de alapvetően a neten lébecoló x százezer magyar netezőt szeretném megcélozni, akiket az efféle témák lehet, hogy annyira nem kötnek le. Manapság igyekszem elkerülni azt a csapdát, amibe anno párszor beleestem, amikor csak azért írtam valami erőltetett szart, hogy legyen új post a blogon. Persze ezt nem biztos, hogy külső szemlélő is észrevette (mármint hogy erőltetve írtam), mert az írói zsenim (khm) folytán azok az írások is RENDKÍVÜL színvonalasak voltak (remélem érezni az iróniát a hátsó sorokban is!), de engem a mai napig zavar némelyik post, mert tudom, hogy nem adtam bele szívemet-lelkemet a megírásába. Nos, ezt szeretném elkerülni, és úgy érzem, hogy eddig nagyjából sikerült is.
A kérdés már csak az, hogy hogyan csináljam a blogot tovább? Kérdéses a dolog, mivel szeretném azért párszor még elregélni, hogy mi a rák történik a kis életemben, de nem szeretném feleslegesen untatni azokat, akik nem ismernek. Arra gondoltam, hogy csinálok mondjuk egy szemelyes.raktalicska.hu-t, és ha oda kerül valami új cucc, azt meghirdetem itt is, nehogy lemaradjon róla valaki 🙂 Ezzel végülis megoldódna a kérdés, és azok se ásítoznának a blog böngészése közben akik nem ismernek személyesen. Ez szerintem jó ötlet. Szerintetek? Kommenteljetek!
Ha olvasnak így is olvasnak, ha nem akkor meg úgysem fognak 🙂
én a saját blogomban úgy csinálom, hogy nem rágódok ezen a kérdésen, keverem a két műfajt. korábban én is kerültem úgymond alkotói válságba amiatt, hogy nem volt témám, de posztot meg akartam, hogy folyamatosan írjak. én úgy tekintek a blogomra, mint egy kibővített twitterre. ha van épp időm, akkor felnyomok valami marhaságot. lehet épp csak egy kép vagy egy videó, de máskor meg egész komoly dolgok születnek. és bár én nem ismerlek személyesen, de neked is így kellene. szerintem megfér a két műfaj egymás mellett.
Szerintemmeg írj úgy,mint most… ami épp az eszedbe jut, személyest is meg minden,néha sajnos úgyis írsz közérdekű dolgokat. 😀 (amik általában nem mozgatnak meg,pl.: miben új az Opera… de idegeneket meg jobban érdekelhet)
Így marketing szempontból neked jó, hisz megmaradnaka régi cimborák is olvósnak,meg jönnek az alienek is. 😀
figyelembe véve minden szempontot amit eddig felsoroltatok (köszi értük) akkor maradjon az eddigi vegyesfelvágott, aztán lesz ami lesz 🙂 szeparálva max a kategóriák által lesznek a postok 🙂